Késportál

Jó hangulatban, sok munkával telt a hajdúböszörményi késes alkotótábor. Voltak stabil dolgok, melyek szinte semmit sem változtak, mint például a skanzen, a baráti légkör, a kések szeretete, na, meg a mázsás kovácsüllő. A társaság egy összeszokott bázis körül azért változott, egyfelől bővült, másfelől voltak távol maradók. A legfontosabb dolog, az alkotásvágy viszont jobbára megvolt. A termésről, az elkészült munkákról olvashattok most egy rövid beszámolót.

A résztvevő-sereget (melyet joggal nevezünk annak, ugyanis a jelenléti ív alapján 50-nél többen voltunk) kiegészítette néhány új arc. Csatlakozott a társasághoz két hobbi-kovács a BME meleg alakító szakosztályának képviseletében. Velünk tartott egy ifjú pár is, várandós hölgy taggal – ugyanúgy kovácsolt, mint bárki más, nem is kicsit volt szokatlan látvány. Azért volt néhány régi motoros, aki hiányzott idén a társaságból, ennek következtében picit soványak voltunk pl. kézműves fa és csontékszer fronton. Nem volt, aki ilyesmiket farigcsáljon, reszelgessen, ötleteket adjon.

Kovácsolásból azért igen jól álltunk, több, helyben kovácsolt penge elnyerte végső alakján, mire elérkezett a táborzárás. Jusy éltársunk könnyű, konyhai bárdszerű kést álmodott meg, mellyel kerti sütögetésekkor kényelmesen tud dolgozni. A penge rugóacélból készült, kovácsolás után a kontúrja csiszolással alakult a végleges, használható formájúra. A markolat jó húsos, hisz Jusy nem éppen apró termetű ember.

Spoon/Balázs éltársunk is komolyan gondolta a késbarkácsolást. Hozott magával kész pengét, melyet „felöltöztetett”, de beállt a kovácstűz mellé is, hogy pengét gyúrjon magának. Egy „gyári hibás” EDC pengét kapott meg, melyet sikerült egészen szépen felmarkolatoznia. Kovácsolt pengéi rugóacélból készültek, markolataik emberes méretűek. Balázs a lemezbakni-reszelgetős részt ügyesen elkerülte keményfák használatával.

A kovács-szakkörös srácok is kitettek magukért. Készült kovácsolt borotva, pillangókéshez penge. Sajnos Feri munkáiról képet elfelejtettem készíteni, hisz igen jó hangulatban voltunk már, mikor ezeket megnézegettem (napközben jobbára a saját projektekkel foglalatoskodtam, vagy épp segítettem másnak), no meg fény se sok volt már. A fafaragással is foglalkozó Péter munkáját azért sikerült elcsípni. Szintén rugóacélból kovácsolt penge, kovácstűzön hőkezelve, szintén vaskos markolattal. Egészen komoly vas lett ez is. Arról már nem is beszélve, hogy sátrának felállításához néhány hiányzó sátorcövek kovácsolásával kellett bemelegítenie.

Készült egy kovácsolt kés kalákában is. Ennek pengéjét Robi ütötte, mint az alkotótábort megnyitó első darabot. A bowie jellegű, nem túl nagy pengéből egy inkább csajosra öltöztetett kést készítettünk. Ehhez Péter és Jóvíz éltárs segítségével készült egy kovácsolt keresztvas, melynek nyúlványai csigába hajlanak. A melegen lyukasztott alkatrészt végül formára kellett csiszolni, illetve a pengéhez illeszteni. Ez a feladat nekem jutott. A hőkezelés után a penge élezését Angelero éltársunk csiszolta végleges (közeli) formára, majd valahogy a markolat fája is felkerült. Itt számomra kimaradt egy lépés, nem tudom, ki volt az elkövető, de az biztos, az utolsó simításokat és a kényelmes fogás miatti ujjvájatot Sasa csinálta meg. Egészen formás, rusztikus és kellően nőies kés kerekedett, szépen „összehordtuk”.

Több késkészítő is tiszteletét tette táborunkban. Kocsis Ferenc a damaszkról beszélt egy jó húsz percet, segített több kés csiszolásában saját kezével vagy éppen ötleteivel, tanácsaival. Szántó Szabolcs a helyszínen villámgyorsan összerakott egy kést, melyen nevezhetünk pl. „Pikk-pakk Puukko”-nak. Csapágygyűrűből kovácsolt penge, kísérleti jelleggel bőrkarikák, mint bakni és egyszerű fa markolat. Persze a szakértő jelenlét nem csak ebben merült ki, baráti, kötetlen beszélgetések, közös sztorizás csökkentette a helyenként számottevő távolságot készítő és késbarát között.

