Vannak ismert, begyöpösödött sztereotípiák, amelyek valamilyen szinten ugyan nemzetköziek is, de mi, magyarok azért e sportágban is bőven verjük a világot. Ilyen például, hogy ha ipar, ha gyártás, akkor minden, ami olasz, az gagyi. Bezzeg a német – aaaz iiigeeen! Namármost egyet mondhatunk: az európai késgyártás terén a fenti elmélet nemhogy bedől, de olasz-német viszonylatban mintha egyre inkább fordítva lenne…
Jöjjön erre rögtön két példa, amelyeket idén alaposabban tanulmányoztunk. A Fantoni márkát (kevesen tudják, hogy saját kínálatuk mellett ők gyártják a Gerber Blackie Collins féle River-sorozat csupafém változatát, illetve részben ők gyártották, és szerelték teljesen össze a Lone Wolf R. W. Loveless sorozatát is) idősebb és ifjabb Fantoni urak maguk képviselték, és igen érdekes dolgokat fedezhetünk föl kínálatukban. Itt van például népszerű vízi-, vitorlás- és búvárkésük, a fixpengés R.R.K., amelyből Németországban már tizenötezres (!) eladásnál tartanak. Könnyű, jó fogású (gumírozott markolat) modell, 3 mm-es 425 mod. pengével, amelyet az egyik legnagyobb vitorlás szervezettel, a Brit Királyi Yachtszövetséggel (Royal Yachting Association, RYA) együtt terveztek. Két változatban készül: van egy lekerekített birkaláb hegyű-seklinyitós (utóbbit nem rendszeres, hanem vészhelyzeti használatra ajánlják), illetve egy hevedervágós hegykiképzésű modell.
Van aztán egy dedikált mentőkésük is, a Rescue Tool. Ez már Sandvik 13C26 pengével és üvegszálas műanyag markolattal (piros vagy sárga) készül, a végén karbidtüskével, leszerelhető csipesszel. Automata, igen határozott működéssel. Jó ötlet, hogy a penge csapódását egy kis acélcsavar fogja föl, amely állítható is, így a penge esetleges játékát szabályozni lehet.
A taktikai vonal sem idegen tőlük, ezt bizonyítja például a két méretben létező, impresszív, Harsey-tervezésű folder. Kőmosott S30V penge (8 vagy 10 centis), fekete vagy prérifarkasbarna G10 markolat, titán alaplemezek és csipesz – mi kell még?
Találtunk aztán egy igen szép vonalú új modellt is náluk, 2012-es újdonság. Egy fiatal fehérorosz késkészítő, Dimitrij Szinkevics tervezte, akinek modern vonalú, szép és érdekes folderjei és fixei vannak (további képek itt). (Mellékszál: a Fantoni-standon épp ott volt egy jelentősebb orosz kereskedő, akivel szintén elbeszélgettünk, és mondta, hogy Szinkevics valamennyire talán ismert már, de a legnagyobb sztár náluk mindenképp Szkrilov: minden szpecnazos, kágébés, kormány-, test és egyéb őr meg elitalakulatos Szkrilov-kést akar. Ja, és azt is mondta, hogy: A Strider? Ugyan már… Az bájkereknek való!)
A LionSteelnél először egy olyan újdonságra lettünk figyelmesek, amely a sztenderd kínálatban nem szerepel, mert a svájci rendőrség és a Polizeibedarf rendőrellátó szaküzlet közreműködésével kifejlesztett, kizárólag az utóbbi által forgalmazott modell: a PM-1. Nagy, erős, rokonszenves ergonómiájú modell, persze élezze a fene.
A svájcirendőr-bicska után persze jött – a figyelmet a márka minden további modelljéről elvonó – SR-1, amellyel sose lehet betelni. S nem csak azért, mert mindig öröm kézbe venni, hanem azért is, mert annyi változatban létezik, hogy csak na. Alu-, titán- vagy immár damasztmarkolat, normál (D2, Sleipner) vagy damasztpengével, sok színben… Ami közös bennük, s egyben a modell védjegye: a látványos, anyagtól függetlenül egy tömbből kimunkált (monoblokk) markolat, amelynek köszönhetően 2010-ben az SR-1 a Blade magazin „Leginnovatívabb külföldi dizájn” díját is elnyerte.
A különböző markolatú modelleket fogdosva meglepő volt, hogy az ugyanolyan méretekkel rendelkező alumarkolat ekkora tömegben/térfogaton már mennyire érezhetően, és milyen jelentősen könnyebb a titánnál – pedig még csíptető is volt rajta.
