anal porn
21sextury

Multifogók II. – A Big Boom

Somi a sztorit a multifogó-őskor után a közelmúlt történelmével folytatja.

Kezdetben felmerült egy igény, amit nem sokkal később követett egy ötlet, s mindennek végeredményeképp napjaink Leatherman multifogója. Persze nem volt minden olyan egyszerű, mint amennyire könnyű ezt leírni.

Kezdjük rögtön a legelején. Történetünk főszereplője egy bizonyos Tim Leatherman nevű amerikai gépészmérnök, aki 1975-ben feleségével és egy Fiat 600-assal bejárta Európát és a Közel-Keletet.

Útjuk során a kicsi Fiat gyakran megadta magát. Ilyenkor nem volt mit tenni, mint félreállni az út szélére, elővenni a szerszámokat, és megpróbálni a lehető leggyorsabban továbbhaladásra bírni a négykerekűt. Ehhez a feladathoz Tim legtöbbször a cserkészkését hívta segítségül (ami leginkább a mai Victorinox Official swiss soldier’s knife-ra hasonlít), de hamar megtapasztalta a bicska határait. Szüksége lett volna egy kompakt méretű harapófogóra, ami el van látva legalább egy, de inkább két csavarhúzóval is, hogy megkönnyítse a szerelési munkálatokat. Ekkor született meg benne egy univerzális szerszám ötlete, melynek a vázlatát Teheránba érve, kartonpapírból rögtön el is készítette.

Hosszú nyaralásából hazaérve még nagyobb lendülettel folytatta a tervezést, és a modellek „gyártását”. Először csak kartonpapírból, majd fából, később pedig sógora révén acélból, aki megtanította, hogyan kell a fémet megmunkálni. Így 1977-re megszületett a P.S.T. első kezdetleges változata.

A következő évek az újabb tervezgetés, fejlesztés, szerkezeti erősítés jegyében zajlottak, és a hosszú „pár hónapból” (eredetileg ennyit szánt Tim a fogó elkészítésére) szép lassan évek lettek. Addig kísérletezett a jobb, erősebb reteszeléssel, fogófejjel, és eszközökkel, amíg 1980-ra a találmányát késznek ítélve szabadalmaztatta „Mr. Crunch” néven.

Következő lépésként gyártókat keresett, de Tim ötlete senkit sem érdekelt. (Most őszintén. Emberünk egy házilag összekalapált, ütött-kopott multifogóval próbálta meg eladni az ötletét, amivel egy eddig nem létező vásárlói igényt akart kielégíteni. Még szép, hogy senki sem bólintott rá.) Ekkor vált üzlettársává Steve Berliner, aki később is folyamatosan segítette. A hidegzuhanyként ható elutasítás hatására Leatherman és partnere egy szebb, megnyerőbb megjelenésű, de ugyanakkor használható multifogón kezdett el dolgozni, amit az 1983-ban megalakuló Leatherman Tool Group cég neve alatt már a saját gépeivel kezdett el gyártani. Az elkészült fogót először késekkel foglalkozó üzletláncokhoz vitte, de nekik „túl szerszám” volt, a barkácseszközökkel foglalkozó üzletláncnak viszont „túl kés”. Két szék között a padlóra…

…Vagy mégsem? Timnek 1984-ben sikerült elérnie, hogy a P.S.T. szerepeljen egy karácsonyi katalógusban. A kezdeti pár tucatos megrendelési tervből igen gyorsan 500 darab lett, majd nem sokkal később már ezres nagyságrendben kellett gyártani. Végig Leathermannek volt igaza, senki sem hitt neki, de ő mégis bebizonyította.

P.S.T. (Pocket Survival Tool – Zsebméretű Túlélő Eszköz):

Tim Leatherman: „Az első héten a katalógus megkettőzte a rendelést 500 darabra. Egy hét múlva újabb 750-et rendelt, majd két hétre rá 1000 darabot. Év végére elértük a 30.000 legyártott szerszámot, ami jócskán meghaladta a kezdeti optimistának tűnő terv 4000 darabját. Azt hiszem ezt hívják exponenciális növekedésnek, és ez mind egy év alatt történt velünk. Szavakkal szinte leírhatatlan.”

Olyannyira sikeresnek bizonyult ez a szerkezet, hogy egészen 3 évig nem is terveztek újabb fogót.

