maç sonuçları

A mester nem üt – kovácsműhely Burmában

Nemrég immár másodszor jártam az aktuális nevén Myanmarnak nevezett országban, s bár John Rambóhoz méltó kalandokkal még mindig nem dicsekedhetem (na jó, ennek inkább örülök), az utazás azért nem kevés érdekességgel szolgált. Köztük egy olyannal is, amely a Késportálon szakmailag is releváns: elvetődtünk egy helyi kovácsműhelybe, én pedig igyekeztem minél jobban dokumentálni a látottakat.

A kovácsság, mint az emberiség egyik ősi mestersége, földrészenként jelentős szakmai és néprajzi különbségekkel bír, s ezek összehasonlítása természetesen nagyon érdekes dolog. Burma Indiától keletre, Thaiföldtől északnyugatra fekszik, utóbbiak mellett Laosszal, Kínával és Bangladessel határos, tehát a szakmát itt távol-keleti kontextusban kell vizsgálni. Jelen esetben, kovácsszempontból az alapok a következők: az ország vidéki részének általános elmaradottsága folytán számos kézműves tevékenységet szinte középkori körülmények között művelnek; az emberek igen kis termetűek; ha valamely munkát akár kisebb nyereséggel/fizetésért, de több embernek/generációnak munkát adva lehet végezni, akkor ott többen is lesznek.

Nézzük először is az üllőt. Adott egy bambuszrudakból kör alakban levert, kb. 120 cm-es kis kerítés. Belülről ponyvafal béleli, a közepén pedig egy nagy teakfa-rönköt találunk. A ponyva és a rönk közötti részt földdel töltötték föl. A rönk közepébe vájt lyukban helyezkedik el a viszonylag kicsi, hengeres üllő, amelyet körben szintén bambuszrudakkal ékeltek ki.

12 óránál, saját kis emelvényén, nagyjából az üllővel egy magasságban guggol a kovácsmester. Balján fekszik a kovácstűzhely, amely mögött pedig a fújtatót találjuk.

A fújtatóról érdemes külön is szólni… Egy nagyjából méter magas platformon, művházas jógatanfolyami oktatókat megszégyenítő pozícióban ősöreg bácsika ücsörög, aki két bádogcsőben, váltott ütemben, egy-egy hosszú farúddal dugattyúkat mozgat föl-le.

A „dugattyúzás” folyamatosan éleszti a tüzet, amiben a kovácsmester forgatja a munkaanyagot, a segédek pedig pihennek.

Ha az anyag megfelelően felizzott, a főnök a saját platóján egy negyed fordulatot tesz, a fogóval az üllőre helyezi a munkadarabot, és sajátos, ritmusos koreográfiát követve elkezdődik az alakítás.

Először a 9 óránál elhelyezkedő fősegéd kezd ütni: pam, pam, pam. Aztán bekapcsolódik a vele átellenben, 3 óránál elhelyezkedő „ütős” is: pam-pam, pam-pam, pam-pam.

Majd beszáll a 7 órás kalapácsos is, pam-pam-pam, pam-pam-pam, s végül az 5 óránál álló segéd belépésével lesz teljes, négy negyedes az ütem: pam-pam-pam-pam, pam-pam-pam-pam… Kívülről figyelve mindez látványában és hangzásában is roppant hangulatos jelenet. Közben a mester a maga felfogásában forgatja, helyezgeti a vasat, az ő dolga tehát csupán a koncepció szerinti alakítás-alakíttatás, a fizikai(bb) munkát a segédek végzik. Olyan ez, mint amikor a kovács valamilyen mechanikus vagy hidraulikus kalapáccsal dolgozik, csak itt a gépek munkáját a segédek végzik.

Ha a munkadarab lehűl, a ciklus véget ér: a mester visszafordul a tűzhöz, az ütők félrevonulnak, a bácsika fújtatni kezd… Mindez a legnagyobb összhangban, vezényszavak nélkül történik, láthatóan és érezhetően mindenki tökéletesen ismeri úgy a saját feladatát, mint az ehhez kapcsolódó egyéb mozzanatokat is.

