maç sonuçları

Multifogók I. – A kezdetek

Somi a multifogók múltjába és jelenébe ásta bele magát.

Multifogónak azokat a sokoldalú eszközöket nevezzük, amelyeknek a fő elemük legtöbbször egy harapófogó, melynek minden más funkció alá van rendelve. Ez a szó modern jelentése 1983 óta, amikor is megjelent az USA-ban az első Leatherman modell, a PST.

Az emberiség azonban már sokkal korábban is készített olyan eszközöket, amikbe megpróbált minél több és praktikusabb funkciót belezsúfolni.Ilyen volt az 1800-as évek végén, 1900-as évek elején az angliai Sheffield-ben egy bizonyos Henry Toothill gyárában készített rugós olló, ami tervezője után a Toothill side-folder névet viselte. Meglepő új funkciója az volt, hogy a száraiból egy-egy kis pengét lehetett kihajtani. Az olló szénacélból készült, de a csukott állapotban történő rögzítése körülményes volt, mert szükség volt hozzá egy kis fém tokra, ami az olló pofáit nem engedte szétnyílni. Hátránya, hogy könnyen elveszhetett, ugyanakkor a pengék kényelmes és biztonságos használatának előfeltétele volt ez a rögzítés.

Korához képesti jó állapotát az ezüst-nikkel ötvözetnek, a gyöngyháznak, és a gondos tulajdonosának köszönheti. (Ez a fajta megoldás a kések elrendezési szögében csak 1997-ben tért vissza a Schrade ST1-ben.

1908-ban megjelent az amerikai Bristolban a C.P. Wrench Knife, ami tulajdonképpen egy univerzális önszorító csavarkulcs volt, megtoldva egy bicskával, és a „markolat”végén kialakított csavarhúzóval.

A szerszám egyszerű, és erős volt, ráadásul kis helyet foglalt (csukva 13 cm hosszú), ami három nem elhanyagolható érv a vásárlása mellett. Egyik irányba tekerve engedi a mozgást, másik irányba viszont a fogai erősen beleakadnak a csavaranya éleibe, így téve lehetővé a csavarozást. Vízvezeték-szerelők bizonyára kedvelhették.

A fejlődésben a következő nagy lépés az aligátorfogó megjelenése volt 1910-ben a Barnett HHH késében. Habár ezt tekintjük AZ ELSŐ multifogónak, ez a változat még inkább hasonlított egy akkoriban divatos bicskára, mintsem multifogóra. Nem véletlenül, ugyanis pont ezt akarták elérni a készítők, akik csak a bicska plusz funkciójaként gondoltak a fogóra. A célközönség elsősorban a patkolókovácsok és a farmerek voltak, de a gyár, biztos ami biztos alapon a plakátban lefedte az akkori amerikai férfiak munkahelyének közel 100%-át, és szerényen csak „Csodakésként” reklámozták. Bár ami csodás volt, az inkább a marketing.

A bostoni gyárban bizonyára tanulmányozták az elődöket, így került a C.P. Wrench Knife-ban is bevált nyélbe épített csavarhúzó a Barnett HHH késébe. Mellesleg a nyél az akkoriban divatos agancs paneleket kapott, amik megfelelően időtállóak voltak. A fogó feje egyben drótvágó is, a nyele pedig a patkoláshoz használatos kampó. További funkciója még az ár.

Bizonyára sokan láttak benne jövőt, mert 1920-ban Németországban megjelenő Morley multifogó szinte teljes egészében a Barnet HHH-ból indult ki.

A fogónak áttervezték a fejét, így valamivel általánosabb célokra is lehetett használni, és a nyele – aminek a vége egyébként lapos fejű csavarhúzó – csukott állapotban teljesen a markolatba süllyed, amit az erre szolgáló fémgyűrűvel rögzíteni is tudunk.

A következő időkben egy érdekes ága kezdett el fejlődni a multieszközöknek, amit csak azért érdemes megjegyezni, mert a mai napon is árulnak ilyen jellegű fogókat. A CRKT Guppie közvetlen őseiről van szó, amik 1920-tól 1950-es évekig több gyártónak köszönhetően akik fantáziát láttak a konstrukcióban, egyre jobban letisztult formavilág jellemezte, és pár évtized alatt az egyszerű és igénytelen eszközből átmentek a már-már gentleman kategóriába. 1920 években megjelent nagy ős:

A Camillus gyár nem csúnya újragondolása:

Napjainkban a majd’ 100 éves ősök ükunokája:

Elérkeztünk az 1970-es évek Németországába. A helyszín Solingen, és amiért itt vagyunk, az Abercrombie & Fitch gyár által forgalmazott multifogó. Ahelyett, hogy telerakták volna mindenféle apró szerszámmal, a funkciókat inkább a nyélbe és a fogó fejébe integrálták.

