Spyderco Fan élvezetes vallomása következik. A végén szerintem nektek is a következő jut majd az eszetekbe: lassan itt az ideje, hogy új nevet keressen magának…
Előre szólok, hogy ha Pyraster késekről van szó, nem tudok pártatlan maradni. Először is azért nem, mert ezek a kések gyönyörűek, másodszor pedig azért, mert igencsak megkedveltem a készítőjüket. Egyedi vasakról van most szó, azon belül is a bonyhádi Pyraster műhelyből kikerült késekről. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy a fővárosunktól mintegy 156,2 kilométerre található aprócska műhelyben készült gyönyörű kések közül ötöt is birtokolhatok.
Egy késmániás mindig különleges élményként éli meg egy újabb kés megszerzését. Legyen szó akár egy „átlagos” gyári vasról, egy limitált darabról, vagy egy kézzel készült, teljesen egyedi késről. Számomra azonban ez utóbbiak jelentik a kések világának igazi non plus ultráit. Teljesen mindegy, hogy egy apró kis ulut, egy mindennapi használatra alkalmas egyszerűbb modelt, vagy egy hatalmas, több száz rétegű damaszkpengével rendelkező bowie-t rendelünk Fazekas Józsitól, a végeredmény mindig egy tökéletesen kidolgozott, minőségi kés lesz.
Jöjjön hát a gyűjteményemben található öt Pyraster kés bemutatása.
AZ ELSŐ
2009-ben láttam meg a Késműves magazin 1. számának címlapján. Tudjátok, szerelem volt első látásra. Akkor beszéltem először Fazekas Józsival. Kedves volt és segítőkész. Nem sajnálta rá az időt, hogy meséljen késekről, anyagokról, a késkészítésről és a magazinról. Izgatottan tettem le a telefont és alig vártam a kés elkészültének időpontját, amely egybeesett a Lurdy-házban megrendezett kiállítással. Találjátok ki, hogy az utolsó este mennyit aludtam. Életem első kézzel készült kése.
Az integrál Bowie különlegességét tovább növeli a markolat kékes árnyalata (NEM rokfort sajt!), valamint a bőrtokon elhelyezett két darab „K”.
Akkor már tudtam, innen nincs visszaút… A penge 240 réteg hullámdamaszk, a markolat mamutagyar.
A MÁSODIK
Egy teljes évet kellett várnom, de nagy nehezen elérkezett ismét a Lurdy-kiállítás. Azt tudtam, hogy valamit vennem kell a Fazekas Józsitól. Sok-sok nézelődés után egy gyönyörű vonalvezetésű, letisztult formára esett a választás.
My old Józsi bátyám azonban egy merényletet tervezett ellenem és egy amolyan Piszkos Fred féle laza fintor kíséretében megkérdezte: „Láttál már damaszkolt baglyokat?” Persze, gondoltam, idefele jövet kettőt is. (Bevallom, azt hittem, Józsi bátyánkat végleg elvesztettük. Szegény ördög, baglyokat lát. És milyen fiatal volt…) De aztán megnyugodtam. Vagyis inkább lefagytam. Tényleg ott volt a három huncut kis bagoly a pengében. A markolaton pedig ismét megjelentek, egy gyönyörű Harmat Attila scrimshaw formájában.
– Kéred? – kérdezte.
– Majd legközelebb – válaszoltam.
– Addigra elkel…
Patthelyzet. Nekem nincs annyi pénzem, a madárkáknak meg nincs annyi idejük. Sebaj, nem lehet minden kés az enyém… Csöppnyi szomorúsággal és még több boldogsággal a szívemben tértem haza. Elvégre megvan a 2. Pyraster késem! A penge 120 réteg kisrózsa-damaszk, a markolat mamutagyar/kígyófa.
A HARMADIK
Álmatlan éjszakák sora kínzott. Mindenhol baglyokat láttam. (Még egy baglyokról szóló filmben is – milyen érdekes…)
December volt, közeledett a Vajdahunyad-kiállítás. Az összes malacperselyt széttörtem a lakásban (meg két tányért és egy poharat, bár ez nem tartozik szorosan a témához), és összekuporgattam minden lyukas kétforintost. Lázasan hívtam Józsi bátyámat. – Ugye megvan még? – a vonal túlsó végén síri csend. Minden másodperc egy örökkévalóságnak tűnik, egy izzadságcsepp folyik végig az arcomon…
– Meg!
