Késportál

Hinderer vonalon nemrégiben foglalkoztunk a hamisítványokkal, úgy illik, hogy a legális alternatíváknak is szenteljünk pár sort. A Hinderer-Zero Tolerance kollaboráció eredményeképpen megvalósult modellek közül ez alkalommal a ZT 0550-et vizsgálom meg közelebbről.

2010-es Blade Show egyik fontos eseménye volt Rick Hinderer és a ZT (tulajdonképpen Kai USA) együttműködésének bejelentése. A kiállításon bemutatták az egyik közös gyermeket is, mely éppen a ZT 0550 volt. A prototípus ígéretesnek bizonyult, nagyjából előrevetítette, mire számíthatnak a késbarátok. A gyártásba kerülő végleges változat azért pár részletben eltér a kezdeti koncepciótól.

A prototípuson a G10 markolathéj alatt még nincs alaplemez, a széria változaton viszont van, 410-es rozsdamentes acélból. A protó markolatának végén levő acél távtartó, melyen a csavarhúzó volt, kikerült a megvalósított sorozatból. Az amúgy sem könnyű bicskáról így lekerült egy kis súlyfelesleg, ráadásul a funkció hasznossága eléggé megosztotta a kések iránt érdeklődő közösséget. (Az köztudott, hogy a ZT/Kershaw aktívan használja(~ta) a különböző fórumokat információszerzésre és szivárogtatásra egyaránt.)

Mivel a Kershaw ezt a Zero Tolerance modellt nem titkoltan EDC szerepre szánta, érdemes áttekinteni a kés fizikai paramétereit is. A penge 9 cm hosszúságú, közel 4 mm vastagságú rozsdamentes acél. A leggyakoribb változat S35VN-ből készült, mely a közkedvelt S30V acél optimalizált változatának tekinthető. Egy gyártás közben felmerült „baki” folytán 113 példány véletlenül a 0551-es modell Elmax pengéjét kapta. A pengékre tévedésből a 0550 gravír került, majd ezeket tették valóban a 0550 markolatába. Legalábbis ez a Kershaw webes legendája (aktív, nem hivatalos fórumos jelenlét). Ezeknek a különleges daraboknak egy része éppen Európába került, így cseh és hazai késbarátok is biztosan örülhetnek ezeknek a ritkább daraboknak.

Az S35VN acél és az erre váltás mellett egyes webes források az eredeti S30V ötvözetben levő vanádium arányának lecsökkentését (4-ről 3%-ra) hozzák fel, mint legfontosabb érvet. Az S35VN-ben nióbiumot is használnak az acél szemcseszerkezetének finomítására és karbidképzőként. Ennek oka lehet egyfelől a vanádium árának emelkedése, másfelől az a tény, hogy vegyületei igencsak mérgezőek. De a legrealisztikusabb indok, hogy az S35VN valamivel könnyebben, gyorsabban megmunkálható, könnyebben csiszolható, ráadásul élezni is könnyebb. (Érdekesség még, hogy több, európai gyártású, késalapanyagnak is használt acélban szerepel a vanádium helyett/mellett nióbium, mint ötvöző már régebb óta. Ilyen például a Niolox, vagy az RN15X.)

A penge anyagán túl igen lényeges még annak kialakítása is. A 0550-es modell egy hagyományos domború hegyű pengét kapott, melyen nagyjából kétharmad szélességig alakították ki az egyenes leélezést. A gyári élszalag szép egyenletes, majdnem pontosan középen van az él. Gyári kategóriában ennél sokkal többre manapság már nem igazán lehet számítani. A hagyományos pengeformát sikeresen megtöri a pengeháton kialakított leköszörülés. Nem tekinthető hamis fokélnek, csupán dizájnelem, de nagyon hatásos és korszerű megjelenést kölcsönöz a pengének. Nem mellesleg, ettől (is) lesz „Hindereres”, akár a tervező aláírásának is vehetjük.

A bicska zár oldali alaplemeze majdnem 5 mm vastagságú titán. A zármegoldás keretzáras (frame lock), a zárnyelv legkisebb keresztmetszete a kikönnyítésnél 13 mm² (1 mm x 13 mm, nagyjából téglalap). A zárat ellátták a Hinderer-féle stabilizátor csavarral, de sajnos ez a modell sem örökölte meg a 300-as széria „Zero Tolerance” feliratos alkatrészét. Így picit snassz lett, ilyen apróságok nagyon meg tudják emelni a „coolness faktort”.

Érdekesség, hogy a 0551-en és a korai 0550-eseken a zár kikönnyítése az alaplemezen belülről történt, míg például a ZT 0302 vagy egy Hinderer XM-18 esetén ezt kívülről tették meg. Az első pár sorozat után azonban megváltoztatták a terveket, az új 0550 már kívülről mart könnyítéssel készül. Jelentősége nem sok van, talán a zár súlyos túlterhelése esetén viselkedik eltérően a két megoldás (kihajlana, ha a stabilizátor csavar engedné vagy megszorul és egyszerűen összeroggyan). Az áttervezésre nyilván az adott okot, hogy a korai változat (első generációsként hivatkozik rá a webes publikációk zöme) esetén előfordultak gondok a pengerögzítő golyó pozíciójával, a rögzítés erejével és úgy általában a zárral. Biztosan nem az összes első generációs példány hibás, ugyanis a bemutatott darab is ilyen, zárhibák nélkül.

