maç sonuçları

Késművesség, népművészet, disznótor

Szasza, azaz Szántó Szabolcs a napokban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. A Késportál aktív tagjaként hozzájárult, hogy fotókkal illusztrált szakdolgozatát cikknek szerkesztve közzétegyük. Megtisztelő, köszönjük, és főleg: Szasza, gratulálunk! (Használati utasítás a dolgozathoz: a vegetáriánusok ugorjanak rögtön a késműves részhez; mindenki más, aki jót akar magának, ne éhgyomorra olvassa.)

Kesportal: 12-2

Önéletrajz

1976. január 20-án születtem Budapesten. Egyáltalán nem városi gyerek módjára éltem kisgyerekkoromat, mindig készítettem valamit, bütyköltem, rajzoltam, ha bármi a kezem ügyébe adódott, továbbgondoltam, mit is készíthetnék belőle. Nagypapám kézügyességét örökölve hamar rájöttem, hogy az építőipari iskola elvégzése után leginkább a kezem ügyességével vihetem többre. Huszonéves korom elején egy fegyverkovács műhelyében kezdtem el dolgozni, ahol hét évig maradtam. Itt ismerkedtem meg a kovácsmesterséggel is, de tanítómesterem még hosszú évekig nem volt. 28 éves koromban saját műhelyem lett, s a magam lábára állva kellett a buktatók mellett még további ismeretekre is szert tenni. De a kitartó munkának lassan a gyümölcse is megérkezett.Két mesterem is lett egyszeriben. Kocsis Ferenc, és Tóth Árpád (Révész Kések) késes népi iparművészektől sokat tanultam, sok támogatást és bátorítást kaptam ahhoz, hogy kis műhelyemben egyre magasabb színvonalú kézműves magyar kések készülhessenek. A famunkáknál gyakran beszélgettem népi hangszerkészítő barátommal, akitől sokat tanultam ezen igen míves mesterség fortélyaiból. Egyre több meghatározó élmény ért az évek alatt, míg nem úgy döntöttem, hogy ezt a mesterséget választom hivatásomnak. Kezdetben a kézműves vásárok és hazai kiállítások nézője voltam, majd az egyre több megrendelés hatására magam is több versenyen, és pályázaton vettem részt.

– 2007. Az Év Kése készítői verseny szakmai különdíját kaptam (munkáimat késes népi iparművészek és késesek értékelték).

– 2008. A Tűzzel-Vassal Fesztivál és Fehérvári Kézművesek Egyesülete által az „Év kése 2008” pályázaton a „Legszebb nyelű Vadászkés” díját kaptam.

– 2009. A fenti egyesület által rendezett fesztiválon a „Legszebb Damasztpengéjű Kés” díját kaptam.

– 2009. A Késkészítői Verseny II. helyezettje lettem.

2003-ban próbálkoztam először zsűriztetéssel, munkáimat elfogadták. A sikeren felbuzdulva, és nem utolsó sorban két mesterem támogatására a következő évben még több munkával álltam a Népi Iparművészeti Tanács Zsűribizottsága elé. 2007-ben megkaptam a Népi Iparművész címet. Már nem csak nézője, de kiállítója is lettem a kézműves vásároknak. Az év szinte minden hazai késes kiállításán jelen vagyok, egyre gyakrabban megyek külföldi vásárokba is, hogy bemutathassam késes mesterségem legújabb darabjait. Mestereim iránymutatásai, atyai jó tanácsai szakmai igényességem, fejlődésem mérföldkövei, barátságuk pedig a mai napig sok válaszút előtt segítségemre van.

A damaszkolás már pályám kezdetén is nagyon nagy kihívás elé állított, az évek alatt mind tapasztalatban, mind a műhelyem fejlesztésében elérkezettnek láttam azt az időt, hogy komolyabban foglalkozzam ezzel. Külföldről számos könyvet vásároltam, de a szakirodalomban nem szereplő fortélyokat a magam kárán és sok átizzadt kovácsolás árán tanultam meg. Hazánkban egyre többen próbálkoznak e magas szintű tudást igénylő technikával, példaképemnek mégis Kocsis Ferencet tartom. Szeretem a munkám, és büszke vagyok rá, hogy hobbim a hivatásom. Igyekszem másfél éves Zalán fiamnak átadni a kézművesség valamint a magyar népi kultúra iránti szeretetet, tiszteletet. Remélem, csatlakozhatok vele azon családok hagyományához, ahol a kézművesség mestersége apáról fiúra száll, és a kovácsbeütőt, mint a hagyományőrzés bélyegét generációkon át öröklik.

