Késportál

A Fórum olvasóinak egyáltalán nem újdonság, hogy Trice igen szoros barátságot ápol a skandináv késekkel. Ezt a cikket közkívánatra, tudásának és gyakorlati tapasztalatainak összefoglalásaként írta meg – úgy a néprajzi vonal, mint a tesztek kedvelői élvezni fogják.

Bizonyára sok olvasónak ismertek lesznek a képek, ugyanis ezek nagy része már szerepelt a Fórum skandináv topikjában. Mivel többen jelezték, hogy szeretnének az eddigi gyakorlati tesztekből egy összefoglaló cikket látni, most igyekszem – itt-ott kiegészítve – hiteles képet adni néhány olyan északi késről, amelyek a tulajdonomat képezik.

A hagyományos skandináv puukko leírása

A skandináv kések formavilága egészen a viking korig vezethető vissza. Ezeket az eszközöket használták a mindennapi életben, a vadászatban, a halászatban és természetesen nagyobb társával, a leukuval együtt a harcmezőkön, csatákban is. A puukkót illetően valójában nincsenek konkrét szabályok, de a lényegi vonásokat igyekszem csokorba szedni.

A kés pengéje általában párhuzamos, 8-12 cm hosszú, 25-30 mm széles és 2–max. 4 mm vastag. A közismert (svéd) skandináv él 20 fokos szöget zár be (10 fok mindkét oldalán), de ez nem jelenti azt, hogy ez lenne az egyetlen él, amely valóban klasszikusan skandinávnak mondható. A hagyományos, eredeti puukkók éle (mint ahogy formájuk is) országonként, sőt azon belül tájegységenként is igen változatos. Norvégiában honos még a 2/3-áig, 3/4-éig felköszörült, enyhén domború él, Dániában és Finnországban gyakori a penge 1/2-éig történő egyenes felköszörülés, Svédországban a penge 1/3-áig szokás kialakítani az élszalagot, de nem ritka a pengehátig történő domború él sem. Ezek voltak a területekre jellemző éltípusok, de a skandináv országok területein helytől függetlenül is találkozhatunk  bármelyik típussal. Ha azonban még tovább megyünk, a puukko késformát egészen Szibériáig is visszavezethetjük. Egyetlen lényeges, közös pont azonban, hogy egyetlen igazi skandináv puukkónak sincs levezető, vagy más néven másodlagos éle, és ennek köszönhetően rendkívüli vágó- és metszőképességgel rendelkezik (az új típusú Marttiini tőröket nem sorolom ide, azok már inkább a dísztárgy kategóriát képviselik).

A markolat alapvetően ovális keresztmetszetű, körülbelül 10-12 cm hosszú, és többnyire fából, agancsból, vagy a kettő együtteséből, esetleg bőrből (manapság műanyagból) készül. Középen gyakran kissé vastagabb, ami az ergonómián kívül abban is segít, hogy a kés a hagyományos tokokban biztosabban „üljön”. Gyakori a réz használata is a markolat zárására. Finnországban, elvétve Norvégiában a markolatvégeket gyakran díszítik réz állatfejekkel (ez a díszítési forma több orosz késen is felfedezhető). Soha nem használnak kontúros markolatot, a kéz és a fém találkozása ezeken az égtájakon a hőmérséklet miatt kerülendő. A penge markolatba történő rögzítése is több fajta lehet:

– Folyamatosan keskenyedő markolattüske, amely teljesen áthalad a markolaton és a végén menetes vagy szegecselt lezárást kap.

– Majdnem teljesen végig érő (a markolat végétől 1–2 cm-re végződő), a késpengéhez képest kb. 3/4 szélességű markolattüske, amely legtöbbször ragasztott (ez a legerősebb konstrukció).

– A markolat feléig érő, szintén 3/4 szélességű tüske, amelyet a leggyakrabban akkor alkalmaznak, ha a markolat egy anyagból készül.

Néha található szegecses rögzítés is, de ez csak manapság lett jellemző.

A puukkók formája – csakúgy, mint pengekialakításuk – alakjuk szerint országokra bontható. (Természetesen ezek is előfordulhatnak máshol.) Néhány általános forma a rájuk jellemző területtel:

1. Klasszikus lapp forma

Elterjedése: főleg Finnország, de a skandináv országok teljes területén előfordul.

2. Európai forma

Elterjedés: Norvégia és Svédország déli részein, Dánia teljes területén.