1986-ban is csak a legnagyobb „problémát” javították, amit nem lehetett csendben és gyorsan orvosolni, mégpedig a méretet. Megjelent a Minitool, amely a mai napig a legkisebb, de teljes értékű harapófogóval rendelkező eszköz. Nyeleiből a kicsi penge és reszelő mellett egy-egy markolattoldatot lehetett kihajtani, amivel már a mérete közel megegyezett a P.S.T.-ével.

Ezzel a két fogóval egészen 1988-ig egyedül voltak a valóban jól használható multifogók piacán. (Természetesen ezek a fogók nem végig ugyanúgy néztek ki. A jelentkező konstrukciós hibákat folyamatosan javították, a rossz elképzeléseket újratervezték, de ezekről a részletekről majd egy következő cikkben.) A konkurencia részéről később is csak bátortalan próbálkozások voltak. Először a nem összecsukható Kutmaster jelent meg.

Később pedig a SOG volt az a cég, amely meg akarta lovagolni ezt a hullámot, de ők – hogy ne foghassák termékeikre, hogy Leatherman utánzatok – egy másik ösvényen indultak el.

Bizony, a Barnett HHH késére emlékeztet.

Mellettük a Gerber is belépett erre a területre, de a vártnál alacsonyabb sikerrel, ami miatt hét évig nem is terveztek újabb fogót. Olyan modellel, ami nem tudja a P.S.T. szintjét hozni, vagy nem tud többet, mást nyújtani nála, nehéz a terjeszkedés. Ezt eddigre már egy pár gyártó megtapasztalhatta, de mentségükre szolgáljon, hogy a multifogókat mindkét „nagy” cég csak mellékágként kezdte el gyártani, nem ez volt a fő profiljuk, ellentétben a Leatherman-nal. Így a kudarc esetén sem kellett tartaniuk a csődtől.

1992-re, majdnem 10 év folyamatos Leatherman erősödés és terjeszkedés után a SOG előrukkolt egy már-már LM-re emlékeztető elgondolással.

A konstrukció magában hordozta a gyengeségét, ugyanis az oldalirányba nyitható fogófejet nem a markolat panelje támasztotta nagy erő kifejtése esetén, hanem a rögzítőcsavarok.

1993-ban két fontos dolog történt. Egyik, hogy egyedülálló módon a multifogók iránt eddig folyamatosan élénkülő kereslet korábban elképzelni sem tudott méreteket öltött. A Leatherman éves szinten elérte az egymillió eladott szerszámot. A másik pedig egy filmes esemény, történetesen MacGyver egy Leatherman fogót használt a sorozatban. Mondani sem kell, hogy mekkora marketingértékkel bír egy ilyen esemény, így az egyébként is szépen növekedő eladások egy újabb löketet kaptak. Részint ezért, részint a konkurensek miatt 1994-ben megjelent az eddigi legnagyobb, és legerősebb multifogó, a Leatherman SuperTool.

2 évvel a bevezetése után 650 ezer, a következő évben pedig 1,1 millió darabot adtak csak ebből a modellből. 1996-ban a Leatherman cég Tim legnagyobb örömére elindította a máig is nagy sikernek örvendő „Tool Tale”-t (szabad magyar fordításban: „Fogós Mesék”), ami egy folyamatosan bővülő adatbázis a vásárlók igaz történeteivel. Bárki, akit kisegített egy Leatherman fogó, és ezt meg kívánja osztani, beküldheti a történetét. A legelképesztőbb történetet egy Alaszka felett repülő pilóta mesélte el, akinek a gépe irányíthatatlanul zuhant a föld felé, de a Super Tool-ja segítségével még időben sikerült megjavítania a hibát… Ugyanebben az évben jelent meg a PST II. is, amely az első verzió kicsit komolyabb ráncfelvarrása volt, és a Micra is színre lépett, mint a legelső kulcstartó méretű multiolló. Nem hiába ez a szó, ugyanis a fő szerszám egy olló volt benne.

Még mindig ennél a dátumnál vagyunk, innen is látszik, hogy zsúfolt év volt. Egyre többen, és egyre használhatóbb modellekkel kezdtek előrukkolni. A Bear MGC egyértelműen a Leatherman fogók másolata, egy lényeges különbséggel: a szerszámok csukott állapotban nyithatóak.