Kesportal: Zizivel

A pályázat témája

„A mint az idő hidegre fordul, lészen a hízott disznóknak nagy siralma széles Magyarországon mindenfelé. S ugyan szegény ember legyen az, a kire ugy tavaszodjék rá, hogy legalább egy kis javitott malaczot ne ölt volna. Annyi disznót azonban aligha ölnek másutt, mint Debreczenben, hol ezt a mesterséget nemcsak házi szükségletre, hanem nagyban, iparszerüleg is űzik. S hires is lett a debreczeni szalonna és kolbász országszerte; ezt a két czikket mindenütt ott találjuk a fővárosi csemege- vagy hentesüzletek kirakataiban is.”

Mint az a fenti idézetből is kiderül Magyarország egyik legnagyobb húsipari fellegvára mindig is Debrecen és környéke volt. Természetesen ezen vidék kézműves, valamint késes hagyományai is kiemelkedő részletességgel maradtak fenn. Főként e két fenti okból választottam pályázatom témájául a XIX. század eleji hagyományos debreceni és környéki disznótoros kések illetve eszközök bemutatását. Ezen túl pedig egy részt vonzott benne a szakmai kihívás, valamint úgy látom, a disznóvágásnak, mint magyar népi hagyománynak ma is van létjogosultsága, és szerencsére a modern világ nem taszította még ki.

Már a honfoglalás korában megnőtt az igény az állatok vágására, feldolgozására. Történelmünk előrehaladtával, de már az Árpádok korában és utána is a húsmívességet a nyakvágók, nyakazók, vágók, szúrók, nyúzók, azaz a bakók végezték. Később, a XII. századtól e feladatokat a céhek vették át. A középkorban a mészáros mesterség fokozatosan terjedt el. A céhes rendszer kialakításában a mészárosság döntő szerepet játszott. A céhek gondosan ügyeltek a szakma tisztességére. A céh által három kijelölt három mester a székekben árusított hús minőségét, az értékesítésre, tisztaságra vonatkozó céhes előírások szigorú betartását felügyelte. A források két céhes levelet említenek, amelyet a „Debreceni sertésvágó céh” 1840-ben, illetve a „Miskolci hentes céh” 1841-ben Kotsis Bálint henteslegény részére állított ki, „tanúsítván kifogástalan magatartását, szakmai felkészültségét, ajánlva minden céhbeli mesternek, jószívvel fogadja munkára, ha jelentkezik náluk.”

Debrecenről így ír Petőfi Sándor 1847. májusában: „Voltál-e már Debrecenben barátom? Láttad-é a pusztai várost, vagyis a városi pusztaságot? Ha porba vagy sárba akarsz fulladni, csak ide jöjj, itt legkönnyebben célt érhetsz, de az orrodat jó befogod, mert különben mielőtt megfulladnál guta üt meg a szalonna szagnak miatta. Mennyi szalonna, mennyi disznó van itt…. Itt ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak.”

Az 1872. VII. tc. alapján a hentescéh ipartestületté vált. Kezdetben a céh Debrecen ipari életében fontos szerepet töltött be, hiszen világhírűvé emelte a debreceni húsipart. Majd Első Debreceni Sertésvágó Társulat elnevezés alatt ipartársulattá vált, és 85-90 tagot számlált.

Vidéken sok helyen az állatot tartók általában a karácsonyt megelőző, adventi időszakban ölik le a malacot, malacokat, hogy a húsukból finoman elkészített ételek már a karácsonyi és újévi asztalra kerülhessenek. Az ölés napjának reggelén megérkezik a böllér, aki vagy tanulta a szakmát, esetleg „elleste” a hentességet. A napot mindenhol pálinkával kezdik, a hideg téli reggelt ez segít átélni.

A hagyományos disznóvágásról

A háztáji disznóvágás régen is működött, és működik a mai napig. Olyannyira, hogy külön disznóvágó turizmusról is beszélhetünk, hiszen a nagyobb városok lakói is szeretnék élvezni a disznóvágások hangulatát, és otthonukban is fogyasztani az olyan hagyományos „magyar húsipari remekeket”, mint a kolbász, és a hurka. Ezért akár az ország másik felébe is elutaznak, ahol segédkeznek a munkálatokban, majd meleg szívvel, jó érzéssel gondolnak a baráti iszogatásra, beszélgetésekre, amikor otthon esténként a kolbászból falatoznak. „A disznóölés is olyan forma házi ünnepély számba megy, mint a szüret; ezekben telik a gyerekeknek legnagyobb gyönyörüségük. S ha csak lehet nem is maradnának el róla a világért sem. Előbb melegszenek a perzselő tűz mellett, azután pedig lesik: mikor csavarja le a hentes a körmöket? Olyanok azok, mint egy-egy kis papucs, el lehet velük játszogatni. Aztán következik a java: a perzselt disznó füle és farka kitünő csemege egy kis sóval s ha ebből kaphatnak, akkor aztán már mehetnek iskolába, vagy nézik tovább odabenn a szobában: hogy vagdalják, szabdalják tovább a húst, szalonnát, hogy töltik a hurkát, kolbászt, gömböczöt.”

