Késportál

Switchblade igazán alapos tesztnek vetette alá Kilden Bábeljét. Utóbbi azonban Kanada távoli vidékein sem jött zavarba – egy betyár kalandjai Amerikában.

Ezt a kést a 2008-as Lurdy Késkiállításon szereztem be, a készítő Császi Zoltán (Kilden Knives) kínálatából.

Nevéhez illően a kezdés kicsit zűrzavaros volt… Vásárláskor sajnos a Bábelhez tok nem volt kapható. A késen egy-két kisebb-nagyobb rendellenességet találtam… Időhiány miatt (közeli utazás okán) nem tudtam igénybe venni Kilden garanciális szolgáltatásait, így ezeket Hegyespenge segítségével sikerült gyorsan korrigálni. A tokot pedig Sámán mester készítette, expressz határidőn belül. Mindkettőjüknek köszönet érte!

Akkor lássuk a kés adatait…

Penge anyaga:  Uddeholm Sleipner (59-60 HRC)

Pengehossz:   140 mm

Pengeszélesség:  40 mm

Pengevastagság:  6mm

Teljes hossz:  261 mm

Markolat: oliva mikarta panelek, fekete fiber alátéttel (rögzítés: epoxy + csőszegecsek)

Kés tömege:  295 gramm

Tok:  erszénytok 3 mm vastag barna marhabőrből, élvédővel ellátva (by Sámán). (Kilden eredetileg bőr vagy kydex választási lehetőséget is kínál a tokhoz.)

A hőkezelést Baján, Bernschütz mester műhelyében végezték kb: 1030 C-os ausztenitesítési hőmérsékletről olajban hűtve, majd 2×1 óra alacsony hőmérsékletű megeresztés (200C-220C-on). ĺgy érték el az 59-60 HRC keménységet. A Svédországban készült Sleipner acél összetétele:  C0,9; Cr7,8; Mn0,5; Mo2,5; V0,5; Si0,9%. A D2 szerszámacélhoz hasonló, de annál jobb alaptulajdonságokkal rendelkezik, például könnyebb megmunkálhatóság, jó hőkezelhetőség, jobb éltartás és könnyebb élezés, valamint a kipattogzással szembeni ellenállás jellemzi. Ez utóbbi bizony (hőkezeléstől függően) probléma lehet a D2 pengéknél… Nem rozsdamentes acél (bár nehezebben foltosodik, rozsdásodik, mint egy kimondott szénacél vagy akár a Rigor), és ezért ennek megfelelő „bánásmódra” van szükség a karbantartásnál.

Első benyomások:

A Bábel jó vonalvezetésű, nagyon tetszetős és megnyerő formájú kés (határozottan magas a „cool factor”).

A modell konstrukciója, a túlélő/taktikai késeknél talán leggyakrabban alkalmazott ún. „full tang” (teljes markolattüskés) változat. Az enyhén érdes mikartamarkolat kényelmes, biztonságos fogást nyújt különböző fogásmódoknál is. A súlypont az ujjvájat első felében (majdnem a közepén) van, így enyhén billen a penge. A csuklószíj, a furat elhelyezése miatt egyáltalán nincs útban, a törővég sem bántja a szemet (sem a kezet…), szépen illik a kés formájához. A Bábel pengéje ejtett hegyű (drop point), teljes V köszörülésű (full V grind), élszalagos élezésű. A pengeháton recés, megfelelően funkcionáló ujjtámaszt találunk.

A pengefok bal oldalán, az ujjtámasz előtt mintegy 10 mm-rel egy 63 mm hosszú kaparóél van kialakítva. A pengén megtalálható továbbá az acél típusa, a modell neve és természetesen a Kilden logó is. A kés mérete és súlya miatt szerintem a gyakran és jól kihasználható kategóriába tartozik. Nem túl nagy és nem is túl kicsi, nem túl nehéz  és nem is túl könnyű. Természetesen vannak olyan feladatok és igények, amelyekhez más méretű vágóeszköz jobban megfelel.

Tesztek

Elsőként szecskára vágtam némi újságpapírt, amit nagyon könnyen sikerült véghez vinnem a még teljesen új, eddig nem használt éllel.

Nem okozott gondot a vékony, kunkorodó fecnik szelése vagy az alkarról a szőr borotválása sem. Következő lépésként a konyhában, egy kis harapnivaló előkészítésében segédkezett a Bábel. Szalámis zsömle, paprika, paradicsom szerepelt az étlapon.

