E részben egy érdekes kés történetét követve, Finnországból indulva jutunk az USÁ-ba, teszünk egy háborús kanyart Vietnámba, és némi igazságot szolgáltatunk az iparművészet és a formatervezés egyik nagy európai alakjának.
E részben egy érdekes kés történetét követve, Finnországból indulva jutunk az USÁ-ba, teszünk egy háborús kanyart Vietnámba, és némi igazságot szolgáltatunk az iparművészet és a formatervezés egyik nagy európai alakjának.
Tudjuk, hogy az Al Mar mára a modern késgyártás legendás ikonjává vált, tudjuk, hogy az első cég volt, amely sorozatgyártásban kínált igazán felsőkategóriás, professzionális felhasználásra is alkalmas, valóban specializált modelleket, és tudjuk, hogy mindez az alapító Al Mar személyiségének, tervezői vénájának, piaci érzékének – és mint volt katona, személyes tapasztalatainak volt köszönhető. Ez mind akár csak szép duma is lehetne, de valahányszor egy régi Al Mar kerül a kezembe, nekem tényleg erősebben kezd dobogni a szívem. Van ezekben a késekben valami, ami az emberre egészen közvetlenül és erősen hat…
Nemrég jelentkezett Öregindián, és óvatosan megkérdezte, vajon érdekes lehetne-e ez a cikk. – Mi az hogy, pont az ilyen cikk az érdekes! – válaszoltam, és ha elolvassátok, szerintem ti is pont így fogjátok gondolni.
Késdobálási alapok Papica szerint. Használati utasítás: aki akar, tanulhat belőle, aki akarja, csak mozizik egyet, aki pedig nagyon tud már kést dobálni, az majd vagy egyetért, vagy vitatkozni fog. Két dolog azonban biztos. Az egyik, hogy amióta Papica beleszerelmesedett a Fällkniven A1-be, egyre inkább érezni rajta a knifebugot. A másik, hogy… nagyon bírja pörgetni a kezében!
Rtibi nyaralása közben és unalmában elkezdett majomöklöt kötögetni. Aztán – ugyanezen kényszerítő körülmények szörnyű nyomására – eszébe jutott, hogy mindezt pár sorban meg is írja. Mivel azonban a fényképezéssel hadilábon áll, én pedig lehetőség szerint saját képanyaggal szeretek dolgoz(tat)ni, megkértem Joenit – aki ráadásul a zsinórokkal is mesterien bánik –, hogy kötözné és fotózná már végig a folyamatot. Mindkettőjüknek köszönet.
Switchblade egy Becker-bowie segítségével markolatzsinór-változatra ad ötletet. S mint azt már tőle megszokhattuk, a képek hátterét továbbra is valamelyik kanadai rengeteg szolgáltatja.
Sorozatunknak ebben a részében földrajzi szempontból ismét jó nagyokat ugrunk: előbb a hajdani Belga-Kongóba, onnan a németországi Solingenbe, aztán vissza (Dél-) Afrikába, s némi franciaországi kitérő után végül Kína érintésével az Egyesült Államokba…
1901-ben nagy szenzációként új állatfajt fedeztek föl az akkori Belga-Kongóban: egy új zsiráffélét, az okapit. Solingenben Ernst Gerling 1902-ben alapította meg saját nevét viselő cégét, melynek márkájául ezt az érdekes, egzotikus, frissen felfedezett új vadfajt választotta.
A Fórum olvasóinak egyáltalán nem újdonság, hogy Trice igen szoros barátságot ápol a skandináv késekkel. Ezt a cikket közkívánatra, tudásának és gyakorlati tapasztalatainak összefoglalásaként írta meg – úgy a néprajzi vonal, mint a tesztek kedvelői élvezni fogják.
Bizonyára sok olvasónak ismertek lesznek a képek, ugyanis ezek nagy része már szerepelt a Fórum skandináv topikjában. Mivel többen jelezték, hogy szeretnének az eddigi gyakorlati tesztekből egy összefoglaló cikket látni, most igyekszem – itt-ott kiegészítve – hiteles képet adni néhány olyan északi késről, amelyek a tulajdonomat képezik.
Escape a különféle mentőkések és egyéb, ún. „rescue”-alkalmatosságok nagy barátja és ismerője. Ugyanakkor korántsem elfogult irányukban, sőt, megközelítése kritikus, „no-nonsense” és gyakorlatias, így gondolatai még inkább megfontolandóak.
Egy szavamat se hidd el! Gondolkodj el rajta! Nézz utána! Aztán menj, és próbáld ki magad!
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem nagy öröm azt látni, hogy valaki közülünk a szemünk láttára fejlődik és válik profivá. Raga kész műveit eddig is megismerhettük, ezúttal azonban egy SOG-tok készítésének kulisszái mögé is bepillantást nyerhetünk.
Tüske barátomnak készítettem egy tokot a SOG késéhez (kardjához…) A tok azért barna, mert ezt beszéltük meg Tüskével. A munkafolyamatot – bár csak mobillal – ígéretemhez hűen végigfotóztam.
Megérkezett a laikus-recon szerzőpáros dokumentarista együttműködésének első része. Büszkék lehetünk: Magyarországon mindenképpen, de nem angolul is először jelenik meg átfogó Strider-tanulmány. A képek jó része ezúttal értelemszerűen archív, ennek tudatában nézzétek őket.
Szokatlan cím… Ahogy a cikk is eltér némileg a Késportálon eddig megjelent írásoktól. Az első különbség, hogy két szerzője is van, méghozzá nagyon eltérő személyes háttérrel.
Elnézést a hosszabb szünetért, megest külhonba szólított a munka. Most azonban belehúzunk. Rögtön elsőnek: ismét itt van maga az ÍRÁS, az élezés prófétájának tollából. Sokan kértétek, hogy kerüljön elő – hát akkor mostantól újratöltve, Hegyespenge által újrapolírozva szolgálja továbbra is kedves fejlődéseteket.
Felszerelésünk fontos részét képezik a különféle szerszámok, munkaeszközök. Ezek közül sok az éllel rendelkező szerszám, amelyek munkavégző képességét döntően meghatározza élük aktuális állapota. Tovább
Legutóbbi hozzászólások