Szerszámedző barátunk fiókja rejteget néhány érdekességet. Egyik bicskájának fotóit nézegetve, a weben információ után kutatva az egyszerű, sokak által másolt svájci bicska variánsnak tűnő zsebkésről kiderült, hogy a gyártója a szocializmus késtörténelemének igen fontos formálója. Emlékezzünk meg az NDK késgyártás egyik számottevő képviselőjéről, a GML-ről, azaz Leegebruch késműveseiről.
Adott volt egy iparilag fejlett, acélgyártásban igen erős környék a Szudéta-vidéken. Nixdorfban igen sokan éltek az (acél)iparból, különböző fémműves mesterségekből. A város többek között a kés és evőeszköz készítés szempontjából is erős központnak számított már az 1800-as évek végén. A I. világháború után Csehszlovákiához csatolt területen nagyrészt német anyanyelvűek éltek. A II. világháború után a szudétanémeteket egyszerűen kitelepítették, az itt koncentrálódó „acélos” tudás ennek következtében szétszóródott Németországban. A történelmi kitérő azért fontos jelen esetben, mert erről a vidékről származott az a 16 késkészítő és fémműves, akik 1946-ban megalapították Leegebruch városában vállalkozásukat „Genossenschaft der Messerschmiede Leegebruch”, azaz GML néven.
A Német Demokratikus Köztársaság születésével szinte párhuzamosan indult be és erősödött a vállalkozás (majd az államosítása után VEB, azaz népi tulajdonú üzem). A GML márkanév igen rövid idő alatt vált Európa és világszerte ismertté. 1951-ben Kína vásárolt tőlük 600 ezer darab zsebkést, végképp felhelyezve a céget a késes térképre. Az évek során számtalan bicska és késmodell készült Leegebruchban. Az akkoriban népszerű utazóbicskák tucatnyi variánsa készült. Érdemes megfigyelni a körömápolásra kihegyezett funkciókat.
Volt például egy korai rugóskés megoldásuk, mely ránézésre külső kilincses hátsózáras bicskának látszik, valójában azonban ez a kilincs üzemeltette a megfeszített pengét kioldó szerkezetet. A „springmesser” variáció mellett formailag közel azonos, zár nélküli bicskát is készítettek, egy vagy több pengével is.
A felhasznált anyagok az akkoriban, vasfüggönyön belül hozzáférhető, baráti szocialista palettát tükrözik. Az agancson, fákon túl műanyagok, műagancs az elsődleges markolatanyag. A teljesen fémből készült bicskák díszítése is a kort és kultúrérát idézi, nyomokban szocialista realizmust tartalmazhat (meg esetleg mogyorót is). Az időszakra jellemző Péter fekete paneles bicskájának műanyag markolatanyaga, de biztos, hogy nosztalgikus emlékeket ébreszt a lentebb látható, átlátszó vöröses-narancs szintetikus borostyán panel is.
Ahogy Péter barátunk írta és a fellelhető webes források is megerősítették (BladeForums, Messerforum, mindkettőn igen erős, NDK bicskákkal foglalkozó tematikus topikokkal), a GML bicskák általában jól összerakott, pontosan kidolgozott darabok voltak (legalábbis a legalsó kategóriától fentebb levő termékek). Nagyjából a Victorinox minőségét hozzák, viszonylag széles termékpalettával. Ez egyébként nem csak az NDK bicskákra tekinthető általánosnak, 30-40 éve egy tisztességes bicskán sokkal több apró részlet, érdekes megoldás volt, mint manapság. Valahogy kellemesebb nézegetni, sokkal tovább is tart az alapos szemrevételezés (még úgy is, hogy a nosztalgia-faktort figyelembe vesszük a képletben).
A 80-as években gyakran voltak olyan időszakai a gyárnak, mikor egyszerűen nem tudott eleget termelni, hogy a vásárlói igényeket kielégítse (és ennek oka nem a nyersanyaghiány volt, hanem az óriási kereslet). A kor egyik jellegzetes darabja például a vadászbicska, melyen egy hosszabb penge, egy csontfűrész és egy zsigereléshez használható konkáv penge található meg. Ilyet például a Mikov a mai napig készít, hasonló kivitelben. A minőséget az is alátámasztani látszik, hogy a Puma egyes késeinek és a J.A. Henckels (Zwilling) saját márkás zsebkéseinek a beszállítója ugyancsak a GML volt. Érdekes még az is, hogy a GML márkán kívül FORON jelzéssel és Leegebruch tálungjelzéssel is készítettek késeket.