Itt a pengevastagság a várakozásnak megfelelően kicsit hátrányosan befolyásolta az élelmiszerfeldolgozást, különösen a keményebb zöldségféléknél. De a kiváló él miatt elég jól szerepelt és sikerült aránylag vékony szeleteket is vágni a paprikából, paradicsomból (a szalámi és a zsömle egyáltalán nem okozott gondot).

Talan később még visszatérek további konyhaszolgálatra… De előbb (egyebek közt) egy kis erdei famunka vkövetkezik a tervben… Amihez néhány nap múlva a megfelelő terep kiválasztása utan hozzá is kezdtem. Elsőként egy méretes (8-9cm átmérő) kidőlt éger fatörzset daraboltam fel, ütleg nélkül, kizárólag sújtásokkal (chopping). A kés nem erre a feladatra lett optimalizálva, de azért kíváncsi voltam, hogy szükség esetén mire számíthatunk…

A csuklószíj segítségét természetesen igénybe vettem és így nem túl sok megerőltetés után, öt rövidebb, hasogatásra váró darabot kaptam.

Ezeket a darabokat egy ütleg és a Bábel alkalmazásával (batoning) felaprítottam gyújtósnak.

Ennél a feladatnál a Bábel jól teljesített, a 6 mm vastag késfok és a teljes V köszörülés megtette a magáét, s nemsokára már száradt is a gyújtós.

Itt megjegyzem, hogy  több véleménnyel szemben az én tapasztalataim szerint ehhez a hasogatáshoz, azonos pengevastagságnal a legjobb a szablya köszörülés (saber grind). A teljes V egy közeli második, mivel észrevételeim szerint gyakrabban megszorul hasítás közben (de pl. szelésnel/metszésnél már jobban teljesít, mint a szablya változat). Ezután nekiálltam az itt látható, kidőlt és eddig favágó tönknek használt amerikai nyárfa legallyazásának.

Ezt  könnyedén, gyorsan be is fejeztem. Itt látható az eredmény.

Következő feladatnak egy kis hegypróbát iktattam be, amihez az előbb legallyazott fatörzset használtam alanyként. A kés hegye simán kb. 2 cm mélységig fúródott a fába, és erőlködés nélkül, könnyedén méretes darabokat tört ki a kifordításnál.

A Bábel segítségével, rövid időn belül sikerült számottevő roncsolást végeznem a nyárfatörzsben.

Ez kiváló teljesítmény, de igazából ezt is vártam. Ezután egy gyors tollaság-készítés még belefért a menetrendbe, és az eddig erősen igénybe vett élszalag nagyon szépen választotta le a kunkorodó forgácsokat.

Ezzel egyenlőre véget ért az erdei famunka. A kést közelebbről szemügyre véve (egy-két igazán apró karcolást kivéve) sehol, semmilyen sérülést vagy elváltozást nem találtam. Hazaérkezés után fenőacélon átsimítottam az élszalagot (4-5 húzás/oldal), és ez elegendő is volt a borotvaél visszaállításához – amit természetesen leellenőriztem az alkaromon.

További tesztelésre hosszabb szünet után került sor és elsőként a „sztenderd papírhenger” próbát végeztem el, szerintem igen jó eredménnyel.

Következő lépésként egy vízzel töltött sörösdobozt hasítottam fel, egyetlen gyors vágással.

Az alábbi képen látható a kizúduló víz is.

A suhintásnál csak a kés hegye érte a dobozt és itt látható az eredmény:

Más szögből is:

A Bábel éle könnyedén metszette a vékony alumíniumlemezt, úgyhogy a „söröskanna” állva maradt a csapás után.

Újabb szünet után beszereztem egy kartondobozt,

amit aztán a Babel segítségével minden  probléma nélkül gyorsan felaprítottam.

A kapott kartonkupacot felhasználtam a szokásos szúráspróbához, ahol is az átdöfött lapok száma 12-nél tetőzött.

A következő szúrásteszthez egy telefonkönyvet vettem igénybe, és sikerült a 469. oldalig (ez 234 lap) beledöfni. Ez a teljesítmény szerintem jónak mondható – különösen, ha figyelembe vesszük a kés közepes tömegét, valamint azt, hogy nem teljes erőből végeztem a szúrásokat. A pengére kenődött ragasztón (amit könnyen eltávolítottam) kívűl semmi más károsodást nem észleltem.

Néhány nappal később sikerült kijutni a szabadba és újabb feladatok elé állíthattam a Bábelt. Ezek közül elsőként a sörösdoboz-teszt „felnagyított” változatára került sor.

Egy 4 literes, műanyagból készült tejeskonténert megtöltöttem vízzel, és lényegében megismételtem a korábbi sörösdoboz „metszést”. A Bábelnek a műanyag tejeskanna oldalának teljes felhasítása sem okozott gondot.