Összeomlás, újjászületés, Nirvána. Egy héttel később Fazekas mester egy kiállításra vitte volna a baglyokat külhonba. Megmenekültek.
2010. Vajdahunyad-vár. Kiállítás. Egy újabb beteljesült álom. A baglyok a kezemben vannak. Nem hittem volna… A penge 140 réteg nyagyrózsa-damaszk, a markolat gímszarvas-agancs és sivatagi vasfa, Harmat Attila scrimshaw-jával.
A NEGYEDIK
Egyre súlyosabb tünetei vannak a Pyraster-láznak. (A tudomány jelenlegi állása szerint nincs gyógymód. A tudósok még nem adták fel a reményt…) Már 3 hónapot sem bírok ki újabb damaszk nélkül. Mi is legyen, mi is legyen… MEGVAN! Egy Spyderco! Damaszk pengével, luxus verzióban. Telefon a kézbe, tárcsázás, ismerős hang… – Képzeld Józsi bátyám, van egy fantasztikus ötletem… Meteorvas, mamutagyar, damaszk. Jó ötlet. Józsi bátyám örült is neki, nagyon. (Közeli hozzátartozói szerint még most is rángatózik a bal szeme, ha meghallja a „meteor” szót.)
Ezért a késért meg kellett harcolni. Nekem Józsi bátyámmal (nem volt könnyű rábeszélni egy használhatatlan és csúnya kés elkészítésére), neki az anyagokkal. Végül a meteor verzió ugrott, az elkészült kés mégis gyönyörű lett… A penge mozaik- (pókháló-) damaszk, a markolat 2 féle mamutagyar.
AZ ÖTÖDIK
A történet egy füstös diszkóban kezdődött hajnali 3-kor (mentségemre szóljon, hogy dolgoztam), mikor is kábán lapozgattam a telefonomra mentett kések képeinek százai között. Abban reménykedtem, hogy rátalálok az (újabb) igazira. Nem is kellett sokáig várnom. Megláttam. Egy gyönyörűséges damaszk volt. Brutális mérettel, és valami elképesztő damaszk mintával. Kb. 1 órán át nézegettem a kést. Hol a pengét, hol a markolaton lévő Harmat Attila által készített varázslatos scrimshaw-t. Másnap már meg is beszéltük a részleteket Józsi bátyámmal. A markolat – rozmáragyar vagy tevecsont – dilemmáján gyorsan túltettem magam és az előbbire voksoltam. Sznob vagyok, tudom, de a tevecsont valahogy nem vitte feljebb a pulzusomat. A penge már nagyobb falat volt. Amióta Józsi bátyám a Késportál tagja, senkinek sem kell bemutatni a szebbnél szebb mintákat, amiket a pengéből elővarázsol. Legyen szó akár baglyokról, vagy lángnyelvekről, pókhálóról vagy éppen egy piramisról. Azt tudtam tehát, hogy a penge kétféle damaszkból lesz, csak azt nem tudtam, melyik kettőből. A problémát azonban maga Pyraster mester oldotta meg, mikor felrakott egy képet a „lángnyelv” damaszk pengéjű tőrről.
Tudtam. Ő az. A kés el is készült a FeHoVára, ahol is Harmat Attila gondjaira bíztuk a meseszép vasat. Attilával 1 óra beszélgetés és tucatnyi fotó átnézése után megállapodtunk abban, hogy a markolatot egy indián díszíti majd. Az elkövetkezendő majd két hétben email-ek és telefonbeszélgetések sora következett, hogy a tervet tökéletesre csiszoljuk. Végül Ülő Medve portréjánál maradtunk.
Mivel Attila folyamatosan készített képeket a vésés állapotáról, volt szerencsém látni, ahogy szinte napról-napra kel életre az indián törzsfőnök a markolaton.
Az elkészült mű már fotón is varázslatos volt, de mikor végre kézbe vehettem, nem hittem a szememnek. Az indián nem csupán egy rajz, egy vésés, egy mintázat volt a késen – sokkal több volt ezeknél. Ő maga volt a kés. Engem nézett, megelevenedett és beszélt hozzám. Megszűnt a világ körülöttem. Elcsendesedett minden, megszűntek a fények, a világ már nem volt behatárolható többé. Egyszerre volt szilárd, folyékony és légnemű. És egyik sem. Csak Ülő Medve volt és én…
A penge lángnyelv-damaszk, hullámdamaszk kerettel, a markolat rozmáragyar, damaszk baknikkal és Harmat Attila scrimshaw-val.
