Norbert barátunk hivatásszerűen használja a konyhakéseket, így nem meglepő, hogy környezetében időnként felbukkan egy-egy érdekesebb darab. A konyhakések világának újabb említésre érdemes darabjáról olvashattok most „the cook”, azaz a szakács tollából.
Chin Ho Li Steel Knife Factory – maga a történelem. Kinmen szigetének történelme, ahol az elmúlt évszázadban egymást érték a háborús beavatkozások. História arról, hogy a halált és rombolást hozó bombázásokból hogyan születik egy művészi szintre hozott maradandó alkotás, hogyan alakul át a pusztítás eszközeinek maradványa egy békés céllá, miképpen tűnik el materiális emléke a háborúknak.
A második világháború alatt, Kinmen kiemelt célpontja volt a Egyesült Államoknak és a szövetséges légierőnek a japán megszállás miatt. Később a sziget Kína és Taiwan között dúló területi vita áldozata volt, ami elvezetett történelmének egyik legpusztítóbb csatájához, melyben 1958. augusztus 23.-án több mint 400.000 tüzérségi lövedéket lőttek ki területére. Ez azt jelentette, hogy négy bomba jutott minden egyes négyzetlábra a szigeten. A helyi lakosok bunkerekben, alagutakban vészelték át a bombázásokat, melyek a mai napig mementói annak a napnak. A bombázások után maradt milliónyi repesz és bombahéj lett Wu úr története.
A háborúk miatt elapadó vasipari források okán kialakult nyersanyaghiány világította meg az utat Kinmenen Wu úr előtt, aki elkezdte összegyűjteni a tüzérségi lövedékek, bombák, gránátok után maradt repeszeket. Felismerte, hogy a fegyvergyártásban használt kiváló minőségű acélok tökéletes alapanyagai lesznek gyára számára. Így született meg a kinmeni acél kés, amely először meghódította a szigeten lakókat, akiktől kapta a később márkanévvé változott becenevét: MAESTRO WU-t. A kitűnő hírneve miatt egyre népszerűbbek lettek a kései Taiwanon, Japánban és Kínában is.
Tsong Wu Shan volt a megalapítója a Kinmen Cutlery Industry-nak aki Kwang-Hsu császár (Ching dinasztia) utalkodása alatt tanulta ki a vasöntés szakmáját, Xiamenben, Kínában. Fia, Wu Chao His örökölte később az üzletet és megalapította a „Chin Ho Li Steel Knife Factory”-t, amely elkötelezettje már több mint 80 éve a kések tervezésének és gyártásának. A Wu család továbbra is meghatározza a sorsát a gyárnak, már a harmadik generáció kovácsolja napjainkban a Tseng-Dong Wu kést.
Minden elkészült kés eggyel kevesebb repeszt jelent, szép lassan átalakítva a maradványait a történelmi eseményeknek. Minden darab kovácsolással, kézimunkával készül. Bár kelendőek a kések, a felhalmozott tartalék Wu úr állítása szerint még a következő 50-60 évben alapanyagot biztosít a gyárnak.
Egy ilyen MAESTRO WU kést kapott barátom, Farkas Gábor, neki köszönhetem, hogy megismerkedhettem az élő történelem egy darabjával. Gábor volt segítségemre a fotók elkészítésében is. A penge hosszúsága 173 mm, melyhez közel 30 centi, egészen pontosan 290 mm teljes hossz párosul. Legszélesebb pontján a kés 50 mm, a lemez vastagsága 2 mm. A kés integrál felépítésű, a markolat és a penge egy darabból készült. A markolat fa betétet kapott, melyek szegecsekkel vannak rögzítve. Az acél értelemszerűen nem rozsdamentes, hiszen többnyire nem abból készítették a gránátköpenyt.
A kés nagyon kellemes fogású, kényelmes. Eredeti élezése nem volt kielégítő, így némi utómunkát igényelt. Az egyébként igen jól dolgozó HAIDU kövek dacára is elég izzasztó feladat volt borotvára élezni. A ráhúzott kb. 16-18 fokos élt sokáig tartja, nem igényel sűrű karbantartást. A penge elszíneződésre hajlamos, de ez a tény a használhatóságot nem befolyásolja.
Összehasonlítva a Haiku késsel, hasonlóan magas élvezeti értéket ad, hasonló éltartással, számomra kényelmesebb markolattal (én nem kedvelem az ázsiai típusú markolatokat). A többi pontgyűjtős santoku kést igazából csak méretbeazonosítás miatt tettük a képre, nem a Maestro Wu kés ligájában játszanak.
Kitűnő kés, jó anyagból, jó éltartással, nehéz élezhetőséggel. Az EU-ból kb. 100-150 EURÓ környékén beszerezhető 2011 óta.
Biró Norbert (the cook)
Linkek:
http://www.maestrowu.de/start/
http://maestrowu.8898.tw/
Érdekes írás, ráadásul a késkészítés kiváló módszer a „vasszennyezés” hatékony eltüntetésére. 🙂
Jó kis cikk . Gratulálok.
Tök jó,érdekes írás!
Használjátok egészséggel!
Gratula jól sikerült írás.
Jó cikk, ügyesen kitalálták miből lehet kést készíteni.
A gépek kapcsolótábláját tehették volna alacsonyabbra. 🙂
Nagyon jó cikk. Érdekes lehet a tudat, hogy egy repeszdarabból készült kést fogsz a kezedben.
ez tök jóra sikerült!
A kalapács hangján hallatszik hogy nem „piskótából” készül. De ezek a bomba vagy lövedék testek nem acél öntvényből vannak? Úgy tudom Németországban van egy késes az meg a leselejtezett Leopárd harckocsik torony anyagából készít késeket. A nevét sajna nem tudom. A videót pedig köszönöm, jó lett.
Érdekes újra hasznosítás, nem is tudtam hogy a tesóm telkén mekkora alapanyag bánya volt, mikor a tűzszerészek három napon keresztül ásták ki a mintegy teherautó platóját beterítő mennyiségű repesz gránátokat. Persze úgy be voltunk sz@rva hogy nem is gondoltunk rá hogy mire lehetne majd felhasználni ezeket. Nem biztatnék senkit,hogy mostantól ilyen ásatásokat kezdjen, mert még ott hagyhatja a fogát! Jobb a békesség, és az ilyen kutatásokat inkább hagyjuk az ehhez értő katonákra.
Nem semmi, gratula a cikkhez!!
Pár éve ezt a kést láttam a tvben is, volt egy Taiwannal foglalkozó dokumentumfilm, és ott mutatták az öreget, aki a kínaiak által átküldött „ajándékból” csinál a kínaiak számára ajándékot.
„400.000 tüzérségi löveget lőttek ki területére”
Talán inkább lövedéket…a löveg ugye az ágyú „hivatalos” neve.
Amúgy a cikk nagyon érdekes, nem is gondolná az ember hogy az anyag tényleg nem vész el, csak átalakul:) Gratula és köszi, hogy megosztottad velünk!
Köszönöm a hozzászólásokat, örülök, hogy tetszett a bejegyzés. G.D. Köszi! Rég voltam már katona.
Ps: Blacky, légyszi javítsd a löveget, lövedékre.
Jó kis műhely.
Elfogadnék egy ilyet itthonra
Jó cikk!
Nagyon jó érzés volt olvasni, érdekes történet.