Késportál

Kamanart barátunk érdekes szakmai-néprajzi előadáson vett részt. Beszámolóját szerette volna szerényen a Fórumban elsüllyeszteni (talán, mert ilyen sokáig halogatta), de szerencsére résen voltam, és a homlokához szegezett puskacső hatására (de csak arra) kibővítette a főoldali megjelenéshez. Péter, köszönjük!

Keszthelyi Népművészeti Alkotóház

Szeptember 26-án 10:00-14:00

Téma: A fémberakásos zalai kusztora (bicska)

Előadó: Gyanó Szilvia, etnográfus

Gyakorlat: Edvi Gyula, fafaragó

A fent említett témakörben az előadás sikeresen megtörtént. Jó régen… Az előadók ugyan nagyobb érdeklődésre voltak felkészülve (meghívták a helyi TV riporterét is), de összesen 8-an voltunk. Az ott készült képeket, tapasztalatokat szeretném megosztani a Tisztelt Portáltársakkal.

Elméleti előadással kezdődött, Gyanó Szilvia profin összeállított PowerPoint bemutatóval készült, a kivetítőn megjelenő képeket élő szóval kommentálta. Főleg a múzeumok raktárainak mélyén fellelt (a nyílvánosságnak nem bemutatott tárgyak) fotói voltak sikeresek, de sok Malonyai Dezső és Koós Károly kép is megjelent. Ezeket a hallgatóság már ismerte a néprajzosok könyveiből. A népi díszítések, motívumok meghökkentő érdekességeire is fény derült. Például hogy kerül egy pásztortükrösre majom vagy zsiráf? Hát úgy, hogy látott az uraságnál egy képeslapot, melyen új mintát fedezett fel, és már faragta is az épp készülő tárgyba. Így is színesedhet a folklór. 

A klasszikusnak mondott zalai kusztorákról csak röviden volt szó. (leginkább Somogyban és Zalában elterjedt a kusztora elnevezés). Ezek az egyszerűbb emberek kezdetleges bicskái voltak (bugylibicska). Jellemző rá a biztosítás nélküli „primitív” szerkezet, olyan pengével, amihez éppen hozzájutottak (törött kasza, fűrész acéljából). Markolatuk fából, az igényesebbeknél, tehetősebbeknél szaruból készült. Esetenként akár réz töltényhüvely ráapplikálásával is, ami a szerkezetet is erősítette, biztos pontot adva a tengely végeinek a szegecseléséhez. A nyelet díszítették, ahogy tudták, izlés, tehetség és kézügyesség szerint, festve, faragva, esztergályozva, spanyolozva, rézberakással, karcolozva. Sok esetben ajándéknak szánt darabokról van szó, inkább a díszítés került előtérbe, nem a praktikum (lásd: csizma formájú markolat).

Az előadás ezeknek a díszítési eljárásoknak a bemutatásával folytatódott a szomszéd helységben kialakított műhelyben. Itt gyakorlatilag csak olyanok gyűltek össze akik jobbára már értenek ezekhez a technikákhoz (faragószakkörös tagok).

Edvi Gyula elmondta, hogy a kusztora pengéjének sajátkezű készítése manapság nehézkes, és a végtermék meg sem közelíti a gyári olcsó (mégis jó minőségű) bicskákat. Érdemes tehát ilyen bicskák pengéi után nyúlni, és ezeket átalakítani. Pl.Opinel, Kershaw (a Portál fejlécén gyakran megjelenő zöld/sárga műanyagnyelű). Mindez természetesen nem a profi készítőinkre vonatkozik: hobbikészítői – műkedvelői szemszögből hangzottak el az előadáson. Kiindulásnak nagyon jók, nem drágák, lehet „játszani” a díszítésükkel. Valamint az eredeti markolat jó támpont lehet az új kialakításához.

A díszítés (gyári állapot „optikai tuningja”, személyessé alakítása) általában a markolatpaneleket érinti. Cserélhetjük más (nemesebb) anyagra, kialakíthatunk új, számunkra jobban tetsző formát.

A technikák:

– faragás:  a fantázián és a kézügyességen múlik. Különböző faragókésekkel, kis modern multigépek használatával kialakítható a kívánt motívum.

– spanyolozás: készülhet csontba, szaruba.  Lényege a minta kimélyítése, majd speciális viaszos anyaggal való feltöltése. Több színt is lehet kombinálni, a végeredmény nagyon mutatós.

– karcolozás: vékony vonalak karcolása szintén csontba, szaruba, keményebb fába karcolozókéssel. Utóbbi rövid pengéjű kis szerszám, amely V alakú vájatot hagy maga után, ezeket kell utána lenolaj + porrá zúzott faszén sűrű keverékével feltölteni, majd „citlinggel„ simára húzni.

– fémberakás: (ólom illetve réz) a speciálisan kífaragott mintába ólmot vagy kilágyított rezet kalapálnak. A vájat mélysége és kialakítása biztosítja a fém stabil rögzítését. A fémmel való díszítés legegyszerűbb módja: a kívánt elrendezésben lévő furatokba kis rézdrót darabokat ragasztani, majd síkba csiszolni.

Kész „klasszikus” kusztora az előadás pillanatában nem állt rendelkezésre, ezért a felsorolt technikák az alábbi tárgyakon láthatók.

Ha valamelyik eljárással kapcsolatban kérdésetek lenne,  szívesen állok rendelkezésetekre, a legjobb tudásom szerint. 

Kámán Péter

http://www.kamanart.hu/