Késportál

A legegyszerűbb, leghétköznapibb eszközökről a legnehezebb írni. Különösen, ha ezek csendben, hiba nélkül teszik a dolgukat, szinte természetes a használatuk, annyira letisztultak, célszerűek. Már majdnem két éve, hogy Szálkai Robi legális méretű EDC késeit szemléztük, így most már szinte muszáj ennek a késnek a bicska változatáról is megemlékezni. Különösen, hogy már legalább két éves a modell, ráadásul a horizonton felsejlik egy következő generáció, egy újabb koncepció.

Tulajdonképpen egy egyszerű, két alaplemezes keresztzáras konstrukcióról van szó, melyre a paneleket csavarok rögzítik. Nem az első ilyen készül a világban, itthon is vannak, akik készítettek, készítenek hasonlót. Más szemszögből nézve viszont nagyon is érdekes a történet. Egyfelől ez Szálkai Robi első (nyilvánosság előtt is felvállalt) záras bicskamodellje, másfelől egy végletekig letisztult konstrukció (a hasonló elveken született fixpengés modellt veszi alapul).

A modell sorozatnak tekinthető, ám kézműves jellegénél fogva egyedi igényeket is kielégíthet, kisebb módosításokat is tartalmazhat, így leginkább az alapmodell jellemzőit érdemes áttekinteni.

A penge enyhén ívelt hegyű, alig valamivel jobban, mint ami a bicska zárt állapotának biztonságához szükséges (hogy a hegye ne lógjon ki a markolat síkjából, abba semmi ne akadhasson bele). A penge alapesetben 3 mm vastag acélból készült, ami szinte bármi lehet. KO13, N678, Elmax, Sleipner vagy éppen RWL-34 – a megrendelő igényei szerint. Jelen esetben a csomoros ezüstfa markolatú kés, ami nullszériás darabnak készült KO13 pengét kapott, míg a piros G10 paneles Elmaxxal készült. A pengehossz éppen legális, hiszen napi viselésre szánt darabokról van szó. A leélezés is lehet opcionális, például pengehátig vagy 3/4-ig felköszörült, a bejegyzésben szereplő mindkét példány pengehátig felköszörült verzió.

A penge kialakításához tartozik még a nyitás kérdésköre is. A hagyományos nyitószemölcs vagy ovális nyitófurat mellett lehetőség van a nyitóorros nyitásra is. A Böker Exskelibur óta kedvelem ezt a nyitási módot, még ha nem is a legegyszerűbb módja ez az egykezes bicskanyitásnak. Előnyei között talán két dolgot említenék: soha nincs útban a nyitószemölcs; illetve nincs furat, amibe bármi is belekenődne, amit utána macerás onnan kitisztítani. Az orros nyitással együtt jár a pengeháton a „jimping”, azaz a csúszásgátló recézés.

Az alaplemezek rozsdaálló acélból készültek, kb. 1,5 mm vastagok. A zárnyelv ujjal működtetett részén ugyancsak található némi csúszásgátló érdesítés. A konstrukció olyan, ahogy a nagy könyvben meg van írva. A záron található egy rögzítő golyó, ami a pengét csukott pozícióban rögzíti. A nyitott pengének nyitott állapotban hagyományos támasztó csap tart ellent.

Az alaplemezek között, a markolat végén G10-ből, acélból vagy titánból készült távtartó található. Ebben van kialakítva az övcsipesz rögzítő csavarjának menete. Az övcsipesz a bicska jobb és bal panelje felé fordítva egyaránt rögzíthető, tehát jobb és bal oldalra egyaránt akasztható. Anyaga többnyire rozsdamentes acél, polírozva vagy szemcseszórt felülettel (esetleg titán, de nem jellemző). A markolatpaneleket a tengelycsavar, valamint oldalanként 2 kis méretű csavar rögzíti.

A minimál dizájnnak köszönhetően a bicska fogása a legtöbb felhasználó számára kényelmes lehet. Egy kifogást szoktam csak hallani ilyen kést birtokló éltársaktól, mely engem személy szerint nem érint: az övcsipesz mérete és formája esetleg zavarhatja a markolat stabil fogását, illetve esetenként nyomhatja a tenyeret, ujjakat.

A formán túl vagyunk, de mi a helyzet a funkcióval? No, azzal nincs gond. Ahogy a jól bevált fixpengés verzió, úgy a bicska is örökölte a pengeforma vágó és metsző képességét. Felépítéséből adódóan a rendeltetésszerű használat kimerül a vágásban, szúrásban és úgy általában azokban a tevékenységekben, amire historikusan kést szokás használni. Harckocsi-tengelycsavar meglazításához, betonbunkerből falon át szabaduláshoz kicsit kevés benne a kraft és az anyagvastagság. Akinek ezen utóbbi tevékenységek teszik ki napjait, az keressen másfelé.

Reggelizni, bodzafurulyát faragni vagy a cserepes virág mellé karót készíteni untig elég ez a bicska. Egy kicsit talán az is jelzi használhatóságát, hogy nem túl gyakori vendég a használt kés piacon – pedig keresett, kelendő darab lenne. Az ára nyilván kiviteltől függően változik, hiszen az alap acéloktól a prémiumig, markolatanyagban pedig szinte a bükktől az ezeréves trópusi vasfáig szinte mindennel készült, illetve rendelhető. Az alap változatok semmivel nem drágábbak, mint egy alsó-középkategóriás (hasonló anyagokból építkező), nevesebb gyártó sorozatban készülő modelljénél. (Például kék kedvencemmel, a Benchmade 530-cal partiban van.)

Saját fejlövésem, hogy ha egy kés hasonlít ránézésre egy svájci bicskához (szigorúan nem késbarát szemmel), akkor az egyébként a „kés” szó hallatán tömegmészárlást és apokalipszist vizionáló egyszeri szemlélődők számára sem azonnal elutasítandó, veszélyesnek látszó dolog. Elvégre svájci bicskája mindenkinek van, de legalább hallott róla vagy látta a tévében. Ezért lett az „igazi” EDC bicskám markolata piros G10 (ami a kínai gyártásnak köszönhetően nem a megszokott, amerikai gyártású tűzoltó piros, hanem egy picit fakóbb, narancsosabb).

Miért igazán jó nekünk a hazai „kézműves-késműves” bicska a hasonló árkategóriájú nagyüzemivel szemben? Nos, papírforma szerint valóban ugyanazt tudja, hasonló anyagokból, ám Robi bicskáinál nem áll fenn annak veszélye, hogy esetleg otthon kell befejezni a frissen vásárolt zsebkést. Óriási előny a személyre szabhatóság is – ésszerű keretek között éppen azt kapja a vásárló, amit megálmodott magának.

Az egyedi igényekről és a testre szabhatóságról az állításom igazolandó, alább bemutatok néhány variációt, melyek a fórum kapcsolódó szálában kerültek bemutatásra. Taktikai kinézet a taktikusoknak, szolid elegancia a gentlemanusoknak, kék a kékbarátoknak. A színeken túl a markolat textúrázása is bővíti a módosulatok számosságát.

Várjuk a következő (bushcraft) bicska sorozatot!

BlackWoOd