Természetesen a disznóvágások helyi szokások szerint alakultak, de főbb mozzanatait tekintve nagyobb részt megegyezik a menete szinte mindenfelé. Parasztháztartásban a disznót megöli és felszedi (bontja) a gazda. Ehhez böllért a nagygazdák presztízsből, mások csak egészséges férfi családtag hiányában hívtak. A disznóvágás a sertés leszúrásával kezdődik. Közösségi tevékenység, melyben a böllér a főszereplő, aki a nagy késsel dolgozik, a segédkezők pedig az állat lefogásában működnek közre. Az ifjúságnak a disznó farka jut. Az állat vérét (zománcos vajlingban) fogják föl, és sok helyütt a reggeli készítéséhez rögtön elviszik. Máshol alapanyagnak a véres hurkához – sóval elkeverten – félreteszik. Utána az állatot megtisztítják. Az állat szőrzetét forrázással, és/vagy pörköléssel, majd vízzel feláztatva késsel kaparva távolítják el. A pörkölést régen szalmacsóvákkal, vagy külön erre a célra készített pörzsölővel végezték. Ma már perzselővel dolgoznak. Ezután jön az ún. fürdetés (fürösztés), az állat külsejének tisztítása, mosása. Erre az égetéses szőrletisztításnál van szükség, a forrázásos művelettípusnál e két művelet egybeesik. Van, ahol forró vízzel telt kádban sikálják tisztára a disznó bőrét, de ma már egyszerűbb az ha vizes locsolóval (tömlővel) folyóvíz mellett kefélik tisztára a kormos bőrt. Fontos segédeszköz a deszka-tábla is, amelyen forgatják a testet.

Ezt követi a hasítás vagy bontás (orjárabontás vagy karajrabontás). Nagy késekkel, a csontoknál bárddal végzik az állat fölbontását és darabolását. Ezután lehetővé válik, hogy párhuzamosan végezhető műveletek sorával végezzékel a különféle tartósítási műveleteket. Szétbontás után ezen műveletek szerint csoportosítva haladunk végig a különféle párhuzamos tevékenységeken. A belsőségeket (a májat, a szívet, a lépet stb.) forró vízben megfőzik, ezt a műveletet abálásnak is nevezik. Ezeket gyakran hurkába is töltik. Fontos belső anyag a bél. Megtisztítják és előkészítik a hurka és a kolbász betöltésére. A szép, formás húsok pácolásra kerülnek, vagy hűtőszekrénybe. A legismertebb formára vágott disznó-testrész a sonka, a szalonna, a csülök, ezeket pácolás után füstölve tartósítják. A magyar népéletben a sonkát legtöbb helyen húsvétig elrakják, és az ünnepen tálalják föl. A szalonna egy részét kisütik, a zsírt bödönben tárolják. Zsírba öntve tartósítható a sült hús, és a töpörtyű is. A szalonnából kisült töpörtyű a disznótor egyik finomsága.

A párhuzamosan zajló tartósító tevékenységek közül a végtermékek alapján legismertebb a hurkakolbász készítés. Mind a két készítményt bélbe töltik. A hurkák (véres, májas, húsos stb.) az abálást követően fejhús, főtt belsőségekből (tüdő, máj, szív, vese, nyelv), bőrke és a véres húsok, valamint főtt rizs, és vér hozzáadásával, egyénileg változó fűszerezéssel készülnek. A kolbász ledarált és főleg paprikával fűszerezett nyers hús. A hurkákat rövid, forró vízbe mártással kifőzik. Ugyancsak kifőzésre kerül a gyomorba töltött, húsokat és porcos részeket is tartalmazó disznósajt. A kolbászt, a szalonnát, a sonkát, a májas hurkát és disznósajtot is megfüstölik. Az így sokféle módon (sózással, páccal, főzéssel, füstöléssel) tartósított élelmiszerek fél éven át elállnak a kamrában vagy a padláson.

