Késportál

Egy jó marketing-ötlet sosem árt, ha fel kell rázni a vásárlók érdeklődését. Különösen jól jön, ha olyan márkáról van szó, mely elhunyt, elhamvasztották, majd hamvait Kínába szállítva feltámasztották eredeti szelleme nélkül. Az ázsiai gyártású egykor volt amerikai márkák tulajdonosainak nincs könnyű dolguk a patrióta ellenszélben, de egyszer-egyszer azért van jó dobásuk.

A Taylor Brands LLC, amely korábban megvásárolta néhány bedőlt amerikai késes vállalkozás szellemi tulajdonát, az utóbbi időben valós, bár néha erőltetett indokkal évfordulós késeket dobott piacra. A tengerentúlon az ilyen, eseményhez vagy évfordulóhoz köthető bicskáknak komoly hagyománya van. Ez a szokás a régmúlt Schrade történetét is végigkísérte számtalan limitált kiadású, díszdobozos, vagy éppen csak jelölt pengéjű sorozattal.

A márkanév jelenlegi tulajdonosa gondolt egy nagyot, a Kínában gyártatott bicskáinak nem éppen szárnyaló eladásait feltornázandó új, amerikai patrióták számára is vonzó köntösbe öltöztette portékáit. A manőver annyira jól sikerült, hogy a jelenlegi márka iránt erős ellenérzéssel viseltető késes közösség tagjait is sikerült vásárlásra ösztönözniük. Ez nem kicsi marketing siker, ugyanis az amerikai késes fórumokon igen erős a korabeli, USA-beli gyártású Schrade késeket gyűjtők tábora. Kellően harciasak is, igyekeznek az online közösségi forrásokat tisztán tartani a hamisítványoktól, másolatoktól és „utánnyomásokról”.

A kínai gyártású olcsó késekkel szemben kevésbé elfogult netes források és nagy felbontású, jó minőségű fotók alapján viszonylag könnyen behatárolható, mire számíthat a vásárló pénzéért. Fentiek okán két bicska erejéig magam is elcsábultam, hogy egészen közelről szemügyre vehessem ezt a marketing-produkciót.

Az egyik ilyen kés nem évfordulóhoz kapcsolódik, csupán hagyományőrző. A „Texas Longhorn”, vagyis a texasi hosszú szarvú marha éppen annyira jellegzetesen amerikai fajta, mint ahogy az Alföld kötelező tartozéka a magyar szürke marha (ami szintén hosszú szarvú fajta). A markolatán marhafej alakú pajzsot viselő bicska az úgynevezett „medium stockman” formának megfelelő darab. Erre a típusra jellemző az enyhe „S” ívű markolat. Ez a konkrét példány az egyenes változat, mely megkülönböztetendő a kocahasú (angol kifejezéssel „sowbelly”) példányoktól. Azok markolatának sokkal erősebbek az ívei és jellemzően lekerekített paklikkal készülnek. (A hagyományőrző amerikai bicskák rendszerezése és elterjedt formái legalább annyira bonyolultak, mint a hazai népi bicskaformák, sőt, hazai szemmel talán túlbonyolított is.)

A stockman (jelentése kb. állattenyésztő, gulyás, kondás, stb.) bicskák jellemzője a három penge. A nagyobb általában letörő hegyű (clip point), mely mellett egy kicsi domború hegyű tollkés vagy egy birkaláb-formájú penge szokott helyet kapni. A markolat vége felől, előbbiekkel szemben pedig egy herélő penge kap helyet hagyományosan (spey blade). Annyira specifikus forma, mint a hazai pásztorkéseken a körmölő penge. A közepes méret jelen esetben 4” hosszt jelent, csukott pengék mellett.

A hagyományokat követve gondos kínai kezek megkíséreltek összerakni egy autentikus stockman bicskát. Az alapanyagok felhasználása a régi gyártókat idézi. Réz alaplemezek, csontszínű műanyag markolatpanelek, egyik oldalon pajzzsal díszítve – mely egy marhafejet ábrázol. A paklik jelen esetben tömörek, nyilván sorozatban, gépsoron gyártani ezeket az egyszerűbb-olcsóbb. A szegecselés kellően pontos, a rugók nem túl erősek. Ennek okán kellemes járású, nem körömtörős, méretének köszönhetően kényelmesen hordható bicskát kapunk kezünkbe. A rozsdaálló pengeacél gyengeségét kár túl sokat emlegetni – 17 dollár díszdobozostól, persze, hogy nem jut komoly anyagra belőle.

A hosszabb penge kicsit több, mint 75 mm, tehát teljesen legális és könnyen zsebre vágható méret. A körömvájat ezen a pengén szögletes, nem a nálunk megszokott körömvég formájú. Ezt a megoldást az angol szakirodalom „long pull”-nak nevezi. Tradicionális sheffieldi formákon is gyakran alkalmazzák, de solingeni bicskákon is fel-feltűnik. A kisebb pengék 55-55 mm hosszúságúak, ezeken íves körömvájat segíti a nyitást. A pengék egységesen 2 mm vastag acélból készültek, de a kisebb pengéket féloldalasan elcsiszolták, hogy egymás mellé tudjanak záródni. Nem túl szép megoldás, itt biztosan fontosabb volt az olcsó előállítás, mint az esztétika. A csapnivaló gyári élen (életlenségen) túl más probléma nincs a bicskával, a rugó, a paklik, a szegecselés is megfelelően eldolgozott. A markolatpanel csiszolása egy az egyben az amerikai mintát követi, már ami a kontúrokat illeti.