3. Norvég forma

Elterjedés: Norvégia és Finnország északi részein.

4. Svéd forma

Elterjedése: Svédország teljes területén

A tokokra annyiféle verzió létezik, hogy azt nem igazán lehetne összefoglalni. Legyen elég annyi, hogy a mindenki által igen kedvelt erszénytok (félig bújtatott markolattal) innen ered.

Ennyi bevezető után lássuk a teszteket.

 

Helle Eggen

A Helle kések Norvégiában, Holmedalban készülnek. A cég klasszikus stílusú puukkókat készít rétegelt, korróziótűrő acélból, és természetes anyagból készült markolatokkal. Késeikre a letisztult forma és a gyárilag borotvaéles penge a jellemző.

A Helle Eggen egy nagyon szép, jól kidolgozott kés. Markolata göndör szemű nyír, rendkívül változatos erezettel (hossza: 11 cm). Fogása igazán kényelmes. Munkánál az enyhén visszakanyarodó ujjvédő igen zavaró, így azt le is csiszoltam. A súlypontja a mutatóujj felett helyezkedik el, ezért a kés egy kicsit előre felé billen. A penge vastagsága 3,4 mm, hosszúsága 10,5 cm. A markolattüske teljesen átmegy a markolaton, menetes szárban végződik, és ott egy réz „csavarra” kalapálták rá. A tüske sajnos igen vékonyka, így nagyobb terhelésnek ne tegyük ki.

A tok rénszarvasbőrből készült, jó kidolgozású, kellemes tapintású, egyszerű erszénytok. A varrást műanyag betét védi, ami meglátásom szerint igen vékonyka volt (ezt gyorsan le is cseréltem). Annyit azonban érdemes megjegyezni, hogy méhviaszos-lenolajos kezelés után a varrás közötti ragasztás elengedett, ezért szétszedtem, újraragasztottam és újravarrtam az egészet. A színe eredetileg középbarna volt, de a kezelések után sötétbarna, majdnem fekete lett. Ezt a tokot kicsit átformáltam és jelenleg a Szasza-féle puukkomhoz használom mindennapi viseletként, de akár terepre is (ez a cikk aktuális részénél kép formájában megtekinthető).

A Helle Eggen gyakorlati tesztelése egy zempléni kiruccanás alkalmával történt meg. Vadászati szempontból sajnos nem tudtam kipróbálni a késeket, mivel nem volt vadászidény. De ami késik nem múlik. Konyhai használatban tökéletesen funkcionálnak, meglepődnék ha ezek a skandináv vasak nem hoznák a maximumot egy zsigerelés, nyúzás, feldolgozás során.

A tollaság-faragással nem volt gond, szépen, mindenféle probléma nélkül göndörítette a vékonyabb, vastagabb forgácsokat egyaránt.

Egy (talán kőris-) rönköt hasítottam vele ketté egy másik tuskó segítségével (a pengehát ütlegelésével). Itt nem éreztem igazán stabilnak a kést (mintha picit megmozdult volna a markolatban). Úgy gondolom, hogy nem erre való. A skandináv népek ezeket a késeket baltával együtt hordják és ez a párosítás teszi őket igazán hatékonnyá. A cikkben látott rönkhasogatás és favágás kivitelezését nem ajánlom senkinek (csak végszükség esetén). Jómagam is csak a terhelhetőség határait keresve, kíváncsiságból kísérleteztem és még egyszer nem teszem ki ekkora terhelésnek ezeket a késeket.

A hasítás befejeztével a fát további kisebb darabokra vágtam fel.

Ezután egy kivágott fenyő törzsének álltam neki. Kb. 8-10 perc alatt sikerült levágnom belőle egy darabot (itt is használtam ütlegelőt).

Kisebb faragásokat végeztem még vele (pl. a lent látható, a kisebbik lányomnak készült sétabot).

A napi tesztelés után már nem igazán borotválta a szőrt, de a Spyderco fehér köve elegendőnek bizonyult az él rendbetételéhez.

Összességében jól használható és szép késnek mondanám a Hellét. A gyenge markolattüske azonban az én szememben hibának számít egy olyan modellnél, amelyet a gyártó bushcraftkésnek nevez. Ez a kés később, egy fagyott hús darabolása közben el is tört.

