Néhány napja a Victorinox tervpályázatot indított: bárki beküldheti az ikonikus bicska díszítésére vonatkozó ötleteit, és még egy csomó pénzt is nyerhet vele. A fórum svájcibicska-topikjában mookenator barátunk seperc alatt tervezett egyet, aztán kettőt, aztán másoktól is kapott ötleteket, és a végén egész szép kollekciót rittyentett – egyelőre ide, nekünk, és gyakorlatilag viccből.
Fórumtársunk, Sötétmocsárfy szenvedélyes vadász, ezen a hétvégén is kinn volt, így most egy terepszagú, élesben végzett vadászteszttel jelentkezett.
Csuda egy kés született nemrég, és szerencsére karácsony előtt még élőben is alaposan szemrevételezhettem. Azért is örülök neki, mert a lehető legjobb példája annak, hogy a késtől nem kell félni, az nem feltétlenül valami gonosz fegyver (vagy amennyire igen, annyira nagyon sok más minden is az lehet), és hogy kedves, barátságos, játékos tárgy is lehet. Mert mondjatok bármi mást erre a Katicára, mint hogy kedves, barátságos és játékos. Na jó, még azt, hogy gyönyörű!
Sziráki József híres szegedi késes mester volt, neki köszönhetjük például a halas bicskát. Korabeli hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mikszáth is megénekelte őt: róla szól Milyen a magyar iparos? című tárcája.
Zárjuk az évet egy fölöttébb szokatlan késsel: Ignazio barátunk, a DVTK-drukker érdekes ötlet szeretetteljes megvalósításáról adott hírt. Boldog új évet kívánunk!
Még tavasszal történt, hogy a fórumban Kocsis Ferenc két héten át, folyamatában, kiváló képekkel dokumentálta egy náderbicska elkészítését. Értékes anyag, amelyet szerettem volna egybeszerkeszteni és nagyobb nyilvánosság számára is elérhetővé tenni – íme.
Nagy „Le Goff” Csaba kovácsolt munkáival, fixpengés késeivel már bizonyított – szép elismerés, hogy bőven a legfiatalabbként már föl is vették a Magyar Késmíves Céhbe. Nemrég említette, hogy a télen bicskatéren is szeretne ügyködni – jó alkalom tehát, hogy idevágó életművét, azaz az egyetlen, egyes számot viselő darabot bemutassam.
Pár napja egy érdekes és a honi késvilágban nem mindennapi esemény történt: Magyarország Strider márkájú késeinek nagy és igen reprezentatív hányada adott egymásnak találkozót.
Íme egy újabb kiváló videó, nem csak puukkorajongóknak. Kifejezetten instruktív is, ugyanis szépen végigköveti egy hagyományos kés gyártási folyamatait. S persze ki más is talált volna rá, mint Trice, aki a Sarki fény című, a skandináv késekről szóló kiváló cikkünket is írta. Az Oy Lapinpuukko egyébként 1974-ben alapított, mindössze ötfős, autentikus lappföldi késeket készítő vállalkozás a Rovaniemi melletti Hirvas-ból. A YouTube-on nagy felbontásban, kinagyítva is nézheted, érdemes (indítás után duplakatt).
A Made by Hand (Kézzel készült) egy friss sorozat a Vimeón, és olyan emberkéket mutat be, akik különböző tevékenységeket űznek, egyikőjüknek sem ez az eredeti szakmája, de mindannyiuknál fontos szerepet kap a mesterség szeretete, a fenntarthatósághoz és szűkebb környezetükhöz fűződő szorosabb viszonyuk.
Az első rész, a The Distiller egy fiatal brooklyni (New York) ginlepárlóról szól (szintén érdemes megnézni), a mostani, A késkészítő című második pedig Joel Bukiewiczről, aki ugyanott, Cut Brooklyn márkanév alatt kizárólag konyhakésekkel foglalkozik. Joel szépen beszél kezdeti nehézségeiről, a hosszú, de megspórolhatatlan tanulási folyamatról, arról, hogy beszélhetünk-e művészetről, és ha igen, vajon milyen szintű szakmai tudás elérése után… Mindezt értelemszerűen angolul, de a film olyan szépen és hangulatosan fényképezett, kellemes zenével, hogy mindenki szeretni fogja. (A harmadik epizód egy méhészlányról szól majd, a Cut Brooklynról pedig itt látható egy YouTube-os videó is.)
Tudjátok, ne mindig csak a hormonoknak, néha az érzelmeknek is áldozzunk. Az alábbi szép írás a Premier (Színház + az egész világ) magazinban jelent meg, Szabó G. László tollából. Mándy Ivánról és az ő gyerekkori fakéséről szól, amelyet utóbb ef. Zámbó István illesztett kompozícióba. A szerkesztőség kedves engedélyével.
Legutóbbi hozzászólások