Tavaly leírtam fiam késének nádasba pottyanós történetét, amely kapcsán rekordszámú hozzászólás született bicskáink, késeink kölcsönadásának létjogosultságáról, módozatairól, az elkerülés trükkjeiről stb. – ez azt mutatja, hogy a téma mindannyiónkat közelről és mélyen érinti. Nos, jöjjön most egy újabb, nagyon szép, bicska kölcsönadásával (illetve – éppenhogy – kölcsön nem adásával) kapcsolatos történet, ezúttal azonban az irodalomból.
Sziráki József híres szegedi késes mester volt, neki köszönhetjük például a halas bicskát. Korabeli hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mikszáth is megénekelte őt: róla szól Milyen a magyar iparos? című tárcája.
Tudjátok, ne mindig csak a hormonoknak, néha az érzelmeknek is áldozzunk. Az alábbi szép írás a Premier (Színház + az egész világ) magazinban jelent meg, Szabó G. László tollából. Mándy Ivánról és az ő gyerekkori fakéséről szól, amelyet utóbb ef. Zámbó István illesztett kompozícióba. A szerkesztőség kedves engedélyével.
A Fafeldolgozó vasszerszámok védjegyei című könyve után Recska Endre újabb kiváló ipartörténeti művet és kordokumentumot jelentetett meg: Kések, borotvák, ollók, vágó- és szúrófegyverek védjegyei (Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország, 1876-1945).
Olvasom, hogy ma 75 éves az egyik legklasszabb, de mindenképpen a legikonikusabb hajdani Bond-lány: Ursula Andress. Namármost egy késekkel foglalkozó médium egyszerűen nem teheti meg, hogy néhány képpel illően meg ne emlékezzen meg arról a filmtörténeti jelenetről, amikor Honey Ryder híres fürdőruhájában épp jön ki a tengerből. Természetesen csak és kizárólag a szigorú szakmai elhivatottság kényszerít bennünket erre.
Fekete Vince nálunk is megjelent első írása nagy sikert aratott, jöjjön tehát a folytatás: íme a második rész, továbbra is a szerző kedves engedélyével.
Legutóbbi hozzászólások