Sajnos ez is már a múlt, a késtörténelem egy lezárt része. Ahogy az NDK szocializmusa széthullott, úgy az átalakulás utáni gazdasági környezetben egy sor régi vállalat is elmúlt. Ennek a változó gazdasági időszaknak esett áldozatul a GML is. A vállalatot megvásárolta a Siegfried Schumacher GmbH of Gummersbach, majd a gyártást „Adler Messer” néven folytatták egy darabig. Leegebruchban a régi gyár központi épületét még ebben az évben, 2001-ben porig rombolták, hogy helyet adjon az éppen terjeszkedő Lidl egy üzletének. A sors iróniája, hogy azóta az Adler is megszűnt, a szellemi tulajdon és a gépek a Mikov tulajdonába kerültek, a Mikulášovice-i gyárba. Mikulášovice éppen Nixdorf-nak a cseh neve, ahonnan a GML és az alapítás története elindult a II. világháború után.
No, de csüggedni nem érdemes, az igen termelékeny gyár portékái a közelmúltból még egyszerűen hozzáférhetőek. Online aukciós oldalak, zsibvásárok, bolhapiacok portékáját nézegetve egészen biztos, beléjük lehet akadni jó állapotban, jó áron. Persze erre csak akkor van szükség, ha valaki túl fiatal ahhoz, hogy az emlékek között, a fiók mélyén egy-egy saját vásárlású példányt őrizzen.
BlackWoOd
Köszönöm Szerszámedző éltársnak a GML bicskáiról készült fotóit (első három kép).
A további fotók a web termései, túlnyomó részükért az NDK bicskákkal foglalkozó Messerforum-os tagokat és az AllAboutPocketKnives fórumozóit illeti köszönet.
Nagyon jó volt olvasni! Szeretem az ilyen cikkeket. Köszi! 🙂
Király retro cikk,köszi érte. A késtörténelem izgalmas darabja,főleg olyanoknak értékes,akik nyelvtudás híján nehezen boldolgulnak.
Remek cikk ! Főleg, hogy egy díszített réz markolatos hever a munkahelyi szekrényem mélyén, és a cikk olvasása előtt, nem tudtam róla hogy „története” van….
Szóval köszönöm a cikket ! Hazakerül a polcra a kis árva…….
Arról egy-két fotót biztos szívesen látnánk valamelyik topikban… 😉
Meglesz 😉
nagyon jó , több szempontból !még írjatok ilyet !
A 80-as években többször jártam az NDK-ban és az ottani boltokban e zsebkések széles választékát lehetett kapni, viszonylag kedvező áron. A piros markolat miatt mi is egyértelműen „svájcibicska-utánzatokanak” tekintettük ezeket a késeket (szerszámokat), viszont az ár-érték arány miatt (sőt talán akkoriban még itthon sem lehetett igazi svájci bicskát kapni) megérték az NDK-s zsebkések. Nagyon jó minőségűek voltak, évekig szolgált „EDC-ként” (bár ezt a kifejezést akkor még nem ismertem) egy példányuk (amíg azután a 90-es években igazi svájci bicskára cseréltem). Talán valahol (a telken?) még meg is van, ha valakinek gyűjteménybe kell, szívesen odaadom.
Érdekes a cikk, már csak azért is mert nekem is volt egy ilyen bicskám méghozzá egy vadászbicska.
Köszönöm a felvilágosító utánjárást!
Az én tulajdonomban is van egy nagyapai „örökség”,melyen GML kovácsbélyeg látható.
Szentül meg voltam győződve róla,hogy Ganz Mávag kisérletiLaboratórium v.mely becses darabját bitorolom.
Más szemmel nézek RÁ!
Nekem is van GML jelű bicskám, a körömtisztító-reszelő funkciójú. A konzervnyitó még a régi villás Victor fajta. Az ollórugóját egy ujjal pótoltam amit a Vic-hez lehet kapni.
Gratulálok a cikkedhez.