A fogófej belső kialakítása jobban hasonlított a ma forgalmazott multifogókéra, és már lehetővé tette komolyabb kábelek elvágását is. Az egyik nyél végén egy sörnyitó/konzervnyitó található (funkciók fontossági sorrendben…). A másik nyél vége egy csavarhúzó-horogkiszedő. Ettől kicsit feljebb egy furatot találunk a csuklószíjnak, majd még egy kicsit feljebb haladva egy kis hasáb alakú fenőkövet, amit ragasztóval rögzítettek. A fogó feje is érdekes, ugyanis a fogazott oldala az tulajdonképpen pikkelyező, a másik oldalának az ívesen felköszörült része egy penge, amit kialakítása is súlya miatt balta szerű sújtási/hasítási célokra terveztek. Az alatta levő kis dudor pedig egy kalapács, amit kisebb szegek és sátorcölöpök leveréséhez ajánl a gyártó.

Sajnos a piacon levő pár multifogó elég alacsony érdeklődést váltott ki az emberekből, ezért nem is tulajdonítottak akkora jelentőséget ezeknek az eszközöknek. Az alacsony érdeklődést a megjelenő fogók száma is mutatja. Majdnem egy évszázad alatt, mióta az első több funkciós eszköz elkezdték árulni, csak alig pár tucat gyártónál jelent meg ilyen fejlesztés. Ebből látszott, hogy az igazi áttörés még váratott magára, mert egyik cég terméke sem volt egy általános, szinte minden kisebb-nagyobb otthoni munkára befogható eszköz. Közben természetesen a svájci bicskák is terjedtek, de akkoriban még nem (később meg már nem) voltak egy súlycsoportban a cikk alanyaival.

Így érkeztünk el a múlt végéhez és a jövő kezdetéhez, ami teljesen átrendezte a piacot, megreformálta a multifogók formáját. Ezt Tim Leatherman-nak köszönhetjük, de a kezdet az ő esetében sem volt ilyen egyszerű.

Folytatás következik…

Somogyvári Tibor

Forrás: http://www.multitool.org/

 

A sorozat többi része:

8 hozzászólás


  1. 1 edrose

    Somi első cikke. Jó kezdet. 😉

  2. 2 Somi

    Köszönöm.
    Igyekszik az ember. 🙂

  3. 3 hegyespenge

    Hát komolyan megindítóan élvezetes olvasmány volt. Izgatottan várom a folytatást!
    Nem az írással kapcsolatban, hanem az utolsó (solingeni) szerszám kapcsán jegyezném meg, hogy azért balesetveszélyességben messze ez a legdurvább! Elég elképzelni, hogy be akarsz verni egy kis szöget azzal a parányi kalapácsfejjel, amihez ugye az elején azt a szöget tartani is kell. Na most csak egyszer csússzon le a szög fejéről az a holmi, egy ujjad legalább sérülni fog. A markolat végén, a hegyes konzervnyitó is igazi lappangó kis bőrlyukasztó… 🙂
    (Kallódik egyébként valahol egy régebbi cikkem az LST-ről. Ha a cikksorozathoz érdemes lenne utólag hozzácsapni valamiféle kiegészítésként, akkor szívesen beküldöm!)

  4. 4 csoty

    Ez is tetszik. 😀
    Gratulálok!

  5. 5 Le Goff

    Gratulálok!
    Nekem is egyből az jutott az eszembe, mint Hegyespengének a kalapáccsal kapcsolatban.

  6. 6 Wolf

    Tök jó lett ez a cikk! Ha a fényképek is sajátok, akkor különösen különös elismerésem!

  7. 7 Somi

    Ismételten csak köszönöm! Jól esik. 🙂
    A fényképek sajnos nem sajátok, nincs akkora szerencsém, így nekem is csak az irigykedés marad. 🙂

    Most, hogy írjátok a solingeni fogót, tényleg érdekes dolog ez a „kalapálok, de ha kicsi elnézem, akkor levágom az ujjam” dolog. 😀

  8. 8 Kodakera

    Kedves Somi,

    Megkereshetném a japán kerámia kések ügyében? Köszönöm előre is!!

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.