maç sonuçları

IWA 2009 – szubjektív élménybeszámoló és Spyderco-hírek

Ez a beszámoló csupán képeket, hangulatokat szeretne felvillantani, úgyhogy semmiképpen se kérjetek rajta (és rajtam) számon hivatalos alaposságot és minden újdonságot leltárazó dokumentarista minőséget: rövid, csapongó és személyes.

Hát, idén sem ment összébb… Az IWA nem kevesebb, mint hét pavilonban terpeszkedik, ezek közül kettő egyenként akkora, mint a komplett FeHoVa – de félreértés ne essék, a többiek sem sokkal kisebbek.

Látogatói faunája jellegzetes, az ismertek közül minden állatfaj megtalálható: természetesen elsősorban a kapcsolataikat ápoló és/vagy újabbakat kereső kereskedők (az IWA szakmai kiállítás, elméletileg csak regisztrációval és „szakmailag” látogatható, illetve a résztvevők elvileg nem árusíthatnak); ezek szláv változatai nyomukban plázacica „titkárnőikkel” (na jó, a standok nézegetésétől délutánra megfáradt szemnek ez addigra nincs éppen ellenére); hivatásos és hobbivadászok (a komplett vadászruhában, csapatosan történő látogatás nem annyira jellemző, mint a FeHoVán, és piros orrból is kevesebbet látni, még zárás előtt is); mall nindzsák minden mennyiségben (tetőtől talpig élére vasalt, vadiúj taktikai ruházatban, természetesen valamilyen menő taktikai bakancsban és taktikai hátizsákkal – kopottat egyikből se keress senkin, illetve a sivatagi szerkó még mindig érezhetően menőbb, mint a fekete); német, de nem mindig germán kinézetű, „éjszakai élet urai” típusú kemény csávók csapatban (a közöttük fennálló hierarchiát a formációból rögtön leveszed); hátrafésült hajú, klubzakós arisztokraták és elegáns üzletemberek (ők persze kizárólag a patinás vadászfegyver-márkák környékén), no meg persze az abszolút többség: az átlagos érdeklődők, az olyanok, mint mi…

Az IWA késes szempontból is komoly élmény, még úgy is, hogy a Spyderco kivételével – ahol izgalmas prototípusokat és koncepciós modelleket is láthat az ember – a nagy márkák alapvetően a képekről előzőleg már ismert, tehát nagy meglepetéseket nem tartogató modelleket állítják ki. Ezeket élőben látni és megfogni azonban izgalmas és hasznos dolog – nektek magyarázzam? A nagy amerikai márkákon kívül erős az olasz, a francia és persze a német késes jelenlét, de a kiállítás jellegéből fakadóan viszonylag kevesebb az egyedi készítő. Magyarországot késfronton idén csupán ketten: a DNC/Tumpek Ferenc és a Dorkó testvérek képviselték.

Magyarok a Tumpek-standnál

A Tumpek-standnál

Meglepően sok volt egyébként az indiai/pakisztáni stand, ahol jellemzően nyelezetlen damaszkolt pengéket, de kész késeket is láthattunk. Az pedig, hogy a németek szeretik a Laguiole-okat, onnan is látszik, hogy gyakorlatilag minden neves Laguiole-cégér képviseltette magát – még olyan is, amiről sosem hallottam…

Nem indián – indiai!

Nem indián – indiai!

Érdekes, hogy a Kershaw/Kai standon ott volt a teljes Kershaw és Zero Tolerance választék, illetve a Shun konyhakések, de egy másik pavilonban azért külön ZT-standot is állítottak. Ez erőteljes piaci nyomulást sejtet…

Az amerikai késmárkák közül a legnagyobb alapterületet szokás szerint idén is a Cold Steel bérelte, a pultok mögött a videókról és a katalógusokból jól ismert arcokkal találkozhattunk. Itt a stand közepén minden nap bemutatót is tartottak valamilyen témában. Mi egy késes önvédelmit néztünk meg, személyesen Lynn papa főszereplésével, aki öltönyét az alkalomhoz illően decens klottnacira cserélte.

