Zárjuk az évet egy fölöttébb szokatlan késsel: Ignazio barátunk, a DVTK-drukker érdekes ötlet szeretetteljes megvalósításáról adott hírt. Boldog új évet kívánunk!
Sziasztok!
Nem szeretnék hosszas lányregényt írni, de a következő késsel kapcsolatban néhány információt azért megosztok veletek. A lényeg tömören: szeretett futballcsapatom, a Diósgyőr 2010. és 2011. éve feledhetetlenné vált szélsőséges teljesítményével, s erre immár ez a kés is emlékeztetni fog.
Előzmény: a DVTK sokadik hullámvölgyében, több százmilliós tartozással, szétesett morállal, gyenge játékosállománnyal és dilettáns vezetéssel a megalakulásának 100. évfordulóján, 2010-ben kiesett az NB I-ből… Senki nem így képzelte a centenáriumot. Ez a borsodi sors. Én azonban azt vallom, hogy nagypéntek nélkül nincs feltámadás – és ez Miskolcon is beigazolódott. Új tulajdonos érkezett új szakmai stábbal és – a Diósgyőr fanatikus szurkolóinak ezreivel, sőt tízezreivel a háta mögött – Benczés Miklós régi-új edzőnkkel a megújult csapat kis magyar futballtörténelmet írt.
A váltást és a téli újjáépítést követően jött a feledhetetlen tavaszi menetelés. 7 pontos hátrányból úgy jöttünk fel, mint a talajvíz, 14 meccsből álló győzelmi sorozattal megnyertük a másodosztályt. A kétkedőknek bebizonyítottuk, hogy a csoda nem múlik el, ha Miskolc, a vörös szörnyeteg elindul: az NB I-ben manapság példátlan 10-12-ezres nézőszámú és országos visszhangot kiváltó hazai meccsekkel a csapat az első osztály őszi szezonját a harmadik helyen zárta, mely önmagában is nagy eredmény, de új feljutó csapatként még nagyobb! Új legenda született. A klub aranykorát idéző hangulat és a foci engem is magával ragadott, így szurkolóként és késrajongóként ebben az emlékkésben örökítem meg tiszteletem és örömöm.
Hirtelen felindulásból kedvenc pengeformám miatt egy Enzo Trapper D2 pengét választottam, a klubszínek miatt pedig a vastag vörös fiberen és fehér paneleken kívül más nem is jöhetett szóba. A projekt még nyáron indult, Roninnak köszönhetem a szokásosan profi minőségben összerakott alapot, melyet Jóvíz scrimshaw-zott. Az egyik panelen látható a DVTK-címer és az indulónk leghangosabban zengő jelmondata. A másik oldalra kerültek a focira, a gólörömre, és a stadionra emlékeztető motívumok, és az ötletesen a szegecsbe karcolt „100 év” felirat. A srácok munkáját ezúton is köszönöm!
🙂 Nagyon jó lett!
Tök jó! 😀
Kiváló munka！Ez bekerült a DVTK vitrinébe,vagy a Tied maradt？
Én nem vagyok nagy foci szurkoló, de voltam sok meccsen a nagy barátom jóvoltából, aki Diósgyőr szurkoló volt. Sajnos ő már nem él, nélküle nem sok meccset játszott a csapat akkortájt. Jellegzetes rekedt hangjával lelkesen buzdította a csapatot. Ez a kés erre a szép időkre emlékeztetett. Gratulálok!
Vasgyári gyerek vagyok, voltam is jó pár meccsen, b középben, haveromnak ott dobták ki két fogát. Meccs előtt a pincében fűrészeltük a pénztárszalag gurigákat.
Szóval elfogult vagyok.
A címeroldal tetszik is, de a másik… az finoman szólva nem illik a kompozícióba. Fotó alapján: kidolgozatlan, elnagyolt, gyerekes. Sajnálom.
Ötletes, szép munka! Nekem tetszik!
Nekem elég vegyesek az érzéseim a késsel kapcsolatban… Maga az alapkés jó, de egyrészt én egyszerűen nem értem a drukkolást, mint olyat, illetve Jóvíztől szokatlan módon szerintem a végeredmény is hihetetlenül csúnya lett… Teljesen „kínaigagyikés” érzésem van tőle. 🙁
Két dolog:
– a kés nem tetszik
– ideje volt már egy jó csapatnak Diósgyőrött és Miskolcon
Üdv. Debrecenből!
(ha nincs kivel FOCIZNI, nincs kinek drukkolni)
A kés nagyon tetszik, nem vagyok focirajongó, de a fanatizmus legtöbb formáját kedvelem, mint emberi megnyilvánulás.
[Kivéve, ha a Borharapóban (Podmaniczky utca) vernek péppé drukkerek]
A címeroldal nagyon jó lett, a másik oldal… hát Finuccival kell egyet értenem.
Jóvíz mintha csinált már volna néhány néhány kiemelkedőbb alkotást.
Sajnálom, de szerintem is gyenge lett ez a kés, kár volt a jó Enzo alapért.
Eleve túl sok ennyi motívum, felirat, ciráda stb. egy késen, és ráadásul olyan infantilis az összbenyomás. Akinek lelki kötődése van a csapathoz, a városhoz, biztosan elfogult kicsit, de ha a csupasz tényeket nézzük, mint ahogyan én is, legközelebb a „kevés néha több” elvet javaslom követni.
Boldog új évet és jó munkát, Ignazio!
A kés művészeti értéke egyéni, eredeti jellegénél fogva nem vonható kétségbe, ez biztos. Művészeti minőségével kapcsolatban én magam elfogult vagyok, úgyhogy azt majd Jóvíz elemzi, ha akarja a topicjában. Köszönöm az észrevételeket mindenkinek, és Ednek a lehetőséget!
Na vajon hová lett a hozzászólásom?
Focinyelven élve, kapufa 🙁