BlackWoOd nagyon finom írást készített, a tőle megszokott minőségben. Kés-, ipar- és márkatörténelem, csipetnyi gyakorlattal fűszerezve. Jó étvágyat!
Author Archive for KesportalPage 2 of 5
Hegyes Sanyit ismerjük: nagyon ad arra, hogy az általa készített kések acélját az utolsó mikronig ismerje. S ha ő egyszer nekiáll acélt tesztelni, akkor az az acél, kérem, le lesz tesztelve. Márpedig mindig nekiáll. Itt a legújabb: a Böhler N678.
Kamanart barátunk érdekes szakmai-néprajzi előadáson vett részt. Beszámolóját szerette volna szerényen a Fórumban elsüllyeszteni (talán, mert ilyen sokáig halogatta), de szerencsére résen voltam, és a homlokához szegezett puskacső hatására (de csak arra) kibővítette a főoldali megjelenéshez. Péter, köszönjük!
Jó kés ez, jó forma, szeretem. Jó volt első generációsan, még mint Spyderco Wegner (C48, ATS-34-gyel), és minden bizonnyal még jobb most, köszönhetően a finomítások sokadik generációs áldásainak. A korábbi Blade-Tech cikk után természetesen ez is BlackWoOd írása.
Ez a kés a fórum olvasóinak más ismerős lehet. Mivel a fórumtagság azonban szűkebb kör, mint a Portál főoldalának olvasói, sajnáltam volna, ha ezt a szép darabot nem láthatják a lehető legtöbben. Főleg, hogy Kilden is egyre jobban fényképez (csak ezt a keretet hagynád el, Zoli…), a Heavy Chopper pedig „sajnos” rögtön el is kelt. A műről maga a mester mesél.
Szasza Farmerjével BlackWoOd a késes „jellemfejlődés” sárgaköves útjának immár veszélyesebb szakaszára tévedt. A Buck, a Schrade, az Ontario és a Blade-Tech kések (és cikkek) után elkezdett „kusztomizálódni”… Persze ez nem baj, mert egyrészt törvényszerű, másrészt nemcsak neki, hanem nekünk is jó. Hiszen jönnek majd tőle a klassz bemutatók – csak bírja anyagilag!…
SzaszFarmer – kifinomult EDC fixpengés bárkinek
kep1.jpg
Késekkel (is) foglalkozó fórumokon végeérhetetlen polémiák sorozatát indítja rendszerint a kérdés, hogy mindennapi viselésre (Every Day Carry) vajon fixpengés vagy folder a jó választás. A fixpengés mellett gyakori érv, hogy egyszerű felépítése miatt kicsi az esély a meghibásodásra (nincs zármegoldás, tengely, ami elkoszolódhat, sérülhet), szükség esetén jobban bírja a terhelést (pl. feszegetés), stresszhelyzetben nem kell a kinyitással külön foglalkozni (ez alapvetően az önvédelmi célból kést viselők egyik érve), valamint adott méret, anyagfelhasználás és minőség mellett olcsóbb, mint egy kategóriájának megfelelő folder. Persze nem csak előnyök vannak, egy fixpengés kés viselése jellemzően kényelmetlenebb nagyobb mérete miatt egy zsebkésnél, kicsit nehezebben rejthető (ez nem csak önvédelemi szempontból fontos).
Mivel az igények és lehetőségek állandóan változnak, előbb-utóbb mindenkiben felmerül a fixpengés vagy folder kérdés. Szántó Szabolcs – Szasza nemrég bemutatta új, szériának szánt legális méretű fixpengés késének prototípusát, a Farmert. Körülbelül egy hónapja, mikor a modell után érdeklődtem, kiderült, hogy az őspéldány is megvan és eladó, így kihasználva a lehetőséget, azt EDC-re rendszeresítettem. Az ezzel szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani veletek pár szóban illetve képekben.
kep2.jpg
Mivel mindennapos, állandóan viselt késnek szánta a készítő, a kés fizikai méretei fontosak. A kés teljes hosszúsága 18 centiméter, melyből a penge hossza 7.5 centimétert tesz ki. A penge vastagsága a pengetőnél 4.2mm, ám rögtön az alig 2mm széles pengetükör után egészen a hegyig keskenyedik. A penge a markolattól 45mm-re még 3.5mm vastag, a fennmaradó 30mm-en pedig domborúan a kés hegyévé vékonyodik. Az él egészen a pengehátig felköszörült, vékony élszalaggal. A vágóél egyetlen elnyújtott ívből áll, mely kiváló vágóképességgel rendelkezik. A kés hegye általános munkákra alkalmas, nem rendelkezik kiemelkedő behatoló képességgel (ez nem is elvárás, EDC késnek készült, nem küzdőkésnek). A kés tömege 130 gramm, még tokkal együtt is 170 gramm alatt marad, így jó eséllyel könnyebb, mint a legtöbb, kellően erős 3.5 vagy 4mm vastag pengével készített folder.