„Hogy pedig miért olyan kitünő izű ez a szalonna és kolbász, azt is megmondhatjuk röviden. A debreczeni ember nem holmi gyári hulladékkal, krumplival s másefféléval hizlal, hanem tiszta tengerivel, aztán nem koppasztja a leölt sertést, hanem szalmával perzseli s ez adja aztán a szalonnának azt a kellemes izt. A kolbász zamatossága pedig onnan származik, mert az igazi debreczeni hentes nem gépen őrli meg az ehhez való húst, kövérét, hanem ugy vágja össze éles késsel, vagy bárddal. Ez pedig nagy különbség, mert az őrlés összezúzza a sejteket, tehát a jó iznek, zamatnak vége lesz, mig a késsel való aprózás mellett ez nem következik be.”

A disznóvágás technológiájának megismeréséből láthatjuk, hogy milyen sokféle eszköz szükséges egy disznóvágáson. Az állattenyésztő és pásztornépek ősidők óta szinte minden részét fölhasználják a levágott állatoknak. Ehhez szükséges volt és ma is az, a megfelelő kés, bárd, villa. Az apáról fiúra szálló háziipari technológiák közül ez az egyik olyan közösségi tevékenység, amelyhez közvetlenül vagy közvetve a néprajz által is gyűjtött hagyományok kapcsolódnak.

Népi hagyományok

Disznótornak, lakodalomnak télen van az ideje. Tréfás debreceni mondás szerint azért, mert ilyenkor nem romlik el a hús és nem savanyodik meg a menyasszony. A disznóöléshez a paraszti életben betöltött fontos szerepénél fogva hiedelem jellegű előírások és tilalmak is fűződtek, amelyek a hit szerint elsősorban a sikeres ölést biztosították. Ezek közül általánosan elterjedtek voltak a disznóölés tilalmas napjaira vonatkozók: nem volt szabad újholdkor ölni, mert férges lenne a hús; helyenként változóan tilos volt a disznóölés kedden, pénteken, vasárnap, mert pl. megromlana a hús; valamint néhány magára a disznóölésre vonatkozó (közben nem szabad a disznót sajnálni, mert nehezen döglik meg; a disznó felhasításakor kacagni kell, hogy vastag legyen a szalonna; a sózást szótlanul kell végezni, nehogy férges legyen a hús; néhol a hurkát is szótlanul főzték, nehogy kifakadjon); továbbá bizonyos, az asszonyokra vonatkozó tilalmak (terhes asszony ne lépjen disznóperzselésbe, mert gyereke szőrös lesz; ne egyék a velőből, mert a gyerek taknyos lesz; asszony ne egye az orrát, mert törni fogja az edényeket stb.).

Debreceni hagyományos eszközök

Szintén apáról fiúra öröklődtek a kések is. (1. ábra)

Kesportal: abra1-2

Az előzőekben írt munkafolyamtoknak megvoltak a maga eszközei. A vágás a kábítással kezdődött, az állatot a szúróba terelték. Debreceni szokás szerint a szúróban taglózták az állatot. Miközben többen a földre teperik az ún. taglóval (2.ábra) az orra feletti homlokrészre ütnek. A tagló egy kb. 1 méteres hosszú nyelű, egyik végén tompa, másik végén hegyes csákány. Rendszerint a tompa végét használták.

Kesportal: abra2

A taglózás után került sor a szúrásra, mert a serteszedésre. Ezt főleg a vágólegények végezték, mer elég tekintélyes plusz keresettel járt. A disznó nyakán, farán, hátán levő sertéket egy sertehúzóval (3. ábra) kihúzgálták, és azt eladták a kefésnek, aki kefét készített belőle.

Kesportal: abra3

Ezután a saroglyára (4.ábra), fordították a disznót, mely egy 70-80 cm széles hosszú szállítóeszköz volt majd elvitték a perzselőre.

Kesportal: abra4

A benyújtott tárgyak elkészítésének bemutatása

A tárgyak elkészítése nagyon időigényes volt, és szakmailag is komoly kihívást jelentett számomra. Igen lényeges megemlíteni, hogy a tárgyak megmunkálása több mesterség ismeretét követeli meg. A kovács, a köszörűs és már-már a műbútorasztalos-szakma ismereteinek birtokában kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen sorozat hitelesen, és a népi hagyományoknak megfelelően elkészülhessen. A csontozó, a tőkekés, és a rókabárd a hús feldolgozására, és konyhai előkészítésére készült, míg a szeletelőkés és a húsvilla az asztalon való ízléses tálaláshoz való.

