A Cold Steel-től nem szokatlan, hogy időnként olyan piaci rést próbálnak betömni, mely leginkább csak a marketingeseik fantáziájában létezik. Korábban ilyen „hiánypótló” modell volt a Paradox, melynek 2011-re megszületett a testvére, Grivory Paradox néven. Vessünk pár pillantást erre az új modellre, mely közel sem az, mint aminek elsőre látszik.
Azt tudni kell, hogy az eredeti Paradox ránézésre fém markolatos pillangókésnek tűnik, ám valójában még csak nem is egykezes bicska. Szárai nem pörgethetők, pillangókéses trükköket ugyan próbálhatunk végrehajtani, a vége azonban biztos csalódás és teljes sikertelenség lesz. A fura öszvér megoldás elméletileg olyan államok, országok lelkes pillangókés-rajongóinak számára készült, ahol vágyaik tárgya nem viselhető, sőt, néhol egyenesen bűncselekmény birtokolni. A marketingbuktához azért hozzátartozik, hogy a pillangókés-hívők szeretnek pl. jól ismert késes trükköket gyakorolni, ügyességüket fejleszteni, tehát épp az egyik lényeget sikerült kiirtani a modellből. Az már csak hab a tortán, hogy a rend egyszerű őre egy ránézésre pillangókésnek látszó tárgyat valószínűleg éppen pillangókésnek fog nézni, tehát a derék jogkövető állampolgár minimum magyarázkodni kényszerül. Ha nincs szerencséje, akkor majd másnap reggel, egy kemény priccsen eltöltött éjszaka után.
Ennyi nagyjából elég is, hogy a Paradox címkének értelmet adjon. Nézzük inkább az új modellt, mely a fenti furcsaságok ellenére egy jól kivitelezett, még talán igényesnek is nevezhető műszaki ínyencség.
A pillangókésnek látszó kés valójában dupla zárrugós, tehát ugyanolyan „slip joint”, mint mondjuk egy Victorinox „svájci bicska”. Mindkét markolatszárat külön-külön zárrugó tartja zárt, illetve nyitott állapotban. Az él felőli rugó picit erősebb, így mikor nyitjuk, mindig a biztonságos szárat tudjuk először kinyitni. Sajnos ez netes videók alapján nem szándékos funkció, van, akinek a példányán a másik rugó sikerült erősebbre. A rugók a korábban emlegetett svájci bicska viszonylatban elég erősek, de szerencsére pont kényelmesen használhatóak. Nem fog senkinek a körme letörni, másnap sem kell izomlázra számítani, ha véletlenül használjuk „zsebkésünk” élét.
Az erősebb rugó ennél a bicskánál egyszerűen elkerülhetetlen biztonsági követelmény, ugyanis a penge hossza zsebkés viszonylatban tekintélyes, 115 mm hosszúságú. Anyaga az olcsóbb C.S. bicskáknál előszeretettel alkalmazott japán AUS 8A rozsdaálló acél. A gyártó honlapjával ellentétben az anyagvastagság 3 mm, nyilván mikor a normál Paradox adatait másolták (Copy & Paste), kimaradt a módosításból. A kés (markolata) hossza bezárt állásban 130 mm-nél picit nagyobb, ráadásul az acél merevítéses, vaskos üvegszálas műanyag, benne a zárórugóval nem elhanyagolható tömegű (egy nem túl pontos konyhai mérleg volt csak kéznél, de a 20 dkg-t simán hozza mérve és érzésre is). A bezárt állapotú bicska elsőrendű jawara stick, kubotan és még vagy 100 más néven illetett maroknyi, ütés hatását növelő eszköz és akupresszúrás „gyógyászati” segédeszköz.
Apró balfogás a bicska övcsipesze, mely kicsit talán rövid és nagyon erős. A profilból hullámos, gödrös szárakkal együtt nem csak a bicska nyitása-zárása kétkezes mutatvány, hanem az elrakás is. Az elővétellel nem lesz gond, az egész zsebet egyszerre végül is nem tépi le, maximum picit kicakkozza a szegélyét. A bakik ellenére a kést forgatva, nézegetve egy meglepően korrekt zsebkés érzetét kelti. Pontosak az illesztések, nincs zavaró sorja a műanyagon, a polír is egyenletesen szép, nem ken el részleteket. A taiwani gyártás a megfelelő minőség-ellenőrzés és felügyelet mellett már sok éve magas színvonalú, most sem kellett benne csalódni. A penge élezése picit félrecsúszott, de ennyi még talán belefér. „Vájtszeműek” számára jelent csak némi esztétikai hiányosságot, a kolbászt, kenyeret így is vágja a kés. A holkeres leélezés egészen vicces profilú, a penge hosszában egyenesen fut. A levélszerű pengeforma íveihez ennyi egyenes vonal talán kell is ellensúlynak.
A bicska nyitott állapotban is teljesen masszív annak ellenére, hogy nincs zármechanizmus rajta. Oldalirányú és a pengehát felől ható nagyobb terhelés hatására sem nyaklik a penge, nem lötyög, nincs holtjátéka. A szárakat nyitott állapotban egy horony-ereszték pár is merevíti, mely a síkban egymástól elmozdulást hivatott kiküszöbölni.
Egyedüli látható gyenge pont a penge tengelycsavarjai körüli relatív kicsi anyagvastagság, mely remélhetőleg csak vizuálisan kevés és funkcióját el fogja látni. A gördülékeny elfordulást a tengelycsavarok körül elhelyezett bronz alátétek segítik. A kés fogása egyébként inkább nevezhető semlegesnek, mint jónak, méretéből adódóan a kifejezetten kicsi kezűek számára talán bumfordi lehet, de nem megfoghatatlan.
Fanatikus pillangókés-rajongók számára érdekes alternatíva lehet, mely ugyan nem mellőz minden praktikumot, de helyenként kihívásokkal küzd. Mindennapi viselése talán picit testes és túlméretes, de azért egy táska zsebében szépen elférne. A felhasznált anyagok és a kés ára alapján tipikusan munkára termett, melyet senki nem fog félteni vagy aggódni miatta.
BlackWoOd
Fogtam a kezemben, és azon gondolkodtam, hogy ez nekem is nagy nem tudom elképzelni mindennapos viseletnek, esetleg kirándulás sátrazás? Ahhoz meg van más kedvencem. A cikk elolvasása után sem változott a véleményem, megerősített ebben. Köszi.
Csortos Gyula komornyikjának írt ajánlólevele jut róla eszembe. 🙂
„Akinek ilyen kell, annak melegen ajánlom…” 😀
Hm, nagyon „szép” és „hasznos” 😀
Annyi jó késre fordíthatnád az energiád Blacky 😉
Jó vagy nem jó, abban biztos vagyok, hogy viszik rendesen. Lehet, hogy közöttünk is van egy csomó, csak senki nem meri mutogatni! 🙂