anal porn
21sextury

Kést kölcsön?…

Múlt hétvégén a fiam is örökre megtanulta, hogy ha nem muszáj, kést ne adjon kölcsön. Csónakban ültek hárman, egyikőjük elkérte a nyakában lógó, Laikus féle Fanyűvőt, és beleejtette a vízbe, ahol az rögtön el is tűnt a mély iszapban.

gabor_fazekas laikus fanyuvo

Egy kis tó mellett töltöttük a hétvégét, és mivel volt rajta egy-egy elköthető csónak meg ladik, a három tízéves fiú nagyban „tüskevárazott” föl s alá, a nádas mentén. Egyikőjük nádat akart vágni, a fiamnál ott volt a kése, amaz elkérte, emez odaadta, amaz a csónak orrán nyiszálta a nádat, aztán… plutty. Szegény fiam persze megijedt, merthogy egyrészt a kése, másrészt meg, hogy majd mit fogok én mondani. Megszeppent a másik „Tutajos” is, hogy pont ő ejtette be, és a másét. Én meg persze simán szomorú lettem.

Barnabás a Fanyűvőt négy éve, 2007 karácsonyán kapta, mint első kését. Laikus (Fazekas Gábor) készítette direkt neki, gyerekkézre szabva. Szépen megtanulta biztonsággal használni, és azóta is ahogy kitesszük a lábunkat a szabadba, nem csak a nyakában lóg, de irdatlan vehemenciával áll neki faragni. (Az utóbbi években szerintem már vagy egy köbméternyi fát el-, ki- és szétfaragott.) Egy olyan kés veszett tehát el, amely egyrészt abszolút egyedi, személyes darab, másrészt nagyon komoly érzelmi töltettel is bír. Ez okozta az én végtelen szomorúságomat is, hiszen egy bármikor pótolható, reprodukálható svájci bicska esetén azért nyilván máshogy éreztem volna – bár az érzelmi oldal természetesen nem egyediség- vagy értékfüggő.

A dolog mindenesetre újra elgondolkodtatott azon a számunkra örökzöld kérdésen, hogy érdemes, szabad-e kést kölcsönadni, és ha igen, kiknek, illetve hogy illik-e megtagadni, és ha igen, kiktől… Másnap reggelinél valaki kérte a Révész szalonnázómat, hogy elvágja a kiflijét, de mondtam, hogy adja csak ide ő a kiflit, majd elvágom neki – én általában így teszek, nem magyarázkodom, hanem inkább elvégzem magam a műveletet. A kiflis illető azonban ismer engem, és persze jót nevetett, de egy félismerős, vagy egy idegen vajon mit szólt volna ugyanebben a helyzetben? Tudok olyat, hogy valaki azért tart magánál két kést is, hogy az egyiket kölcsön merje adni – hatékony, de azért nem épp optimális megoldás. Sőt, megoldás nincs is talán, csak stratégiák meg helyzetekre alkalmazott spontán ötletek – és persze az ezekből eredő sztorik. Te hogy viselkedsz, hogyan csinálod? Osszuk meg egymással, irány a kommentdoboz!

Ja, s hogy az én történetemnek is pozitív feloldása legyen: a barátommal mi közben odébb, a ladikban lazítgattunk és figyeltük a mesés rablásokat (utána odaküldtük a tó másik felén villantózó pecást, a harmadik dobásra meglett egy 55 centis csuka). A tüskevári csapatnál közben gyanús lett a messziről is látható csöndes matatás, odaeveztünk, ekkor derült ki, hogy eltűnt a kés. Mit tesz ilyenkor a késmániás apuka: nekivetkőzik, hasra fekszik a ladik szerencsére alacsony és lapos orrán, és a hideg víztől egyre jobban elgémberedő kezekkel, de hatalmas elszántsággal addig matat, a bolygatástól bűzös buborékokat eregető iszapban turkálva és a nádtorzsákat tapogatva, amíg úgy egy negyedóra múltán hál’ istennek – mert gondolatban már felkészült arra, hogy ha minden kötél szakad, ő bizony a vízbe is bemegy, de be ám – egyszercsak nádtorzsa helyett a kés akad a kezébe…

gabor_fazekas laikus fanyuvo

Szöveg és kép: Rózsa Edvárd

51 hozzászólás


  1. 1 Spoon

    Örülök,hogy végül meglett a kés!

