Ez a beszámoló csupán képeket, hangulatokat szeretne felvillantani, úgyhogy semmiképpen se kérjetek rajta (és rajtam) számon hivatalos alaposságot és minden újdonságot leltárazó dokumentarista minőséget: rövid, csapongó és személyes.
Hát, idén sem ment összébb… Az IWA nem kevesebb, mint hét pavilonban terpeszkedik, ezek közül kettő egyenként akkora, mint a komplett FeHoVa – de félreértés ne essék, a többiek sem sokkal kisebbek.
A C22 Klötzli Walker a „jigged bone” Jess Horn és a 25th Anniversary Delica mellett a gyűjtők által leginkább keresett Spyderco-modellek közé tartozik.
Ugyan egy kés presztízse, kultusza nincs feltétlenül kapcsolatban a gyártás technikai fejlettségével vagy a felhasznált anyagok minőségével, ennél a késnél azonban ez nem érvényes. A közkeletű nevén csak CF (carbon fiber) Walker 1994-es megjelenésekor ugyanis ultramodern, különleges és számos szempontból úttörő modell volt.
Igen, minden jónak vége szakad egyszer. Íme Somi multifogó-sorozatának utolsó része: beszélgetés magával az Illetékessel, azaz Kristóffal, akit az Index Leatherman-topikjából is jól ismerhetünk.
A következő interjú alanya a Leatherman Magyarország üzletvezetője, Madroszkiewicz Kristóf, akinek ezúton is szeretném megköszönni a korábbi cikkeimhez nyújtott segítségét. Nem is akarom tovább húzni a szót, s hogy stílusos is legyek: vágjunk bele rögtön!
Escape ezúttal nem retrospektív, hanem nagyon is aktuális bemutatót írt egy népszerű sorozat egyik modelljéről.
A címben elrejtett javaslat sokszor megosztja az embereket. Ezért a zsebkés-fixpengés polémiába nem mennék bele, mindössze röviden bemutatnék egy könnyen – és Magyarországon legálisan – hordható, többcélú kést. Tovább
Mivel legtöbbünknek még nem volt szerencsénk hozzá, sőt, egyelőre a képek is feltűnően ritkák róla, most megosztom veletek a benyomásaimat, amelyeket az együtt töltött néhány óra alatt szereztem.
Az első prototípus-fotók a 2008-as, év eleji amszterdami Spyderco-találkozó után váltak publikussá, és persze sokaknak, akik valamilyen „kukribb” kukrira vártak, csalódást jelentett. A csalódásban persze minden bizonnyal nagy szerepe volt a névválasztásnak is, amely várakozást keltett, és (utólag) téves asszociációkra adott okot.
Switchblade időnként eddig is varázsolt már kanadai hangulatot a monitorjainkra, nemrég pedig elkészült második, remek hangulatú bemutatója is – a szemfülesek majd némi magyarországi szőlőhegyet és hazai szüreti pillanatokat is azonosíthatnak benne.
Ő szerényen csak egy fórumtopikba rejtette a linket, de ennél azért többet érdemel a mű. Jó szórakozást – tehetitek ezt ráadásul a magyar rocktörténet egyik legjobb countryszámára.
Úgy tűnik, Hegyespenge nem csak a Juliska erejéig kattant rá az egy kézzel nyitható bicskákra… Páran talán arra is emlékeztek, hogy korábban egy Outdoor Edge Magnát is hüvelykujjas nyitásúra alakított át. A vonzalom tehát tartósnak tűnik…
A nálunk nem igazán ismert olasz gyártó meglehetősen eklektikus kínálatában ez az Attilio Morotti által tervezett zsebkés szokatlanul elegáns darab lett. 10 cm-es penge- és 22 cm-es (nyitott) teljes hosszához viszonyítva könnyű (164 g), harmonikus külsejét csiptető, vagy más egykezeseknél megszokott nyitóelem nem bontja meg. Ennek ellenére ez a bicska egykezes nyitású. A Juliskának elkeresztelt Szasza féle „friction folder”, vagy a Hikonogami kapcsán már felmerült az egykezes nyitásnak ez az ősrégi megoldása, napjainkban mégsem gyakori. Ez számomra igen meglepő, hiszen az előnyei nyilvánvalóak.
Juliska bemutatásával hegyespenge örvendeztet meg bennünket.
Az egykezes bicska nem egy új találmány, mint ahogy azt sokan feltételezik. Már jóval időszámításunk előtt is készültek egyszerűbb változataik (pl. Kínában) bronz pengékkel, és valamilyen agancs, vagy szarv markolattal. Korszerű zárszerkezetekről, vagy egyáltalán biztosításról persze szó sem volt, egyszerűen a náluk is közismert bugylihoz hasonlóan a penge tengelyének kalapálásával lehetett beállítani egy olyan szorosságot, amely csukott és nyitott helyzetben egyaránt elfogadhatóan tartotta a pengét.
Gyakori eset, hogy a késkészítők a megmaradt acélvégekből, a kontúros lézervágás széleiből, a kivágott, de elrontott pengékből (ja nem, ilyen nem fordulhat elő…) még kitalálnak valamit, mondhatni „újrahasznosítanak”.
Ezek aztán leginkább az acéldarab méretei és formája által diktált praktikumnak, illetve persze a készítő fantáziájának köszönhetően keskeny pengéjű kések, kisebb vágó-, szúró- és feszítőeszközkék alakját öltik. Tovább
Az úgy volt, hogy Finucci barátunk rajzolt magának egy irgalmatlan nagy bicskát, Vojkó Csaba pedig el is készítette. Finucci hordta, használta – és mutogatta is volna, ha vissza nem húzódik északkeleti magányába, majd’ egy évre. Egyszer azonban csak előkerült, zsebeiben többek között az óriás Vojkóval, mi pedig BennyRay-jel egymásra néztünk, és mondtuk, hogy márpedig ilyen nekünk KELL!
Legutóbbi hozzászólások