Késportál

Turist barátunk lendületben van. Most a Kamaraerdő állatvilágának furcsaságairól írt nekünk, melyet a Cold Steel és Ő maga okozott (ideiglenesen). Cold Steel Kudu teszt, Turist módra.

Ezt a olcsó csudát hajdanában még 1990 Ft-ért vettem a különleges acél áruházban. Azóta a dollár árfolyama minimum 15%-ot emelkedett, így érthető, hogy ma már 3990 Ft-ba kerül ugyanott. Nos, nézzük, mit is kapunk ezért a vagyonkáért cserébe.

A penge anyaga német 4116 rozsdamentes acél. Tulajdonságairól nem írok, mert szerintem mindenki többé-kevésbé ismeri és ráadásul a „teszt”-ből kiderül nagyjából, hogy mit is tud. Hosszú, ha meglátja a rend őre, szerintem a helyszínen tarkón lő miatta, így városba nem ajánlom. Az élszalag nagyon hirtelen. Olyan meredek szögben sikerült élezni gyárilag (gondolom az éltartás miatt), hogy izomból kellett a hagymát szeletelni vele. Nos, ezt én rögtön korrigáltam a saját szám íze szerint kissé konvexesen finomabbra, hogy használhatóvá váljék. Tükör polírt kapott. Ezt a részt nem teljesen értem egy korróziótűrő késnél, mert nincs mit védeni, viszont a használatban zavaró. Ha kenyeret vágok vele, beletapad, ugyanez történik a zöldséggel is és ezen felül könnyen karcos lesz, ami minden, de nem esztétikus. A tervezők talán a hölgyekre gondoltak, mert, sminkelős tükörnek jobb, mint a mobil. A markolat műanyag, az a becsületes neve, hogy Zy-Ex, ebből, gondolom, mindenkinek egyértelmű, miről is van szó (zytel). A zár külső, gyűrűs megoldás, fogjuk látni, nagyjából milyen. Összességében egy olcsó, de nagyon masszív bicska benyomását kelti.
Sokszor járok az erdőben, legtöbbször a Kamaraerdőben, mert az közel van helyileg is, meg a szívem közepéhez is. Kicsi erdő, kicsi kirándulás, nem is viszek sok vasat, csak egyet, meg a svejzi fűrészes kulcstartómat. Az összes felmerülő dolgot aztán ezzel az egy bicsakkal oldom meg. Ez most is így történt.
Indulás előtt a zoknimba rejtettem, mert a múltkor is igazoltattak és gondoltam, oda már a jó ízlés miatt sem nyúlnak be. Majd, amikor az ösvényre léptünk, az övemre húzott karabinerre akasztottam, ami rendkívül praktikus, mert egy mozdulattal fel – lekattintható és mindig kéznél van. Zsebbe szerintem túl nagy, főleg, amikor menet közben keresztbe áll, mint a lenyelt fogkefe. Előnye, hogy semmi súlya, ha elveszíted, észre sem veszed.

A zár. A zár első ránézésre nem tűnik beton biztosnak, de higgyétek el nekem, kipróbáltam és erős. Azt nem mondom, hogy motorháztetők lyuggatását is rezzenéstelen arccal vállalnám, de megütögettem viszonylag erősen, ahogy a promós videóban is mutatják és a hír igaz, nem csukódott a kezemre és nem is lett lötyögős tőle. Ugyanez a Buck utánzat Herbertz, Klaas és egyéb bicskákra nem igaz, azok a próba után kotyogóssá váltak. Még a Trailguide is! Ez nem. Nyitni nagyon egyszerű, zárni viszont már nem annyira. Két-három páleszig még biztonságos, utána inkább reggel…

Lássuk, milyen feladatokkal találkoztunk a vadonban. Ághegyezés. Gond nélkül, könnyedén lehet vele nyársat hegyezni, akár keményebb ágakat is és háncsolni is kiváló. A markolat formájából adódóan azonban elég rendesen kell markolni, ami egy idő után a pengevájat miatt kényelmetlen. Nekem például a kisujjamat eléggé meggyötörte a nyüstölés. Persze ez bicska, nem erre való, de mégis.