Nos egyenlőre ennyi. Öt kés, öt műtárgy, öt történet, öt élmény.
A történet folytatódik…
Képek: Spyderco Fan, Harmat Attila, web
Kapcsolódó cikk: A baglyos damaszt és a vörös Blazetics
Gratulálok a késekhez, én is folyamatosan nézegetem Fazekas József késeit, hihetetlenül szépen kidolgozott mindegyik, ráadásul a mester szóbeli és írásbeli stílusa is nagyon bejön!
Használd mindegyiket egészséggel, Ülő Medvével pedig beszélgess sokat.
Tibor
szép gyűjtemény, gratulálok hozzá. Ez megragadt bennem a késaddikcióról: „A tudomány jelenlegi állása szerint nincs gyógymód. A tudósok még nem adták fel a reményt…”
Saját tapasztalatból mondom, hogy van gyógymód: egy újabb, ha lehet költségesebb hobbit kell találni, és ez egy perc alatt elmúlik! Kérdés, hogy múljon-e… 😉
Nekem van is erre egy ötletem. Spyderco (?) Fan, van neked már KARDOD Fazekas Józsitól? Mással aligha tehetnéd fel a koronát erre a rendkívüli kollekcióra… 🙂
Gratulálok.
Gyönyörű és valóban egyedi kések.
Köszi mindenkinek a gratulációt.
Köszönöm Edvárd Rózsinak a cikket, Fazekas Józsinak a késeket és Harmat Attillának a scrimshaw-t.
Köszönöm még az akadémiának, a Canonnak, amiért ilyen szép képeket csinált, barátnőmnek és anyukámnak, amiért megértéssel tűrik e hóbortos szenvedélyemet. Legvégül pedig, de nem utolsó sorban köszönöm magamnak, amiért ilyen jó hobbim van.
Jó írások, szép kések! Gratulálok hozzájuk!
Gratula , szép kollekció!
A leírásból azt vettem észre, hogy nekem is kell egy ilyen egyedi és megismételhetetlen baglyos kés! De csak kölcsönbe, mert megfizetni úgysem tudnám. Valami csodálatos!
Ezek valami fantasztikusan néznek ki. Csodálatos gyűjtemény. Csak írígyelni tudlak…sajnos…meg gratulálni hozzá !!
gratulálok SF, csorog a nyálam 😉 igazából te valami sejk vagy? 😉
Gratulálok a szépséges kollekciódhoz.
Most sikerült végig olvasnom ezt a kis – irodalmi alkotásnak sem utolsó – összefoglalót! A barátnőmmel együtt olvastuk és az ő hozzászólását – amit persze én is osztok – szeretném megosztani veletek. Egyrészt a késeket gyönyörűnek tartja, pedig amikor én veszek egy új kést arra mindig annyit mond, hogy ugyan olyan, mint a többi. Másrészt szerinte Kamill nem biztos, hogy teljesen 100%-os 😀 .
Azt hiszem ez már tényleg igazi késfanatizmus, pedig az előző két cikknél is megált bennem az ütő (Masters of Defense CQD D. Dieter Mark I; A szamuráj ruhatára – Hatamoto pimpek)
Egyszer majd írhatnál a spyderco késeidről is egy ilyen összefoglalót, tovább borzolva a kedélyeket 😀
Nagyon tetszett az írás. Kösz szépen.
Köszi. 🙂
A barátnődnek igaza van én olyan 20-30 %-ra tenném magam. A volt tanárom azt mondta: „Kamillkám neked csak egy fogaskereked hiányzik… …. de sajnos az összes többit is az tartotta…” 🙂
Anyám pedig mindig azt mondta: „Fiam! Szép nem vagy, hülye ne legyél.”
….Ilyen gyerekkor mellett csoda, hogy felnőttem. 🙂
Örülök, ha tetszett a cikk. Hozd el a barátnődet az augusztusi késtalira és ott megnézheti a cikkben szereplő késeket. 🙂
Egyébként pedig a Wave-es Spyderco vasakról már irtam ide egy kis szösszenetet.
…gyönyörűek
,,,”Kamill nem biztos, hogy teljesen 100%-os ”
Ha ezek a „gyönyörűségek” az én vitrinemben lennének, nekem bármit mondhatnátok,,,:-)
Gratula az íráshoz, a „vasak” meg,,,húúú
.