 

Karesuando

Az Északi-sarkkörtől 250 kilométerre északra fekvő Karesuando határváros a svéd-finn határon. (Neve finnül Kaaresuvanto, lapp (számi) nyelven Gárasavvon). A 300 lelket számoló település határában emelkedő Kaarevaara nevű dombocska csúcsáról három ország tundrájára nyílik kilátás. A halászat, a vadászat és a kézművesség egyéni foglalkozás, a rénszarvasok tenyésztését kollektíven űzik a számik. A hosszú téli hónapokban nem ritkaság a hóviharokkal tarkított mínusz 40-50 fokos hőmérséklet. Tehát a most következő késekre úgy tekintsetek, hogy ezeket valóban használják is ezen a vidéken.

A hagyományos puukkókat (nem a modernebbeket) és tokjukat kézimunkával készítik, a lehető legjobb minőségű anyagok felhasználásával. Ez sajnos az árukban is tükröződik.

Karesuando Beaver Damask

Ez a kés egy igen kis méretű puukko. Erős, masszív pengével és (ragasztott) markolattüskével rendelkezik. A penge anyaga a svéd Damasteel által készített felsőkategóriás, porkohászati damaszk acél, melynek két összetevője az RWL34 és PMC27, 120-160 réteg, 58 HRC-re hőkezelve. A markolat szépen megmunkált, és méretéhez képest igen kényelmes fogást adó rénszarvasagancsból, hőkezelt göndör szemű nyírből és egy réz ujjvédőből áll. Ezt az ujjvédőt teljesen, a markolat síkjáig lecsiszoltam. Nem szeretem az ujjvédőket, mivel szúrásra nem igazán használom a késeimet, a többi munkánál pedig csak útban vannak. A tok itt is egy hagyományos erszénytok rénszarvasbőrből, azonban a varrást bőr védi és nem műanyag. Méretek: a penge 21 mm széles, 83 mm hosszú és 3 mm vastag, a markolat 100 mm hosszúságú.

Szintén egy hasogatós teszt. Erre méreteinél fogva nem alkalmas. Meg lehet oldani, de ez semmiképpen sem ennek a késnek az asztala. Viszont meg sem kottyant neki.

Karóvég faragása 5 vágással.

A tollaság. Olyan szép és egyenletes forgácsokat nem készít, mint a Helle, és kicsit nehezebben kapaszkodik meg az él az anyagban, de túl nagy problémát nem érzek benne. Az alábbi képen látható, hogy ha finomabb, vékonyabb forgácsokat próbáltam vele vágni, egyszerűen nem tudtam az ágon megtartani őket (a kés továbbszaladt és levágta).

Az élét a tesztelés alatt végig nagyon jól tartotta, utána csak egy bőrös áthúzást igényelt.

Mindent összevetve ez a Karesuando használható, de nekem (lehet, hogy a méreteinek köszönhetően) kicsit nehézkes vele munka. Kicsi, erős, de valahogy bumfordi. Lehet, hogy ezekhez a méretekhez egy vékonyabb penge jobb lett volna. Jó kés EDC szerepkörre, esetleg nyúzásra, de messze nem a legjobb sem konyhai feladatokra, sem terepre.

Karesuando Hunting Knife G8

Íme az előző cég egy modernebb, műanyag markolatos, olcsó modellje. Ennek a markolata már nem kézi gyártás, és látható rajta, hogy egyértelműen munkakésnek szánták. A skandináv formavilágot megőrizte ugyan, de a finomságnak már nyoma sincs. Őszintén megmondom, hogy bár én jobban szeretem a természetes anyagból készült markolatokat, ez a kés fogásra igazi komfortérzetet nyújt.

A 12C27-ből (ez a kedvenc pengeanyagom) készült pengét 57 HRC-re hőkezelték, 80 mm hosszú, 3 mm vastag és 24 mm széles. Gyárilag nem volt jól élezve, ráadásul egy 1 cm hosszú, 2 mm széles, alig észrevehető homorú mélyedés volt köszörülve az élbe, közvetlenül a hegy alatt (csak a fény visszatükröződése mutatta meg), és több órai munkámba került, mire használható élt készítettem rá. A markolattüske majdnem végigér a markolatban és a ragasztás mellett a végén még egy műanyag csap is a rögzítést szolgálja – tehát, bár hiteles infó nincs róla, valószínűleg elég széles is lehet (a markolat kopogtatása is ezt sejteti).

A 11 mm hosszú markolat magját egy kemény (ismeretlen) műanyag képezi, amely egy csúszásmentes thermoplasztik borítást kapott. Kényelmes fogást ad, szinte ragad a kézbe. A kidolgozása is megfelelő, sorját nem találtam rajta. A tok igénytelenül kialakított, viszont igen erős bőr erszénytok. A varrást műanyag betét védi.