Meg kell hagyni, azért még jól mozog, és a pocakjához, illetve ahhoz képest, hogy az alapmorajt túlkiabálva folyamatosan kommentálta a csörtéket, a lihegése abszolút megbocsátható volt. Itt egyébként komoly újdonság idén nem volt, a Rajah-okat és az Espada XL-t élőben látni továbbra is fenomenális élmény – ki mondja, hogy a méret nem számít?

Lynn Thompson büszke az Espada XL-re. Aki nézi: Fred Perrin

Mivel ugye ezt a nyelvet bírom a legjobban, hosszabban is elbeszélgettem két francia kiállítóval: egy kováccsal és egy olyan tervezővel, aki aktív testőr és instruktor, s egy meglehetősen szokatlan kést alkotott.

Yves Naert

Yves Naert

Yves Naert kovács és késkészítő, meglehetősen széles választékkal, rusztikus kidolgozással és a saját modelleken kívül érezhetően komoly rajongással a Trackerek iránt – nem csoda, hiszen személyes, jó kapcsolatot ápol Dave Beckkel, a kést elsőként készítő mesterrel. (Mellékszál: tőle így megtudhattam azt is, hogy a The Hunted – Veszett vad c. filmben maga Dave Beck kovácsol, az ő kezét és munkáját mutatja a kamera, illetve hogy a filmben eredetileg nem szerepelt volna késharc, csak afféle Rambós, kereséses-üldözéses vonal. A rendező azonban egyszer meglátta, amint Tom Brown a Trackerrel a kezében Sayoc Kalit gyakorol, és a mozdulatok és a stílus annyira megtetszett neki, hogy menet közben átiratta a forgatókönyvet.)

Tanto kukri bowie Tracker

Yves-nél egy csudaszép indián tomahawkot is találtunk (Vonkri alig bírta neki visszaadni…), amely nemcsak látványos juharnyéllel, de hihetetlenül kis súllyal is bírt. Ekkor rögtön kiderült, hogy a tomahawk francia kovácsunk másik nagy szerelme, s röpke tíc perces előadás során az is, hogy bizony, az igazi tomahawk nagyon könnyű, hiszen gyalogos fegyver és szerszám volt; hogy Európában alig tudja eladni, mert mi súly alapján vásárolunk, és nekünk „húsos”, nehéz balták és fejszék kellenek; s hogy szerencsére az amerikaiak viszont viszik. A képen látható egyébként egy, a vancouveri múzeumban található tomahawk másolata, a fej kb. 22 dkg, amihez a juharnyél csak csudásan keveset tesz hozzá.

Jeff Thenier testőr, biztonsági szakember és közelharc-instruktor, cégével a francia felső hadvezetés testőrségét is képzi. Önvédelemre és közelharcra egy Bodyguard nevű pisztolykést tervezett.

Jeff Thenier

Szerinte nagy előnye a villámgyors elővétel, amely egyrészt ugyanazt a mozdulatot igényli, amelyet a hivatásosok a pisztollyal amúgy is gyakorolnak, másrészt ugyanabból a mozdulatból rögtön szúrást is be lehet vinni, ami a mérések (és a folyamatosan játszott videó) tanúsága alapján még a pisztoly elsütésénél is gyorsabb – már persze ha az ellenfél szúrótávolságon belül van.

A kés számos fogást tesz lehetővé, létezik fixpengés és folder változat, utóbbinál a penge két állásban is rögzíthető. A csukott folder szintén többféleképpen fogható, és a markolat különböző részein elhelyezett recézések, üvegtörők további funkciókkal gazdagítják. Nekem egyébként a karbon-titán szendvicsből készült fixpengés változat tetszett a legjobban (sárga kép, középen jobbra).