    Én is inkább elvégzem a dolgot, de kést nem szívesen adok kölcsön.

  2. 2 Rémuszbácsi

    Na, micsoda happy end! :) Hál’ Istennek! Egyébként egyértelműen az a véleményem, hogy ne adjuk oda a késünket, még havernak sem, idegennek meg soha!

  3. 3 Thor81

    ááááááá…. az utolsó bekezdésig a szívroham keringett, de aztán rendbe jöttem :) én sem szívesen adok kölcsön kést, inkább én megcsinálom, amit kell…

  4. 4 hegyespenge

    Az egyetlen életbölcsesség, amit egy brazil szappanoperában hallottam eddig (teljesen véletlenül, mert egyébként nem nézek ilyesmit), az egy egyszerű gondolat volt. Egy milliomos mondta, aki eltévedt a dzsungelben, és csak hosszú idő után taláták meg. Ahogy mesélte, volt ideje gondolkodni az élete dolgain, és arra jutott végül, hogy “a koporsón nincs fiók”.
    Azt hiszem ezt nem kell túl sokat magyarázni. Jó dolog szeretni a személyes tárgyainkat (is), de nem baj, ha valahol a szívünk mélyén tisztában vagyunk vele, hogy ez a birtoklási lehetőség mindenki számára csak átmeneti.
    Ettől függetlenül én is nagyon megkönnyebbültem, amikor végül meglett a kés. :)

  5. 5 BootKnife

    Feleséget, autót, házat és kést soha nem adunk kölcsön… , legutóbbit már csak a fegyverként használható mivolta miatt sem!!!

    Ez egy régi bölcsesség, de még mindig igaz!

    Örülök, hogy a végén meglett a fiad kése!

  6. 6 bbalee77

    Jaja, not, kest, kalapot, gatyat, pipat Nem adunk kolcson.
    Rohej, hogy ezt egy venezuelai kollegatol hallottam, mint affele helyi bolcsesseget…

  7. 7 Moti

    Örülök hogy megosztottad velünk ezt a történetet,és jó,hogy szerencsés véget ért.
    Ha valaki kést kér tőlem,akkor először megkérdezem mire kell.Érdemes,mert olykor az ember haja égnek áll… egyszer sátorépítés vagy bontás közben kérték,éppen nyújtottam át,amikor megkérdeztem.A válasz:-A gyorskötözőt akarom elvágni! És meglendült a kéz,hogy az erős alumínium csőnek csapva néhányszor elvágja a kemény gyorskötözőt.Már is nem engedtem neki használni,vissza kértem.Oldja meg ahogy akarja. Olyan is volt,hogy a kötözésre is használatos TKV kábelt metélték vele,aminek a belsejében 2 acélszál erősíti a kábelt. Étkezésnél ha nagyon kell oda adom,de nem használhatják porcelán tányéron és konzervet nyitni. Penge ügyben nincs tréfa! :)

  8. 8 Escape

    Hát phüü… :)

    Bár ennél a késnél nem feltétlenül opció, de víz mellett/felett a csuklózsinór alapfelszerelés nálam. Ezt a Tiszán tanultam. :D

  9. 9 Scharm

    én legutóbb a békéscsabai kolbászfesztiválon adtam kölcsön a Spy Para-t.
    tudniillik, a szituáció a következő volt: a mellettünk lévő pad és asztalhoz telepedett egy srác 1 db kóbásszal, meg egy hatalmas kilós házikenyérrel. jót nevettünk rajta, hogy ez a nagy kenyér a kolbászhoz túl sok lesz, de aztán megjöttek a társai is…szóval fél szemmel láttam, hogy nagy a gond. nincs mivel felszelni a kenyeret. kést én sem szeretek kölcsönadni, de itt kinyitva odaadtam és elfogadták csillogó szemekkel, hogy még vannak ilyenek és egyébként is. :-)
    jól felszelték a friss-ropogós kenyeret, melyből kaptunk 3 ujjnyi vastag szeletet is.
    aztán megpróbálták becsukni-hasztalan. mosolyogva elvettem, becsuktam, s elsüllyesztettem a jobb zsebemben, miközben majszoltam a friss kenyérdarabot.