Kesportal: 2

A kések és a villa kovácsolással lettek kialakítva, aminek köszönhetően az anyag tömörebb és szívósabb lesz, és kevesebb anyag felhasználásával lehet a kívánt tárgyat elkészíteni. Ez régen – lévén, hogy spóroltak az anyaggal – igen fontos szempont volt. A nyelek kialakításában és díszítésében követtem a hagyományos debreceni késes mesterségben fellelhető formákat. A nyelek oldalán található egyenes csiszolás nem technikai csökevényesség, hanem korhűen tükrözik az 1920-1930-as évek formavilágát. A két párhuzamos síknak több feladata is volt a markolaton. Egy részt a kést jobban marokban lehetett tartani, nem forgott a tenyérben, ez által a kés jobban irányítható volt. Ez sokat számított a késsel történő munkavégzésben, s nem utolsó sorban nem gurult le az asztalról.

A csontozókés

A pengét 25 mm x10 mm méretű, 51CrV4 anyagjelű ötvözött acélból kovácsoltam. A kovácsolásnál nagyon oda kell figyelni a hőmérsékletekre, mivel a túl magas vagy túl alacsony hőmérsékleten történő alakítás károsíthatja az anyagot. Szemcsedurvulás vagy hajszálrepedések keletkezhetnek.

Kesportal: 3

A nyújtás majd a formára kovácsolás után az anyagot 720C fokos kemencébe helyeztem és lágyítottam. A kés körvonalát köszörűvel, reszelővel kialakítottam, majd az oldalfelületeket szalagcsiszoló segítségével síkra csiszoltam. Ezután a furatokat kijelöltem majd kifúrtam. Az él vékonyítása után a márkázás következett. Eztán jött a hőkezelés. Az 51CrV4 anyagjelű acél hőkezelését a következő módon kell végezni: az anyagot elektromos kemencében 860C fokra hevítjük az előírt gyorsaságban, majd hőntartás után 80C fokos olajban lehűtjük. Következő lépés a megeresztés, mely 230-240C fokon történik levegő segítségével. Ekkor az anyag eléri a megfelelő szívósságot, kopásállóságot. A pengét öt lépésben köszörültem, csiszoltam, políroztam. A baknihoz a rezet fűrésszel kivágtam, a kívánt helyeken kifúrtam,csiszoltam, majd a 2 mm vastag rézhuzallal a pengére szegeltem. A rozettákat présszerszám segítségével préseltem, közepüket 3 mm fúróval kifúrtam.

A nyél anyagának rózsafát választottam,melyet a kívánt méretre vágtam, vékonyítottam, és a megfelelő helyeken kifúrtam. A nyelet a vasszeggel és rozettával a pengére szegeltem. A napkoronghoz fúrósablont készítettem,majd ennek segítségével kifúrtam a nyelet a megfelelő helyeken. 1,2 mm vastag rézhuzallal kiszegeltem a napkorong-mintát. A nyél formáját reszelővel kialakítottam, majd alkotóelemeit összecsiszoltam. Méhviasz és olaj keverékének masszájával a nyelet impregnáltam, majd rongykoronggal kifényesítettem. A kést megtisztítottam, ellenőriztem.

Kesportal: 4

Kesportal: 6-2

A tőkekés

Ennek a késnek az elkészítése menete teljesen megegyezik a csontozókés elkészítésével, eltérés csupán a penge formájában van. A penge anyagát ebben az esetben is 51CrV4 jelű acélból kovácsoltam. A lágyítás, köszörülés, csiszolás után, a pengére réz bakni került. Nyélanyagnak itt is rózsafát választottam. Aprólékos munkával elkészült a napkorong, ezután már csak csiszolás, polírozás és ellenőrzés maradt.

Kesportal: 11

A rókabárd

A pengéhez ismét 51CrV4 jelű acélt használtam. 5 mm vastag lemezre felrajzoltam a formát, majd fűrésszel, köszörűvel, és reszelővel alakítottam ki. A róka lábai közti áttöréseket körülfúrtam, majd gömbölyű,és félgömb hátú reszelőkkel kireszeltem.

Kesportal: 7

A márkázás, majd a megfelelő furatok kifúrása után a hőkezelés következhetett. Ez a fázis nem tér el a csontozó késnél leírtaktól. A pengét 5 lépésben köszörültem, csiszoltam, políroztam. A baknikat 6 mm vastag rézből vágtam ki, majd fúrás, és csiszolás után 3 mm vastag rézhuzallal a helyükre szegeltem. A nyél anyagát kivágtam rózsafából, majd reszelő segítségével a helyére illesztettem. Vasszeggel és rozettákkal a helyére szegeltem. A fát a bakni rezével összereszeltem, ezután több lépésben összecsiszoltam, impregnáltam, fényesítettem. Végül a bárdot megtisztítottam, ellenőriztem.

