Nagy „Le Goff” Csaba kovácsolt munkáival, fixpengés késeivel már bizonyított – szép elismerés, hogy bőven a legfiatalabbként már föl is vették a Magyar Késmíves Céhbe. Nemrég említette, hogy a télen bicskatéren is szeretne ügyködni – jó alkalom tehát, hogy idevágó életművét, azaz az egyetlen, egyes számot viselő darabot bemutassam.
Igen, jól értitek és jól látjátok: eddig ez az egy készült, már több, mint két éve, és ez Csaba legelső bicskája is. Hoppá, nem rossz kezdet. (Sokan kérdezik: Le Goff [ejtsd: lö goff] a kelta eredetű breton nyelven kovácsot jelent.)
A pontosság kedvéért persze tegyük hozzá, hogy létezik egy prototípus, az alábbi képen látható #0 is, amelyet történelmi darabként, a piac kizárásával magának tartott meg, de amelynek elkészültét a Késportál fórumán dokumentálta.
A második, azaz az enyém, amely az egyes számot viseli, gyakorlatilag ugyanilyen. A penge csapágyacél, a platinák (oldallemezek) kilapított zuhanycsőből készültek, a fa mahagóni. Mindkettő teli baknis („de minél hamarabb domborítottat akarok alkalmazni”).
A kidolgozás precíz és finom, a magam részéről csupán egy hosszabb és szélesebb (azaz praktikusabb és szebb) körömvájatot, illetve némiképp „kétmenetes” nyitás-zárást (amikor úgy félúton, derékszög körül egy kicsit enyhül a rugó nyomása) képzelnék még hozzá.
Csaba minden bicskát sorszámozni fog, típustól függetlenül, időrendi sorrendben, azaz a számozás nem kezdődik majd újra minden újabb formánál. Jópofa ötlet, hogy a sorszámot a tengely mellé, a jobb oldali platina belső oldalába üti – mondjuk ezt lefényképezni már nem volt túl mókás dolog, és a láthatóságot csak némi utólagos trükközés árán sikerült úgy-ahogy megvalósítani.
Szép nagydarab bicska: pengehossza 93, teljes hossza pedig 215 mm. Méreteit és formáját illetően rendszertanilag a nagyráchoz (széles szalonnázó) áll a legközelebb. Íme egy összehasonlító kép, rajta egy Révész-féle kisszalonnázóval. (Klikkel nagyítható).
Végül pedig nyilatkozzon a bicskakészítéssel kapcsolatos tapasztalatairól az illetékes maga:
– Ez más világ, mint a fix kések készítése. Ott el lehet térni a tervtől, ha esetleg elrontottunk valamit, de a bicskáknál ez teljesen másképp van. Pár tized miliméter is sokat befolyásol a dolgokon. Egy példa: csukott helyzetben beállítottuk a bicskát, hogy a hegye bent legyen. Később a pengetőnek azt a részét, ami zárásnál a rugónak támaszkodik átcsiszoljuk egy finomabb szalaggal, és máris bentebb-kintebb bújik a penge, mint kellene. Az ilyeneket összeszegecselés előtt mindenképpen ellenőrizni és korrigálni kell. Ugyanilyen baki, ha a rugót picit rövidebre készítjük, így a penge hátraáll, ezt már macerásabb javítani. A másik, amire érdemes (ajánlott) odafigyelni, az a fúrás. Minden passzol összerakásnál, csak az egyik furat félrement vagy éppen nem merőleges, ezért nehéz az összeállítás és ha nagy nehezen sikerül, akkor se nyugodhatunk, mert csálé lesz. Legrosszab esetben a markolatanyagot is tönkretehetjük a túlságosan feszülő szegeccsel. A legnehezebb része mégis a tervezés, hogy olyan legyen a járása, amilyen kell. Ennek rengeteg apró fortélya van, amiből én is csak párat tudok még. Ezen trükkök elsajátítása csak egyféleképpen lehetséges: gyakorolni, próbálgatni kell. Egy részét el is tudják magyarázni, de sok dologra neked kell rájönnöd, tanulva a hibákból.
Jómagam pedig sokunk nevében, felelősségem teljes tudatában merem kijelenteni, hogy kedves Le Goff, drága Csaba, csak így tovább – de egy kissé gyóóórsabbaaaan, hééé!
Rózsa Edvárd
Képek: a szerző és Le Goff (#0)
Profi fényképek, mehetnek egyből a nagy Le Goff bicska prospektus első lapjára.
Nagyon klassz ez a bicska. Ez a forma a kedvencem.
Csabi munkája előtt le a kalappal. Még sok ilyet szeretnénk itt látni.
Szép, precíz munka. Egy észrevételem lenne, nem túl kicsi a nyitóvájat?
Gratulálok! Nagyon jó!
@theraphosa: de igen, írom is a cikkben, hogy körömvájatból nagyobb, szélesebb kellene.
Nagggyon tökéletes!…egy keskenyebb pengés szalonnázó árban mit kóstálna?…:-)
Szép munka , gratulálok,később biztosan fogsz reszelni felsőzárasat is.
Ráadásul földim !
El sem hiszitek hogy ebben a városban milyen nagy szó az ha valakire büszkék lehetünk a tehetsége miatt.
Egy dolog a tehetség, de Csabának megvan a kellő kitartása és a szépérzéke is az ilyen munkákhoz. És még csak most kezdi igazából csinálni… 🙂
A sorszám ötlete az nagyon tetszett.A bicska egyébként szép!
Gyönyörű! 🙂 (Azért a számot kerestem egy darabig… :D)
Ügyes vagy, szépen megcsináltad. Valóban nem könnyű a furatot elhelyezni a pengén úgy, hogy kinyitva és becsukva egyformán álljon a rugója. A csiszolandó helyre egy picit rá kell hagyni és óvatosan csiszolni, így általában sikerül. Azt is jól el kell találni, hogy a rugó mennyire emelkedjen ki a penge hátsó ívén nyitáskor, ill záráskor, ezzel is lehet állítani a pattogósságán és a kinyithatóságán. Minél nagyobbat emel a rugón annál erősebb pattogósabb lesz a nyitás-zárás. Vigyázni kell, még, hogy cvikkoljon becsukáskor, vagyis ne érje el az él a rugót. Stb,stb. stb.
Nem egy könnyű műfaj de sajnos nagyon sok kolléga fillérekért adja ezért alakult ki alacsonyabb ára a fixpengésekhez képest, de a munkához és az anyagfelhasználáshoz képest ezt semmi nem indokolja.
Valóban egy kicsit a Nagyrác bicskámhoz hasonlít, de a paklik és a kidolgozása egy kicsit Kocsis Feris.
gyonyoru munka, mint eddig mindegyik munkad, Gratulalok Csaba csak igy tovabb!
Köszönöm mindenkinek!
Körömvájathoz amúgyis készítenem kell másik szerszámot, mert a mostani csak ideiglenes.
Mint fentebb is írtam, nem könnyű dolog, de ebbe is bele kell rázódni, ennyi az egész.
Viszont tényleg kár, hogy így lementek a bicskaárak
KALandor,
a fórumon belül tudunk egyeztetni, de még nincs kiterjedt termékpalettám, mint a többi mesternek.
Akaroom!!
Gratulálok Csabi! 🙂
Nagyon szép darab!
Széplet ez a bicsak , várom a folytatást.