Spyderco

Idén nem jött Ed Schempp bá’, de Sal és Eric Glesser, Joyce Laituri és még vagy öten így is tökéletes „kiszolgálásban” részesítették az érdeklődőket: mindenkihez komolyan fordultak és őszintén biztattak bennünket, hogy csak mutogassuk, mit szeretnénk látni: bármit elővettek a vitrinszekrényekből. Idén a protók és a koncepciómodellek nem csupán polcot, hanem külön szekrényt kaptak, de természetesen ott volt a „Please, no photos” táblácska. Mi pedig tiszteletből nem is betyárkodtunk. Egyébként is teljesen egyedülálló, ahogy a Spyderco ezt a témát kezeli, hiszen mutassatok még egy gyártót, amely év közben a fórumokon, illetve élőben a kiállításokon is prototípusokat és pengébe-markolatba álmodott gondolatszüleményeket tesz közszemlére úgy, hogy a standok között a legfőbb konkurenseik is ott sétálgatnak.

Az ez évi szóróajándék a Phoenix-kitűző volt, illetve az arra még érdemesebbek egy icipici Bug Knife-ot is kaptak – hurrá, jók voltunk, nekünk is van!

Na de lássuk a lényeget. Koncepciómodellként (concept models, azaz egyedi, kísérleti darabok, vagy konkrétan még a tervező mester custom darabjai) az alábbiakat láthattuk – ezekből ugye semmiképp sem szabad messzemenő következtetéseket levonni, de azért irányadóak, merre gondolkodik a cég…:

Zulu – ez egyelőre csupán egy eredeti Jens Anso darab képében volt jelen, a mesternél custom modellként egyébként a Mini Bastid nevet viseli.

UK PK kétféle felületkialakítású karbon markolattal: buffed és textured CF változatban.

Fred Perrin folderek – három méretben és egyelőre szintén csak eredeti Perrin custom modellek képében: egy 3 1/8, egy 2 1/4 és egy 2 inches pengéjű változatban.

Digicamo Police 3 – kamuflázs G-10 panelekkel.

Bodacious – na, ez érdekes darab: egy termetes (Endura-Goddard méretű), birkaláb-pengés kés nagyjából a Superhawk markolatformájával, fekete G-10-zel.

Titanium Military – titán panelekkel, Chris Reeve stílusú integrál-zárral (hogy a Spyderco-terminológiával éljünk, egyébként pedig, ha úgy jobban tetszik, frame lockkal): ójajjaj, uramnehagyjel, elélvezekrögtön… Ne bonyolítsuk a dolgot: egy Spyderco Sebenza. Kész, ez kell, és sose nekem több Spydercót… Ezt sajnos azért állíthatom ilyen bátran, mert Eric G. BennyRaynek megsúgta, hogy gyakorlatilag el lehet felejteni a dolgot, ugyanis ha gyártanák, tényleg annyiba kerülne, mint a Sebenza, annyiért meg inkább nem. Marad tehát szép emlék, hogy én legalább csattogtathattam… (Bár ha azt vesszük, hogy az S90V-s Millitary MSRP-je már most $320…)

Breeden Rescue – a Bodacioushoz hasonlóan nagy méretű, hegy nélküli, erős felső kikönnyítéssel köszörült – azaz eltéveszthetetlenül Breeden-alkotás. A Captain kedvelőinek kötelező kör lesz.

Ed Schempp Balance – ez már tavaly is kint volt, icipici bogárka, SS markolattal. Oldalról nézve egy púpos, teljesen szimmetrikus valami, de a Spyderco-lyuk és a púp pont középen van (innen a név), tehát ha nem az (integrál) zár felőli oldalon nézzük, akkor azt sem tudjuk, merre nyílik a penge.

Dyad 2 – újradolgozott Dyad, de nem olyan nagy, mint a hajdani C-44, illetve arányaikban a pengék is rövidebbek, tömzsibbek lettek (a régi becsukva béka volt, a kinyitott sima penge elefántot, a fogazott pedig krokodilt mutatott – na, ezen ez már nem így van), SS-markolat, és a lényeg: kétoldalt a pengékhez két külön integrálzár (aki akarja, annak továbbra is frame lock). A régiek mindegyik méretben szebbek voltak…

Warrior H1 – biztos sokan emlékeztek a Rekat Warrior, Hobbit Warrior, Rekat Hobbit Warrior stb. nevezetű késre, amit az Al Mar is gyártott simán Warrior néven. Hát ez lenne az, H1-ből, kétélűen, fölül rendes Spyderco-fogazással. Gonosz darab, az biztos – hacsak nem búvárkésként tekintünk rá…

Gayle Bradley Folder – na, ez számomra annyira jellegtelen valami volt, hogy egyszerűen nem bírom felidézni, hogy is néz ki… Ebben persze az is közrejátszik, hogy ezt nem is fogdostam meg, mert mindig inkább valamelyik másikat kértem ki, többedszerre.

