maç sonuçları

Karbon EDC

Karbonszál vagy ahogy a világ késes dimenziójában gyakran nevezzük, CF (carbon fiber). Rendszerint a korszerű alapanyagok között tartjuk számon, pedig már több, mint 50 éve nem újdonság. Legalább 30 éve behálózza (szó szerint) mindennapjainkat, legyen szó autó- és motorsportokról, kerékpárokról, síelésről, munkavédelemről vagy akár fotózásról.

Kesportal: Karbon01 - indafoto.hu

A karbonszál-kompozitok és a karbonszál-tartalmú öntött műanyagok gyakran észrevétlenek a késvilágban. A ránézésre egyszerű fekete műanyagról nehéz eldönteni, hogy valóban tartalmaz-e erősítést (karbonszál, esetleg üvegszál formájában). Nem így áll a helyzet a kompozitokkal, melyeket éppen mintázatuk miatt választunk (többnyire) markolatok anyagául. Az ilyen anyagok karbonszál-tartalmú szövethálóból rétegzett, a rétegek között műgyanta (epoxy, vinilészter vagy akár poliészter) kötőanyaggal kitöltött táblák. Késes szempontból ennél nem is kell messzebbre mennünk. (Aki mégis szeretne, az esetleg kezdje például itt (PDF). Mázsányi anyag van magyarul is, webszerte.)

Kesportal: Karbon02 - indafoto.hu

Tekinthetünk tehát a CF-re úgy, mint az egyszerű mikartákra, melyekben papír vagy szöveg helyett karbonszálból készült szövet van. (Az üvegszálas verzió ugye a G10 és társai.) A CF táblákat többnyire a szövetük mintázatával, ezáltal a kívánt markolatmintával különböztetjük meg (kizárólag késbarát szempontrendszerben, ahol a fizikai tulajdonságbeli eltérések kevésbé jelentősek). Hála a textilipari szakemberek találékonyságának, a mintázatok tárháza igen széles. Akit a CF igazán érdekel, annak ajánlom például a Carbon Fiber Gear oldalt további böngészésre.

Kesportal: Karbon03b - indafoto.hu

A kompozitba foglalt szövet mintázata igyekszik homogén maradni, ám a préseléses technológia miatt a rétegek torzulhatnak, elcsúszhatnak. Nem mellékesen a felület csiszolásával is más-más mintázatot kapunk. Nem egyszerű a késkészítő élete, ha szép és egyforma felületet akar kialakítani egy kés markolatának mindkét oldalán. Jobb nem csiszolással megkeresni a mintát, hanem a gyári felső réteget használni – ha lehetőség van rá. (Mindegy, milyen laminált anyagról beszélünk, a probléma létezik mikartánál és G10-nél is.) A CF lapok élein a karbonszálas szövet hullámos mintázatot eredményez.

Kesportal: Karbon03a - indafoto.hu

Kesportal: Karbon03c - indafoto.hu

Természetesen az esztétikumon túl van más fontos, pozitív hozadéka is a karbonszál-laminátumok alkalmazásának. A CF ugyanis rendkívül erős, viszonylag hajlékony, de legfőképpen könnyű! Ahogy a repülőgép- vagy autóiparban is, „kés” szempontból is ugyanolyan fontos (néha), hogy könnyű legyen az elkészült portéka. Ezzel a szándékoltan hosszú bevezetővel el is jutottunk a fő témához, az ultrakönnyű EDC bicskához – mely jelen esetben Jakab Imre kezei alól került ki.

Kesportal: Karbon04 - indafoto.hu

A bicska meglehetősen sokáig járta a kiállításokat, míg gazdára talált. Magam is többször láttam, nézegettem majd tettem vissza a készítő asztalára (amikor volt rá lehetőségem választani, mást vittem). Aztán a múló idővel együtt változott az igény is, más szempontok váltak fontossá. Hiába nem robusztus, erős konstrukció, ha az ember kénytelen a nehéz vasakat hátrahagyni (a fiókban), a zseb mélyén kényelmesen hordható bicskák között kezd el válogatni, feltéve, hogy nem akar lemondani a mindig kéznél levő zsebkésről. Lemondani márpedig nem áll szándékomban, ráadásul a változatosságot is igénylem.

