Van egy késem, mely a többihez képest nem nagy durranás, szinte szót sem érdemel, azonban mégis hasznos darab. Az ősz eleje még bőven a betakarítás szezonja, az alma, a körte és a szilva mellett természetesen és legfőképpen a szőlőről, borkészítésről szól. Mivel a ház mögötti kertben nekem is akadt némi szüretelni való, az így előkerült szerszámot mint apró érdekességet azért megmutatnám.
Ha egy zsebre és egy oda elrakható késre gondolunk, szinte automatikusan a bicska, vagyis a zsebkés jut eszünkbe róla. Az elég direkt nyelvi utalás ellenére azonban vannak páran, akik rendszeresen fixpengés kést tesznek zsebükbe. A nadrág vagy kabátzseb korlátozott mérete ellenére is kényelmesen rejthet egy még éppen megfelelő méretű „élszerszámot”. Egy ilyen, zsebbe szánt kiskést mutatnék most nektek.
Jó hangulatban, sok munkával telt a hajdúböszörményi késes alkotótábor. Voltak stabil dolgok, melyek szinte semmit sem változtak, mint például a skanzen, a baráti légkör, a kések szeretete, na, meg a mázsás kovácsüllő. A társaság egy összeszokott bázis körül azért változott, egyfelől bővült, másfelől voltak távol maradók. A legfontosabb dolog, az alkotásvágy viszont jobbára megvolt. A termésről, az elkészült munkákról olvashattok most egy rövid beszámolót.
A legális méretű, jól használható pengeformájú és markolatméretű késekkel általában nem vagyunk elkényeztetve. A „falbontó” kategória meggyőződéses hívei mellett vagyunk azért páran, akik hajlandók feláldozni az elpusztíthatatlan feszítővas funkciót a sokkal jobb vágóképesség oltárán. Ilyen napi viselésre (EDC-re) szánt kés készült nemrégiben Szálkai Robi műhelyében, mely kategóriájában rendkívül sikeresnek bizonyult – azon túl, hogy az alapmodell „A” kategóriás népi iparművészeti alkotás.
Közeledik az augusztus, ezzel együtt a III. Hajdúböszörményi Késműves, Kovács és Bőrműves Alkotótábor. 1-től 4-ig (szerdától szombatig) a főszerep a késkészítésé, a kovácsolásé és a bőrművességé. 5-e, vasárnap pedig ismét a „Mesterségek Napja” lesz, melyen hagyományőrző kézműves foglalkozások, kirakodóvásár és zenés-játékos programok mellett az alkotótáborban készült munkák is megtekinthetők lesznek.
Az év első fele úgy látszik, a feltörekvő, friss készítőknek kedvezett. Taktikai-túrakés vonalon Szabó Zoltán ötletei, termelékenysége, késeinek hozzáférhetősége és megfizethető árai szép szeletet csaptak ki a lassan vánszorgó késpiacból. Az egyik sláger a fórumon az ő Long Ranger névre keresztelt kése, illetve ennek változatai.
Sokan kedveljük a modern formavilágú, korszerű anyagokból épített zsebkéseket. Ha komolyabb acélból készült pengén, G10 vagy éppen titán markolaton gondolkodunk, akkor többnyire külföldi webshopok kínálatában kezdünk böngészni. Aki inkább hazai készítőre bízná késes igényeinek kielégítését, kis utánajárással találhat megfelelő alternatívát. A legutóbbi Tűzzel-Vassal Fesztiválon jött el számomra az idő, hogy egy ilyen bicskával nehezítsem nadrágzsebem.
Az állattartás legtöbbünk számára (akár városi, akár vidéken élő) közel egyenértékű a voodoo mágiával. Gyerekkorunkban biztos sokan találkoztunk vele, akár testközelből is, azonban egyre kevesebbünk életének mindennapos része ez. A körmölő penge, juhászbicska nem ismeretlen a hagyományos kések kedvelőinek számára, azonban a körmölésről feltehetőleg nagyon hiányosak ismereteink. Dr. Varga Gábor, Banshee éltársunk tömören összefoglalta, amit szóban össze lehet erről a fontos juhásztevékenységről. Olvassátok mondatait, hisz autentikus információforrás, gyakorló körmölő.
Elmúlt a szombati Tűzzel-vassal, ismét túléltük a hőséget. Megnéztük a műsort, mustráltuk a késeket és a kézművesek vásárát. A rendezvény jórészt a hivatalos program szerint zajlott, kevés meglepetéssel, de azért nem újdonságok nélkül. Ezeket a híreket osztanám meg veletek.
A japán konyhakéseknek szerte a világon jelentős méretű, lelkes rajongótábora van. Jon Van Dalen blogja, a „Győzelem vagy halál a konyhában” a gasztro és kulináris felhő egy igen színes pamacsa. Recepteken túl éppen kedvenc japán konyhakéseiről írt bejegyzését Németh Zoltán éltársunk érdemesnek találta arra, hogy (a szerző engedélyével) magyarra lefordítsa, illetve megossza velünk. …és milyen jól tette!
Ez az év sem telhet el anélkül, hogy ne legyen egy késes és kovács fesztiválunk a nyárelőn. Június 16-án, szombaton ismét a késeseké és a késbarátoké a főszerep Székesfehérváron, a Rác utcában (a Skanzenben)!
Mi köze a könnyű nyári ingnek a zordon fjordokhoz és a skandináv pengékhez? Alapvetően nem sok. Esetleg annyi, hogy meleg tavaszi, nyári estéken a lelkes hobbista a markolattüskére feltűzendő fakorongokat, bőrgyűrűket, rézből, acélból vágott baknikat épp egy laza ingben reszelgeti. Miközben a verejtéket letörölgeti homlokáról, fel sem merül benne, hogy az inge, melyre helyes kis lyukakat égetett a sarokcsiszoló ezer szikrája, melybe az olajos kezét törölte jobb sorsra lesz érdemes, minthogy a kukában végezze.
Legutóbbi hozzászólások