Itt, alul még csordogál a víz…

Az alábbi két fotón jól látható az egyetlen suhintástól származó vágás mérete…

A következő lépés egy újabb penetrációs teszt volt, amelyhez sikerült beszereznem egy, a kanadai és az USA szabványoknak megfelelő munkavédelmi sisakot (hard hat).

Ehhez a próbához a biztonság érdekében gumírozott tenyerű védőkesztyűt használtam és természetesen a csuklózsinórt is igénybe vettem. A sisakot gondosan elhelyeztem egy nagyméretű hordalék fatörzsön és egyetlen jól irányzott, közepes erejű döféssel meglepően könnyen átütöttem.

Még pár kép más szögből is.

Egy fotó a sisak belsejéről, avagy Bábel bekukkant…

Ezután egy tollaságat készítettem, ahol is a legnagyobb probléma a kunkorodó forgácsok ágon tartása volt. Ezt az alábbi képek szerintem jól illusztrálják.

A kés következő próbája egy újabb darabolási feladat lett. Egy-két, kb. 1-2,5 cm átmérőjű ágat aprítottam fel egy sújtás-egy darab alapon.

Eredményül ezt a kis kupac tűzifát kaptam.

Majd az egyik darabra cövekhegyet faragtam.

Aztán gondoltam egyet és faragtam egy komplett sátor/ponyva cöveket is. Lepucolva, zsinórvájattal, faragott ütőfelülettel.

A Bábel „termetéhez” és a pengevastagságához képest nagyon jól használható ezekhez a „finomabb” faragásokhoz is. Ezt láthattuk a korábbi tollaságak készítésekor is. Ezután úgy döntöttem, hogy az eddig munkaasztalnak alkalmazott, óriási, napszítta, kanadai vöröscédrus hordalék-fatörzset kihasználom egy újabb hegypróbához. A Bábel erős hegye itt is kiválóan teljesített.

A kést közelebbről szemügyre véve láttam, hogy a penge néhány újabb, hegy körüli karcolást szedett össze. Főként, mivel a fatörzs tetejéről nem sikerült az összes homokszemcsét letisztítani. No sebaj, ez csak karaktert ad! A tarisznyában akadt egy darab biciklibelső-gumi, amiből könnyedén szép, vékony szeleteket nyestem a Bábel segítségével.

Volt nálam pár méter halászhálók javításához használt madzag is, gondoltam, ennek bevetésével próbaképpen rögtönzök egy dárdát. Egy erősebbnek tűnő ág végét nagyjából a Babel markolatához faragtam és a zsinórral rábandázsoltam a kést.

Itt jól használhatjuk a markolatban lévő csőszegecseket is a zsinórfűzéshez.

Természetesen a csőszegecsek nélkül is lehet rögzíteni egy kést, csak így még több lehetőségünk van erre. Egy ilyen rögtönzött dárdát semmiképpen nem használnék dobálásra, de ha valami okból kifolyólag meg akarjuk hosszabbítani a távolságot, amit késünkkel elérhetünk, egy ilyen improvizáció segíthet a megoldásban.

A menetrend következő próbájaként, a kaparóél használatával egész finom forgácsot/reszeléket  állítottam elő, amely kiválóan alkalmas (többek között) a ferrocérium-rudas tűzgyújtáshoz.

Ezúttal ennyi fért a napi programba. Hazaérkezés után a kést ismét meghúztam néhányszor a fenőacélon (4-5 húzas/oldal), mivel már nem vitte a szőrt. Habár az újságpapírt még mindig szépen szelte. Ezek után már csak egy kis hagyma-aprítást ejtettem meg a konyhában, amit a Bábel sikeresen megoldott.

Személy szerint én egy konyhakéssel sem tudtam volna jobb munkát végezni…

A tesztsorozatom végén megállapíthatom, hogy a Bábel egy sokoldalú, jól használható, erős konstrukciójú kés, amely egyaránt alkalmas általános erdei/tábori és taktikai feladatokra – sőt, a konyhából sem kell kitiltani… Mindemellett még jól is néz ki! A késen tüzetes vizsgálat után, a karcolásokon kívül semmilyen más sérülést, elváltozást nem találtam. A Bábel jól bírta a megpróbáltatásokat, a készítő büszke lehet erre a modellre.

Változtatásként én a pengehát mindkét oldalára tennék kaparóélt, és el tudnék képzelni egy korróziót, foltosodást még jobban bíró, tükör-polírozott pengéjű változatot is.

A készítő weboldala:  http://kildenknives.gportal.hu/ vagy elérhető a Késportál fórumán.

Szöveg és kép: Switchblade