Boczor Péter éltársunk szakértelme és munkája sokunk késében benne van anélkül, hogy tudnánk róla. Több késkészítő rá bízta pengéinek, kardjainak hőkezelését, mellyel Péter több, mint 30 éven keresztül hivatásszerűen foglalkozott egészen a közelmúltig. Most, hogy a jól megérdemelt nyugdíjas évek következnek, Szerszámedző fórumtársunk mutatott néhány bicskát munkái közül, melyeket hobbiból, szabadidejében alkotott. Precíz szerkezetek, nem hiába műszerész is az atyjuk.
A szerszámacélok mellett Péter kedveli a tiszafát, mint szépen erezett, változatos mintázatú fafélét. Ugyan a tiszafa minden része (a termésének húsán kívül), így száraz fája is mérgező, ez az idők során soha senkit nem gátolt meg abban, hogy dísztárgyakat (pl. ékszerdobozt), bútorokat vagy használati eszközöket (például tálakat is) készítsen belőle. Gyönyörűen erezett és kellően kemény fája a hangszereken, íjakon kívül akár késnyélnek is megfelelő. Már azon túl, persze, hogy a legenda szerint boszorkányok lakták a vénebb példányok odvas törzsét.
Kevesen tudják, hogy Boczor kések azért eddig is készültek, legfőképpen ismerős vadászok, barátok számára. Az eddig felbukkant munkák (késtalálkozóra rendszeresen járók előnyben) kivétel nélkül hagyományos formavilágú kések voltak. Péter úgy tűnik, a jól bevált és sokszor bizonyított formákra szeret építeni, a világ megváltását és a szokatlan formákkal kísérletezést meghagyja az ifjaknak. A konzervatívnak is tekinthető látvány azért szerencsére kicsit sem régies vagy marad meg a szigorú hagyományőrzés szintjén.
Tiszafa gyökérből készült markolatpaneles bicskái, melyeket volt szerencsém alaposan szemügyre venni abszolút megállják a helyüket a piacot jellemző bőséges formaválaszték mellett is. Például a Buck hasonló hangulatú, 110-es modellje a mai napig népszerű az amerikai vásárlók körében, annak ellenére, hogy közel 50 éve készül lényegében változatlan formában. A cseh késbarátok számára is hozzáférhető a Mikov markolatból kiemelkedő záróelemes hátsó záras bicskája (lásd a fotón), szintén már legalább 30 éve. No, a mi hazai száztizesünk nyugodtan lehetne egy ilyen Boczor-bicska.
A technikai részletek iránt érdeklődők is megnyugodhatnak: ezek a bicskák az utolsó csavarig kiváló anyagokból építkeznek. Mindkét bicska pengéje D2 szerszámacél. A nagyobbik pengéje 90 mm hosszú, a rugó és a kékített zárelem 60SM1A rugóacélból készült. Az elülső és hátsó baknik ezen a késen tömör ezüstből vannak. A fekete fiber alá alpakka lemezke került díszítésnek, így az ezüst szürkéjéből az alpakka jellegzetes fényén keresztül jutunk el a réz alaplemezek sárga színéhez. A kisebb bicska rugója és kilincse KO13 rozsdamentes acél, baknija alpakka (újezüst).
A bicskákat csavarok tartják össze, melyek ügyesen el vannak rejtve – ha máshogy nem, ebonit korongokkal vannak lefedve. A zárelem kilincsei mindkét esetben finoman érdesítettek (stílszerűen a szerszámokról megszokott gyémánt mintázattal). A nagyobb bicskán a zár mögé került egy furat is, melybe díszítő zsinórkát, bőrfonatot, óraláncot, vagy „Hello, Kitty”-s fityegőt fűzhetünk. Ez a kis furat a markolatból kilógó zárelemmel együtt manapság unikumszámba megy. Sokkal elegánsabb, mint pl. a Victorinox bicskák mini kulcskarikás megoldása – kár, hogy ez gyakorlatilag kikopott a ma kapható kések tervezőinek eszköztárából, a felhasznált dizájnelemek közül.
A stílusos, úriemberes (egyáltalán nem öreguras) bicskákban benne van az anyag, mindkettő picit súlyosnak tűnt kézben forgatva. Apró hátrány, de legalább érezzük, hogy a zsebben van. Penge Borisznak nem lehet egy rossz szava sem, hiszen „a súly a megbízhatóság jele”. A képeken felbukkanó rövid integrál vadászkés szintén D2 (K8, 1.2379, kinek hogy ugrik be) acélból készült, természetesen szintén tiszafa gyökér panelekkel.
Mivel Péter nem bicskagyáros, így a precíz munka és minőségi anyagok mellett ritkaságuk is hozzájárul késeinek, bicskáinak exkluzivitásához. Sajnos Boczor Úr nem az informatika barátja, így viszonylag ritkán és kevés információt kapunk munkáiról a fórumban (szerencsére időnként van segítsége). Aki egyébként nem követi figyelemmel a fórumot, annak is érdemes majd nyitott szemmel járnia, hátha belebotlik egy-egy Boczor késbe itt-ott.
BlackWoOd
A fotókat Boczor Péter biztosította.
Jó cikk, jó bicskák… mi kell még?;-)
Gratula a készítőnek, nagyon egyben vannak ezek a vasak!
Szépek, jók, szeretnék is ilyet! Irány a késtali!
Stílusos, úriemberes ,exkluziv!
Remek bicskák, remek cikk…..
Uraim ! Egy süvegelés kijár !
Nagyon szépek! Nekem mondjuk még jobban tetszenének még egyszerűbben, azaz a fíber-alpakka átmenet nélkül, de ez ízlés dolga. Elismerésem!
A tiszafa is nagyon szép… Itthon elég ritkán találkozni vele, külön öröm látni. Kis érdekesség: 1999-ben egy iszonyú vihar a versailles-i kastély kertjében nagyszámú ősöreg fát kidöntött. Ezekből 2000-ben jótékonysági árverést rendeztek, ahol Guy Vialis, az egyik komoly Laguiole-gyártó műhely tulaja a legszebb tiszafa-, tulipánfa, puszpáng- és tujatömböket megvásárolta, s ezek a Chateau Laguiole sorozatban azóta is kaphatók.
http://www.access-wines.com/chateau_laguiole/couteaux_sommeliers_parc_versailles.php
Nagyon szépek ezek a bicskák. Élmény volt kézbevenni, csukni, nyitni. Prémium minőség. 😉
Stiasztok!
Meg tudná mondani valaki,hogy hol érdemes és lehet egyedi beütőt készíttetni?
Remekül néznek ki! Mint részlet főként a zár/fonattartó rész fogott meg! Kellemes időtöltést a további késkészítéshez!
Szépek a bicsakok… főleg a kicsi!
Apró helyesbítés: a tiszafa nyitvatermő -> nincs termése. A piros magköpenye ehető.
Csatlakozva az előttem szólókhoz, kiváló bicskák! Ha az ember a részleteket is megfigyeli, több is mint kiváló… 🙂
Nagyszerűek!
Gratulálok Kolléga Úr.
Köszönöm a cikket és a hozzászólásokat.
Szépek, precízek, elegánsak.
Gratulálok Péter.
Akár hányszor nézem,mindig igazi élményt nyújtanak ezek a kések. Arany keze van Boczor Péternek,ez nem vitás. Köszönet a cikkért!
Gyonyoru munkak, de az a FA !!!
Most találtam (egy kink alapján), gyönyörű kések, bicskák!