Nagy emberek, ha találkoznak...

Ki tanul kitől? Hegyespenge Sal Glesserrel

S akkor jöjjenek a protók, azaz amelyekről már eldőlt, hogy gyártásba is kerülnek valamikor – persze hogy mikor (mint tudjuk), azt senki sem tudja, még ők sem…

Terzuola dual Walker liner lock ball bearing slip joint – szép hosszú munkanevű, de nagyon ügyes és finom jószág. Kábé 8 cm-es penge, markolata a Sage-féle karbon, kissé fura pengeforma (olyan, mint az Emerson Wave-es Endura, csak a Wave nélkül és hamis fokéllel), viszont nagyon fincsi zármegoldással. A két karbonpanelben egy-egy rejtett liner található, amelyek két oldalról szorítják a pengét, s utóbbi a már ismert Walker-féle linergolyóknak, illetve a pengetövön található két lyuknak köszönhetően félállásban és nyitva is rögzül. Méghozzá egy slipjointhoz mérten meglepő hatékonysággal. Nagyon tetszik ez a megoldás. A penge sajnos nem annyira, de az legyen az én bajom. Könnyű, finom kis gentleman’s folder.

Kevin Wilkins Leafstorm – ez pillanatokon belül a boltokban lesz, az első ötvenet Wilkins már meg is kapta saját értékesítésre. Érdekes forma, nemes anyagok, magas ár: gentleman’s folder – mégha e kategóriánál hagyományosabb formákra is szokás asszociálni.

Dragonfly lombzöld G-10 – végül is, miért ne… A protón még normál klip volt, de a gyártott modell már drótklipet kap majd.

Manix 2 – a várva várt. Én sosem voltam Manix-fan, tehát ne számítsatok ömlengésre. Ez is olyan, mint a Manixok… A golyós zár jónak tűnik, megkapta a P’Kalról már ismert recés, műanyag húzókás házat. Ami hasznos változás: a liner a szokásos helyeken (markolat hátán és hasán elöl és hátul) hihetetlenül erős „jimping”-et, fogazást kapott, amely részben ki is emelkedik a panelek síkjából. Eric azt mondta, a lehető leghatékonyabb csúszásmentességet akarták – na, ez sikerült, az biztos. Ami nekem nem tetszik, az az, hogy ez a fogazás úgy fénylik és csillog, hogy olyan, mintha a fekete G-10 markolatpaneleket körben gyöngysorokkal díszítették volna…

Chicago és Cat – egy kisebb és egy nagyobb (kb. 4 és 6 cm) liner lockos folder, nagyjából a Sage kistestvérei, ugyanaz a karbonmarkolat, drótklip, stb. Aki a Sage-et szereti, biztos örülni fog, hogy más méretben és felhasználásra is talál belőle.

Chokwe – az idei felhozatalból valószínűleg ez a legmegosztóbb modell. Szokatlan forma, az biztos, ráadásul kinézetre nem is túl NKP-barát (NKP: non-knife people, azaz a késektől inkább idegenkedő „kívülálló”), és ugye ami nem NKP-barát, az rendőrbarát sem nagyon lehet. Bár mérete okán itthon amúgy is illegális, akkor meg már úgyis mindegy… Nekem tetszik, becsukva meg végképp. Úgy vagyok vele, mint az autókkal: manapság mindenki olyan erőltetetten akar gömbölyűbbnél is gömbölyűbb formákat kihozni, hogy ezért aztán kifejezetten üdítő látvány egy-egy szögletesebb, kockásabb modell – egy tizenéves, kombi Volvótól vagy Passattól meg egyenesen elérzékenyül az ember. Ha marad az S30V és a titán, akkor a Chokwe persze nem lesz olcsó, mindazonáltal ismét egy jó példa a Spyderco játékosságára és rugalmasságára: ez a modell is egy fórumtag, a bizonyos ideig jószolgálatilag Zambiában tevékenykedő Clovis ötlete alapján készült.

