Késportál

Megtörtént, elmúlt. Zárt körben, mert ezt is ki kellett próbálni. Nem volt nagyon más, mint az előző három, mégis kicsit jobban működött (talán). A lényeg megmaradt: kést készíteni, kovácsolni, bőrözni kellett. Illetve… muszáj éppen nem volt, de aki ott volt, ezek közül valamelyikkel akart foglalatoskodni. A rendezvényről olvashattok összefoglalót, hogy ti se maradjatok ki teljesen.

Természetesen a területre felvonulással, rengeteg pakolással kezdődött a „buli”. Szerda délután, több „kisteher” fordulónyi motyó került a helyére. Szerszámok, gépek, alapanyagok, a tábori kovácstűz és a hozzá tartozó pavilon. Ez utóbbi nem éppen Ikeás, de lapra szerelt megoldás, csak a felállításhoz kell egy kicsit legózni. Még szerencse, hogy korábban láttuk egyben – azért így is volt vele egy kis játék. Új arcot is megismerhettünk (volna, de kicsit csendes fajta), Bendegúz személyében. Spoon fülét rágta, hogy jöhessen, neki pedig ugye vajból van…

A létszám szempontjából szellősen induló első nap igazán jó móka volt. Előkerültek az otthonról hozott félkész pengék, kések, kipróbáltuk az előző este berendezett műhelyt. A csiszológépek is munkába álltak, innentől nem volt megállás. A kovácstűz is felizzott, hiszen a hátralevő napokra a pengéket időben el kell kezdeni készíteni. Vannak folyamatok, melyeket tábori körülmények között nem nagyon lehet (legalábbis célszerűen és gazdaságosan) felgyorsítani.

A képpel ellentétben prosztata-vizsgálat nem volt, de némelyek nem átallottak gumikesztyűt húzni a ragasztáshoz. A többség persze törölt, dörzsölt, vakart, mosott – az utolsó napra minden tocsogott a ragasztóban. Egy kis kiömlés itt, egy kis paca a satun ott, még szerencse, hogy nem az epoxy két komponense egyszerre, mindig csak az egyik. Erre azért legközelebb jobban oda kell figyelni, lehet jobban is csinálni. Ha nem is balesetveszélyes, de bosszantó és gusztustalan.

Gondos éltársaknak köszönhetően volt egy csomó félkész penge, melyekkel be lehetett melegíteni a saját agymenések megvalósításához. Sasa vágótárcsából lézerrel kivágott egyen-pengékkel látott el minket. Volt markolattüskés kis penge, meg kontúros kés is, hasonló pengeformával. Akadt a csomagban egy-két friction foldernek való is, ezeknek a táborban senki nem mert nekilátni. Feltehetően a tapasztalat hiánya volt a gond, nem pedig a rendelkezésre álló eszközök (de még nem veszett ügy, hogy ezekből is kész kés legyen). Ezeken a pengéken mindenkinek magának kellett a leélezést is megcsinálni. A kész késeken látszik csak igazán, hogy azonos formájú HSS-darabokból mennyire sokszínű eredmény születhet.

A Lovász Késes Műhely nem csak szerszámokkal, de kétféle, kész állapotú pengével is támogatta a munkát. A 4 mm vastag, logózott, hőkezelt és megélezett KO13-as pengék jelképes összegű ellenszolgáltatás fejében szabadon markolatozhatók, átalakíthatók voltak. Gyula külön ajánlata a „vásárlók” számára különösen izgalmas volt: autójának csomagtartójában berendezett alkalmi turkálóból a raktárkészlet régi, bennragadt, de mindenképpen izgalmas darabjaiból lehetett válogatni. Nyers ejtőernyős dobókés pengék (süllyesztékes kovácsolás és hőkezelés utáni állapotban, sorjásan), Hegylakó-feelinges hosszabb vasak… Direkt nem írom le konkrétan. „Csak egy maradhat”, de az konyhakés anyagból, dupla vércsatornával, holkeres élezéssel, 6 mm vastagságban. Csak csuklója legyen az embernek hozzá…

Nexusról kiderült, hogy nem csak késezni szeret, de kiváló vaddisznópörköltet is tud készíteni (természetesen kedves neje segítségével). Szépen megtisztított hús, korrekt fűszerezés, kellemes állagúra főzve. Szeretem, ha evés közben nem az oda nem illő részletek kerülgetésére kell koncentrálni. A pörköltje mintaszerű volt, tankönyvbe való. Persze nem csak ezt köszönhettük Nexusnak. Elhozta ismerősét, Koszta Zoltánt, aki bőrműves. De még milyen! Hagyományőrző (pl. honfoglalás korabeli) lovasíjász bőrpáncélokat és öltözeteket készít, meg úgy általában mindent, ami egy korhű viselethez szükséges. Kb. 40 fényképes kis albumát viszonylag hamar végig lehet lapozni, de utána az ember még negyed órán keresztül keresi az állát illetve egyéb testrészeit, melyek eközben leestek. Most kicsit belerángattuk a késtok-gyártásba, így Enikővel (Apja párjával) együtt két gyakorlott szaki menedzselte a próbálkozó bizonytalanokat.