Ami a szerszámokat illetően meglepett, az a fölöttébb igénybe vett kalapácsok bambusznyele – ráadásul egy mindenféle trópusi keményfában gazdag országban (egy szép teakfa-tömböt szereztem is magamnak). Ez persze a bambusz jó mechanikai tulajdonságairól is tanúskodik. Túl sok időnk nem volt, úgyhogy a fényképezgetésre és a megfigyelésre koncentráltam, arra azonban már nem került alkalmam, hogy az anyagokról, a hőkezelésről kérdéseket tegyek föl. Ami egyébként Burma-szerte alapvető kovács-nyersanyag, az a (teher)autó laprugó – s tekintetbe véve az ország autóparkjának állapotát, az utánpótlás hosszú évekre biztosított…

Ebben a műhelyben amúgy főleg mezőgazdasági szerszámokat és konyhai bárdokat, illetve csónakokhoz szükséges vasalatokat készítenek. A segédek keresete nagyjából napi másfél dollár…

 

Szöveg és kép: Rózsa Edvárd

Címkép: Serfőző Zoltán

18 hozzászólás


  1. 1 Golbat

    Érdekes beszámoló volt, köszönjük! 🙂

  2. 2 Rémuszbácsi

    Köszi, hogy megosztottad velünk az élményedet! Nem tettél szert egy igazi burmai golokra?

  3. 3 edrose

    Nem… Van egy hegyespenge-féle golokom, azzal elvagyok… 😀

  4. 4 Moti

    Ejj de jó kis cikk,köszönet érte! Mindig izgalmasak ezek az ethno vonatkozású írások!

  5. 5 ronin

    Köszönjük,hogy megosztottad velünk ezt a személyes élményed!

    Üdv. Ronin

  6. 6 SZATHI

    Érdekes és színes beszámoló volt! Nagyon tetszett! Köszönet érte!

  7. 7 moose

    Nekem is nagyon bejott a cikk. Nagyon elvezem az ilyen elmenybeszamolokat 🙂 ugy erzem magam, mintha kicsit mintha en is ott lennek.
    Most ez fog egesz nap a fejemben jarni. Koszonom.

  8. 8 hegyespenge

    Ed, jó érzés, hogy amerre jársz, a szemünk helyett szemünk vagy. És még a képek is jók! Nem csak a munkát érzékeltetik jól, hanem a körülményeket is.
    Hálás köszönet érte! 🙂

  9. 9 tibor

    Ed, jó kis leírás készült, köszönet a színes beszámolóért!

    Tibor

  10. 10 gandor

    Köszönjük Ed!
    Legközelebb vihetnél néhányunkat is a kis borotválkozós táskádban… 🙂

  11. 11 Vaszil

    Nagyon élvezetes volt. Csatlakozván az előttem szólóhoz egy nagyobb -nagyon nagyobb- bőröndben elférek.

  12. 12 Raga

    Szia Ed !

    Nagyon köszönjük a tényszerű bemutatót. Jó volt beleképzelni magam ebbe a miliőbe.
    Igazán irigylésre méltó, hogy a munkád kapcsán ilyen helyekre is eljutsz.

    Üdv. Raga

  13. 13 petrol8906

    sziasztok, nem tudom hol, hova és hogyan kéne, szabadna ezt írnom, ha valaki esetleg észrevehetőbb helyre tenné megköszönném. a lényeg a link után van, Kisteleken Szablyavívó-bajnokság lesz, gondoltam érdekelhet valakit.

    http://www.delmagyar.hu/szeged_hirek/szablyavivo-bajnoksag_kisteleken/2144915/

  14. 14 öregindián

    Köszi Ed! Szinte éreztem a faszénfüst szagát.

  15. 15 tuske698

    Érdekes ez a kovácsmühely .És a technikájuk is

  16. 16 beny66

    Nagyon érdekes beszámoló. Hálás vagyok érte ,hogy olvashattam!

  17. 17 mry314

    Ez igen!

    Köszi a beszámolót!!! 🙂

  18. 18 csulak

    Koszi hogy megosztottad velunk az elmenyedet!

  1. 1 Az ember, akinek túl sok kése van – Rózsa Edvárd-interjú | Player

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.