kep3.jpg
A markolat a prototípuson Szasza saját készítésű farmer-micartája. A széria példányok markolatanyaga egyszínű, fekete vagy zöld micarta illetve G10 lehet, melyeken talán kevésbé látszik meg a napi viselésből fakadó koszolódás, mint ezen a világoskék markolatanyagon (a képen jól látható az egy-két nap hordás utáni állapot). Igaz ugyanakkor, hogy a Farmert a farmerből készült markolatanyag teszi azzá, ami. A sárga linerek, melyek az Levis 501-es varrására használt cérnát szimbolizálják és a mozaikszegecsek, melyek a varrások megerősítésére használt szegecseket idézik igazán ezen a verzión mutatnak jól (esetleg még fekete markolattal lehetnek igazán mutatósak).
kep4.jpg
A színen és anyagon túl talán fontosabb a kialakítást is kicsit részletesebben megvizsgálni. A markolat kontúrja lekerekített, mellyel remek összhangban áll a panelek felületének domborúra csiszolása is. Az egész markolat lekerekített, ezért különböző kézmérettel is kényelmes, természetes fogás esik rajta. A szögletes felületek mellőzése a viselést is praktikusabbá teszi, mivel a napi teendők elvégzése közben sem fogja nyomni oldalunkat. Megfelelő tokban viselve vezetés és egyéb ülőmunka közben sem fogjuk folyton a kést igazgatni vagy testhelyzetünket kényszerből változtatni. A markolat egyébként kellően hosszú, majdnem teljes négyujjas fogást biztosít nagyobb kézben is. A micarta felcsiszolt felülete még kellő tapadást biztosít és a kialakított ujjvédő miatt döfés közben sem fog ujjunk a pengére csúszni vizes kézzel sem.
kep5.jpg
A penge anyagáról nem érdemes sokat írnom, mivel a prototípus anyaga eltér a rendelhető verzió anyagától. Késem anyaga Böhler K107, mely nem korrózióálló anyag és tulajdonságait tekintve nagyon közel van a jól ismert D2 szerszámacélhoz. A széria verzió anyaga elsődlegesen Böhler N768 rozsdaálló acél, de igény szerint ez bármely, a készítő által használt és elérhető acéllal helyettesíthető. (Személy szerint nekem nincs averzióm a nem rozsdamentes, napi viselésre szánt pengékkel szemben, egy kicsit több karbantartás igényüket remekül meghálálják szívósságukkal és finom élezhetőségükkel.)
kep6.jpg
Összességében elmondhatom, hogy kiváló, univerzális EDC fixpengés késhez jutottam, mely motorháztető szeletelésen és vasbeton bontáson kívül bármire jól használható (na jó, enni is rövid, de arra tart az ember fia vagy lánya megfelelő konyhai kést). A világos színű markolatanyag és a penge kicsit több törődést igényel (tisztán tartás), de ez nem túl nagy áldozat az esztétika oltárán (aki másként gondolja, az úgyis G10/rozsdaálló acél kombóban fog gondolkodni, nem feltétlenül rosszul). A modell kiváló társunk lehet szinte bárhol, legyen szó kartonszalonna készítéséről vagy faxhenger szalámizásról.
kep7.jpg
A kés ára sem vészes, az alapváltozatot egy középkategóriás, márkásabb folder áráért magunkénak tudhatjuk. Egyéni igényeket és egyedi megoldásokat nyilván a készítővel meg lehet beszélni (ha épp olyan kedve van), de természetesen ez magánalku tárgya. A széria késhez egyébként fekete kydex tok jár (ha tokkal együtt kérjük), nem a képen látható megoldás (mely tok saját viselési szokásomhoz igazítva készült). Pénzünkért mindenképpen minőségi, hazai kézművesterméket kapunk, mely használhatóságban sem hagy kívánni valót.
kep8.jpg
Szántó Szabolcs honlapja : http://www.szasza.net/
BlackWoOdBlackWoOd „kusztomizálódik”…BlackWoOdBlack ldsjhfcnlajsdhfalkjfhlnkjdfhlnkjfhalnkjsfhclnkjsdfhclruwtzcowiutczoiuwqie„kusztomizá
Wolf roppant életszagú beszámolót küldött. Külön örülök az írás azon üzenetének, amely eszünkbe juttatja, hogy nem csak az aktuális és trendi divatacélok teljesíthetnek jól, s hogy igen, 2009-ben is lehet létjogosultsága egy olyan acélnak, amelynek négyessel kezdődik a „személyi száma”.