Piacra lépett a Wenger, szintén Barnett HHH vonalat követve, illetve a Buck és a Swiss-Tech is.

Végre 1997-et írunk, és a piac egyértelműen egy jobb, többet tudó Leathermam multifogóért kiáltott, mivel a konkurensek kezdtek erősödni, illetve újabb, eddig nem látott, de meglepően használható konstrukciókkal előállni. Megjelent a Victorinox Swiss-Tool első generációja.

A Kershaw első és utolsó komoly fogója, a Multi-Tool A100-as.

Az előző cikkben már megemlített Schrade ST1 Tough Tool, amely egy közel 100 éves konstrukciót vett alapul. (Talán tudatosan, talán véletlenül.)

1998: három nagy gyártó mutatta be eddig fejlesztett adu ászát.

1. A Leatherman a Wave-et, amely ma is méltán népszerű, és szerepelt többek közt Jackie Chan Csúcsformában c. filmjében (bár nem ezért szeretjük).

2. A SOG a PowerLock-ot, teljesen új áttétes megoldású fogófejjel.

3. A Gerber Multi-Plier 600-at.

Ez az év nem csak ezért bírt fontossággal, hanem újabb mérföldkő volt a multifogók történelmében. Egyrészt megérkezett több új generációs eszköz, másrészt ettől az évtől kezdve már minden gyár komolyan vette az összecsukható szerszámok piacát, és nagyobb fontosságot tulajdonított neki. Gyakorlatilag ez az év volt a Nagy Robbanás (avagy a Big Boom). Ettől az évtől kezdve a Leatherman minden évben előrukkolt egy újabb modellel, ami a korábbi évekhez képest nagy változást jelentett a cégnél. Gondoljunk csak bele: 1983 és 1994 között a cég gyakorlatilag 1 fogóval képes volt megőrizni a piaci monopolhelyzetét, és világszerte terjeszkedni. Az elkövetkező időben évente átlagosan 7 új fogó jelent meg, különböző gyártók lobogója alatt. Voltak közöttük, akik gyorsan akartak sokat keresni az olcsó utánzatokkal, majd egy év alatt el is tűntek a piacról. A legtöbb, mostanra a multifogó gyártás területén is kisebb-nagyobb hírnevet szerző márka megpróbálta a saját vonalát továbbvinni, tökéletesíteni, mert azt már korábban is belátták, hogy ha a fogójuk nem tud többet, vagy mást a Leatherman fogóihoz képest, akkor az amerikai lakosság körében (és persze világszerte) nagyon nehéz lesz eladni.

Ezért a SOG a saját erőáttétes vonalán indult tovább, és ezt a konstrukciót a mai napig csiszolgatja, fejlesztgeti. A Victorinox – ha már kéznél volt -, felhasználta a svájci bicskák gyártásával szerzett tapasztalatait (ill. hírnevét), és ezzel akart vevőket csalogatni magához, elsősorban Európában. A Gerber szintén megmaradt a kicsúsztatható fogófej elképzelése mellett, de azt tovább erősítette, tökéletesítette. Sötét ló a Spyderco, mert megjelent egy furcsa szerzettel (T01 Spyderench), amelyre mindent lehetett mondani, csak azt nem, hogy másolták volna valakiről. Gyakorlatilag a CRKT Guppie ősét vették alapul, de azt jelentősen teletömték szteroidokkal, és egy normális késsel.

És a Leatherman? Egyáltalán nem panaszkodhat. Évről évre, az újabb modellekkel párhuzamosan 2 évente teljesen új termékcsaládok bevezetése, korábbi típusok folyamatos nyugdíjazása, közben jelenlét a világ 84 országában, és egyre jobban bővülő elégedett vevőkör jellemzik.

Folytatás következik…

Forrás:

http://leatherman.hu

http://leatherman.com

http://multitool.sosakonline.com/wiki/tiki-index.php

Somogyvári Tibor

 

A sorozat többi része:

 

12 hozzászólás


  1. 1 rty42

    Naccerű, jöhet a folytatás :D

  2. 2 edrose

    Jó, jó, hát végül is a cikk se rossz, de a rákocska tetszik-e? :D :D :D

  3. 3 Switchblade

    Nagyon jo, atfogo cikksorozat. Kivancsian varom a folytatast. :)
    Azert megemlitenem, hogy az elso nagyobb megrendelest (a bizonyos katalogus…)a ma is nepszeru Cabela’s ceg adta le.

