„Friction folderekről”, azaz magyarul súrlódózáras bicskákról már többször írtunk itt a blogon. Ez a bicskatípus az egész világon elterjedt, több ezer éve szolgálja az embereket a szegényebbektől a gazdagabbakig. Az „egykezes bugyli” óriási előnye, hogy viszonylag könnyű elkészíteni (egy záras bicskához képest), így a bicskakészítésbe belevágni szándékozók gyakran ezzel kezdik a kísérletezést.
Tavaly is épp ilyentájt jelent meg két hír a Céhről, amelyeket így vezettem föl: Nem mondhatni, hogy a Magyar Késmíves Céh annyit hallatna magáról, mint a Liptai-Gesztesi házaspár, így ha már vannak velük kapcsolatos hírek, akkor azokról mi természetesen örömmel adunk tudósítást. Nos, ebből mostanra az ominózus celebpár már nem létezik, a többi viszont továbbra is érvényes. (S hogy mindebből kit mi érint érzékenyebben, az ízlés dolga és fedje jótékony homály.)
Ezt a cikket és tesztet Ege írta és készítette – mi tagadás, jó régen. Csakhogy éppen akkor került ki Kilden Heavy Chopperje, én meg mondtam Egének, kicsit várjunk még, mert hisz’ rendes gyerek ez a Kilden, de azért gondolni kell a helyes személyiségfejlődésre is, nem szabad elkényeztetni. Aztán én meg szépen elúsztam, és a Bábel-cikk pihent tovább – egész mostanáig. Ege: bocs és köszönjük!
Ez a kés a fórum olvasóinak más ismerős lehet. Mivel a fórumtagság azonban szűkebb kör, mint a Portál főoldalának olvasói, sajnáltam volna, ha ezt a szép darabot nem láthatják a lehető legtöbben. Főleg, hogy Kilden is egyre jobban fényképez (csak ezt a keretet hagynád el, Zoli…), a Heavy Chopper pedig „sajnos” rögtön el is kelt. A műről maga a mester mesél.
Spyderco Fan barátom néha bizony megtagadja a nevét, és Cold Steel Hatamoto-pimp kívánságaival üldözi a portálos késkészítőket. Nagyon helyes, mert az eredmények szemet gyönyörködtetőek. Íme a gyűjtemény jelenlegi állása, a tulaj kommentárjával és képeivel. Hanem SF, tényleg nehogy megállj négynél vagy ötnél…
Switchblade igazán alapos tesztnek vetette alá Kilden Bábeljét. Utóbbi azonban Kanada távoli vidékein sem jött zavarba – egy betyár kalandjai Amerikában.
Ezt a kést a 2008-as Lurdy Késkiállításon szereztem be, a készítő Császi Zoltán (Kilden Knives) kínálatából.
E cikk után egyet már biztos nem mondhatunk joni firpóra: azt, hogy Tracker-ügyben csak alibizik…
Régen volt, talán igaz sem volt – így kezdődnek a mesék általában. Esetleg úgy, hogy egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kés, melyet Trackernek neveztek és egykoron nagy vihart kavart késes körökben.
Gyakori eset, hogy a késkészítők a megmaradt acélvégekből, a kontúros lézervágás széleiből, a kivágott, de elrontott pengékből (ja nem, ilyen nem fordulhat elő…) még kitalálnak valamit, mondhatni „újrahasznosítanak”.
Ezek aztán leginkább az acéldarab méretei és formája által diktált praktikumnak, illetve persze a készítő fantáziájának köszönhetően keskeny pengéjű kések, kisebb vágó-, szúró- és feszítőeszközkék alakját öltik. Tovább
Legutóbbi hozzászólások