Rebel alapjáraton fegyvereket fotóz. Nyáron eljött a Penge Napokra, aztán aktív lett a Fórumon is, majd vesztére vett egy-két Spydercót – most meg már lökheti, mert megfertőződött…
Zozo*HC* szereti ezt az Emersonját. Nem lehet ez másképp, mert aki ilyen részletességgel ír egy késről, az tuti, hogy vele is alszik…
Azok számára, akik járatosak a kések világában nem ismeretlen Ernest R. Emerson neve. Kései megjárták bolygónk majd minden szegletét beleértve majd az összes háborús zónát világszerte és még a Nemzetközi Űrállomáson is az ő késeivel vannak a NASA űrhajósai ellátva. Emerson bácsi „custom” késkészítői karrierje még a 70-es évek végén kezdődött, de igazán csak a Viper szériával indult be a 80-as évek vége fele. Ekkora már megjelentek az USA katonai alakulatainak és különleges erők katonáinak tagjai is mint vásárlói kör. A következő nagy váltás 1990-es évek elején következett be, amikor Emerson a SEAL operátorok felkérésére tervezett egy egykezes taktikai kést a Phill Hartsfield féle balkezes vésőéllel és tanto heggyel, ami a 6. Viper modell volt és megkapta a sokat sejtető CQC 6-os modellnevet, amely nagyon hamar státusszimbólummá vált a katonai körökben. Ennek a tradíciónak a folytatásaként az összes ezután kövtkező Emerson egykezes taktikai kés a CQC (close quarters combat) előtaggal lett ellátva. A következő modell a 7. még szintén a balkezes vésőélet és tanto hegyet kapta, azonban a markolat formája a 6-oshoz képest megváltozott és egy „szablya típusú” markolatot kapott, és ezzel végre elérkeztünk a teszt alanyához a „nyolcashoz”.
KÉP 2:
Felül: CQC-6 Custom Alul: Benchmade 970 \CQC7\
A banános kés: KÉP 1B Az 1995-ben debütáló CQC 8-as eltérő formavilágát a készítő saját bevallása szerint a Bob Taylor féle Warrior inspirálta, mely korának egy igen formabontó „küzdőkése” volt, amit sokáig az AL MAR gyártott és mind a mai napig gyűjtők kedvelt portékája. Emerson taktikai egykezese is megkapta ugyanazt az íves penge formát, amit a Warrior is de természetesen ezen kívül a két késnek nincs több közös vonása. Az eredeti 8-as még a custom kések közül került ki és igen sok landolt az SAS katonáinak kezében aminek következtében igen hamar összefonódott a kés az alakulat nevével. Később ez lett az első Custom ami sorozatgyártásba került az Emerson Knives Inc által ami Ernest saját 1996-ban alakult cége.
Kép 3
Felül: Egy eredeti Custom CQC 8-as. Fekete bevonatos pengével, a hegy fölött lévő fokéllel és G10-es markolattal
Alul: Egy ma is kapható „modern” nyolcas wave-vel.
Kép 4
A sorozatgyártott modell körülbelül a 2003-2004 környékén jelent meg. Kezdetben a wave nélkül, majd 2005-től kezdve wave-el. Ebből az évből származik az én „nyolcasom” is, ami egy kedves ismerősöm segítségével egy Amerikai gyűjtő kollekciójából került hozzám.
