Az eheti csemege duplán különleges! Nem páratlan kivitele vagy drága alapanyagok miatt értékes ez a kés, hanem mert acélja elvileg (legalábbis eddig) csak egy amerikai gyártó számára volt elérhető. A különlegesség másik oka, hogy a készítőjük, Szántó Szabolcs ritkán használja ezt a formát.
Szasza, azaz Szántó Szabolcs a napokban elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere címet. A Késportál aktív tagjaként hozzájárult, hogy fotókkal illusztrált szakdolgozatát cikknek szerkesztve közzétegyük. Megtisztelő, köszönjük, és főleg: Szasza, gratulálunk! (Használati utasítás a dolgozathoz: a vegetáriánusok ugorjanak rögtön a késműves részhez; mindenki más, aki jót akar magának, ne éhgyomorra olvassa.)
Köztudomású, hogy idén az ország egyes részeit komoly belvíz és árvízkárok érték. A károsultaknak sokan, sokféleképpen próbálnak segíteni, ki pénzzel, ki eszközökkel, ki élelmiszerrel vagy éppen ruházati cikkekkel. A portál berkein belül is történt egy kis mozgolódás, köszönhetően egyik kovácsunknak, aki megtette a szükséges első lépéseket!
Szasza Farmerjével BlackWoOd a késes „jellemfejlődés” sárgaköves útjának immár veszélyesebb szakaszára tévedt. A Buck, a Schrade, az Ontario és a Blade-Tech kések (és cikkek) után elkezdett „kusztomizálódni”… Persze ez nem baj, mert egyrészt törvényszerű, másrészt nemcsak neki, hanem nekünk is jó. Hiszen jönnek majd tőle a klassz bemutatók – csak bírja anyagilag!…
Spyderco Fan barátom néha bizony megtagadja a nevét, és Cold Steel Hatamoto-pimp kívánságaival üldözi a portálos késkészítőket. Nagyon helyes, mert az eredmények szemet gyönyörködtetőek. Íme a gyűjtemény jelenlegi állása, a tulaj kommentárjával és képeivel. Hanem SF, tényleg nehogy megállj négynél vagy ötnél…
A Monostori Erődben ezen a hétvégén volt a VII. Országos Pékfesztivál, ahol afféle „látvány-késkészítés” keretében, jórészt késportálos készítők együttműködésével elkészült a Rendi Pék-kés. E rövidke pékes képes tudósítás ennek a – markolatával és tokjával kifli és fonott kalács hangulatot és illatot árasztó – késnek a születéséről szól (a Fórumban bővebben is olvashattok róla).
A Rendi Pék-kés készítés egy kicsit a szintén az Erődben rendezendő Penge Napok beharangozója is volt, melyet az eseményen külön kis plakát is népszerűsített.
A Fórum olvasóinak egyáltalán nem újdonság, hogy Trice igen szoros barátságot ápol a skandináv késekkel. Ezt a cikket közkívánatra, tudásának és gyakorlati tapasztalatainak összefoglalásaként írta meg – úgy a néprajzi vonal, mint a tesztek kedvelői élvezni fogják.
Bizonyára sok olvasónak ismertek lesznek a képek, ugyanis ezek nagy része már szerepelt a Fórum skandináv topikjában. Mivel többen jelezték, hogy szeretnének az eddigi gyakorlati tesztekből egy összefoglaló cikket látni, most igyekszem – itt-ott kiegészítve – hiteles képet adni néhány olyan északi késről, amelyek a tulajdonomat képezik.
A Fórumban megjelent damaszkolás-képsorozatot kár lett volna egyszerű topik-hozzászólásként süllyedni hagyni, így kérésemre a Mester néhány kiegészítő információt is fűzött hozzá, s immár önálló műként élvezhetitek.
Íme, így készítem én a damasztot.
Juliska bemutatásával hegyespenge örvendeztet meg bennünket.
Az egykezes bicska nem egy új találmány, mint ahogy azt sokan feltételezik. Már jóval időszámításunk előtt is készültek egyszerűbb változataik (pl. Kínában) bronz pengékkel, és valamilyen agancs, vagy szarv markolattal. Korszerű zárszerkezetekről, vagy egyáltalán biztosításról persze szó sem volt, egyszerűen a náluk is közismert bugylihoz hasonlóan a penge tengelyének kalapálásával lehetett beállítani egy olyan szorosságot, amely csukott és nyitott helyzetben egyaránt elfogadhatóan tartotta a pengét.
Legutóbbi hozzászólások