maç sonuçları

Vajdahunyadvár 2012

Nemsokára negyedik alkalommal rendezi meg karácsonyi kiállítás-vásárát a városligeti Vajdahunyadvárban a Késmíves Céh.

Kesportal: vha3

Ahogy már megszoktuk, a román szárny lovagtermében (a főkapun túl, de még Anonymus-on innen, bejárat a kerengőből) gyűlik össze december elsején a Céh tagjainak színe-java, hogy az év ezen jelentős késes programján találkozót adjon számunkra. Igaz, az idei, ünnepekkel kapcsolatos szabad- és munkanap átrendezések okán ez a december elsejei szombat végül munkanap lesz, de remélhetőleg így is minél többen tudjuk majd úgy intézni, hogy 10 és 17 óra között odajuthassunk, vásárolhassunk, nézelődhessünk és beszélgethessünk.
Belépő nincs. Kés lesz.

10 hozzászólás


  1. 1 Wlad

    Na nehogy már ne írjon senki ehhez a cikkhez kommentet ! Hát van nektek szívetek 😛

  2. 2 wiliwonka

    fényképes leírás lesz?

  3. 3 Gyuri

    Hát, hát… Mentem, láttam, hazamentem… Belépő nem volt, de kés se nagyon. Kis szobában összesen jó, ha 8 késes vonult fel (ha tévednék, és 9 vagy 10, bocsánat), kis asztalokon, előttük kb. 10 mintadarab. Az asszonnyal úgy mentünk ki, hogy látunk valamit a magyar késművességből, vagy nevezzük akárhogy, láttunk is, de csak afféle kóstolót, vagy inkább azt se nagyon. Volt pár szép darab, de igazából abból, amiért mentünk (volna), nem lett semmi. Összesen ha két „ismerős” késes volt (Szasza és még valaki, de sajnos már nem is emlékszem a nevére), mindenki szépen elhozta a full drága damaszkokat, és azokat a cuccokat, amiket maximum a németek vesznek meg, nekünk túl drága/felesleges. Lehet, hogy én vagyok alulinformált, és nem tudom – tényleg nem tudom – kik a késmíves céh tagjai, de hol voltak azok, akik az eszembe jutnak akkor ha a magyar késesekre gondolok (Szasza és a másik nehezen eszembe jutó mellett) – pl. Polyák, Tarjányi, Kocsis, nem is igazán akarok neveket mondani, sőt, lehet, hogy ott voltak, csak nem láttam őket, pedig nagyon figyeltem. Nem ismerem a szervezés hátterét, de rém lehangoló volt az egész, sajnálom, de így jöttünk haza. Kést nem vettem, ami nagy szó, új darab nélkül még nem mentem haza az elmúlt években egy vásárról sem, gondolom, ez azért sejtet valamit, és nem műanyag markolatos náderek a kedvenceim – nem mintha gondom lenne azokkal vagy bármelyik magyar termékkel. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem este voltunk, lehet, hogy estére telepakolták az egész várat a derék iparosok, de délután 3-4-5 körül csak a lehúzós kolbászosok (négyezerötér két embernek 1-1 szál kolbi + savanyú), egy sajtárus és valami szarvashússal üzérkedő iparos vonult csak fel a vár udvarán, a késesek egy szobában szorongtak, örültem, mikor végre kikeveredtem. Elnézést kérek minden éltárstól vagy bárkitől, aki ezt olvassa, de hatalmas csalódás volt, amit a magyar késesek fel tudnak – tudnának – mutatni (és rendesen fel is mutatják!), abból szikrányit se láttunk! Elnézést még1x a lehangoló reportért, de ez történt 🙁 Akárhogy is, legközelebb is ott leszek, még akkor is, ha úgy kell hazamennem, hogy kár volt minden ott töltött percért. Ja, a kolbász véletlenül egész jó volt! De ennyiért…?!