  10. 10 Cuccos19

    Örülök hogy meglett a kés Ed! :-D

    Én leginkább Moti nézeteit vallom, olyannak adom kölcsön a kést, akiben késügyileg bízom, használati feltételekkel, és nem akármelyik késemet. Pl. Morát, svácibicskát, Byrdöt, Sanrenmut nyugodt szívvel kölcsönadok. 10ezer fölötti kést max. olyan régi motorosoknak, mint az itteni “öreg” portálosok mernék nyugodt szívvel kölcsönadni. ;-)

  11. 11 Benyó

    “Így kellett lennie”
    Többször vesztettem el vízben kést,mindegyiket nagyon nagy erővel kerestem.Volt,ami meglett,volt,ami nem.Utólag belegondolva,így kellett lennie.Ami meglett,az hozzám is nőtt.Emlékszem erre a késre,meg a a készítésére is.Vissza kellett,hogy kapja,ez az Ő kése.

  12. 12 Szabolcs

    Szerencsére előkerült a kicsike, csak fürdőzött egyet :)

    Egy időben még én is küzdöttem ezzel a dilemmával, de egy ideje ilyen téren nincs könyörület… Kést sosem adok oda senkinek, inkább én is úgy vagyok vele, hogy elvégzem én a feladatot ha nagyon muszáj… Volt már arra példa, hogy egy kisebb társasággal ettem együtt, és kimentem a konyhába, hogy hozzak még kenyeret, mert elfogyott. Míg kint voltam úgy gondolta az egyik asztaltársam, hogy majd szépen elvágja a porcelán tányérján a husiját a megkérdezésem nélkül. Szerencsére még idejében észre vettem, és “kedvesen” rászóltam, hogy azonnal tegye le a késem, és eszébe ne jusson még egyszer ilyet csinálni. Majdnem sírva fakadt az illető, és nem értette mi bajom van…
    Mindenki másképp egyforma… Nekünk ez a fontos, másnak meg az… Szerintem tartsuk tiszteletben egymás értékrendjét és értékeit és akkor nem lesz félreértés semmiből :)

  13. 13 Ponti

    Öröm happy endet olvasni :)
    A kölcsönadás téma nálam egy túra alkalmával vált feszülté. Kölcsönadtam (akkor még szintén naivan és bután) a svájci bicskámat, mert az egyik gyerek meg szerette volna kenni a májkrémes kenyerét. Nekiáll az él felőli oldallal kikaparászni a fém tubusból az utolsó pár gramm májkrémet. A hideg futkosott a hátamon 1részt magától a hangtól másrészt látva h hogy teszi tönkre a nemrég megélezett kis késemet. Először rászóltam, nem történt semmi. Másodjára kölcsönkértem a kést és kijelentettem, hogy innentől úgy keni meg a kenyerét, ahogy neki tetszik.
    Mondanom sem kell én voltam a bunkó…

  14. 14 Silent Bob

    Én megkérdezem, hogy mire kell és attól függően választok a nálam lévő késekből, hogy melyiket adom oda. :)

  15. 15 layman

    1000 hozzászólás alatt tuti senkinek sem:D

  16. 16 edrose

    hegyespenge: a hasonlat igen jó, de boldogan fönntartom magamnak azt a jogot, hogy ennek tudatában bár, de az utolsó pillanatig úgy éljek – csak mert örömet okoz –, mintha marhára teli lenne fiókkal! :) ))

    Utána meg már úgyis tökmindegy…

    Moti, egyetértek, kérdezni: igen, ez a legcélravezetőbb, és egyben a legudvariasabb is.

  17. 17 Wlad24

    Késszerető embernek, ez egy dráma volt, vidám befejezéssel….:P
    Btw. én sosem adok kölcsön kést ! Első és utolsó eset volt, mikor egy szülinap zsúr alkalmával, az unokahúgom kapott valami elemes izét, és a keresztapja kibontás után elemet akart rakni bele….csillag csavarral volt rögzítve a fedél, láttam rajta hogy vakarózik, erre előhúztam a zsebemből egy New Rangert (pompásan működő csillagcsavarhúzója van) …a koma kinyitotta (a pengét) és elkezdte vele kicsavarozni a csavart…mivel gyerekek álltak körben, nem akartam kikapni a kezéből, de a művelet végén majdnem összeveszés lett, és még én voltam a hüle…..
    Tehát kést senkinek !

