BlackWoOd barátunk érdekes és értékes anyagot küldött. Aki szeret az eBayen régebbi, már nem gyártott modellekre vagy akár márkákra vadászni, annak különösen tetszeni fog; mindenki más pedig annak legyen tudatában, hogy ilyen összefogott Schrade-körképet még angol nyelven sem könnyű találni, azaz a cikk afféle késtörténeti kordokumentumként is jelentős.
Nemrég jelentkezett Öregindián, és óvatosan megkérdezte, vajon érdekes lehetne-e ez a cikk. – Mi az hogy, pont az ilyen cikk az érdekes! – válaszoltam, és ha elolvassátok, szerintem ti is pont így fogjátok gondolni.
Késdobálási alapok Papica szerint. Használati utasítás: aki akar, tanulhat belőle, aki akarja, csak mozizik egyet, aki pedig nagyon tud már kést dobálni, az majd vagy egyetért, vagy vitatkozni fog. Két dolog azonban biztos. Az egyik, hogy amióta Papica beleszerelmesedett a Fällkniven A1-be, egyre inkább érezni rajta a knifebugot. A másik, hogy… nagyon bírja pörgetni a kezében!
Joeniről tudnivaló, hogy a) kedveli a terepkéseket, b) szereti a Fällknivent, c) jól bánik zsinórokkal, csomókkal, zsinórmarkolatokkal, d) a késeket nem gyűjteménybe veszi, tehát nem is kíméli őket. Ezen állításokat tételesen bizonyítja ez a cikk is, amely a frissen vásárolt Fällkniven H1-e átalakítását mutatja be – de gyakorlati használati tanácsokkal és késfilozófiai gondolatokkal is gazdagodhatunk általa. 😀
Úgy tűnik, szerencsére alig van olyan nevezetes kés, amelyet elő ne bírnánk keríteni saját köreinkből. Itt van például a híres-hírhedt Buckmaster: visszapillantó sorozatunkban mindjárt két változatát is láthatjátok. (Ezúton is szeretném megköszönni mindazok segítségét és bizalmát, akik – gyakran nem kis értékű – késeiket fotózásra kölcsönadják.) Escape írását olvashatjátok.
Rtibi nyaralása közben és unalmában elkezdett majomöklöt kötögetni. Aztán – ugyanezen kényszerítő körülmények szörnyű nyomására – eszébe jutott, hogy mindezt pár sorban meg is írja. Mivel azonban a fényképezéssel hadilábon áll, én pedig lehetőség szerint saját képanyaggal szeretek dolgoz(tat)ni, megkértem Joenit – aki ráadásul a zsinórokkal is mesterien bánik –, hogy kötözné és fotózná már végig a folyamatot. Mindkettőjüknek köszönet.
BlackWoOd ugyan próbálta ezt a jól sikerült kis tesztet a Fórumban elrejteni, de szerencsére résen voltam… A Vantage a Buck viszonylag új foldere, s a márka jó szokása szerint rögtön több minőségi változatban is kapható: a Select 420HC/műanyag, a tesztalany Avid 13C26/stabilizált-rétegelt fa, a Pro pedig S30V/G10 acél/markolat párosítást kínál, nagyjából 22-32-47 dollárért (internetes árak) – ráadásul mindhárom amerikai gyártású.
Switchblade egy Becker-bowie segítségével markolatzsinór-változatra ad ötletet. S mint azt már tőle megszokhattuk, a képek hátterét továbbra is valamelyik kanadai rengeteg szolgáltatja.
Milán megígérte, hogy folytatja – így is tett. Megint tanulhatunk tőle néhány hasznos konyhai fogást zöldségen-húson, méghozzá a Burgvogel után ezúttal háromféle Zwilling-kés segítségével.
A következő cikkben a Zwilling cég Five Star szériájának néhány modelljét szeretném bemutatni, néhány konyhatechnológiai fogással egybekötve.
Papica nem pihen: folytatódik a „közszolgálati” tereppróba. Ebben a menetben a Cold Steel SRK, a Sámán Kalandor és a SOG SEAL izzad a ritkításra váró akácsurjánosban meg az elvadult szőlősben. (Utóbbiakat azért említem meg, hogy világos legyen: Papica egyrészt nem öncélúan vagdos ki élő fákat, másrészt nem valami nemzeti parkot irt…)
A Fórum olvasóinak egyáltalán nem újdonság, hogy Trice igen szoros barátságot ápol a skandináv késekkel. Ezt a cikket közkívánatra, tudásának és gyakorlati tapasztalatainak összefoglalásaként írta meg – úgy a néprajzi vonal, mint a tesztek kedvelői élvezni fogják.
Bizonyára sok olvasónak ismertek lesznek a képek, ugyanis ezek nagy része már szerepelt a Fórum skandináv topikjában. Mivel többen jelezték, hogy szeretnének az eddigi gyakorlati tesztekből egy összefoglaló cikket látni, most igyekszem – itt-ott kiegészítve – hiteles képet adni néhány olyan északi késről, amelyek a tulajdonomat képezik.
Honi késtörténelmi adalékként Dobos Gergely érdekes információkat és képeket küldött egy régi, hazai gyártású machetéről, amelyet anno Dél-Amerikába exportáltak. Nocsak… Macsétét? Oda? Tőlünk? Nahát!
A mellékelt fotókon egy magyar gyártmányú machete látható. Ahogy a feliratokból is kiderül, a diósgyőri Mávag gyártotta exportra a 30-as évek elején, Argentínába.
Legutóbbi hozzászólások