  4. 4 Nemozoli

    A tavalyi azért ennél jobb volt, ahogy emlékszem… amennyire emlékszem… ráadásul meleg is volt a szobában a sok embertől, mindig ki kellett menni levegőt venni, akkor meg ott volt a sok rossz életű késportálos, neveket nem mondok, mert én is oda tartozom… előkerültek a mindenféle pálinkák meg kések meg satöbbik, de a hangulat jó volt, beszélgetés, tapasztalatcsere, információk ide-oda, szervezkedés, kést is vettem… egyszóval nyomát se láttam ennek, amit leírtál. Sajnálom, hogy ilyennek érezted-láttad-hallottad a mostanit, én meg sajnálom, hogy nem voltam éppen otthon, hogy megtudjam, tényleg ilyen volt-e 🙂

  5. 5 astur

    A kettővel előttem hozzászóló írására reagálva pontról pontra…

    Emberünk valsz nem a mai magyar átlagnak megfelelő lakáskörülmények között él ha a Vajdahunyad Vár impozáns Román-épületszárnyának pazar faragott faburkolattal ékített kb 150 – 200 nm-es dísztermét „kis szobának” nyilvánítja.

    Többi észrevétele is kb. ennyire van köszönőviszonyban a valósággal, de nézzük a számokat; résztvevő mesterek: Szabados Karcsi bácsi, Rabi Tamás, Jakab Imi, Kertész Ati (AFK), Szabó András, Papp Misi, Nagy István legjunior, Szasza, Tóth Árpi, Nagy Csabi, Misányi László, Kocsis Feri, Berényi Sanyi, Lovász Gyula, Jeneses Józsi, Fazekas Józsi (Pyraster) és – igaz nem kiállítóként, de – Marek Csaba és Kovács Zoltán (elnézést ha valakit kihagytam, nem szándékos volt). Ha csak a kiállítókat számolom, ez akkor is a duplája a jelzett mennyiségnek. A kiállított kések db-száma mindenkitől a megszokott volt; a legnagyobb mérvű gépesítettséggel dolgozó mesterek (Tóth Árpiék, Nagy Istvánék) előtt a szokásos több tucatos felhozatal volt látható, Kocsis Feri, mint az utóbbi idők kiállításain általában csak a megrendelésre készült darabokat, meg talán egyetlen szabad prédát hozott magával. A többiek a kettő között, de egy-két tucat jelentette az átlag db-számot. Full drága (???????) damasz(k/t)ok túlnyomó többségben legfeljebb Fazekas Józsinál voltak, de hát neki ez a főprofilja. Összességében a realításokhoz képest a szokásos, nívós felhozatal, a hazai késes kézműipar krémjei munkáinak jó része (ami nem a műanyag nyelű náder) látható volt a kiállításon. Aki ezt kevesli az gondolkozzon el azon, hogy az iparág helyzetének javítását évente hány százezer/millió forintos vásárlással, megrendeléssel igyekszik előmozdítani. A kolbászüzéreknek a témába való belekeverése meg már kimeríti az én – nyilvánvalóan szerény – ok-okozati összefüggések átlátására irányuló képességemet…

    Az, hogy valakit mi hangol le, mi dob fel erősen szubjektív; engem nem hangolt le a kiállítás, éppen olyan jól éreztem magam a kellemes, a viszonylag nagy látogatószám ellenére is családias, meghitt, adventi hangulatú kiállításon, mint a megelőző években. Olyannyira, hogy még az erősen eszkalálódó, másnapra kiteljesedő, az egész búrámat belobbantó arcüreggyuszi sem tudta elrontani a hangulatomat.

    Köszönet minden résztvevőnek a színvonalas kiállított munkákért, a látogatókkal közösen pedig a kellemes légkör biztosításáért.

