Lovász Gyula nagy mágus, gyorsan, pontosan és gyakran jó áron dolgozik. Utóbb Spoon barátunk meglátogatta műhelyében, ahol végigkövethette egy kés elkészítésének minden mozzanatát. Balázs dokumentálta a folyamatot, így most megoszthatjuk veletek egy S16-os túrakés születését.
Hozzávalók:
20 dkg Sleipner
2 szelet ropogós fa
2 db friss csőszegecs
Kevés olaj
Elkészítés:
Vesszük a 20 dkg Sleipner acélt, majd megfelelő vastagságúra marjuk (~ 4 mm).
A marás nyomainak eltüntetése után felrajzoljuk az acélra a kés kontúrját hőálló filccel. Ezután szépen körbecsiszoljuk a kontúrt a vonalak mentén.
Ha ez megvan, lesíkoljuk a pengét, hogy a kontúrozás során keletkezett sorját eltüntessük az élekről.
Ezután egy sablon segítségével bejelöljük a szegecsek és a könnyítések helyét, továbbá beütjük a márkát az erre a célra készített eszközzel. Fontos, hogy előre sosem teszünk könnyítést!
Mivel a beütő nyoma kellően mély lett, ezért érdemes kicsit átcsiszolni a logó környékét, hogy eltüntessük az esetleges kidudorodásokat. A fúrást előbb kisebb átmérőjű fúróval kezdjük, a végleges átmérőt csak második körben érjük el. Érdemes a furatokat leperemezni, könnyebb dolgunk lesz később a szegecsekkel.
Mikor a lyuggatással megvagyunk, bejelöljük a leélezés kezdetét és levékonyítjuk az anyagot, előkészítjük a leélezést. Csiszolás közben folyamatosan hűtjük a pengét vízben!
Ha ezzel is készen vagyunk, hőkezeljük a pengét (persze nem a képen látható módon, az csak illusztráció).
Amint visszajött a penge a kemencéből, lesavazzuk, mert taktikai-nindzsának készülünk. Ennél is fontosabb fázis a markolatozás, ami közel sem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolnánk. Vesszük a nagy gonddal kiválasztott grenadilt és szépen kettévágjuk. Ujjakra vigyáz, nem gyerekjáték, a fűrész gyorsan forog!
A két szelet belső oldalát síkba csiszoljuk, majd felrajzoljuk rájuk a markolatformát.
Kivágjuk a penge felé eső részt és készre csiszoljuk-fényezzük. Ez ugye azért fontos, mert ha már rajta van az acélon, akkor elég körülményes hozzáférni.
Kifúrjuk a két panelt a szegecseknél, majd egy illesztőcsapnak nevezett eszközzel ideiglenesen rögzítjük őket a kívánt helyre.
Következik a csiszolás, amivel a markolat eléri végleges formáját. Nem rossz dolog, ha szimmetrikus a két oldal, Mesterünknek ez még csukott szemmel is sikerült.
A kellő fényt polírpasztás rongykoronggal érhetjük el.
A szegecsek fejét picit legömbölyítjük, mert az jó, illetve leszedünk a falvastagságból, mert az még jobb.
Mivel peremezett csőszegecs a cél, ezért kicsit süllyesztjük a szegecsek helyét a fában. „A szegecseket kicsit olajozzuk, mert azt kell.” Csapok ki, szegecsek be, méretre igazítjuk és lecsiszoljuk a kilógó részt, majd visszapolírozzuk a fát.
A csőszegecsek megnyitása külön szakértelmet igényel, nem mindenki képes rá.
Ha mindennel megvagyunk, akkor megélezzük a kést. Ez fontos spirituális feladat, melyhez külön tudatállapotba kell kerülni, amit nem mindegy, hogy milyen pózban érünk el.
Ha ezzel megvagyunk, késznek nyilvánítjuk a művet, örülünk!
Fogyasszátok egészséggel!