Nekem is van kettő darab. Az egyiket ajándékba kaptam, a másikat vettem. Ez utóbbi markolatán Vasért logó van. Jó kis darabok, féltve őrzöm Őket a kincsesdobozomban.
Jó kis cikk gratula ép a hétvégén láttam egy kis réz markolatost a Pecsaban a használt cikk piacon.
Azt hiszem, a legelső bicskám egy GML volt, nemrég találtam meg a fiókban, kicsit elöregedett (apám is használta anno, mielőtt nekem adta volna), de még mindig működik – egy kis olaj meg majd egy élezés rá fog férni, de amúgy aranyos kis bicska.
A szerszámok között meg találtam egy nagyon kicsi női GMLt, elpiszkolódott narancssárga műanyag markolathéj, egy pici penge meg valami, ami le is tört, a csonk meg beragadt, úgyhogy nem tudom, mire szolgálhatott fénykorában. Azért ezt is megpróbálom kipucolni, bár használni többé nemigen lehet majd, a penge is lötyög, szanaszét van ferdülve…
De nem tudtam, hogy honnét jött az első bicskám, öröm volt olvasni a cikket!
Az 5. képen lévő sokfunkciós rézmarkolatos késhez hasonlót, csak FORON beütővel, még az NDK-ból hoztam kamaszkoromban, azóta (kb. 26 éve) elfelejtve, használatlanul pihen a fiókban. Köszönöm a cikket, ennek hatására elő is kerestem és használatba veszem egy kis ápolgatás után.
Az 1980-as évek legelején vásároltam a fenti képek egyikén látható műagancs markolatú hárompengés vadászkést.Sajnos a sok használattól a normál pengéje szinte teljesen elkopott,de tartalék késként a mai napon a hátizsákomban hordom.és néha még használom. Több száz nagyvadat zsigereltem ki vele és a gagyinak látszó kinézete ellenére ez egy kiváló darab.Nagyon sok általam használt márkás és igazoltan eredeti vadászkést megelőzött a használata során.Aki jó és mindent kibíró munkakést szeretne és hozzá tud jutni,annak igaz szívvel ajánlom vadászatra.Kár,hogy már nem gyártják.
üdv.:erdész53
Ó, BlackWoOd, örök hálám fog a sírig üldözni! Végre fény derült nagymamám útibicskájának rejtélyére! 🙂
http://gallery.site.hu/d/22080588-1/DSCN2730__640x480_.jpg
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy megszűnt a gyár. Sok bicska volt már a kezemben, de ilyen mint ez a két pengés réz markolatú számomra az volt a csúcs. Azóta is fájó szívvel keresem kutatom hogy hol bukkanhatok rá. Úgy látszik ez a termék már végleg a múlté lesz szeretnék venni nagyon ilyen két pengéset eddig még nem adtam fel, ha valaki tudna segíteni persze korrekt áron nagyon hálás lennék érte. Szoktam mondani a feleségemnek ha egyszer még rábukkanok hol lehet ilyet venni akkor ötöt fogok belőle venni ugyanis ilyen jó bicskát azóta sem találtam.
Segítsenek ha tudnak ez ügyben köszönöm előre is.
Üdv: fajankó
Kedves Horváth János Úr!
Az Ön által keresett, réz markolatú, kétpengés bicskát lehet még kapni Foron márkajelzéssel. Karácsony előtt vettem egyet a nővéremnek. Azóta én is szeretnék egy ilyet, remélem nem fogytak még el. Jelenleg a bolt költözés miatt zárva van, február elsején nyit. Ha olvassa a hozzászólásomat és még aktuális az effajta bicska beszerzése, akkor szívesen segítek. Címem: berta pont laszlo kukac postafiok pont hu
Talán így egyszerűbb: http://www.kesekollok.hu/
A honlapon nincs fent ez a fajta bicska, de attól még lehet kapni.
Számomra is nagy örömöt okozott ez a cikk. A réz markolatú bicskából én is birtokoltam egyet még gyerekkoromban, így régi emlékek sora jutott eszembe a képek megpillantásával, ezt a szerzőnek külön köszönöm. Nem mellesleg a történet is nagyon érdekes.
Sziasztok! Nekem van egy örökölt Foron vadászkésem. Ha lenne köztetek gyűjtő, aki értékeli, akkor szívesen megválnék tőle. 🙂