Hogy miből tudom, hogy valóban az eredetit követi? Hasonló (kicsit kisebb) összegért az eBay kincsesbányájából sikerült egy régi, amerikai gyártású példányt keríteni. Sajnos nem Schrade (ezekkel mostanában nincs sok szerencsém, annyira népszerűek, hogy mindig elbukom a licitet az utolsó percekben), hanem egy Ranger, amely a nagy múltú Colonial Knife Corp. egyik márkaneve (tucatnyi más mellett). Ez a régi darab a szénacél pengéivel szinte pontosan azonos azzal, amit a Taylor LLC kínai gyártás mellett jelenleg forgalmaz.

Kis mértékben eltérnek a pengeformák, de például a körömvájatok hasonló megoldásúak. A markolat anyaga szintén szintetikus, de a paklik a régi darabon húzott lemezek, forrasztottak, nem pedig tömör rézből gyártottak. Egy kicsit viseltes a bicska, de egy alapos tisztításon túl beavatkozást nem igényel. Műszaki megoldás tekintetében a régi darab szofisztikáltabb azért. Minden pengének külön alaplemez-párja és rugója van, így nem kellett a két rövidebb pengét elvékonyítani.

A másik Schrade bicska viszont már valóban évfordulós-megemlékezős darab. Elviekben az 1946-ban megnyitott Schrade Walden alapításának 65. évfordulójára (1946-2011 viszonylatban) szánták. Az átlátszó marketing köntös alatt szerencsére most érték rejtőzik. A $15 alatti-körüli árú mezőnyben versenyző bicskát egészen pofás hengeres díszdobozban kapjuk (0,33 dl-es üdítős doboz méret). A perselyként is használható doboz (a tetején van egy aprópénznek való nyílás) segíthet összegyűjteni a következő, eredeti Schrade bicska árát, szóval sejtik azért, hogy nem akkora élmény egy kínai másolat…

A dobozban jó vaskos habszivacs talpon egy apró bicskát találunk, mely mindössze 3” hosszúságú. A kés puskatusa formát másol, mely ugyancsak jellegzetes angolszász zsebkés minta. Eredetileg „gunstock pattern” a neve és persze, hogy van pár variánsa (csak hogy bonyolultabb legyen az azonosítás). Jelen kiskés egy trapper bicska. Ezek jellemzője a közös tengelyű, kétpengés konstrukció. Ennek a késnek a rövidsége miatt nem herélő penge van rajta a normál penge mellett, hanem tollkés. A bicskára extraként sötétszürke csont paneleket tettek. Elképzelhető, hogy az extrém ügyesen másoló kínai munkásoknak sikerült egy, a csont pórusait élethűen utánzó műanyagot fejleszteniük, de az is előfordulhat, hogy tényleg stabilizált csont a panel. Mindenesetre nagyon szép anyag, egészen exkluzív érzetet kölcsönöz az apróságnak. A pajzs a kés oldalán elég egyedi forma, átmenetet képez a nyílhegy és a bomba formák között. Kicsit talán üstökösre vagy kelta keresztre emlékeztet. A paklik és a pajzs egyaránt alpakkából készültek.

A nagyobb penge 65 mm hosszú, melyen ugyancsak „long pull” nyitást segítő vájatot alakítottak ki. Rozsdamentes anyagán szitázott emlékfelirat olvasható. A kisebbik penge egy 45 mm hosszúságú tollkés. A pengék közös tengelyen vannak, réz alaplemezekkel elválasztva. A kidolgozás minősége példás, a rugó csiszolásától a markolatpanelen keresztül az él kialakításáig. Kiváló ajándéktárgy lehet bármely késbarát számára, életkorra való tekintet nélkül.

Sajnos éppen ilyen mintájú, hajdani gyártású bicskát nem sikerült találnom, de azért csak akadt a fiókban egy régi német „gunstock” forma bicska (J. Wahl Stuttgart jelzéssel), illetve egy hasonló méretű „stockman”, amerikai forrásból, Anvil pajzzsal és beütővel (mily meglepő, ezt is használta a Colonial márkajelzés gyanánt). Ezekkel a bicskákkal felesleges összehasonlítanom a kis Trappert, de azért szép darab mind.

Nem kellemes élmény, mikor a webet böngészve kevésbé alapos vásárlók hörgéseit olvassa az egyszeri késmán. A kínai gyártással utólag szembesülve néhányakból előbújik a hazafi, akik gyakran nem működő, rosszul áttervezett, lerajzolt, szaktudás nélkül összemókolt zsebkésekként emlegetik az új darabokat. A hivatalosan is csak régi Schrade-eket gyűjtők többnyire csak olajat locsolnak a kezdődő lángocskára, nagyritkán kezdenek csak ismeretterjesztésbe. Egy biztos, az én kezeim közé került két kínai Schrade bicska maximálisan működőképes. Alacsony áruknak megfelelő az alapanyagok felhasználása és az is teljesen biztos, hogy a szűkös költségkeretbe beleférő maximális munkaminőséget is teljesítették. Jobb, ha mindenki maga dönti el, vesz-e egy új kínait, vagy azonos áron bevállal egy kis karbantartást igénylő használt, régi darabot. Esetleg őrzi a honi hagyományt és kerít itthon egy széria közepes maskarát.

BlackWoOd