Késportál

Fórumtársunk, Sötétmocsárfy szenvedélyes vadász, ezen a hétvégén is kinn volt, így most egy terepszagú, élesben végzett vadászteszttel jelentkezett.

Tegnapelőtt nagyvadvadászat volt nálunk, az utolsó ebben a szezonban. Ismét kipróbáltam néhány kést, amelyek közül az egyiket két disznó erejéig már egy decemberi, nem túl jól sikerült kétnapos hajtáson is haználtam.

Először jöjjön a bal oldali kés. A pengét Tóth László (a fórumon tlknives) készítette Vanadis 10-es acélból, majdnem a pengehátig tartó holkeres élezéssel, az általam elküldött sablon alapján. Akik rendszeresen olvassák a Vadászat topikot, talán emlékeznek rá, hogy tavaly  volt szerencsém kipróbálni egy általa készített kést, ennek apropóján rendeltem tőle ezt a pengét. A  markolatot  én készítettem Zsolt barátom segítségével. Szarvasagancs, papírbakelit alátéttel, 6 db 4 mm-es csavarral rögzítve. Azért a csavarrögzítés, mert a Vanadis 10 hajlamos a rozsdásodásra és időnként szeretném kitisztítani. A tokot szintén én készítettem, 4 mm-es marhabőrből. Keményített, profilozott erszénytok. Fejtetőn rázogatva is megtartja a kést.(Ez az első olyan tokom, amivel mind az esztétikum, mind a funkcionalitás terén elégedett vagyok. Természetesen nem egy bőrös mester szintjén, csak magamhoz képest.)

Adatok: pengehossz 105 mm, pengevastagság 4,2 mm, markolathossz 115 mm, markolatvastagság ~22 mm. Mit mondjak, számomra kis híján ez a tökéletes vadászkés, csak a kézvédőt nagyobbítanám meg 4-5 mm-rel. Nem mint ha rácsúszott volna a kezem a pengére, inkább csak a saját megnyugtatásomra. A Vanadis 10 újra bizonyított: 9 vagy 10 nagyvad zsigerelése után még érezhetően nem csökkent a vágóképessége. Úgyhogy jelenleg ez az elsőszámú vadászkésem, és az is marad. Hacsak a Tóth Pali bácsitól rendelt késem nem sikerül ettől is jobbra.

A következő, a jobb szélső  Petrovszki Gábor, „Dugó” portáltársunk munkája, RWL-34 pengével, rajta 2/3-ig tartó egyenes leélezéssel. A markolat tigrisfa, piros fíber alátéttel, melyet 2 mm átmérőjű rozsdamentes szegecsek rögzítenek, plusz egy csőszegecs a markolat végén, a csuklózsinórnak. A tok Jókai Atilla munkája, 4 mm vastag marhabőr. A kezemben eddig tartott legszebb használati tokok egyike. Keményített, profilozott erszénytok. Fejre állítva is tökéletesen tartja a kést.

Adatok: pengehossz 98 mm, pengevastagság 4 mm, markolathossz 120 mm, markolatvastagság ~14-18 mm.

Ez a kés csak tesztalanyként van nálam, és ez az, amelyet még tavaly kezdtem el tesztelni, és tegnapelőtt fejeztem be. Mikor megérkezett hozzám, úgy tűnt számomra, hogy nem elég éles. Ezért megéleztem, közepesen finom gyémánton, majd pedig szürke-fehér Rákóczi-kövön, utána már vitte a szőrt. Kipróbáláskor a legelső disznónál éreztem, hogy rohamosan tompul az éle, a másodikat pedig csak becsületből fejeztem be vele, mivel úgy gondoltam, hogy ennek az acélnak minden körülmények között többet kell tudnia. Este újra megéleztem, a gyémántélezővel húztam rá egy 0,6-0,7 mm-es élszalagot, és nem finomítottam tovább. A másnapi eredmény már biztatóbb volt. De úgy alakult, hogy csupán 2 disznón tudtam kipróbálni. Egészen tegnapig, amikor is még 5 disznót és 1 borjút zsigereltem ki vele, mire eltompult az éle. Egyetlen hibája talán, hogy a szúróképessége valamiért nem túl jó.
Arra, hogy az első élezés miért nem sikerült, két lehetőség van: vagy elcsesztem, vagy a kés nem tartja a nagyon finom élét. Összességében a kés jól használható. A markolat először kézbe véve kissé szögletesnek tűnik. De fura módon használat közben ez egyáltalán nem észlelhető, stabilan fogható, még véres kézzel sem csúszós. Alapvetően azért ez nem egy vadászkés, de azért megállná a helyét.
Még egy gondolat: az RWL 34-től kicsit többet vártam. Nem azt mondom, hogy nem jobb a hagyományos acéloknál, mert jobb. Csak nem annyival, mint amire számítottam. Persze lehetséges, hogy csak az én elvárásaim voltak túlzóak.

A harmadik kés pedig Egy Ontario Rat-5. Tudom, ez a  kés nem igazán passzol a másik kettőhöz. De ez az egyik legújabb szerzeményem, és ki kellett próbálnom – s ha már megtettem, megosztom a tapasztalataimat. A penge egyenes élezésű, hátig köszörült, 1095-ös acél, a markolat csavarokkal rögzített zöld micarta. A tok pedig Molle-rendszerű gyöngyvászon.

Adatok: pengehossz 130 mm, pengevastagság 4,8 mm, markolathossz 135 mm, markolatvastagság 19 mm.

Előrebocsájtom, hogy csupán két disznót zsigereltem vele. A borotvaélét elvesztette, de használható maradt – pedig a mellcsontot és a keresztcsontot is ezzel vágtam el. Első benyomásként a kés NAGY, aztán az ember felfedez egy kettősséget: mintha a markolatot és a pengét nem azonos célra tervezték volna. Vagy ha igen, akkor valami lapátkezű embernek. A penge elég hosszú, de a choil (a pengén található ujjkivágás) miatt a vágóél nem haladja meg egy átlagos kését. (Megjegyzem, nem vagyok choil-párti, nem értem, mi szükség van rá.) Elég vékony ahhoz, hogy jó vágóképessége legyen. A markolat vaskos, el tudnám képzelni egy erőteljesebb pengéhez is. Szinte kiált az erőteljesebb használatért. A végén levő üvegtörő engem nem zavart. De ezt is, mint a choilt, feleslegesnek érzem. A tok gyalázatos, a műanyag betétben egy kétszer vastagabb penge is lötyögne. Ha nincs becsatolva, már egy leguggolástól félő, hogy kiesik belőle a kés. Az egész számomra olyan, mint egy univerzális tok ami jó még öt másik késhez, de egyikhez sem tökéletes.
A kés jól használható durvább feladatokhoz, de nagyon finomakhoz nem, mert a lapátszerű penge miatt nem túl fordulékony. Nem barátkoztam meg vele teljesen. Ha megtartom, átalakítom, a markolatot legömbölyítem, a törővéget leköszörülöm és kap egy bőrtokot. Vagy túladok rajta.

Képek: Sötétmocsárfy