Az újonc házaspár kezdetben csak bizonytalanul nézelődött. Hiába, ismerkedniük kellett az emberekkel, csakúgy, mint a kovácsolás, késkészítés alapfogásaival. Szerencsére befogadó közösség vagyunk és a késes alapműveletek sem nehezek, így kis próbálgatás után egész szép darabokat sikerült a kis családnak előállítani. Apró baki, hogy a kisebbik kés szerkezeti acélból kovácsolódott, így csak vajazókésnek vagy dísznek lesz használható. Első késnek ettől függetlenül mindkettő kiváló próbálkozás. A nyílt napon ők próbálkoztak még a tűzzománccal és a nemezzel is, ahogy alább látható.

A Moti-család ismét kitett magáért. Betty megkapta a gondnoki feladatokat, amíg a Tájházak munkatársai pihennek munkaidejük lejárta után. E mellett szokás szerint az egész tábor „anyukája” volt, gondoskodott a vacsoráról, megszervezte az étkezést. Moti szintén egész nap nyüzsgött, kést markolatozott, kopácsolt, kést élezett. Nála is egy Robi penge kapta meg végleges ruháját, de emellett még számtalan késsel szorgoskodott.

A bőrösök kicsit kívül estek látóteremen, ugyanis a területet a létszám miatt két részre osztottuk. A bőrműves szektor a szomszédos udvarban, a filagóriában kapott stabil helyet. Raga bőrtarsolyt készített, Nemozoli mozaikszegecset csinált késéhez, melyet végül sikerült felmarkolatozni, miközben Gabesszel együtt megpróbálták a többiek által végzett bőrös munkát felügyelni, segíteni, amennyire lehet, támogatni.

Mamut éltárs is sokat segített a táborban. Készített magának egy kést Szálkai Robi egy elfekvő pengéjéből. Megpróbálta a kovácsolást is, kiridashira fájt a foga. Rajta kívül még Bali, Péter és GBotond éltársak is ilyesmi kiskéssel próbálkoztak, már ami a kovácsolást, csiszolást illeti. Mamut éltárs wenge markolatos tőkekése egészen profira sikerült.

Bali bizonytalankodva indult neki a késkészítés rögös útjának. Hozott magával egy Tramontina macséta pengedarabból köszörült pengét, melyen elsajátíthatta a markolattüskés kések elkészítésének munkafolyamatait. Egészen pofás kis kés kerekedett a néhai bozótvágó-darabból. A kiridashi-kovácsolást, mint sláger műsorszámot Bali sem hagyta ki, így két késsel a zsebében ballaghatott haza a tábor végén. Meg persze egy tekert mikartás kiskéssel, melyet már nem sikerült befejezni. Majd jövőre, ha addig kibírja, vagy talán nekilát otthon megoldani.

A magam részéről én pár hőkezelt pengét vittem csiszolni, illetve elkészült a második tekert mikartás markolatú kés is. Készült két késpenge, melyet az újrahasznosítás jegyében egy rossz, régi reszelőből kalapáltam. Lett egy félkész vonókés is, mely ugyancsak reszelőből alakult, de még további kovácsolást igényel. Talán jövőre, vagy…
Úgy adódott, hogy most csupa kék kést sikerült a tábor végén felmutatnom. Egy korábban Hegyes Sándortól beszerzett, skandináv élű pengének (talán egy Nyest penge) is elkészült a markolata, kék-fekete G10-ből. (Pedig esküszöm, csak belenyúltam az alapanyagos dobozomba, nem direkt a kéket választottam.)

Biztosan nincs minden itt felsorolva, sokan voltunk, sokfelé. A magam részéről elsősorban késezni próbáltam, valamint Balinak segíteni, amennyire lehetett. Nézzétek el nekem, hogy nem mindenre kiterjedő a riport, hanem erősen szubjektív, kifejezetten személyes. Azért ha a többiek végre megosztják és engedélyezik, akkor alul a linkeknél megtalálhatjátok majd az ő fotóikat is. Mert ugye egy fotó gyakran többet mond ezer szónál. Ez jelen esetben fokozottan igaz lehet – már ameddig késekről van szó.

Külön öröm, hogy az alkotótáborban tiszteletüket tették olyanok is, akik csupán bemutatkozni, beköszönni akartak. Öröm volt megismerni Szabó Zé bőrös ismerősét, Boda Csabit. Különösen azért, mert egy csomagtartónyi bőrös munkával jöttek (nem beszélve Zé újabb késeiről). Példásan kivitelezett, szép bőrműves holmik, árkolva, szironyozva, ványolva – mikor mit érdemes alkalmazni dekorációnak.

Jövőre talán mások is kedvet kapnak egy ilyen kreatív szeánszhoz, de azt már most biztosan állíthatjuk, hogy más feltételekkel. Talán ez volt az utolsó teljesen nyitott, szabadabb légkörű alkotótábor. A létszám és a munkamenet okán biztos, hogy lesznek változások. De erre még van szűk egy év.

BlackWoOd

További fotók:
GBotond fotói
Elkészült munkák
Munka közben
Életképek, Mesterségek Napja