A szeletelőkés

Ennek a tárgynak az elkészítésénél a kovácsmunka volt az igazán nehéz, mely nagy felkészültséget igényelt. Mivel a bakni anyagaugyanaz, mint a pengéé, a kés úgynevezett integrál típusú. A penge anyagához W8 (ezüstacél) jelű, 28 mm átmérőjű rudat használtam. Ezt kovácsolással alakítottam ki a megfelelő formájúra.

Kesportal: 8

A bakni körüli résznél vállazó és simító kalapácsokat használtam. Ennek az acélnak a kovácsolása igen nehéz és bonyolult. A nehézség a nagy keresztmetszet megfelelő átmelegítésében és alakításában rejlik. A megadott kovácsolási hőmérséklet-intervallumokat fokozottan be kell tartani, mert ha nem megfelelő a kovácsolási hőmérséklet, akkor ez az anyag nagyon hajlamos repedni, illetve „kásásodni”. Kovácsolás után a lágyítás következett, melyet 740 fokra melegített elektromos kemencében végeztem. Erre azért van szükség, hogy az acélban, kovácsoláskor keletkezett feszültségek megszűnjenek, és az atomok megfelelő módon elrendeződjenek az acélban. Ez azért is lényeges, hogy a későbbi hőkezeléskor az elgörbülés veszélye a lehető legkisebb legyen.

A kés körvonalának kialakításához köszörűt és reszelőket használtam. A bakni formáját kireszeltem. A megfelelő minőség eléréséhez a nagy, félgömbölyű hátú reszelőkön kívül tűreszelőket is használtam. A márkázás és élvékonyítás után a hőkezelés következett. A pengét újra kemencébe helyeztem, majd kíméletes melegítéssel 840 fokra melegítettem. A megfelelő hőn tartási idő után a pengét olajban lehűtöttem. A megeresztést 255 fokon végeztem 45 percen keresztül. A pengét 5 lépésben köszörültem, csiszoltam, políroztam.

Kesportal: 9

A nyél anyaga rózsafa, melyet vasszeggel és rozettákkal szegeltem a helyére. Kijelöltem a kis rézkörök helyét és kifúrtam azokat egy speciálisan kialakított fúróval, melyet magam készítettem erre a célra. 4 mm átmérőjű rézcsőből lombfűrész segítségével 3 mm hosszúságú darabokat vágtam, végül ezeket a kialakított helyekbe kalapáltam. A markolat alkotóelemeit összereszeltem, majd több lépcsőben összecsiszoltam, políroztam. A nyél impregnálása után már csak a tisztítás maradt hátra.

A húsvilla

Ennek a tárgynak az elkészítése igényelte a legnagyobb szakmai tudást. A villa anyagának 20 mm átmérőjű W8 acélt használtam, melyet kovácsolással alakítottam ki a kívánt formára. A nyak kialakításához vállazó kalapácsot használtam. Miután a villa későbbi szárrészénél az anyagot a megfelelő méretűre lenyújtottam, nyelesvágó segítségével a kívánt hosszban bevágtam, majd egy speciális üllőbetét segítségével – amelyet kimondottan ennek a tárgynak az elkészítésért készítettem – a villa szárait kikovácsoltam.

Kesportal: 10

A kovácsolás után a kilágyítás következett. A villa körvonalának elkészítését köszörű és reszelő segítségével végeztem. Majd következett a nyakak, a szárak és vállak kialakítása, melyekhez kizárólag különböző méretű és formájú reszelőket használtam. Ez igen bonyolult és időigényes munka, főként a villa szárainak megfelelő kialakítását tekintve. A hőkezelést elektromos kemencében végezetem a már ismertetett eljárással. Ezután a csiszolás aprólékos munkája következett, melyet öt lépésben végeztem egyre finomabb polírpapírok segítségével, ezeket különböző méretű és formára kialakított fadarabokra raktam fel. A nyél anyaga rózsafa, díszítése és annak elkészítése megegyezik a szeletelőkésével. A villát végül ellenőriztem, majd megtisztítottam.

Felhasznált irodalom

Magyar Néprajzi Lexikon

Magyar Néprajz III. rész – Kézművesség

Végh József: Táj-és népkutatás a középiskolában (Budapest, 1942)

Lükő Gábor: A hortobágyi pásztorművészet

Selmeczi Kovács Attila: Elfeledett magyar mesterségek és népélet

Hajdú-Bihari Kézművesség Képeskönyve

www.huszadikszazad.hu

www.wikipedia.hu

Képek: saját, készítették: Z. Szántó András, Erdőfi Ágnes

Szasza honlapja

32 hozzászólás


  1. 1 samurai

    Gratulálok Szasza Mester ! Szépek lettek!

