Késportál

A Fafeldolgozó vasszerszámok védjegyei című könyve után Recska Endre újabb kiváló ipartörténeti művet és kordokumentumot jelentetett meg: Kések, borotvák, ollók, vágó- és szúrófegyverek védjegyei (Osztrák-Magyar Monarchia és Magyarország, 1876-1945).

A védjegyeket manapság a régiséggyűjtőkön kívül talán mi, pengebarátok értékeljük a legjobban: késeinken, borotváinkon, kardjainkon igen fontos elem a gyártó-készítő neve és jele, logója – akár hajdani beütőnek, akár modern lézergravírozásnak köszönhető a jelenléte. A legtöbb védjegy az idők folyamán átalakult, számos változatban létezik, így a jel a tárgy születési idejének behatárolásában is fontos szerepet játszhat. Nem utolsósorban pedig sokszor szép, mutatós, netán mulatságos képeket, címereket láthatunk – egy biztos, a magunkfajta késbarátok többsége szereti őket.

Ezek szépen rendszerezett, majdnem egy évszázadot felölelő, monarchia- és magyarországbeli gyűjteményét szerkesztette most meg Recska Endre. Többünk számára nem is ismeretlen ő, találkozhattunk vele budapesti késtalin, amikor előző művét, a Fafeldolgozó vasszerszámok védjegyei címűt jött el megmutatni. Most pedig tessék, egy kifejezetten a mi témánkba vágó anyaggal: késeket, ollókat, borotvákat, kardokat készítő hajdani cégek védjegyeinek szépen rendszerezett gyűjteményével rukkolt elő. (Na ja, ha ez ilyen egyszerű lenne, csak úgy rukkolgatni elő…)

Mintegy nyolcszáz osztrák, magyar és egyéb külföldi védjegy szerepel a katalógusban, köztük sok ismeretlen és sok ismert céggel az olyan nagy késes-fegyverkovács központokból, mint Solingen meg Sheffield – illetve kevésbé ismert, de bennünket közelebbről érintő, s épp ezért számunkra még érdekesebb helyekről. Mint mondjuk a Szt. Gotthárdi kasza- és kovácsművek r. t., ezelőtt Wieser bárók kasza- és kovácsárugyár, amelynek Sopronban bejegyzett védjegyei a czég következő termékeire vonatkoztak: vívóeszközök, kardok és mindenféle fajta pengék. (A szentgotthárdiak egyébként igen komolyan vették a védjegyek adta oltalmat: majd két tucatnyi bejegyzéssel és védjeggyel szerepelnek a katalógusban.)

Aki ilyesmi történelmi-ipartörténeti dolgokra fogékony, annak önmagában is élmény olvasgatni, és élmény a komoly vagy vicces, részletgazdag vagy elnagyolt, beszédes vagy rejtélyes védjegyeket nézegetni. Az eredeti bejegyzési szövegekből a puszta földrajzi és naptári adatok mellett sok minden mást is megtudhatunk. Íme egy ilyen tanulságos bejegyzés:

Gondoltad volna, hogy ennyi különböző kés- és ollótípust különböztettek meg? Megsúgom, ez még csak töredéke az összesnek: összesen 63 féle kés- és 22 féle ollótípust említenek a bejegyzések. Endre ezeket kijegyzetelve külön lajstromban is szerepelteti – már ezért az egy oldalért érdemes megvenni az egész könyvet.

Ennél azonban sokkal többet ad: gyűjtőknek eleve alapforrás, a történelem és a szakmatörténet iránt érdeklődőknek pedig élvezetes olvasmány, amely nemzetközi szinten is ritkaság, saját nyelvünkön pedig egyedülálló. Köszi, Endre!

A könyv adatai: 272 oldal, fekete-fehér, 15 x 21 cm, ára 2800 Ft, megrendelhető a szerzőnél telefonon (06/30/551-48-85) vagy emailben (recskae@pr.hu), de Budapesten egyeztetés esetén a személyes átvétel is megoldható.

Részletesebb, borotvaszempontú bemutató a Pamacs és penge blogon.