  18. 18 Tóthbandi

    Örülök, hogy meglett a kés!
    Kést már én sem adok oda, én is a megcsinálom opciót alkalmazom!
    Sajnos a “hadd’ nézzem meg, a késed helyzet” is tartogathat kellemetlen meglepetést. A késemet a bőrtokjában adtam oda megnézni, sajnos a tokba visszatétel során elkéstem a figyelmeztetéssel és a megtekintő sikeresen belevágott a tokba. Szerencsére, ez az eset sem volt végzetes, de annál tanulságosabb!

  19. 19 Nemozoli

    Ed, örülök, hogy szerencsésen végződött a történet!

    Én csak olyan kést merek kölcsönadni, amelyikért – ha eltörik vagy kicsorbítják – nem fájna a szívem. Mivel azonban ilyen késem jelenleg nincs, ezért nem adok kölcsön kést :nemnem: :D

    Szintén a “mit kell vágni, inkább megcsinálom én” hozzáállás híve vagyok, szerencsére a munkatársak már ismerik a hülyeségeimet, és nem húzzák fel az orrukat ezen.

  20. 20 taro

    Örülök, hogy meglett a kés.

    Egyszer odaadtam a vadonatúj “Bundeswehres” Victorinoxomat, csak úgy “megnézésre”. Gyanús volt, hogy sokáig nézegeti az illető. Nem tudta becsukni a pengéjét. Illetve majdnem, csak a biztosító ellentétes irányú elnyomásával, majdnem rosszul lettem… Azóta is egy lehelletnyit szorul, ettől egyedi lett:). Egyébiránt én is megkérdezem mire kell és annak megfelelően adok kést, de csak úgy, ha végig látom mit csinál az illető.

  21. 21 sentinel

    Jó sztori Ed. :)
    Főleg,hogy a vége happy end. :)
    Jobb kést nem szoktam kölcsön adni. Vagyis csak annak aki ért hozzá és értékeli azt amit a kezében tart.
    Ha el is kéri esetleg valaki akkor szintén megkérdem mire is kell neki.
    Fix pengést csakis tokjából kivéve. Sajnos már volt negatív élményem így és mikor kihúzta az illető akkor megvágta a bőrt.
    Majd mindig van nálam egy sanremu. Na azt odaadom ha esetleg kést kérne valaki.
    Ahogy itt fentebb is írták,sokan nem tisztelik a másik tulajdonát vagy egyszerűen csak nem értenek hozzá.
    Szóval mindenki csak óvatosan a kölcsönadással. :)

  22. 22 Rtibi

    Kést én sem adok kölcsön, sőt még arról is leszoktam hogy megmutogassam az ismerősöknek (nem gyakorlott késhasználóknak). Ha bicskát adok oda, akkor kinyitja de vissza már nem tudja zárni, segítenék erre ő elkapja a kezét és vele együtt a kést is -néhány esetben meg is vágja valamelyikőnket- “tudom hogy kell” felkiáltással tovább kínlódik. Ha megvágja magát, akkor persze én vagyok a hibás mert túl éles a kés. Egyébként meg mindig megkérdezik, hogy miért van nálam kés, biztosan én olyan vagyok.. Amikor viszont szükség lenne egy késre akkor mindenki vakarózik. Régebben büszkén adtam oda, aztán párszor nem úgy kaptam vissza ahogyan én elvártam, illetve úgy használták hogy a szívem sajdult bele.. Azóta inkább oda sem adom, irigy vagyok? Meg lehet, de én tudom hogy mennyit is fizettem a vasaimért, nekem a késeim legalább olyan kedvesek mint másnak a kocsija. Ha valaki hülye és nem tudja ésszel használni akkor inkább ne használja!!

    Férfi embernél mindig legyen tűz, váltás gatya és bicska így csorba soha sem eshet a becsületén.