    Üdv S

  2. 2 iguana

    szép eszközök
    és jól összeszedett írás
    gratulálok!

  3. 3 daAscoli

    Gratulálok! Igazán remek darabok! Az utóbbi néhány évet kivéve én is tevékeny részese voltam az itthoni disznóvágásoknak. Nem hiába mondják: disznóvágás nálunk, lakodalom másnál a legjobb!

  4. 4 bicskás

    Szabolcs!
    Ez minden tekintetben kiváló munka.Gratulálok.

  5. 5 reveszbicska

    Erre a munkára még nagy rosszindulattal sem lehetett volna nem megadni a címet, még egyszer gratulálunk: Magdi és Árpi

  6. 6 kelapu

    Disznóvágáson már én is voltam, de az nem volt ilyen kellemes élmény, mint amit te itt leírtál. Voltam már vágóhídon is, ahol nagyüzemi módon történt az esemény, ez sem volt valami kimagasló élmény. Örülök hogy bemutattad nekünk, hogyan lehet megszerettetni ezt a szakmát az emberekkel.

  7. 7 Curtis

    Gratulálok a szép munkához, és a címhez is.

  8. 8 Szasza

    Üdv!
    Köszönöm mindekinak a gratulácókat.

    Külön köszönettel tartozom a feleségemnek,aki elviselt az alkotás közben.Továbbá hogy szakdolimat olyan formai,helyesírási is dramaturgiai formátumba alakította,mely igényességével kitünt a többi munka közül.Továbbá a képekért amiket készített.
    Köszönet még apámnak aki a nehezebben elkészíthető képeket csinálta.
    Köszönettel tartozom Kocsis Ferencnek,és Tóth Árpinak akik rengeteget segítetek mind szakmailag mind emberileg,hogy e címet megkapjam.
    Köszönöm.
    Szasza

  9. 9 julius77

    Gratula az eddig elért eredményekhez!Sok sikert a további munkához!

  10. 10 protect

    Szasza egy csodálatos anyaggal ajándékoztál meg minket, köszönjük!

  11. 11 thaly3

    Gratulálok Szasza! Élmény volt elolvasni, a képeket nézegetni és orjalevesről fantáziálgatni…

  12. 12 Moti

    Gyönyörű eszközök,méltán kiérdemelt cím,kiváló cikk.Gratulálok!

  13. 13 LovaszGy

    Gratula Szasza Mester!
    Szépek a kések, a cikk kiváló!

  14. 14 lacibácsi

    Elolvastam és nagyon tetszett.
    Gratulálok!

  15. 15 tibor

    Szasza, nagy élvezettel olvastam az írásodat, tényleg szépen összerakott, nyelvtanilag és stilisztikailag jól elkészített dolgozat. A húsfeldolgozás leírása pontos, nálunk (én Csongrád megyéből származom, de kicsit közelebb Békés megyéhez, úgyhogy sok ottani elem is szerepel a mi otthoni rítusainkban) nagyon hasonlóak a termékek, de véres hurka nem készül. A hurka, májas és disznósajt forró vízben abálódik nálunk is, a hurka és a májas csak éppen-éppen, a disznósajt vagy 20 percig. Ennek a lényege az, hogy a bél és a gyomor bőre szilárdabb legyen, ne essen szét sütéskor, illetve füstöléskor (a sajtot és a májas egy részét füstöljük).
    Az eszközeid gyönyörűek, öröm lehet velük dolgozni. Tőled még nincs semmilyen késem, valahogy így alakult, de az a szeletelő és húsvilla páros, olyan kellene!

  16. 16 daAscoli

    Tibor barátunkkal egyet értve, de kiegészítve: Abálni a fodrosbélbe töltött hurkát, a kuláréba töltött, füstölni való májast és a gyomorba töltött disznósajtot azért is kell, mert tulajdonképpen a belet ilyenkor megfőzöd. Felénk (Szeged) úgy mondták, hogy így nehezebben „fentősödik”. A vékonybélbe töltött hurkát nem abáltuk, mert azt azonalli fogyasztásra szántuk, iletve a vékony bél nem is indokolta.
    (Tibor! Lehet, hogy offoltunk egy kicsit?)