Kopa CF és Squash Bone – a szokásos Kopa-ujjgyakorlatok, idén egy karbon a tech-mániásoknak és egy szép, narancssárga csont a hagyományos, amerikaias jigged bone vonal kedvelőinek.

UK PK Rescue – birkaláb, végig fogazott, narancs G-10.

Temperance 2 – ajjajjaj, nagyon szép lett! Ugyanaz a forma, talán egy gondolatnyival nagyobb méret, szépséges, világosbarnás lenmikarta jó textúrával és felülettel (nem polírozott). A markolat – főleg a vége – nem tökéletesen ugyanolyan, mint a régi Temperance-nél, de egy mikarta paneles full tangtól nem is várhatjuk el ugyanazt, mint amit az öntött FRN-ből ki lehet hozni…

Bushcraft UK – akinek volt már a kezében ilyesmi, annak nagy meglepetéseket nem tartogat, hiszen egy szépen kivitelezett, skandináv élű buskraftkés, hagyományos méretekkel. Az amerikaiaknak valószínűleg egzotikusabb lesz. Kényelmesen kövér markolata stabilizált fa, ettől értelemszerűen kissé műanyagérzetű, de terepen főleg csúszós lehet – ha így marad, ez szerintem hibája.

Poliwog Black G-10 – Poliwog fekete G-10-zel, ennyi…

Strech 2 FRN – ahogy azt megszoktuk, egy fekete VG-10-zel és egy kék ZDP-189-cel (ugyanaz a kék, mint a ZDP Delica volt, biztos csak sprint run lesz).

Sage Titanium – a luxus-Sage. Fincsi.

Rocklobster – tavaly is itt volt, csak jönne már. Nehogy a végén a Zulu beelőzze… Sokaknak nem tetszik, én ezzel nem így vagyok…

Ezeken kívül volt még, azt hiszem, egy Urban hagyományosan barnás jigged bone markolattal (szép), illetve új, sárga Ladybug H1-ből. Ha valamire rosszul emlékeznék, vagy kimaradt volna, a kommentekben a többiek talán kijavítanak, illetve pótolják a hiányt. Sal az ismert Spyderco Forums-os tagnak, a holland Mr Blonde-nak megengedte, hogy mindezen modellek jó részét lefényképezze (ő már szinte hivatalos protó-fotós, de idén elmaradt a szokásos amsterdami találkozó, ezért emiatt az IWÁ-ra jött), így honlapján hamarosan az összes képet megtaláljátok.

Bud Nealy magyaráz

Bud Nealy magyaráz

Végezetül pedig egy kis kanyar erejéig azért emlékezzünk meg a lőfegyverekről is. Én ugyan nem vagyok különösebben pisztoly-, puska- és egyéb tűzfegyver-mániás, de a golyóst a sörétestől azért meg tudom különböztetni, a szépet és az érdekeset pedig fölöttébb szeretem és értékelem. Így persze, hogy nem hagytam ki a csodálatosan kecses, sörétes angol vadászpuskákat, a Liege-i Fegyvermúzeum csuda kis antikfegyver-kiállítását; azt, hogy Bullet Tooth Tonyként hadonásszak egy Desert Eagle .50-nel… Nem kis élmények ezek.

Hanem Arcanumnak köszönhetően egy új dolgot is megismerhettem és láthattam: a szépséges és látványos Szecsei & Fuchs vadászpuskákat a Fuchs-nál.