  23. 23 Pint

    En ugy oldom meg a dolgot, hogy nem viszek kest, hanem inkabb kolcsonkerek ! :P

  24. 24 Golbat

    Örülök, hogy meglett a kicsike :) – jól mondta Esc, víz mellett csuklószíj erősen ajánlott. :)
    Kölcsönadni kést? Max mindenes kínait, esetleg Morát-Hultafors-t – és csak olyannak, akiről minimum feltételezem, tudja mire való egy kés, és mire nem…

  25. 25 degu

    En szemely szerint jobban orulok az ilyen postoknak mint egy szaraz acel elemzesnek esetleges mar-mar uncsi kestesztnek szal gratulalok ,remeljuk meg maskor is lesz szerncsenk az irasodhoz.

  26. 26 Warinsky

    Én még egy nagyon fontos üzenetre hívnám fel a figyelmet s az ezekben a sorokban rejlik:

    “Mit tesz ilyenkor a késmániás apuka: nekivetkőzik, hasra fekszik a ladik szerencsére alacsony és lapos orrán, és a hideg víztől egyre jobban elgémberedő kezekkel, de hatalmas elszántsággal addig matat, a bolygatástól bűzös buborékokat eregető iszapban turkálva és a nádtorzsákat tapogatva, amíg úgy egy negyedóra múltán hál’ istennek – mert gondolatban már felkészült arra, hogy ha minden kötél szakad, ő bizony a vízbe is bemegy, de be ám – egyszercsak nádtorzsa helyett a kés akad a kezébe…”

    Mi ez, ha nem maga a feltétlen szülői szeretet? :) Tisztelet érte!

  27. 27 sentinel

    Rtibi: ez nekem is ismerős … :)
    odaadod neki,kinyitja .. eddig oké .. aztán zárná de nem tudja .. nyúlsz érte,hogy segítesz de elkapja,hogy majd ő .. rosszabb esetben meg is vágja magát vele .. na ezektől mentsen az isten mindenkit. A legrosszabb fajta … :)

  28. 28 Longboat

    Örülök, hogy megtaláltad, nekem is fájt volna, ha nem ez a történet vége…

    - Van nálad kés?
    - Vaaaaan, de nemadooook! :)

    A kis svájci, byrd, vagy hasonló kést odaadom, “vigyázz magadra és a késre is” tanáccsal kísérve, ha kérik, és pl. rosszul venné ki magát, vagy nem lenne praktikus ha én csinálnám meg inkább az adott feladatot. Pl. kisebbik fiam osztályával még elsős korában mentünk amolyan kis kirándulós, szalonnasütős, bográcsozós programra. 30+ kisgyerek, kb. ugyanennyi szülő. Naná, hogy a jelenlévő apukák közül kettőnknél volt valamilyen vágóeszköz, meg nálam, meg a nagyobbik fiamnál. :) Mondom, egy erdei kiránduláson. Nu, amikor nekiálltunk megfaragni a sok nyársat, akkor kiosztottam 3 kevésbé fontos kést, hogy ne egyedül kelljen végigkaszabolnom mindent. Volt ám szemöldökök emelgetése, amikor sorban húzgáltam elő őket zsebből, övről, nyakból, hátizsákból, pedig nem is került elő mind. Aztán a Mora hamar vissza is jött, miután a tehetséges apuka a második mozdulattal belevágott vele a kezébe (tapaszt is én adtam neki). Azt már mondanom sem kell, hogy milyen förmedvényekkel próbálták volna a kedves anyukák feldolgozni a bográcsba kerülő dolgokat, ha nem viszek pár rendes konyhai eszközt is… Eleinte még viccesen fogtam fel, de aztán inkább elszomorítónak találtam a helyzetet. Taigetosz pozitív a csapat.

  29. 29 tibor

    Örülök, hogy meglett a kés, biztosan nagyon hozzánőtt már a sráchoz.

    Azt a kést, ami nálam van, én odaadom olyannak, aki tudja, hogy hogyan kell használni. Nekem még az Apukám késhasználati szokása van az emlékeimben, aki a bicskájával bontotta ki a konzerves dobozokat is, ha nem volt a közelben nyitó. (Ezért azt gondolom, hogy a szokásos kerti, udvari, vagy konyhai használatot egy jobb késnek ki kell bírnia). Persze, sűrűn kellett acéllal fenni. Ha azt látom, hogy valami lehetetlent vagy veszélyest akar csinálni az ismerős, szólok neki, néha persze van sértődés, akkor legközelebb úgy fordulok, hogy ne tudjon tőlem kést vagy bármilyen eszközt kérni.