A tollaság faragásával nem volt semmi probléma. Olyan finom forgácsokat is lehet vele a fáról leválasztani, amit szikravetővel könnyedén meg lehet gyújtani. Precíz, finom munkavégzésre alkalmas.

A műanyag markolatnak (bár elég masszívnak tűnik) és az ismeretlen markolattüske-szélességnek köszönhetően keményebb tesztnek nem szeretném kitenni (még csak egy hete van a birtokomban, így még nem érzem annyira ezt a kést, de minél többet használom, annál jobban tetszik). Azt gondolom, hogy egyébként sem rönkhasogatásra találták ki.

Konyhai használatban hozta a Helle Eggen színvonalát (tehát nagyon jó). Ha sikerül egy jó élt készíteni rá, akkor onnantól viszonylag könnyen újraélezhető. A gyakorlatban kis tömegének és jó kiegyensúlyozottságának köszönhetően igazán kezes kés. Ajánlom terepre balta mellé, városi EDC-re vagy bármire egyaránt. Nagyon jó kés, ajánlott vétel.

Szasza Puukko

Szaszát, azaz Szántó Szabolcs portáltársunkat azt hiszem senkinek sem kell bemutatni. Nagy szakmai tudással, tapasztalattal és fantáziával rendelkezik, az általa készített eszközök igen változatos, széles skálán mozognak de mindegyikre (legalábbis amiket én nézegettem a Fehován) jellemző az odafigyelés és a pontos kidolgozás. Fantasztikus késeket készít és nagyon otthon van a puukkók világában. A pengéket saját maga kovácsolja.

Én nagyon szeretem az egyedi késeket, számomra megvan bennük az a plusz, amit egy szériakésben sem találhatunk meg. Mivel nem volt neve, a késemet én Szasza Puukkónak hívom és itt, a portál fórumában is így lett ismertté. Ez a legerősebb pengével rendelkező puukkóm, elég gyakran használom konyhában, terepen minden körülmények között, de néha EDC szerepkörben is nálam van. Formája egy hagyományos norvég puukkóé.

A penge kovácsolt GO3 (csapágyház-acél), amely nem korróziótűrő, de nem is egy könnyen korrodáló fajta (használat során inkább a felülete színeződik, rozsdafoltot még soha nem láttam rajta, pedig már elég sok munkára használtam). Az éltartását jól tükrözi, hogy az egy hónapos rendszeres használat és tesztelés után a bőrös fenésen kívül más beavatkozást nem igényelt.

A penge 105, a vágóél 90 mm hosszú, szélessége 24 mm, vastagsága 4 mm. Élezése enyhén domború, majdnem teljesen pengehátig felköszörült. Rögzítése ragasztott, a markolattüske szélessége kb. a penge szélességének 3/4-e és szinte teljesen a markolat végéig ér (nagyon erős konstrukció). Kézbe véve érezhetően nehezebb, masszívabb a hasonló méretű puukkókhoz képest, de olyan tökéletesen kiegyensúlyozott, hogy ez a használat során nem érzékelhető. A markolat nyírfából és ébenből áll szép, egyenletes illesztéssel. Hossza 115 mm. Kialakításának köszönhetően (közepe és vége vastagabb) tökéletesen illeszkedik a tenyérbe. A késhez az eredeti tokot Kuvasz készítette egy hagyományos norvég tok formáját követve. Nagyon szép és igényes munka, olyannyira, hogy nem is szeretem használni.

Nekem terepre és mindennapi hordásra jobban bevált az egyszerű erszénytok.

Az aktív tesztelés Telkibányán történt. A képek magukért beszélnek. Azon kívül, hogy minden feladatot – legyen szó akár finom, precíz, akár durva, erős igénybevételről – játszva megoldottam vele, szerintem több magyarázatra nincs is szükség.

Ami talán a képekről nem jött le, az az, hogy a teljes konstrukciónak köszönhetően (választott éltípus, penge- és markolatforma, méretek, anyagok) nagyon jól irányítható, kézhez illő kés.

Zárszóként pedig kapjon helyet a megbízható összeállítás:

 

Linkek:

Karesuando

Helle

Scandinavian Knife Forum

Handmade knives from Scandinavia

Szasza

Szöveg és képek: Trice

 

Címkép: Mobissimo