Szecsei József magyar származású kanadai állampolgár, és találmányának gyártására az exkluzív, abszolút felsőkategóriás vadászpuskákat készítő osztrák Fuchs-szal szerződött (ez itt egy kis nemzeti büszkeség helye). A rendszer lényege, hogy a hagyományos golyós expresszek jó tulajdonságait megtartva, Mauser-típusú zárfogantyúval és a puska letörése nélkül, tárból tölthetünk egyszerre két töltényt a csövekbe. Ez persze igen látványos dugattyúval és zártesttel, s emiatt komoly tömeggel is jár, ezért aztán a nélkülözhetetlenül acél részek és elemek kivételével mindent, amit csak lehet tömör, forgácsolt titánból készítenek. Nem csoda, hogy a Szecsei rendszerű Fuchs puskák közel százezer euróba kerülnek. Azért a kezünkbe adták… (A kiállított darabok az ötvenvalahányas sorszámokat viselték – néhány év alatt ez igazán nem rossz).

Folytatása következik – jövőre!

edrose

Képek: edrose, arcanum, www.ansoknives.com

11 hozzászólás


  1. 1 Somi

    Klassz beszámoló, gratulálok!

    A küldöttségről egy csoportképet, illetve egy picit több helyszíni képet szívesen elnéztem volna, de így is jó lett!

    😉

  2. 2 edrose

    Köszi! 😉

    Mondtam: rövid, csapongó és személyes… Az IWA egyszerűen túl nagy a rendszerezett beszámolóhoz. Illetve akkor kell két nap tisztán arra, hogy dolgozzak rajta/érte, de én nem azért mentem, hanem hogy élvezkedjek…

  3. 3 Duhaj Ádám

    Ed,kösz a beszámolót! 🙂
    Ami nekem magasan viszi a prímet erről a
    kiállításról,az a Leafstorm átlátszó
    G10 markolatpanele…nyammammamm,áhhh,kit kell megölni érte? 😀
    Amúgy a Spy szvsz elég decens proto kínálattal nyitott..legalábbis
    pók-laikusként ütősebbnek tűnik,mint a megszokott 🙂
    Álljanak már elő végre az átlátszó paneles 10centis pengéjű Tenákommal 😀

  4. 4 bagulaci

    jó ez, Ed’.

    és bizony ah! az a Ti Military. még csak így leírva is.

  5. 5 sov

    Jo bizony, koszonjuk 🙂
    Zulu is odatesz. Frame lock rock. Remelem divat lesz 🙂

  6. 6 hegyespenge

    Hát igen. Ekkora méretű kiállításnál térkép nélkül nemhogy a keresett helyeket, de még a kijáratot is kihívás megtalálni. Bizony a húsos tarifa ellenére is előkerül néha a mobil, ha találkozni akar az ember egy másik látogatóval, mert a véletlen összefutásra akkora az esély, mint egy említésre méltó lottó nyereményre.
    Jó buli egyébként, de a hatékony keresgéléshez, de még a katalógusgyűjtéshez is egyaránt végig kell gondolni a lehetőségeket és a rendelkezésre álló időt, mert ennyi élményhez, meg látnivalóhoz a négy nap meglepően kevés tud lenni…

  7. 7 Ternák Lajos

    Nagyon jó kis rövid, csapongó, személyes! Köszi!

    Egyébként, hol rendezték ezt az IWA-t?

  8. 8 edrose

    Lajosom, megtisztel, hogy elolvastad. 😉

    Igazad van, én készpénznek vettem, de talán nem mindenkinek egyértelmű, mi is ez: IWA = Internationale Waffenausstellung, azaz Nemzetközi Fegyverkiállítás, minden évben a németországi Nürnbergben – Európában a legjelentősebb.

  9. 9 Golbat

    Gratu Ed, klassz kis beszámoló volt! 🙂 (A Manix 2 tapiért kicsit irigyellek is. :))

  10. 10 Kilden

    Szép, érdekes, sokat lehet tanulni! Én is szívesen elmentem VOLNA, ha tudom megy más is… Nyelveket jobban beszélő… De sajna én nem vagyok benne ebben a baráti körben…

    Üdv.

  11. 11 edrose

    Kilden, mi, az IWÁ-n járt késportálosok három különböző szervezésben voltunk kint, úgyhogy ez nem egy baráti kör saját, kizárólagos szervezése volt. Többségünk tavaly is részt vett, és van, akinek ez a nagyonsokadik IWÁ-ja volt, mert vagy tíz éve jár. Mindazonáltal lehet, hogy jövőre már buszt kellene indítani… 😀

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.