Kesportal: Karbon05 - indafoto.hu

Aztán a (nem is annyira) hirtelen lobbant szerelem után jöttek az együttélés már-már megszokássá váló napjai. A bicska kapott egy tokot, hogy ne a zsebben beletömődő mocsok tisztogatásával fecséreljem az időt, amikor vágni kellene. Márpedig kell, nincs vita. Legyen az narancs, alma, vagy éppen valami menet közben felmerülő vágnivaló (például asztal-költöztetéskor újrakábelezés közben fazonírozandó kábelkötegelők hada). A vékony penge pedig csak dolgozik, én pedig néha meglepődök, hogy még mindig nem tört le a hegye, vagy az éléből egy darab. Különösen, amikor egy tálnyi diót „megtörök” (helyesebben szétfeszegetek) vele.

Kesportal: Karbon06a - indafoto.hu

Kesportal: Karbon06b - indafoto.hu

A bicska 56 gramm, ez a korábban bemutatott, ugyancsak ultrakönnyűnek számító Benchmade 530-cal van partiban. A markolat teljes egészében karbonszál-kompozit, még a távtartó is. A markolatot a tengelycsavaron túl 2 kis csavar tartja össze (a markolat végén). A tengely rozsdamentes acél, ahogy a keresztzáras mechanizmus zárnyelve is. Ezt a vékony lemezdarabot ugyancsak két kisméretű csavar rögzíti a markolatpanelben kialakított fészkébe.

Kesportal: Karbon07a - indafoto.hu

Kesportal: Karbon07b - indafoto.hu

A penge pedig… zseniális. Egyfelől az igen régóta kedvelt, máig jó kompromisszumnak (kiváló éltartás, nem túl bonyolult és időigényes újraélezhetőség mellett) számító RWL-34 jelű rozsdamentes acél. Sokan használják, jellemzően a készítők által kínált acélok között a felső kategóriában szerepel. Az acélon túl a penge tömegének csökkentése, könnyítése az igazán kellemes. Míg a tengely és a zár körül teljes vastagságú (3 mm) a lemez, a teljesen felköszörült leélezéssel együtt ez gyorsan 1,5 mm-es gerincvastagságra csökken. A penge szélessége 22 mm-ről viszonylag egyenletesen fut ki a hegyig, közepesen íves élvonalat rajzolva. Igazi zsebszike penge, melyre ha nem lenne kézírásos kurzív fonttal feltüntetve a „Jakab” gravír, akkor is jó eséllyel eltalálnánk készítője nevét.

Kesportal: Karbon08 - indafoto.hu

A zár stabilitásától és a laminátumba menetes persely nélkül kapcsolódó csavaros megoldás terhelhetőségétől némiképp tartottam. Örömteli, hogy sem a markolat csavarjai, sem pedig a zárnyelv rögzítése nem adta meg magát, de még csak meg sem lazultak. Igaz, hogy a vékony pengével senki nem áll neki emberkedni, de azért kapott némi terhelést, amiről már úgy gondoltam, nem volna szabad.

Kesportal: Karbon09 - indafoto.hu

A penge sötétített, emlékeim szerint a hőkezelés során képződött réteg van meghagyva. Apró szépséghiba, hogy a kellő gondosság elmaradása miatt némi folt látható ezen a rétegen. Használati értékéből nem von le, de jól szemlélteti, hogy acél barnítására nem ez a legmegfelelőbb eljárás (feltéve, ha minőségi kontrollt a készítő kézben kívánja tartani). A zsebkés árába ez a „szeplő” simán belefért, hiszen pl. a hozzá hasonlított BM 530 áráért egy kategóriával magasabb minőségű anyagokat kaptam.

Miért jó nekem, hogy a zsebkésem markolata karbonszál, azon túl, hogy könnyű? Nos, a technológia ugyan minimum 50 éves, de még korántsem aknáztuk ki a benne rejlő lehetőségeket. A nehézkes sorozatgyártás újabb és újabb fogásokkal gazdaságosabb és egyszerűbb lesz. Még jobban hétköznapjaink szerves részévé fog válni az anyag, mint ígéretes, viszonylag tisztává tehető (jelenleg még energiaigényes) technológia.

Meg aztán… ha a reggeli szalámi szeletelésekor a karbon bicskanyélről éppen egy versenyautó, vagy a veszélytelen és következmények nélküli száguldozás jut az eszembe, akkor oda már sikerült becsempészni valamit… 😉

BlackWoOd

11 hozzászólás


  1. 1 hegyespenge

    Ez üdítő kis anyag volt, és nagyon is megértem a sokféle műanyagban rejlő számtalan lehetőség keltette izgalmat! Nekem a már több, mint 100 éves bakelit ad újabb, és újabb felismeréseket, de a karbonszálastól is van még mit tanulni. Kezdő készítőknek azért leírnám, hogy a karbonszálas műanyagok csiszolásánál készüljenek fel némi vakarózásra, és mindenképp használjanak porszűrő maszkot, és szemvédőt!