Amikor egy rövid kitérő erejéig letértem az ösvényről (majdnem azt írtam, sárga útról :D), egyszer csak megláttam egy korhadozó fenyőt, amiből egy fatwoodnak látszó tárgy állt ki. (Fatwood: Olyan fenyőág, amely a fa elhalása után a tönkben marad és magában tartja a beleszáradt gyantát, ami miatt tűzgyújtáshoz kiváló éleszték. Szótári jelentése -> Fat: zsír/kövér; Wood: fa, tehát zsíros, vagy kövér fa.) Magyarul foklának szokás hívni. Gondoltam, megjegyzem, hol volt és visszajövök egy baltával kibányászni, de a kisördög nem hagyta. Ki kellett rúgnom, nem bírtam ki. Sikeresen kicitáltam a korhadozó tönkből, de nyilván, amikor nem késsel vagy baltával szedi ki az ember, akkor rengeteg a fölös anyag, amit le kell pucolni. Nos, ez volt most a fő feladat Kudu barátomnak. Két kis ágacskát szereztem és durván fél óra volt, míg a bicskával használhatóvá varázsoltam. Sajnos egyik sem volt olyan fat, ahogy gondoltam, de remekül működnek így is.

A farigcsálás során azt tapasztaltam, hogy a vágóképesség a vékony pengének köszönhetően nagyon jó, viszont a polírra felragadt a gyanta és rettentően tapadt a penge. Ettől függetlenül sikeresen állta a sarat. Az éltartással kapcsolatban nagyot csalódtam, de pozitív irányban, mert majdnem olyan jó, mint az N678 éltartása. Viszont az anyag nem olyan erős sajnos. Amikor végeztem, megszemléltem a teljes élszalagot. Két helyen találtam becsillanást. Miután lepucoltam a pengét, közelebbről már lehetett látni, hogy nem csak becsillan, hanem két nagyon apró darab kipattant a pengéből (ebből az egyikben voltam csak biztos a kosz miatt). Ez már csak azért is érdekes, mert az ilyen lágyabb acéloknál inkább kihajlani szokott az élszalag, amit egy fenéssel 100%-osan lehet korrigálni és éppen ebben áll a 420 és társai előnye (pl. bicska vs. tányér). Ennél a késnél úgy tűnik, a szokásosnál ridegebbre edzették a pengét, ami jelentősen megnöveli az éltartást, viszont kipattogásra hajlamossá is teszi az élt. Mindezek fényében érthető a meredek gyári élszög. Itt kell megjegyeznem, hogy egyáltalán nem durvultam a késsel, ugyanúgy használtam, mint az Opinel Outdoor modellt, aminek hasonló kiképzéstől meg se nyikkant az éle, pedig az élszög nem meredekebb, mint, amit a Kudura húztam (csak, hát az 12C27).

A faragásnál a nyitógyűrű nagyon zavaró. Ha marokra fogom, akkor benyomódik a mutató és hüvelykujjam közötti izomba, ha meg oldalra döntöm, akkor a hüvelykkel tudom támasztani a pengét, de az olyan vékony, hogy kényelmetlenül vágja az ujjamat (de azért használható, persze). Lássuk be, ez inkább konyhai modell, mint bushcraft.

Később készítettem vele tollas ágat. Addigra már a kezem kicsit megsínylette a munkát, mégis azt kell, mondjam, ebben a feladatban kiválóan teljesített. Remekül irányítható (valószínűleg a konvexesítés miatt is), és nagyon jól metsz. Erőt kifejteni vele nem annyira jó, így megállapítható, hogy a kés erősebb, mint amennyire komolyabb fájdalom nélkül igénybe lehet venni. Ez mindent összevetve egy jó tulajdonsága. Nagyon biztonságos darab, mert egyrészt remekül tapad a markolat még izzadt tenyérben is, másrészt a gyűrű állandóan figyelmeztet, hol is van a penge, ami az erős zár miatt nem csukódik az ujjainkra.

Amikor hazaértünk, még egy suvickolás után előkészítettem vele az ebédnek valót, mielőtt megfentem volna. Szinte semmit sem veszített az éléből, legalábbis a munka élből, mert a hagymát, krumplit, szalonnát, húst, répát, paprikát csodálatosan aprította. A végén megfentem pár mozdulattal a DC4 kerámiáján, majd bőrön és tökéletesen beretvál azóta is. A fenés után csak egy kipattant részt találtam meg rajta, ami nagyon elenyésző méretű, egyáltalán nem zavaró a munkában. Terepen, koszosan sokkal drámaibbnak hatott.
Összességében azt gondolom, hogy ezért a pénzért ez a kés ajándék. Nagyon megbízható, nagyon erős, nagyon jól tartja az élét és, ha rendeltetésszerűen használjuk és nem akarunk fakitermelést végezni vele, akkor egy remek, tartós, erős, megbízható társra lelhetünk benne.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet.

Turist (Kroó János)