  17. 17 edrose

    Nem offoltok, nézd csak meg a cím harmadik tagját!… 😉

  18. 18 retizotyo

    Nagyon szép eszközök, az írást nagy élmény volt olvasni.
    Anyai nagyszülők révén régóta veszek részt disznóölésen, ami nálunk külső segítség nélkül, családi munkamegosztásban zajlik (B.A.Z-megye). Minden évben nagyon várom, nagyszerű esemény, igazi családi csapatmunka, örülök, hogy nálunk ez még élő dolog, és tudom, hogy addig tart, amíg a nagyszülők élnek (idén először nem saját nevelésű lesz a disznó, mert már nem merték bevállalni).
    Remek, hogy ezt a témát valásztottad és szívből gratulálok az elnyert címhez!
    (a személyes vonatkozásért elnézést, előtörtek az érzelmek…)

    „A disznóvágás a sertés leszúrásával kezdődik.” Nálunk az éhgyomorra lehúzott 52 fokos házi pálinkával kezdődik, csak utána szúrunk. Ha a szúrás sikeres (mint ahogy általában az), arra természetesen áldomást kell inni… véres hurka nálunk sics, fpejjj! Hagymás vér és velős tojás reggelire van – nyami!

  19. 19 Matifu

    Gratulálok Mester!
    Nagyon örülök, hogy elérted ezt a címet amely megkoronázta munkáidat.
    Üdv.Matifu

  20. 20 messerfarkas

    Szasza, gratulálok a címhez, a készített késekhez és egyéb eszközökhöz, valamint a pályázati anyaghoz egyaránt.
    (Ki gondolná, hogy egy pesti gyerek ennyit tud a disznóvágásról. :))

  21. 21 Robi

    Kiváló munka, kiváló cikk . Gratulálok és tovabbi sikereket kívánok.
    Udv Robi

  22. 22 angelero

    Teljesen egyetértek az előttem szólókkal. Mind a cikk, mind az eszközök készítése komoly felkészülésre enged következtetni, maximálisan megérdemelted a kitüntetést. Őszintén gratulálok!

    Üdv angelero

  23. 23 hegyespenge

    Csak ismételgetni tudom az előző hozzászólókat. Legfeljebb annyit tennék hozzá, hogy külön elismerés a minimalista szerszámhasználatért. Akinek ott a csiszológép a műhelyben, mégis reszelőt és fadarabra feszített csiszolóanyagokat képes használni néhány különleges darab kedvéért, abban megvan az a „defektes” hozzáállás, ami az én szememben is minden tiszteletet megérdemel.
    Mindig öröm az ilyet látni. Köszönöm!

  24. 24 bocpet

    ez megint jól sikerült , szép munka.teljes ez a garnitúra.gratulálok.

  25. 25 Longboat

    Gratulálok Szasza!
    Gyönyörű eszközök, csodálatos munka, és remekül összeállított írás, látszik az alaposság mindenütt. Vitathatatlanul megérdemelted a címet, ami újabb elismerése tudásodnak és a kezedből kikerülő minőségnek. Remélem, hogy ez – mindannyiunk örömére – tovább inspirál a munkádban. További sok sikert kívánok.

  26. 26 Artur

    Csak ismételni tudom az előttem megnyilvánulókat, garatula a szakdolgozathoz, az eszközökhöz, a címhez. Maximálisan megérdemelted! (nem mintha eddig kétségeim lettek volna a munkáid minőségét illetően)

  27. 27 moose

    Tyu! Ezek valoban gyonyoruek lettek!
    Gratulalok a cimhez. 🙂

  28. 28 csulak

    Koszonom a cikket! Gratulalok Szaszanak az a kes szett igazan mives munka! ELvezet volt olvasni , kulon koszonet a nephagyomanyok leirasaert!
    Ennek a portalnak orvendetesen egyre emelkedik a szintje! egyaltalan nem „csak” egy kesimadok gyulekezete(nem mintha magam nem volnek kesimado), de itt joval tobb van!
    Koszonom megegyszer!

  29. 29 Arcanum

    Kiváló!

    Mind a remekművek, mind a szakdolgozat, mind a fényképek.

    Gratulálok, Szasza!

    Ez igen!

  30. 30 www.nagyfatal.hu

    Gyertek egy hamisítatlan vidéki disznótorra .

  31. 31 SimsonKing

    Nagyon jó a leírás! 🙂
    Nálunk nem szokás hurkák abálás.
    Gyomorban töltött disznósajtot szoktunk/kell is abálni, (csíráztatás).
    Műbelesbe nem kell.
    A disznóvágás a malacfogó pálinka ivásával kezdődik. 🙂

    (JNKSZ megyéből származok, Samurai (Berényi Sándor) mestertől kb.10 kilométerre lakom.)

  32. 32 the cook

    Jó volt újra olvasni.

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.