Kézbe véve: Első kézbevételkor rögtön látszik hogy nem spóroltak az anyaggal. A Zárt állapotban lévő kés az én közepes méretű kezemből mindekét oldalon bő 1-1.5 centit kilóg. Az impozáns mérete ellenére se nem túl nehéz, se nem túl vastag és nem is túl széles, fogása már most kényelmes és sokat sejtető „törővéggel” a végén máris ideális nem halálos ütésnövelő eszköznek tűnik. A kés nyitására több féle lehetőségünk van, első körben zsebből kihúzva használhatjuk a wave-et, de erről kellő mennyiségű Youtube videó található fent az Interneten ezért ezen most túl is lépnék. Az Emerson késeken az idők kezdete óta egy kétkezes nyitást lehetővé tevő „Disc” található meg a penge tetején, ami egy darab Philips fejű csavarral van rögzítve így bármikor szükség esetén le is szerelhető. A Disc helye nagyon jól el lett találva és mind hüvelykujjal hagyományos módon mind a Spydercoknál megismert középsőujjas „Spyderflick” el könnyedén nyitható. Mindkét nyitás villámgyors, és a titán keresztzár egy hangos „klakk” kíséretében stabilan működésbe lép. Megfogva a markolatot rögtön szembesülünk vele, hogy itt nem egy játék késsel van dolgunk. A nyitott kés belesimul a kézbe, mintha kesztyű lenne az ember kezén, a mutatóujj támaszát biztosító ujjvájat tökéletes helyen van mind kényelem mind az egyensúly szempontjából. A pengén található hüvelyktámasz is jól harmonizál a markolat egészével, egyetlen hiányossága hogy az itt kialakított bemarások egy kicsit le vannak kerekítve, itt személy szerint jobban örültem volna egy sűrűbb harapósabb recézésnek. A markolat anyagát tekintve a jól ismert fekete G10 mely jó tapadást biztosít akár nedves kéz esetén is és ellenáll a legtöbb külső behatásnak. A G10 felülete az új modellekkel ellentétben nem túl harapós, de nem is túl finom, pont tökéletesen el lett találva. Kellő tapadás mellett a farmert sem „eszi” meg.
A penge: Impozáns látványt nyújt a nyitva kereken 100 milliméter hosszú ívelt penge. Szélessége majdnem a teljes hosszában 25-26 milliméter és csak az utolsó 3 centin kezd a hegy felé elkeskenyedni. A vastagsága 3.175 ezred milliméter, amit a penge szélességének feléig megőriz és ennek köszönhetően egy meglehetősen masszív hatású és nehéz pengét kapunk. Az élezés tekintetében egy szablya típusú levezetőéllel büszkélkedhet melynek végén egy érdekes Emersonoknál már védjeggyé vált aszimmetrikus élszalag található: ez a baloldalon van felköszörülve látványosan és az élszalag jobb oldalán, pedig csak minimálisan, csupán az élsorja letörésének céljából. A hegy felé közeledve a több mint 3 milliméteres vastag penge csak az utolsó egy centin kezd el elkeskenyedni, de drasztikusan csak az utoló 2 milliméteren. Ennek köszönhetően a kés nagyon hegyes, szinte már vetekszik a Spyderco Military tűhegyével, de a mögötte lévő nagyobb mennyiségű anyag miatt masszív és kevéssé sérülékeny benyomást tesz. Ha már anyagnál tartunk az Emerson kések kivétel nélkül a jól bevált 154CM-et használják 57-59Rc-re hőkezelve, amihez most már több mint 20 éves tapasztalatuk fűződik. Saját tapasztalataim szerint az éltartására és élezhetőségére semmiféle panasz nem lehet. Az élét jól tartja, mellette nem hajlamos a kipattogzódásra, élezni könnyű, nem hajlamos túlzottan a sorjaképződésre (saját tapasztalataim szerint megközelíti a CPMS30V-t ebből a szempontból). Ami érdekessége élezésnél, hogy az aszimmetrikus élszalagot nem a hagyományos módon kell élezni, mint a többi élszlagos kést, hanem csak a magasan felköszörült oldalt kell élezni és a másik oldalon csak az élsorját kell letörni nagyon hasonlóan ahhoz, mint ahogy a véső élű vagy fogazott késeket szokták élezni. Nekem az 5\1-es módszer vált be legjobban. Öt húzás a bal oldalon, majd pedig egy finom a jobb oldalon a sorjaeltávolítás végett. Egyéb tekintetben ugyanazokat az eszközöket használom, mint bármelyik másik késemnél: DMT gyémántos élezők és Spyderco kerámia kövek. Szót kell még ejtenem a bevonatról: a penge annak ellenére, hogy Satin finish egy króm tartalmú bevonatot kapott. Ez hasonlóan a fekete bevonathoz, amit Emerson használ az egyik legtartósabb amit valaha láttam.