  30. 30 T-Boar

    Fellélegeztem mikor a végén olvastam hogy meg lett a kés. A Wengerem, meg az Andujar bicskámat hordom általában magamnál, túl személyes tárgyak ahhoz, hogy kölcsön adjam, ráadásul nagyon finomra élezem, így vigyázni kell az élükre. Persze vannak ezen a sárgolyón páran, szám szerint hárman, akik megkaphatják és tudják is hogy kivételezett helyzetben vannak. … ez így nagyon katonásan hangzik, de vannak kivételes helyzetek mikor felülvizsgálom az álláspontom, de akkor meg nagyon figyelek.

  31. 31 laikus

    Miután Komárom-Koppánymonostor a magyar telekommunikációs “fekete lyuk”, csak most olvastam (kis időre sikerült free wi-fi közelébe kerülnöm… minő kegyelmes állapot, a 21. században… :S ).
    De megmelengette a szívemet a történet. :) Köszönöm.
    2,5 megjegyzés:
    1,5: Barnabás “előjegyezte” magát nálam egy majdani következő késre, ha ezt a Fanyűvőt kinövi. És az apukája is, természetesen “prioritással”. ;) :D
    2. Azt a bizonyos mondást én úgy ismertem, hogy “az utolsó ingeden úgy sem lesz zseb”. Ami igaz… De! Annak idején pont az indított el abba az irányba, amit és ahogyan csinálok, hogy a tárgyak bizony túlélnek bennünket. Itt maradnak, sokszor évtizedekkel, akár évszázadokkal azután is, hogy mi már elporladtunk. Ha pedig egy tárgyunk tényleg “személyes lesz”, akkor az később “mesél rólunk”…
    A nagypapa kése, órája, borotvája, stb. – ezeknek a tárgyaknak sajátos “becse” lesz. Talán megmarad belőlünk bennük valami…
    Igaz lehet ez, egy gyári, nagy mennyiségben előállított tucat termékre is, de – úgy gondolom – sokkal inkább igaz egy olyan tárgyra (jelen esetben késre), ami egyetlen példányban létezik, egyedileg készült, “személyre szabva”, a leendő tulajdonos igényeit és némileg az egyéniségét is figyelembe véve…
    Kívánom és szeretném, ha Barnabás is átadhatná majd az ő fiának a Fanyűvőt – ezzel a történettel együtt -, hogy ő is ipari mennyiségű forgácsot termeljen majd vele. Aztán ő is “ragasszon hozzá” még pár történetet, és úgy adja tovább… :)

  32. 32 Tanto

    Én úgy ismerem a mondást, hogy fésűt, kés és zsebkendőt nem adunk kölcsön.
    A szívbaj elkerülése érdekében pedig mindig a végén kell kezdeni ….az újság, regény és ilyen érdekes, de szívritmust megzavaró olvasmányokat.

    Tanto

  33. 33 tritrek

    Én utálok bármit kölcsönadni, és kölcsönkérni. Mert ugye ha van egy öreg késünk, aminek a reális értéke tutira különbözik a szentimentális, azaz szubjektív értékétől, akkor ugye mi van, ha kölcsönzés közben tönkremegy? Pláne, ha egyedi és kés. Olyat, még ha ugyanaz a mester készíti is, már még egy nem lesz, az a kés már nem élt meg annyi mindent velünk…
    Tehát én nem, nem adok kölcsön, vagy hordok magamnál valami “elveszthető, pótolható, elrontható” verziót, késben mondjuk valami SRM-t, ami olcsó, jó, és ha kicsorbul… hát istenem.
    UI:én is hasonmód cselekedtem volna, tuti bemászok a vízbe a késért :D

  34. 34 gabe

    Azért az mégis elszomorító,hogy egy erdei kiránduláson,ahol még szalonnasütés is be van tervezve,egy tucat embernél nincs kés. Ezek a “késnélküliek” soha nem fogják megérteni, hogy nekünk mit jelent a VAS. Nem azt akarom mondani, hogy az irodában is egy Ontario RAT 7-tel az oldalukon futkossanak, de ahhoz nem kell megszállott késimádónak lenni, hogy ha az erdőbe beteszem a lábam, legalább egy bicska legyen nálam. Aztán meg megy a kéregetés és a magunkfajta bajban van mert nem szívesen adjuk kölcsön a kést. Egyébként én azt vallom, hogy egy férfinél mindíg legyen bicska.
    Örülök, hogy nem veszett el a Fanyűvő.

