Késportál

Warinsky éltársat sokan ismerik személyesen. Aki nem, annak legalább annyit kell tudni róla, hogy egy szerény, csendes ember, aki szabadidejében a rendelkezésre álló, lakatosműhelyben fellelhető szerszámokkal időnként késeket is készít. Mostanában éppen bicskákkal kísérletezik, láttunk már tőle párat, most a hátsózáras megoldások voltak terítéken. A versíráson kívül van még egy titkolt „rossz” tulajdonsága: teljesen váratlanul képes meglepni az embert egy-egy tesztelést igénylő késsel. Jelen esetben Kampókéz (Endrédi Béla) lett az „áldozat”, aki remek véleményt írt az utóbb elkészült hátsózáras bicskáról, melyet alább olvashattok!

Amikor megláttam azt a hátsózáras bicskáról készült fotót a fórum „Késkészítés – Bemutatók” topikjában, engem azonnal meggyőzött a kés. A formája, az egyszerű és mégis szép vonalvezetése, a markolat színe, a penge kecsessége. Másnap Warinsky (Kovács Sándor) meglepte a fórumozókat még néhány, a korábbinál jobban sikerült fotóval. Sütött a bicskáról a masszivitás, így nem is volt hiány pozitív visszajelzésekből. Én sem állhattam meg szó nélkül. Bátorkodtam az egyik hozzászólásomban fütyürészve megjegyezni, hogy én szívesen tesztelném ezt a kést. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha egy hétig nálam lehetne: lőnék róla pár képet, közben használnám.

Azt tudni kell rólam (és ez véleményem szerint szervesen kapcsolódik a sztorihoz), hogy szeretek az embereknek segíteni. Hogy ez miben nyilvánul meg? Stopposokat veszek fel, autókat bikázok be, az általam nem használt, számomra értékkel már nem bíró dolgaimat olykor-olykor elajándékozom, vagy éppen önzetlenül segítek késes üzleteket lebonyolítani… és még sorolhatnám. A feleségem megkérdezi néha, hogy miért csinálom. A válasz egyszerű: hiszem, hogy visszakapom egyszer ezt a sorstól.

De visszatérve a történethez:
Egyszer csak kaptam egy privát üzenetet Warinskytől, hogy ha komolyan gondoltam a tesztelésről szóló hozzászólásomat, akkor írjak egy postacímet és szívesen elküldi nekem a bicskáját kipróbálásra. Mondanom sem kell, hogy nagyon örültem neki! Pár nap múlva megérkezett a csomag. Izgatottam bontottam ki. Már az első kézbevételkor elvarázsolt a kés.

A bicska paramétereiről pár adatot érdemes megjegyezni. A penge KO13 (vagy 1.4034, 420, ki hogy ismeri) rozsdamentes acél, „sufni” körülmények között kb. 54 HRC keménységűre hőkezelve (Equotip műszerrel mérve). Hosszúsága 88 mm, szélessége 23 mm, vastagsága 4 mm. A markolat 116 mm hosszú, legkisebb szélessége 22 mm, vastagsága 15 mm. A merevítőlemezek sárgarézből vannak, a markolatpanelek laminált bükkfából készültek. A markolatlemezek szegecselt szerelésűek, a markolatpanelek láthatóan csavarral rögzítettek. A zár hőkezelt KO13 és 3mm átmérőjű rugóacél huzal.

Nagyon szépen össze van rakva ahhoz képest, hogy ez Warinsky első hátsó záras bicskája! A KO13-as anyagból készült penge a vastagságához képest (4mm) nagyon jó metszőképességgel rendelkezik és borotvaéles volt. Nekem picit hiányzik az egy kézzel nyithatóság lehetősége. Sajnos a zárral kapcsolatban csalódás ért, funkciójában nem lett tökéletes. A penge ugyan határozottan rögzül a helyére nyitáskor, viszont a zár a penge hüvelykujjal történő megnyomásakor viszonylag könnyedén oldódik. Ezért a kés használatát a továbbiakban kizárólag vágásra korlátoztam. Mivel klipsz nincs a késen és véletlenül pont volt otthon egy lakatlan tokom, ezért kapott a kés egy átmeneti otthont. Az övön való hordása kényelmes. Viszonylag könnyedén elő lehet venni, elrakni sem nehéz.

Az első pozitív és negatív benyomásaimat még a kés kézhezvételét követő egy órán belül megírtam Warinskynak. A zár hibájára történő utalásomra a következő válasz érkezett tőle:
„Számítottam a zárral kapcsolatos észrevételre, mert azóta rájöttem én is, hogy nem egészen klappol a „retesz”. Egész egyszerűen elrontottam a zárat, mivel nem értek hozzá. A penge és a zár – ami hátrafelé feszíti, az a rész – kb. 45-50 fokos szögben találkozik, s a két felület el tud csúszni egymáson. Ezért lehet a zár oldása nélkül zárni a pengét. Szinte slip joint lett belőle… Sajnos. A következő bökőn ennek a találkozási pontnak a dőlésszögét 80 fok fölé viszem s bízom benne, hogy így már nem tud megcsúszni a két felület egymáson. Gondolom én, csak így magamtól…”

Aztán eltelt az egész nap és este megint beszámoltam a tapasztalataimról, illetve arról a tényről, hogy nem tudom letenni a kést… És most jön a lényeg: privát üzenetben közölte ellenkezést nem tűrő, mégis udvarias hangnemben, hogy csalódásom ellensúlyozása érdekében szeretné nekem ajándékozni a bicskát! Nálam Karácsony lett azonnal, már csak a fenyőillat és a csillagszóró szikrái, illata hiányzott! Megérintett ez a gesztus, nagyra tartom Warinsky önzetlenségét.

Édesapám szokta mondani: „amilyen az adjonisten, olyan lesz a fogadjisten”.
Köszönöm szépen Warinsky!
Ui: az ötforintost elküldtem postán!

Szöveg és kép: Kampókéz (Endrédi Béla)

Néhány kép Warinsky korábbi munkájáról (korántsem teljes galéria)
Warinsky (Yegenye) versei