Késportál

Palcsesz Imre éltársunk igazi hobbi késes. Tanulmányai mellett, szabadidejében készít késeket, melyek egytől-egyik igényesen kivitelezett munkák. Angelero álnéven a fórum látogatói számára közismert tag, azonban itt a blogon eddig még nem mutattunk munkáiból semmit. Ezen a helyzeten most változtatunk egy kvázi véletlenszerűen kiválasztott darabbal. Mert az ő munkái közül akár csukott szemmel is lehet…

A kiválasztott kés egy tavaly decemberben elkészült darab, melynek pengéje egy ideje már pihent Imre műhelyében. A kés anyaga N695 jelű rozsdamentes acél, mely a Böhler kínálatában a jól ismert 440C megfelelője. Az anyag jó korróziótűrő, gyakran használják gyári, nagy sorozatban gyártott késeknél csakúgy, mint egyedi készítésű vadászkések esetében. Népszerűségének oka közismertségén túl (a vevők számára ez fontos) a könnyű élezhetőség melletti megfelelő éltartás. A kés 4 mm vastag lemezanyagból készült, a penge hossza picivel 10 centiméter fölötti. Nagyjából 95 mm a hasznos élhosszúság, melyet munkára lehet fogni.

A penge formája mindenképpen érdekes. Jens Ansø néhány kése mindenképpen feltűnik hatására lelki szemeink előtt, ha figyelemmel kísérjük munkáját. Különösen a Haddock folder, mely igen hasonló pengével készül. A VOX kések között is találkozunk hasonlóval, különösen, hogy Jesper Voxnæs egészen újszerű formájú konyhakéseket is készít. Taktikai „santoku” kése például egészen hasonló forma. Jesper és Jens (mindketten dánok egyébként) munkáit a késes társadalom régóta követi, legnépszerűbb formáikat a Böker is gyártja hozzáférhető áron.

A markolat anyaga cocobolo (trópusi keményfa fajta), mely ugyancsak elterjedt alapanyagnak számít a késkészítők körében is. Készítenek még ebből a fából hangszert, ékszerdobozt, de vadhívó csalisípot is. A fa érdekessége, hogy fellelhető belőle a víznél nehezebb példány is, tehát olyan fa, mely a tiszta vízben elsüllyed. Ennek a markolatpanelnek a szépségét a kontrasztos évgyűrű-sávjai adják. A narancs-vörös árnyalathoz a réz szegecsek harmonikusan illeszkednek.

Ha már a markolatnál tartunk, akkor muszáj megvizsgálnunk az ergonómiáját is. A kontúr szinte tökéletes, kellemesen elkeskenyített a mutató és kis ujjaknál. A markolat közepének „pocakja” is jól kitölti a tenyeret, az is jó gondolat. Apró malőr, hogy az egész markolat kicsire sikerült. Rendesen megmarkolva vagy a kisujj támaszkodik a lekerekített markolatvég alatt, vagy ha a kialakított íven megtámasztjuk, akkor a mutatóujjat tolja a pengetőre, közvetlenül az él kezdetéhez. Háromujjas fogással, ha a kisujjat hagyjuk a markolatra alulról, hátulról támaszkodni, akkor kis kompromisszum árán egészen jól lehet a kést használni.

Használni, de mire is? Ha a háromujjas fogáson túltesszük magunkat, akkor elkezdhetünk a kés számára munkát keresni. Konyhai inasként (a santoku forma okán) kipróbálva elég gyorsan levonható a következtetés: a penge rövid. Egy kisebb pulykamell-filé feldolgozása is körülményes, ha nem éri át teljesen az acél. Zöldségfélék darabolása közben a 4 mm-es pengevastagság eléggé érezhető, a majdnem teljes felköszörülés ellenére. Fokhagyma, vöröshagyma apróra vágásához, kockázásához például teljesen jó volt, de nem mindenki szereti cserélgetni a kést főzőcske közben (inkább gyakran öblíti le). Ha már összemaszatoltuk a pengét, akkor egy apró kellemetlenséggel szembe kell néznünk. A fa és az acél között helyet kapó fiber az a fajta, mely meleg víz (mosogatás) hatására jelentős mértékben feldagad, kilóg. Száradás után persze visszamászik a helyére, kérdés, a ragasztás tartósságára ez milyen negatív hatással van.

No, de ha nem a konyha az ideális tetthely, akkor micsoda? A kés erős hegye és a majdnem egyenes él egészen kellemes tábori farigcsálós késsé teszi ezt a csíkos markolatú darabot. A kerekített panelek jól támaszkodnak a tenyérbe, így az erős mozdulatok közben sem nyomja a tenyeret – de sajnos a rövid markolat itt is korlátozó tényező. Farönkön szétverni – no, ahhoz túl szép és rövid is. A zsinórfurat éppen ezért picit optimista elképzelés, nem hiszem, hogy valaha szükség lesz rá. A kihasználatlanság ellenére a lyukban levő csőszegecs eldolgozása azért példás.

Általános késnek, mondjuk a kesztyűtartóba van kevésbé szép, egyszerűbb darab száz is, kár ezt ilyesmire elpazarolni. Reggelizni, kolbászt szeletelni, zsemlét vágni, lekvárt kenni viszont kiváló. Hegye nincs, így alapvető étkezési illemre is nevel – nem tudjuk a katonákat felszúrni, villaként használva a pengét, így nem is vesszük azt a szánkba. Esetleg magunkkal vihetjük a szabadba, szigorúan az étel elkészítéséhez, elfogyasztásához. Legalább lesz nálunk egy tartalék kés, mely bírja a gyűrődést és szükség esetén nyársat is faraghatunk vele, vagy állványt a bográcsnak.

Szóval ez egy mindenes kés, elsősorban kis kezűeknek, ifjaknak és hölgyeknek. Imre formatanulmánya, ujjgyakorlat a késkészítés bonyolult hangszerén. A néha-néha bemutatott kései közül ez is egy mintaszerűen kivitelezett darab. Jó acél, kellemes forma, érdekes panelek. Minden, ami egy figyelemre méltó késhez szükséges. Csak az a fiber fogyjon el gyorsan…

BlackWoOd