  4. 4 Switchblade

    A “Bionic Lobster” is jopofa a cimlapon! :)

  5. 5 hegyespenge

    És akkor olyan megrendelőkről még nem is volt szó, mint a US ARMY. Nekik még steril LST-k is készültek!
    Nagyon finom kis cikk volt ez is. Izgatottan várom a folytatást! :)

  6. 6 angyal

    Tibi!
    Gratulálok az újabb cikkedhez, ez is nagyon jól sikerült!
    Gyerünk tovább, várom a folytatást ebben a témában és persze nagyon sok fajta kés van még, tudsz miről írni! Írjál még ilyen jókat!
    Kösz az új ismeretekért és az élményért!

  7. 7 Somi

    Köszönöm mindenkinek! :)

    Switchblade:
    Kösz a kiegészítést. ;)

    Hegyespenge:
    Sőőőt a steril fogókon kívül teljesen feketéket is gyártottak az US Army részére. Ma is szolgálnak például Irakban a K9-es kutyás egység rendszeresített felszereléseként, és a visszajelzések is pozitívak.

    Páran felhívták rá a figyelmemet, hogy kettő, a multifogógyártás témakörében közepes fontossággal bíró céget kihagytam. Ami nem is lenne nagy gond, de végső soron ezek a cégek más területen világhírűek, így megérdemelnek pár mondatot.

    Az egyik a Buck, ami a maga idejében Leatherman PST alapokon nyugvó fogót tervezett. Sok hasonlóság mellett a fogónak a nyitása volt más, ami szintén az egyik nyél a másikhoz képest 360°-os elforgatásával történt, de nem a szokásos síkban, hanem erre merőlegesen, térben.
    kép_1
    kép_2
    A cég összesen két ilyen jellegű fogóval jelent meg a piacon (BuckTool 360) a ‘90-es években. Ezzel, meg ennek egy miniatürizált változatával (MiniBuck 350), de kudarcát mi sem mutatja jobban, hogy a további fejlesztésekkel teljesen felhagytak, és ráálltak a “multi-bicska” ágra.

    A másik cég a ‘80-as ‘90-es években az amerikai tűzszerészek körében nagy sikernek örvendő AlMar. Szinte “meglepő” módon, de ők is a Barnett HHH-t vették alapul, így ez a konstrukció nem is sorolható a modern multifogók közé. A felhasználási kör sem volt véletlen, mert a rövid csípőfogó fej gyakorlatilag ténylegesen csak kábelek elvágására volt alkalmas, de arra nagyon.
    Link a képekhez, adatalaphoz
    Különlegessége, hogy Seki City-ben készítették, és mindenből a minőséget képviselte. Gyártását, ahogy sok más termékcsaládnak, ennek is felszámolta az AlMar, így ma már nehézkes hozzájutni.

    Ennél többet szerintem nem érdemes ezeknek a cégeknek a fogóira szánni. A Spyderco Spyderench is csak azért került be, mert azt még a mai napig is gyártják.

    Somi

  8. 8 edrose

    Nahát, Somi, még egy pirospont. Nem tudom, ki mondta az Al Mart, de én a Buck után már nem akartam – mint az előbbinél is partikulárisabb darabot – erőltetni… Most meg itt van, köszi! Mert azért egy ilyen 4×4-em egyszer még úgyis lesz… :D

  9. 9 Somi

    Úgy fogalmaznék, hogy eleve nem voltak elfelejtve, csak valaki :) felpiszkálta a Buck-ot, én meg a magyar munkással ellentétben nem csak azt a kátyút foltoztam be, amire kirendeltek, hanem a mellette levő kétszer akkorát is. :)

  10. 10 Golbat

    Somi, gratu, nagyon szépen összeszedett cikket írtál! :)

  11. 11 csoty

    Tovább is van … ? :)

    Gratulálok!

    A jenki gépészmérnököket tényleg a sógoraik vezetik be az acél megmunkálása című kurzusba? :O

  12. 12 home loan

    Lovely. Great site.

Hozzászólok