  2. 2 ernoma

    Valóban kellemes volt az olvasása, nézése…Hozzátenném még azt, hogy két hasonlót én is készítettem, a markolatpanelek 4,5 mm vászon micartából készültek. Én rendszeresen cipeltem magammal az erdőbe is, és ha van olyan, hogy bushcraft zsebkés, akkor teljesen megfelelt annak. Ugyanis több alkalommal tiszta erőből vágtam fába, és az egész meg se nyekkent 🙂

  3. 3 Alanson

    Jó írás és szép a Cord 812-es is.

  4. 4 GD

    Jól sikerült cikk, viszont egy dolog bántja a szememet: miért kell folyamatosan karbonozni, mikor van annak szép magyar neve is (szén)?

    hegyespenge tanácsát pedig annyival egészíteném ki, hogy nem csak a szénszálas, hanem az összes kompozit és a műgyanták gőzei, pora is erősen rákkeltő, úgyhogy tényleg elkel az óvatosság!

  5. 5 Baszajev

    Karbonszál, szénszál alapanyag gyártása Magyarországon is folyik.
    Két napot dolgoztunk kollégámmal 3 éve Nyergesújfaluban egy Zoltek nevű üzemben.
    Utána minden munkavégzést megtagadtunk a területen.
    Nem csak a szén szál gyártása ( karbon alapanyag) de a hozzá szükséges vegyszerek is súlyosan egészségkárosítóak, rákkeltőek. Azóta más szemmel nézem ezt az anyagot.

  6. 6 FuTI007

    Nagyon örülök, hogy a csúcsacélok mellett az egyéb összetevőkben is egyébként régi, késeknél új anyagok kerülnek terítékre. Tisztelettel kérdezném a szerzőt, hogy tapasztalatai alapján, egy titánvázas, a kellő helyeken, pl. a zárnyelv és pengető találkozásánál acéllal erősített kés tömege, stabilitása hogy viszonyul egy szénszálas, liner nélküli késhez?
    Köszönettel az érdekes cikkért: FuTI007

  7. 7 kocsisferi

    …”A penge sötétített, emlékeim szerint a hőkezelés során képződött réteg van meghagyva. Apró szépséghiba, hogy a kellő gondosság elmaradása miatt némi folt látható ezen a rétegen. Használati értékéből nem von le, de jól szemlélteti, hogy acél barnítására nem ez a legmegfelelőbb eljárás (feltéve, ha minőségi kontrollt a készítő kézben kívánja tartani).”….

    Ezt a részt kifejtenéd bővebben? 😉

  8. 8 Somi

    Egyre jobban írsz, gratulálok!
    Maga a bicska a részletei miatt nem tetszik. A zárat rögzítő kilógó csavarfej és alatta az eltört/beszakadt szénszál, a pengetőnél „mosolygós” élezéshez hasonlóan igénytelen. Csavartok menete a marklatba van fúrva? Ez is „érdekes”.
    Egyébként szép lenne.

  9. 9 BlackWoOd

    A mosolygós pengető az én művem, így volt a legegyszerűbb kiszedni az élkezdet apró rekurzióját – ezt nem lehet Imre számlájára írni. 🙂

  10. 10 BlackWoOd

    Kocsis Feri: melyik részt kellene jobban kifejtenem?

    Az a pár mondat arra vonatkozik, hogy nem feltétlenül az edzzés/megeresztés után a pengén maradó bevonat a legszerencsésebb szinezési módszer, ha a készítő szabályozni akarja a felület minőségét. Tekintve, hogy pl. hőkezelés előtt kerülhet egy-két ujjlenyomat a pengére, vagy mint ezen a kis pengén is, valami hozzáér, ezért némi nyomot hagy.

    A hagyományos vegyszeres barnításokat magának végző késkészítő nyilván könnyebben be tudja tartani a szükséges lépéseket és fogásokat, hogy homogén felületet (vagy amilyet szeretne) kapjon.

  11. 11 kocsisferi

    Ez így kerek.
    Az eredeti változat olvasásakor volt bennem bizonytalanság. Hogy ez ne maradjon meg, rákérdeztem.
    A „kellő gondosság elmaradása” kifejezést éreztem zavarónak abban gondolatsorban.
    Így mintha azt próbáltad volna sugallni, hogy kellő gondossággal lehet hőkezeléssel egyöntetű bevonatot képezni a pengén. (Persze ez sem biztos, hogy lehetetlen.)
    Aztán a következő mondatod már sejteti azt a tartalmat, amit most bővebben kifejtettél.

    Köszönöm a választ. 🙂

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.