Spoon/Balázs
Lovász Gyulának külön köszönet, hogy műhelyében lábatlankodni engedett és megmutatta, hogyan készül „A” kés.
Hú de finom, hangulatos kis cikk ez. Élvezettel olvastam, néztem.
Gratula a mesternek és neked is Balázs!
Nagyon jó volt olvasni! Tetszik az egész folyamat bemutatása. Gratulálok a készítőknek! 23-24 képen a védőital is nagyon szuper. Ez a kés egy remek darab, lehet egy ilyet kérek majd karácsonyra 🙂
Nagyszerű képriport. Köszönöm szépen.
Sziasztok
Nagyon jó a cikk és szép a kés is.Sokat tanultam belőle.
Gratula a mesternek, minden képen látszik művésze a szakmájának.
Végre megtudtuk, hogyan kell kést készíteni! Most már otthon is meg tudjuk csinálni saját magunk is! 🙂
Remek poszt, hiánypótló!
Kedves Andor! A Hegyes Sanyinak van egy DVD-je az otthoni késkészítés rejtelmeiről, ahol részletesen elmagyaráz/megmutat mindent. Ha ilyen indíttatásod van akkor az erősen ajánlott.
Ügyesek vagytok!
Hát nekem ilyen kés biztosan nem kéne!!!
Mert már van! 🙂 🙂 🙂
Fasza lett!!!!!
Üdv:
tarrzan
Nagyon jó cikk! Már van egy Lovász-féle késem, az is sleipner. Elpusztíthatatlan!
Ritkán szoktam ide írni, de ez a cikk nagyon tetszik. Irigykedem 😀 Nagyon nagy gratula érte! Ezt a cikket belinkelem magamhoz. 🙂
Jó cikk.
Bár szerintem Gyula mindig jó áron dolgozik. (Nem csak gyakran.)
Jó cikk és még jobb vas gratula a készítőknek.
Koszi a bemutatot es a jo zenet ! Ugye milyen egyszeru jo kest csinalni?
Gratula a Mesternek e sneked is a filmecskeert!
Nagyon tetszik, gratula!
igen jó,kellemes olvasmány.nekem még nincs „Lovászom”,de maradok nélküle!
bocsesz!elírtam!NEM maradok nélküle.ismétlem:NEM MARADOK NÉLKÜLE!
Végre megtudtam, hogy ilyen egyszerű kést csinálni! 😀 Félre a tréfát: remek képriport, köszi! 🙂
hát igen!ez az!
Remek cikk! Gratulálok!
Jó cikk, remek kés! Gratulálok! (a „taktikai nindzsa”-n beszartam!! 😀 😀 :D)
Ez nagyon jó! Minden percét élveztem 😀
Gyula fantasztikus és érthető a leírás – gratulálok.
A csőszegecselés elkészítését kicsit jobban kifejthetnéd a laikusoknak is.
Hellótok
Meg tudja azt mondani valaki hogy mit használnak a mesterek mint csőszegecs? Mert ilyen néven a kereskedelemben nem kapható. Köszi.
Kitűnő cikk,tetszik a kés!!
nájflavör: Pedig van ilyen áru,de egy sima rézcsőből is csinálhatsz ilyet!
Sziasztok! Hol tudok egy ilyet beszerezni, ha máshogy nem nyelezés nélkül is, azt meg tudom csinálni. Köszönettel!
Lovász kés, gugli, és csiribá 🙂
Sziasztok!
Gyönyörű kész, jó írás. Hol lehet beszerezni ilyen, vagy más pengének alkalmas acélt?
Előre is köszönöm!!!
Oszlopos fúrógépem,csiszoló korongom, asztali köszörűm,flexem,satuasztalom is van….nem értem hogy eddig miért nem csináltam magamnak egy jó kis kést ?! Már keresem is a fát és az acélt…..
Élvezetes bemutatót láttam, Mesterek vagytok…KÖSZÖNÖM ! Üdv: Satu
Megkérdezhetem, hogy a hőkezelést ön, hogy végzi?