KÉP 5
A zár: Az én CQC 8-asom mindkét markolatpanel alatt titánmerevítéssel rendelkezik. Nagyjából ez a 2008-as év elejéig ez így is van minden EKI késnél, utána történik meg a váltás és onnantól kezdve a nem zár oldalon lévő merevítő rozsdamentes acél a zár pedig egy növelt vastagságú titán keresztzár. A zár nyitás után stabilan felfekszik a pengén e célból kialakított „rámpán”. Se nem túl korai se nem túl késői a zárás, nagyjából pont a penge közepénél. Jellemző hogy a fém és titán találkozásánál, főleg ha kicsit gyorsabban nyitjuk ki a kést: pl. wave-el fellép egyfajta tapadás, ami megnehezíti kicsit a kés bezárását, azonban ez csökkenti az esélyét bármiféle akaratlan bezáródásnak. Véleményem szerint a vastagsága ellenére az egyik legmegbízhatóbb keresztzár amit valaha láttam, egyetlen hátránya talán hogy a titán hajlamos a kopásra, és ezért ha az ember sokat „Wave-ezik” elkophat a zár és egy idő után ezért vissza kell küldeni a gyártóhoz generálra. Természetesen ez csak évek után történhet meg, de ha mégis megesik a világ egyik legjobb garanciája várja a kedves tulajt. Az EKI teljes élethosszig tartó garanciát vállal minden gyári, nem módosított késére, ami azt jelenti, hogy kicserélik a régit és egy új zárat tesznek a helyére teljesen térítésmentesen. Szerintem ez korrekt, és megéri utaztatni kedvenc Emerson-unkat.
A klipsz: Ez az egyik sarkalatos pont, amit az Emersonoknál fel szoktak emlegetni. A klipsz csak jobb kezeseknek és csak heggyel felfelé történő viselésre alkalmas. A heggyel fölfelé viselés a wave miatt szinte teljesen evidens és elfogadható, azonban érthetetlen hogy miért nem teszik alkalmassá a klipszet bal kezesek számára is viselhetővé, csupán 3 darab lyukat kéne fúrni a G10 be és 3 menetet a merevítésbe. Nem egy megoldhatatlan probléma egy 170$-os késnél. A klipsz anyaga egyébként rozsdamentes acél, ami gyárilag valamilyen bevonatot kapott. Az eljárást sajnos nem ismerem de a bevonat nem olyan tartós, mint a pengén lévő: hajlamos a kopásra és karcokra. Elhelyezését tekintve az EKI kések majdnem mind magasan utaznak a zsebben, ez a rejthetőséget nem segíti, de a gyors elővételt és a Wave használatát igen.
Használat közben:
Nagyjából 3 hónapos tapasztalatom gyűlt össze a használatából, jelen pillanatban, a suliban és terepen ez az EDC-m és csak az utcán hordom a rendőr barát 7-eseimet.
KÉP 7
Az alapvető felhasználási területeket végiggondolva próbáltam sorra venni a teszteket, amiknek eddig alávetettem, és amik a legtipikusabban előfordulhatnak. A tesztek előtt a kést megéleztem, gond nélkül borotválta a szőrt a kezemen: egyetlen tolással eltűnt az összes szőrszál a penge útjából.
Teszt 1: (Élelmiszereldolgozás) A kés sajátos tulajdonságai pl.: az aszimmetrikus élezés a gyakorlatban semmiféle hátrányt nem jelent ennél a feladatnál. Pontosan azt nyújtja amit várnánk tőle. A pengehosszból adódóan kényelmesen lehet vele mindenféle aprítást, szeletelést, vágást véghezvinni anélkül hogy a zár telemenne mindenféle ételdarabkákkal. Legyen szó zöldségről, kenyérről, húsokról avagy gyümölcsökről: a nyolcas megbirkózik a kemény taktikai feladattal és egyben semmi nem marad. A két zavaró tényező itt is mint máshol a tervezésből ered, a mutatóujj a pengétől viszonylag távol kap helyet, és az ujjvédő is a penge síkjánál 14 mm-el lejjebb található. Ez a tény bizony néha kicsit zavaró mert a markolatot kicsit el kell emelni a vágódeszka síkjától hogy ne akadjon be, de szerencsére a penge íve segítséget nyújt és ezért nem annyira zavaró a dolog.
