Ha egy zsebre és egy oda elrakható késre gondolunk, szinte automatikusan a bicska, vagyis a zsebkés jut eszünkbe róla. Az elég direkt nyelvi utalás ellenére azonban vannak páran, akik rendszeresen fixpengés kést tesznek zsebükbe. A nadrág vagy kabátzseb korlátozott mérete ellenére is kényelmesen rejthet egy még éppen megfelelő méretű „élszerszámot”. Egy ilyen, zsebbe szánt kiskést mutatnék most nektek.
Jó hangulatban, sok munkával telt a hajdúböszörményi késes alkotótábor. Voltak stabil dolgok, melyek szinte semmit sem változtak, mint például a skanzen, a baráti légkör, a kések szeretete, na, meg a mázsás kovácsüllő. A társaság egy összeszokott bázis körül azért változott, egyfelől bővült, másfelől voltak távol maradók. A legfontosabb dolog, az alkotásvágy viszont jobbára megvolt. A termésről, az elkészült munkákról olvashattok most egy rövid beszámolót.
Tavaly leírtam fiam késének nádasba pottyanós történetét, amely kapcsán rekordszámú hozzászólás született bicskáink, késeink kölcsönadásának létjogosultságáról, módozatairól, az elkerülés trükkjeiről stb. – ez azt mutatja, hogy a téma mindannyiónkat közelről és mélyen érinti. Nos, jöjjön most egy újabb, nagyon szép, bicska kölcsönadásával (illetve – éppenhogy – kölcsön nem adásával) kapcsolatos történet, ezúttal azonban az irodalomból.
A legális méretű, jól használható pengeformájú és markolatméretű késekkel általában nem vagyunk elkényeztetve. A „falbontó” kategória meggyőződéses hívei mellett vagyunk azért páran, akik hajlandók feláldozni az elpusztíthatatlan feszítővas funkciót a sokkal jobb vágóképesség oltárán. Ilyen napi viselésre (EDC-re) szánt kés készült nemrégiben Szálkai Robi műhelyében, mely kategóriájában rendkívül sikeresnek bizonyult – azon túl, hogy az alapmodell „A” kategóriás népi iparművészeti alkotás.
Legutóbbi hozzászólások