  6. 6 edrose

    „…hol voltak azok, akik az eszembe jutnak akkor ha a magyar késesekre gondolok (Szasza és a másik nehezen eszembe jutó mellett) – pl. Polyák, Tarjányi, Kocsis,”

    Az nyilván szubjektív, hogy kinek kik jutnak az eszébe, ha a magyar késesekre gondol, de ezen esemény a Magyar Késmíves Céh kiállítása és vására. A nevében, a plakáton is. Ők szervezik, saját maguknak. Mivel Polyák és Tarjányi nem is céhtag, nem csoda, hogy nem voltak ott. Kocsis viszont ott volt, ezek szerint nem láttad. Na de ezt meg hogy, abban a kis szobában, a jó ha 8 közül? 🙂

  7. 7 mek

    Ed, ne röhögtess, mert kilőtyögtetem a söröm … Astur gyönyörűen összefoglalta, amit jóval rövidebb és triviális stílusban írtam volna. Meglehet elfogult vagyok, mert sok ismerőssel való parolázást követően, inkább teccős vasakat cipeltem haza, kolbászkostoló nélkül. 🙂

  8. 8 Gyuri

    Kérek elnézést és engedélyt matematikából felfejlődni és szubjektív véleményemet a T. nagyérdeműéhez igazítani. Nem volt jó és pássz. Három éve (ha nem tévedek) ott voltam Székesfehérváron, és ameddig a szem ellátott, magyar késesek voltak a téren, az idő nem volt túl jó – kicsit esett -, de ha nem voltak ötvenen vagy többen, hát, akkor újra járom az általánost (a hátul ülők kedvéért: nem érdekel, hogy hányan voltak ott pontosan, de a többszöröse volt a mostaninak. Pont.). Én abból az élményből indultam ki, és ez a legutóbbi Vajdahunyadváras jamboree csak az árnyéka volt annak, én legalábbis így éreztem. És ezen tényleg nem változtat a világon semmi. Még az sem, ha az anno nem „késmíves” balhé volt, hanem kormányszintű brainstorming a damaszkolásról, bemutatóval.

    Tehát akkor még1x a gyengébbek kedvéért: ahhoz képest, hogy Magyarországon milyen a felhozatal késből és késesekből, az ominózus akármilyen teremben megtartott kis kirakodóvásár nem mutatott meg semmit. Ja, és ha lehet: szedjétek szét a mostani kommentet is „pontról pontra”, hátha ettől jobb hely lesz a világ. Nem lesz ugyan, de ez van, és talán jobban alszotok tőle. Nem rossz szándékkal írtam, amit írtam, nem vagyok elkényeztetett úrigyerek, mindössze tisztelem a magyar hagyományokat és azokat az embereket, akik ezt ápolják. Továbbá azokat is, akik ebben támogatják őket, akár „csak” szívvel-lélekkel, akár vásárlással, akár bármivel, mondjuk okos fórum-hozzászólásokkal. A semminél ez is több. Srácok, komolyan: a teljes magyar késműves „univerzumot” egy (=1, kiszámoltam) szobába bezsúfolni? Segond, amíg ezt a kommentet lereagáljátok, addig se unatkoztok. Elmondhatjuk, hogy ma is hatékonyan ápoltuk a hagyományokat. Üdv mindenkinek.

  9. 9 edrose

    @Gyuri: ne kérj elnézést, nyugodtan lehetsz szubjektív, csak a szubjektivitásba ne keverj objektív dolgokat. Ahhoz, hogy következetesen szobának nevezzél egy termet, természetesen jogod van, irigyellek is, mert szerencsés körülmények alakíthatták a mértékrendszeredet. A matematika tudománya azonban már korántsem a szubjektivitás iránti rugalmasságáról híres. De a lényeg, amit valahogy nem akarsz megérteni, mert már megint azt írod, hogy „a teljes magyar késműves “univerzumot” egy (=1, kiszámoltam) szobába bezsúfolni?”, az az, amit már korábban is írtam: a Vajdahunyadvár a Magyar Késmíves Céh kiállítása és vására. A Céh igen jelentős grémium, de nem a magyar késműves univerzum. Innentől pedig legfeljebb a kiállító céhtagok és az összes céhtag arányát lehetne vizsgálni, nem pedig egyetemességet, univerzalitást számon kérni. A céhes felhozatal ügyében pedig elég astur felsorolására nézni, hogy lássuk, igencsak reprezentatív volt a megjelenés.

  10. 10 Szubhuti

    Tiszteletem!

    Amikor befejezték az Urak egymás „ölését”, egy picit írjanak má’ a késekről is! Volt esetleg újdonság, kinek mi tetszett, bármit csak ezt ne folytassák!

    Tisztelettel!

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.