Teszt 2: (famunkák) Nem kifejezetten egy tipikus buschraft kés. Ez azt hiszem mindent elárul. Persze ezzel is simán készíthető tollaság, főleg hogy az aszimmetrikus élszalag miatt kicsit kifelé halad a fából a penge ezért nem is tud túl mélyre csúszni és szép is lesz, de kicsit a bevonat, a pengevastagság és az élszalag miatt ehhez a szokottnál nagyobb erőre van szükség.
Kép 10
Teszt 3: (papír és kartonpapír) Ehhez a feladathoz sem kell sok kommentárt fűzni. A papírban úgy halad mint forró kés a vajban, mindenféle ellenállás nélkül, az aszimmetrikus élszalag sem itt sem a kartondoboz felaprításánál nem okozott semmiféle „oldalazást”. Felaprításra került egy kb. 40 oldalas színes újság és egy Kb. 60*40*25-ös kartondoboz. A kartondoboznál érezhető volt a kés több mint 3 mm-es vastagságából eredő ellenállás de ezzel számoltam is. Nem egy Full Flat Grind pengeprofilról van szó.
KÉP 11 vagy 12
Teszt 4: (a víztartály halála) Volt egy tulajdonomban lévő elrongyolódott noname víztartályom mely sajnos csúfos végett szenvedett. A képek magukért beszélnek. Elég nagy erő kellett a vastag gumicső átvágásához de ez alatt a penge semmiféle mozgást nem produkált (ami el is várható). Ezt a feladatot is szépen teljesítette.
Kép 15
Kép 13
Teszt 5: (szúrás teszt) A felaprított és összekötözött kartondobozból egy rögtönzött céltábla készült. Három szúrási kísérlet volt, fokozatosan növekedő erővel. (eleinte finoman kezdtem a keresztzárt miatt, de mikor semmiféle jel nem utalt, arra hogy megadná magát növeltem az erőt) Első szúrásra még csak olyan 5 centit haladt bele a kartondobozokba, de harmadikra a penge már a disc-ig elsüllyedt benne. Na igen, azt hiszem megtaláltam a tervezett falhasználási területet.
Kép 14
A tesztek végeztével a kés nem volt olyan jó állapotban, mint kezdésnél, nem borotválta a szőrt és papírt is csak húzóvágással vágta. Ezen 3x 5\1 húzás az ultra finom Spyderco kövön segített is, mert ismét borotválta a szőrt a karomon. A bevonaton semmiféle nyoma nem volt a használatnak, ahogy ez elvárható.
Summa Summarum: Azt hiszem az, aki a CQC 8-ast választja nem fog csalódni. Azt fogja kapni, amit a hirdetésben ígértek neki: egy igazi küzdőkést (amennyiben erről beszélhetünk foldereknél) ennek minden előnyével és hátrányával. A tökéletes egyensúly, a penge szemet gyönyörködtető alakja és egyszerűsége, a wave, a kézbe simuló tökéletesen ergonómikus markolat, ezért persze áldozatot is kell hozni: feláldozzuk a legális méretet, a mindennapi használat során némi kényelmet, és leginkább egy jó csomó pénzt. Mindenkinek magának kell eldöntenie megéri-e….szerintem megéri. Szerintem 9 pontot adok a 10-ből. (mínusz egy mert még a vékony keresztzárral készültváltozat.)
Spyderco Fan barátom néha bizony megtagadja a nevét, és Cold Steel Hatamoto-pimp kívánságaival üldözi a portálos késkészítőket. Nagyon helyes, mert az eredmények szemet gyönyörködtetőek. Íme a gyűjtemény jelenlegi állása, a tulaj kommentárjával és képeivel. Hanem SF, tényleg nehogy megállj négynél vagy ötnél…
Nekem bizony mindig tetszettek Tim Wegner formái (a kis és a nagy Wegner a kedvenc Spydercóim közé tartoznak), a „kydexkirály” szürke eminenciásként végzett beszállítói munkáját pedig minimum tiszteletre méltónak tartom, úgyhogy kifejezetten örülök, hogy BlackWoOd a Schrade után a BT Lite sorozatról írt nekünk. (Kiváncsi vagyok, mi van még a tarsolyában…)
BlackWoOdot ezennel „hangosan” megdicsérem: nemcsak, hogy jókat ír és küld, de szerencsére szorgalmasan is. (Lehet róla példát venni!) Ezúttal a RAT-5-öt vettete alá abszolút hiteles tereppróbának, de az Ontario-Randall együttműködésről és a menedékkészítésről is kapunk plusz információkat.
Legutóbbi hozzászólások