Kilden is tiszteletét tette és ha már kint volt, kicsit dolgozott is. A kovácstűz mellől elorzott laprugóból (51CrV4) JK-t rögtönzött, melyet gyorsan a kovácstűzön meg is hőkezeltek. A markolat egy időközben előkerült piros-fekete G10 darab lett. Zoltán viszonylag kevés morgással, majdnem teljesen önszántából teljesen összerakta a bökőt. A kés ára a jövő évi tábor költségvetésének alapja lesz. Ne zaklassátok Zolit, már van jó szándékú, szép és szerény gazdája a késnek.

Bendegúzról kiderült, hogy egészen jól elvan magában a satupadok és csiszológépek között. A webet pöckölgetve „Hári kések” kulcsszóval fellelhetőek próbálkozásai. Akit érdekel, keressen rá. Linkelni nem szeretném, egy közismert, regisztrációt igénylő közösségi oldalon leltem rá. (Ha már valaki keresgél, akkor Koszta Zoltán lapját is nézze meg, megéri!) Egy szó, mint száz, Bendegúz agancs markolatos kovácsolt pengéje egészen jól sikerült, tán még tetszetős is.

Bali is próbált aktívan hozzáállni a kérdéshez, bár a munkatempó az ő fogalomrendszerében úgy tűnik, ismeretlen. A kezdeti kudarcok (a leélezés készítése közben állandóan elégő hegyű HSS pengével való küzdelem) után úgy döntött, hogy megpróbál kovácsolni valamit. Ez a valami egy konyhakés jellegű mutatvány lett. Formája, melyet egyszerre kölcsönöz a santokutól és a banántól nemes egyszerűséggel a „bantoku” jelzővel írható le. A pengét egészen szépen felcsiszolta pengehátig, ezzel el is ment a ráfordítható idő jelentős része. A markolatot még fel tudta ragasztani a markolattüskére, de a befejezés későbbre marad. Félkész állapotában is látszik, hogy egészen gusztusos kés kerekedett az elsőre borzasztóan kinéző kovácsolt vasdarabból.

Pók Peti, aki szabadidejében próbál időt szakítani a fémek melegalakítására, készített egy nagyobbacska rekurzív élű bowie-t. A kés teljes egészében a táborban készült, az első kalapácsütéstől az utolsó csiszolóvászon-simításig. (Na jó, a penge felületkezelése házi feladat maradt, de az már tényleg csak nüansz.) Titán kézvédős, harcias kés lett belőle. Jól illusztrálja, hogy ha valaki ügyes, korlátozott szerszámozottsággal is képes minőségi, tetszetős produktummal előállni.

Külön említésre érdemes Moti munkája is, mely a korábban emlegetett honvédségi ejtőernyős dobókéspenge átalakítása és kicsit átlényegítése is lett egyben. Az eredeti pengehossz kis kurtításával, valamint az állványos fúrón kimart, két fél mikartalapból készült markolatával egy (talán az eredeti verzióktól is jobb) kést sikerült összeraknia. Egy stílusban abszolút passzoló Eichorn bajonettokba költözött az új játékszer, így aztán teljesen autentikusnak is hatott.

Warinsky azon túl, hogy ellátta a tábort nagyjából fél csomagtartónyi szerszámmal, védőfelszereléssel, csiszolóanyaggal és igen jó minőségű kéztisztító szerrel (ami a ragasztó, olaj, korom, fémpor és ezek tetszőleges kombinációja okán nem éppen triviális és egyszerű művelet), még a nyaralásból is elrabolt vagy két napot, hogy kicsit velünk lehessen. Hozott ő is félkész pengét felöltöztetni és igyekezett kihasználni a szabad kovácstűz által nyújtott előnyöket. Kovácsolt csapágyból már biztos, hogy fog készíteni kést a közeljövőben.

Készült persze még tucatnyi munka, az összesnek talán a felét se láttam. Apja, Jusy, Spoon, Béla, Angelero is keményen dolgozott (időnként), készültek a kések nyakra-főre. Némelyik csak úgy, a másik pedig céllal. Kocsis Ferenc is látogatását tette rövid időre, készített „táborfiát” is. Helyben kovácsolt markolattüskés penge, kovácstűzön eddzve, a markolat fájába egyszerűen csak beleütve. Az abszolút minimál jegyében. Lehet, hogy valakit ki is felejtettem a felsorolásból. Egy a lényeg, aki résztvevőként megjelent, a nap végén valamit fel tudott mutatni. Próbáltam az érdekesebb részleteket kiemelni – a többi a fotókon és a fórumban részleteiben megtekinthető.

Köszönöm, hogy részt vehettem a színvonalas alkotómunkában!

BlackWoOd

További képek:
Angelero fotói
Warinsky fotói
Fotóim