Hegyes Sanyi egy Bergström-pengét tesztelt, aminek következtében immár igen nagy tisztelettel érez iránta.
Author Archive for edrosePage 4 of 11
Ma van, bizony, József Attila születésnapján. Emlékezzünk meg erről mi is, a magunk késes módján, ahogyan ez itt szokás.
Azt mondják
Mikor születtem, a kezemben kés volt –
azt mondják, ez költemény.
Biz tollat fogtam, mert a kés kevés volt:
embernek születtem én.
Kiben zokogva bolyong heves hűség,
azt mondják, hogy az szeret.
Óh hívj öledbe, könnyes egyszerűség!
Csupán játszom én veled.
Én nem emlékezem és nem felejtek.
Azt mondják, ez hogy lehet?
Ahogy e földön marad, mit elejtek, –
ha én nem, te megleled.
Eltöm a föld és elmorzsol a tenger:
azt mondják, hogy meghalok.
De annyi mindenfélét hall az ember,
hogy erre csak hallgatok.
1936. november-december
Fotó: Móricz Simon
bagulaci, köszi!
…egy valamikor árván maradt Opinelről: a hegyekben, 2400 méter fölött, hajdani hegyi pásztorok elhagyott kőkunyhójának ablakában fotózták. A fa megkopott, a penge megfogyott, tiszta rozsda az egész – és mégis: méltóságteljes és szép. S ha még mesélni is tudna…
Forrás: Impressions du jour blog
Vannak ismert, begyöpösödött sztereotípiák, amelyek valamilyen szinten ugyan nemzetköziek is, de mi, magyarok azért e sportágban is bőven verjük a világot. Ilyen például, hogy ha ipar, ha gyártás, akkor minden, ami olasz, az gagyi. Bezzeg a német – aaaz iiigeeen! Namármost egyet mondhatunk: az európai késgyártás terén a fenti elmélet nemhogy bedől, de olasz-német viszonylatban mintha egyre inkább fordítva lenne…
Január végén volt késbaráti találkozónk témája a skandináv kés. degu barátunk Norvégiában él, és bár a fent nevezett kések nagy rajongója, csak emiatt értelemszerűen nem tudott hazaugrani. Azért ő is készített egy győnyörűszép, meleg hangulatú képet a saját gyűjteményéről – amely, mint látjátok, önmagában majdnem annyi kést vonultat föl, mint a skandirandi komplett felhozatala. A képet minden szempontból öröm nézni (nagyítható!), és két dolog jutott eszembe róla. Az egyik a Koltai Lajos filmjeit (például a Megáll az időt) jellemző „meleg, mézbarna félhomály”. A másik, degu analógiájára, hogy nekem például mennyi Opinelem lenne, ha Franciaországban élnék?…
A BM-nél elvoltunk egy darabig: idén is jó pár újdonság van, nyugodtan lehetett képeket is készíteni – kapjon hát egy külön posztot.
A fórumos „élő” közvetítésből készített összefoglaló után jöjjön néhány, kissé részletesebb képi beszámoló is, azokkal a kinagyítható fotókkal, amelyek már nem „snellesen” iPaddel, hanem fényképezőgéppel készültek. Light My Fire, Kanetsune, United Cutlery, Böker, Wenger, Fox ebben a részben.
Van egy nagyon jó gyerekkönyv-sorozat, a Kaláka zenéskönyv, amely a korábbi Kaláka-lemezek megzenésített verseit adja közre eredeti változatban, nyomtatásban, szép illusztrációkkal. E sorozat Az én szívemben boldogok a tárgyak című kötetében találtam ezt a két gyöngyszemet: Ágh István versét, s hozzá Csíkszentmihályi Berta rajzát.
Épp csak elkezdődött 2012, és máris itt az év minden bizonnyal egyik legjelentősebb késes újdonsága: jön az Opinel N°08 Outdoor!
A Sziráki uram és az angliusok című poszt kapcsán kedves küldeményt kaptam Cságoly Péterfia Bélától, a Szózat c. folyóirat főszerkesztőjétől: Tömörkény István Bicskavásárlás című írását, amelyben ismét föltűnik a híres szegedi késes alakja. Jegenye András uramnak ugyanis eltörik a bicskája, és a városba beménvén fölkeresi a mester boltját, hogy a kínálatot mögdeputálja.
A Késportál fórumának tagjai rendszeres időközönként, zártkörűen találkoznak, és ezen összejövetelek újdonságként már egy-egy alkalmi tematikával is bírnak: elsőként nemrég a köreinkben föllelhető Striderek, legutóbb pedig a skandináv kések adtak egymásnak találkozót.
Legutóbbi hozzászólások