  35. 35 firpojoni

    Sajnos el kell fogadnunk, hogy mára a késviselés az emberek döntő többsége számára valamiféle csodabogárság, netán az agresszivitás jele (minek hordasz magadnál kést? mi vagy te, késes dakota? stb.). Persze, amikor vágni kell valamit, akkor jó a “hülye a háznál”. A kölcsönadáshoz pedig annyit, hogy a nem-késszeretők (vagy kés-nemszeretők) számára a kés egy ugyanolyan “noname” eszköz, mintha gemkapcsot, vagy öngyújtót kérne kölcsön és fogalma sincs arról, hogy a kés nem porcelán- és betonvágó vagy hogy nem egyből célbadobóst kell vele játszani. És igazából ezt nem is lehet nekik felróni. Persze a másik oldalon ott van a “mi, van mit irígykedsz, gizda vagy kölcsönadni” effektus … de talán a legjobb megoldás a “bocs, majd én megcsinálom helyetted” … és igen, mint minden előttem szóló én is azt vallom, hogy legyen az embernél (figyelem, ne csak a hímneműeknél) késféleség, még ha nem is egy Gerber Mk II-es való a diszkrét női retikülbe, de egy kis svájci simán …

  36. 36 firpojoni

    És persze: éljen a pozitív végkifejlet és Ed pozitív hozzáállása, hogy nem azzal kezdte, “hülye vagy fiam, beejted a késed a tóba, na tőlem se kapsz több kést, nesze egy nagy saller”, hanem nekilátott megkeresni … bár én lehet, hogy a beejtésért felelős srácot hajítottam volna bele a tóba, hogy “ha beejtetted, keresd is meg” :-)

  37. 37 Kiralykent

    Nálunk egy bográcsozás közben apósom a dédelgetett morám élével kezdte el lekapargatni a nagy 120 cm -es fakanálról a poros zsíros részt , hogy tiszta legyen .Én is majdnem szívrohamot kaptam természetesen a kés foka meg van köszörülve a szikravetőhöz de az nem volt neki szimpatikus.
    Utána a feleségemtől megkérdeztem hogy faterja mit szólna ha felmennék hozzájuk és a 106 cm plazma tévé sarkán pattintanám le a sörösüveg kupakját.

    Én is azt vallom inkább legyen több kés az embernél legalább 3 amit kölcsön adhat (1000 ft -os) és 2 amit nem.

  38. 38 Le Goff

    Ha tőlem kést kérnek automatikus a kérdés vissza, hogy mire?
    Majd csak ezután a válasz után mérlegelek.Sajnos sokan csavarhúzót látnak a kés hegye helyett, ami mindenhova passzol.
    Vannak olyanok akik tényleg annyira tartanak egy kést, mint egy gemkapcot.Ha esetleg kölcsönkapnak egy jobb kést, azzal is ugyanúgy barmolnak, mint az otthoni gagyi konyhakésekkel, mondván, hogy ez is csak egy kés.Valamennyire érthető a dolog, de akkor is.

    Szerencse, hogy meglett a kiskés.

  39. 39 BootKnife

    Firpojoni: nők dolgában is teljesen egyet értünk, kicsiny feleségem táskájában is mindig ott figyel a kis piros svájci bicskája és a világért nem menne el nélküle sehová -jó volt a mestere :) .
    Néznek is néha nagyot a kolléganői, amikor a konyhában előveszi egy kis alapanyag feldolgozásra… :)

  40. 40 lakbal

    Még jó hogy nem a pengébe nyúltál bele!