A markolat másik fele G10 panelt kapott, alatta 410-es rozsdamentes acél alaplemezzel, melyet jelentősen kikönnyítettek. A magam részéről (különösen, ha egy HD folder ligában versenyezni kívánó késről van szó) ennek a részletnek tudok örülni, még akkor is, ha a kellően vastag G10 panel önmagában is maximálisan elviselne minden épeszű felhasználás melletti terhelést (meg még annál többet is). A G10 felületére textúrázás gyanánt marógéppel készített minta került. Ez a szokásos felületi üvegszövet mintázaton túl jobb tapadást biztosít, de a tapintással érzékelhető érdességet jelentősen nem növeli. A markolat nyitott kialakítású, három esztergált távtartó és az ehhez szükséges csavarok tartják egyben a kést. A tisztítás szétszerelés nélkül nagyjából megoldható, de a perforált alaplemez azért nem könnyíti meg az erre igényesebb késbarát életét.

Az övcsipeszen sokat nem variáltak a tervezők, a modell megörökölte a 300-as széria klipjét, legalábbis ami az első generációs modelleket illeti (0550, 0551). Az újabb példányok (2nd gen.) a 0560-as széria jobban rejtő, „deep pocket carry” alkatrészét kapták meg, mely még véletlenül sem csereszabatos a „ZT” feliratossal (90°-kal elforgatták a 2 csavar pozícióját a markolaton). Örömteli ugyanakkor, hogy a bicskát jobb és bal zsebben hordó felhasználókra is gondoltak, ugyanis tetszőleges oldalra felszerelhető mindkét fajta esetén a klip. A maximális variálhatóság jegyében ráadásul a heggyel felfelé és lefelé is pozicionálhatjuk zsebkésünket – ki hogy szereti. A markolaton található még egy jókora, 6 mm-es zsinórfurat is, ha valaki szereti zsebkését díszíteni vagy a klip miatt mélyebben ülő bicska elővételét egy kicsit megkönnyítené.

De ha már „Zero Tolerance”, akkor emlékezzünk meg a hibákról is, melyek igazából csak használat közben derülnek ki, vagy nem teljesen tudatos elégedetlenséget okozhatnak a részletekben kevésbé elmélyedő felhasználók számára. A szokatlan rész a mutatóujj számára kialakított vájat. Ahogy a képen látható, a markolat végén levő letöréssel együtt a markolat egy hátsóbb pozícióban fogást tesz igazán kényelmessé (hasonlóan az XM-18 markolatához). A pengén kialakított támaszra (jimping) helyezve a hüvelykujjat az bizony magával húzná a többit is, így használat közben (különösen, ha a markolatot valamiért fordítani is kell) előfordul, hogy a fogást bizonytalannak érezzük, esetleg a mutatóujj előrefog(na) a penge tövére. Ez a jelenség egy meghagyott flipperrel (hosszú ujjvédőként is funkcionál) és a markolat elejére továbbvitt bordázással bizonyosan megszűnne. Kicsit olyan, mintha egy jól bevált, átgondolt dizájnba (XM-18) papíron, teszt nélkül nyúltak volna bele. A flippernek egyébként is örültem volna, biztos elfogult vagyok.

Pár szót érdemel még a pengén található nyitószemölcs is. Ahogy a 0300-as sorozat esetén, úgy itt is ez az alkatrész támasztja meg a pengét nyitott állapotban a markolat vállán. Eltérés azonban, hogy míg a 300-asokon ez az alkatrész akadályozza meg, hogy a zárt penge túlzottan a markolatba forduljon, addig az 550-esben erre egy külön alkatrészt használnak. Ennek a megoldásnak az előnye, hogy így a szemölcsöknek nem kell az alaplemez élén feltámaszkodniuk, így kényelmesen marad hely a pengét nyitó ujjak számára. Ennek persze a 300-asok esetén nem volt sok jelentősége a nyitásrásegítés és a flipper miatt, de az 550-esek teljesen manuális működtetésűek.

Ahhoz a tényhez sem árt, ha hozzászokunk, hogy a kezdetben igen masszív, nehéz igénybevételre (túl)tervezett Zero Tolerance márkanév az utóbbi időben már új koncepciót takar. Kezd beszivárogni a márkába a high-tech öltönyös zsebkés koncepció és az ezzel járó változtatások. Szerencsére a 0550-es modellek ezt a váltást megúszták egy kevésbé túlméretezett (de még így is erős) tengelycsavarral. A penge, a markolat és a zár kellően erős és masszív, a szatén fényű titán alaplemez egy fokkal elegánsabb. A modell mindenkinek jó társa lehet a hétköznapokban, aki hajlandó a bicska túlsúlyával megbarátkozni. 173 grammos tömegével nem mondható éppen pehelysúlyú versenyzőnek (egy 5 mm vastag pengével szerelt Zsolt-féle Fekete Erő 200 gramm körül van).

BlackWoOd

További fotók az eredeti 0550 prototípusról.

Angol nyelvű ismertető a 2. generációs ZT 0550-ről (további fotókkal az újabb változatról)

Összehasonlító videó: 0550 vs. 0551