Késportál

Megjártuk Hajdúböszörményt, alkottunk kicsit, csináltunk nagyot, kovácsoltunk görbét, csiszoltunk egyenest. Kis képes beszámoló mindazoknak, akik kihagyni kényszerültek az idei hobbista alkotótábort.

Mint az várható volt, a második hajdúböszörményi alkotótábor leginkább a kovácsolásról szólt, illetve az így készített kések elkészítéséről. A kovácstűzhöz használatos koksz darálása ürügyén már csütörtök kora délután meg is volt az első igazi megdöbbentő élmény, Szekeres Antal kovácsműhelye. Szerencsére senki nem készült rá, így a fényképek elmaradtak (a telefonnal készült borzalmaktól inkább megkímélek mindenkit), viszont annyit elmondhatok: a falakat díszítő régi kovácsolt eszközök, szerszámok és tárgyak akár egy kisebb múzeumban is megállnák helyüket. Igazán jó volt egy ilyen gondos, relatíve rendezett és tiszta műhelyt meglátogatni.

Szekeres Antal egyébként tartott némi gyorstalpaló, „kovácsolás 1×1” előadást, azonban a tábor lakóinak nagy része volt annyira türelmetlen, hogy ezt már pár saját kovácsolású pengével a zsebében hallgatta végig. Természetesen nem kútfőből, Nagy Csabi és Szálkai Robi mindenkinek próbált segíteni – még annak is, aki nem hagyta. Az előadás egyébként érdekes volt, csak rövidke. Majd jövőre nyilván folytatjuk a második leckével.

Kocsis Ferenc előadása a bicskákról, bicskakészítésről, pásztorművészetről és a damaszkolásról szintén sokak számára tartalmazott új és érdekes információkat. A részleteket most fedje jótékony homály, hamarosan mindenki számára elérhetővé válik a tudomány. Egy óriási jelentőségű szakmai titkot viszont fotókkal együtt feltárok: a tűz körül, a parázs fölött hosszú percekig sütött szalonna, kolbász a múlté. Ha van kéznél kovácstűz, másodpercek alatt kész a sült, az olajcsöpögtetéssel, kenyérzsírozással együtt. Mindehhez elegendő egy a képen látható módon átalakított tűzi fogó….

Bőrös szakiból majdnem hiányt szenvedtünk, sajnos Raga nem tudott eljönni, de szerencsére Sasa hozott magával egy helyi fiatalt, aki igencsak otthon van a bőrös munkák területén. Tar Sándor majdnem olyan gyorsan vési a bőrt, mint ahogy más előrajzolja a mintát. A tarsoly, tegez, táska és süvegkészítésen edződött fiatalember gyorsan belerázódott a vastag, merevebb bőrrel végzett munkába. Vasárnapra több tokot is elkészített, egyszerű vésett mintákkal díszítve azokat. Reméljük Sándor hamarosan csatlakozik fórumunk közösségéhez is. Picit azért Giga is dolgozott, frissen szerzett versenyfejszéjének kabátkája igen jól sikerült, vasárnap pedig egész nap figyelhették őt is munka közben az érdeklődők.

A tábor munkájában résztvevő hölgyeket a kovácsolás és a csiszolás kevésbé érdekelte, így ők elsősorban a paracord és a bőrszálak fonásával múlatták az időt. Már persze azon túl, hogy az éhező alkalmi kovácsok számára készítettek minden nap valami finomat. Vasárnap a hölgyek roppant találékony módon bőrből készült kulcstartódíszeket is készítettek. Kicsit vésve, kicsit festve, kicsit körbefonva, kinek mihez volt épp kedve és tehetsége.

Született néhány alkotás, mely az első kalapácsütéstől az utolsó csiszolópapír-húzásig a táborban készült, valamint sokan vitték haza befejezni félkész késüket, frissen kovácsolt és hőkezelt pengéjüket. A kész alkotásokat vasárnap kis üveges vitrinben a nagyközönség is megtekinthette a tábort támogató mesterek munkái mellett. Nem mellesleg az is kiderült, hogy igazán elmélyülten alkotni csakis grimaszolva lehetséges.

Természetesen a napi munka után jutott idő egymásra is, a napközbeni tikkasztó hőséget némi hideg nedűvel feledtetve jókat beszélgettünk a vacsora mellett rég nem látott ismerősökkel vagy éppen új arcokkal. Az alkotáson túl fordítottunk időt a személyes kapcsolatok ápolására és a portál jelenlevő közösségének erősítésére – többnyire súrlódásoktól mentesen. Van úgy, hogy a fórum virtualitásába burkolódzó embereknek személyesen is találkozniuk kell. Talán ettől lesz kicsit egészségesebb, személyesebb az online ismeretség, barátság.

A vasárnapi programra legfőképpen a kisgyermekes családok voltak idén is kíváncsiak, a kipróbálható kézműves tevékenységek vonzották az érdeklődőket. Kukorica csuhé fonás, fafaragás, fazekasság, no meg legfőképpen a kovácsolás tűnt a legnagyobb tömeget vonzó látványosságnak. A Tájházak számára ismét bizonyítottuk, hogy helye van falai közt egy kézműves, késműves alkotótábornak. Arról is megbizonyosodhattunk, hogy a közönséget is érdekli, amit szabadidőnkben csinálunk. Nem utolsó sorban picit megint a kések, zsebkések és legfőképpen a késkészítés világára összpontosíthattuk a figyelmet.

Az alkotótábor persze nem jött volna létre, nem működött volna gördülékenyen, ha Szálkai Robi és Nagy Csabi nem öl bele rengeteg szabadidőt, utánajárást, munkát és persze pénzt. Szintén igaz ez a Hajdúböszörményi Tájházak dolgozóira és vezetőjére, Kerékgyártó Alexandrára. Voltak támogatók is, kik pénzzel, eszközökkel vagy éppen természetben segítették elő a gördülékeny munkát. Voltak (mint utóbb kiderült) üres ígéretek is, kellemetlen helyzetbe hozva a tábor szervezőit. Egy biztos, a következő alkotótábor már picit más lesz, mint a megelőző kettő.

BlackWoOd

Fotók: Firesnake éltárs és saját képeim. (Címfotó: az egyik első penge a táborból, mely Mek számára készült, Tim Lively stílusában.)

Firesnake fotóalbuma az Indafotón
Gáborapu, helyi fotós albumai az alkotótáborról
További képek az alkotótáborról