  41. 41 edrose

    @lakbal: hajjaj, féltem én is, fölöttébb óvatosan turkáltam!…

    A kés kölcsönadásának eszembe jutott még egy aspektusa.
    Fixpengéset tokostul meg azért sem merek odaadni, mert jó eséllyel amúgy huszárosan fogja kirántani a tokból. Ez pedig nemcsak, hogy a tokot metszheti be és el (hajjaj, láttam már egy pár ilyet), hanem ha rosszul fogja (főleg egy modern dizájnú műanyag tokot), akkor simán elvágja az ujjait is. Brrr…

  42. 42 Filly

    Én eddig szinte mindig kölcsönadtam az épp nálam lévő késeimet, de rendkívül aggódva követtem, hogy ki mit csinál vele és azonnal vettem vissza, amint befejezte. Lehet, leszokom erről :D

    És nagyon örülök, hogy meglett! (Életem első nagyfejesét sikerült véletlenül kitrágyáznom. Egy kicsit azért keresgéltem a trágyadombban, de nem lett meg :( )

  43. 43 aDaMo

    Opinel bicskámat kölcsönadtam egyik ismerősömnek, hogy feltudja vele vágni a kiflijét. Egy pillanatra nemfigyeltem oda és már elkezdte kinyitni a pengét, természetesen nem csavarta el a végén a rögzítőt. Mire kimondtam, hogy neeee már lerepült a késről a rögzítő és akkorát csattant az ablakon, hogy azthittem megreped.
    Azóta, ha kölcsön is adom már előre kinyitom.

  44. 44 dárenbéz

    A svájcim kispengéjével festékesdobozt nyitni, vagy a lyukasztó/ár részével zárat kinyitni (mert látta egy filmben). Én is voltam naív és kölcsönadtam. Tényleg meg kell kérdezni mire kell.
    Amúgy meg, FirpoJoni, rohadtul igazad van. sajnos. A kés a legtöbb embernek semmit nem jelent. Nekem viszont az összecsukható urbánus túlélőfelszerelésem, amire vigyázok. mert mindenre jó. Csak én tudom melyik eszköz mire. És meddig.
    Egyébként én vagyok az egyedüli a társaságban akinél mindig van dugóhúzó! :)

  45. 45 BootKnife

    Dárenbéz: na meg sörnyitó!!! :)

  46. 46 grószfater

    “Ajándékozzál, de soha ne kölcsönözz!
    Az ajándékozás legföljebb hálátlanságot szül, a kölcsönzés viszont haragost.” :-(

    Örülök a szerencsés végkifejletnek. :-)

  47. 47 samuelwx

    Komolyan megkönnyeztem a kés elvesztését. Nagyon örültem, hogy meglett:) Jó írás:)

    Nem kérek kölcsön semmit és nem is szívesen adok oda bármit, de nálam két bicska is van. És meg is nézem, mire akarják használni.

  48. 48 Flagellator

    Khm. Öröm ide írni. Én SEM adok kölcsön, nem hogy kést, szinte semmit. Így csak azért van harag, hogy mért nem, az meg nem érdekel. Ha nem lett volna meg a kés az NEKEM IS fájt volna!! A Szalontai szalonnázómat kérte kölcsön egy kollégám, csak megnézni. Na az volt az uccsó hibám késügyben. Leejtette.

  49. 49 solaltar

    Én nagyon megbántam mikor egyszer kölcsönadtam a késemet… Íjászversenyen voltunk erre egy ügyes nő belelőtt egy jó öreg fa törzsébe a cél fölött, na erre barátom valakinek van bicskája? Persze én nagy büszkén adtam oda az 1-2 hetes Benchmade nitrous strykeremet erre nekiáll vele eszeveszett módon körbebökdösni a nyílvessző mellett a fát, hogy majd úgy kiszedi, a hajamat téptem és mikor visszakaptam a tűhegye lepattant oldalirányban.. Na ott akkor megfogadtam, hogy kést kölcsön soha!

  50. 50 Imposztor

    Kedves Hegyespenge, a koporsón tényleg nincs fiók, de a késemre akkor is várniuk kell addig!

  51. 51 erdesz53

    kést,puskát,feleséget soha nem adok kölcson!!!
    Az is igaz,hogy az utolsó öltönyön nincsen zseb,ezért hagytam meg a testamentumomban,hogy
    anno a kedvenc minden nap használt vadászkésem akasszák a NYAKAMBA!!! :) :)

Hozzászólok