A damaszkolt pengék az amerikai Chad Nichols rozsdamentes damasztjából készülnek, fantázianevük gyík- (Lizard) és esőcsepp- (RainDrop) damaszt. A képeken a gyík látható.
És igen, jól látjátok: akinek a damaszt-titán kombó túl kevés lenne, damaszt penge- és markolatpárosítást is választhat. Ugyanaz az acél, ugyanúgy egy tömbből forgácsolva. Hogy a mindennapokra is akadjon valami bicska a zsebünkbe, értitek.
Folyt. köv.
Szöveg és kép: Rózsa Edvárd
Telement nyállal megint a billentyűm… 😀 A Fantoni-Harsey nagyon szimpatikus, a Lionsteel vasak meg szinte műtárgyak.
Ed, köszönjük a beszámolót! 🙂
Nagyon jó kis cikk! A saját ízlésficamom miatt viszont a kések: brrr! Ezek közül egyik se, sajna…
IWA beszámoló érkezik még?
huhh azok a polizei pengék…fincsi!!!
Ed, kösz újra, Szkrilovot meg kellene hívni késtalira! 🙂
A gyíkdamaszt bejön! 🙂
Szkrilov pedig (Игорь Скрылёв Александрович, tehát kiejtés szerint inkább Szkrüljov) azért olyan „vágyott”, mert az oroszok egyrészt – saját szempontjukból – jó értelemben vett nacionalisták (a Magyar Honvédségnek se lenne rossz egy „házi”, magyar profi készítő…), valamint Medvegyevnek is adtak egyet Igor kései közül… tehát az csak jó lehet! 😀
A „külföldibb” (pl. ukrán) fórumokon már nem ennyire egyértelmű a rajongás érte (de még egyes orosz fórumokon sem).
Szépek azok a damasztok és jó az a Fantoni mentőkés. Köszi Ed.
„Német” minőség vs olasz szar: nagy gondban lesz egy csomó német gyártó, ha a német származás igazolásához nem lesz már elég, hogy átrepült a kínai csomag szólingen felett…
Amit még úgy-ahogy (német) minőségnek lehet nevezni, nagyrészt Észak-Olaszországban (Premana, Maniago) készül…
Persze, az olaszoknál is hasonló a helyzet, őszinte rettegést válthat ki a partnerekből, ha valaki meg óhajtja nézni a magas színvonalú olasz terméket gyártás közben, a gyárban…
Az a pengejátékot kompenzáló csavar hatalmas ötlet!
Alumínium vs. titán: olyan parasztvakítás-féle. Kb. mint a mókus és a patkány: mindkettő rágcsáló, de a mókusnak jobb a sajtója. De a marketing miatt megérjük, hogy egyszer szkandiumból készül majd a markolat, ha a titán már unalmas lesz.
Jó kis cikk.
Köszönjük!
Szkrilov késeit hol lehet megnézni?
Ennél jobbat sajnos nem tudok. Majd talán az oroszosok segítenek… 😉 Az mondjuk látszik, hogy a NOKS-nak sokat tervezett.
http://www.google.hu/search?q=Игорь+Скрылёв+Александрович&hl=hu&newwindow=1&prmd=imvnsfd&source=lnms&tbm=isch&ei=uWZuT4e3G8qQswbC2ey5Aw&sa=X&oi=mode_link&ct=mode&cd=2&sqi=2&ved=0CA4Q_AUoAQ&biw=1280&bih=664#hl=hu&newwindow=1&tbm=isch&sa=1&q=Игорь+Александрович+Скрылёв+Ножи+&oq=Игорь+Александрович+Скрылёв+Ножи+&aq=f&aqi=&aql=&gs_l=img.3…146208l146208l6l147693l1l1l0l0l0l0l210l210l2-1l1l0.frgbld.&pbx=1&bav=on.2,or.r_gc.r_pw.r_qf.,cf.osb&fp=280b07097f045eef&biw=1280&bih=664
nem véltelenül. ahogy olvasom, a NOKS tulajdonosa és főtevezője is egyben, kb. mint SF a SOG esetében. de nem csak a NOKSnak, pár további késes cégben is érdekelt, és természetesen jópár, késes témájú könyvet jegyez szerzőként. pár rákeresés alapján valami oylamsi alakjának gondolom már, mint Zachert a hazai toxikológiában — bármi van, elsőre őt interjúvolják meg a témában a tévés stábok. „saját” honlapját nem találta, de lehúztam pár érdekesebb linket, majd a fórumra felrakom valamikor.
vannak érdekes ötletei és megoldásai, viszont azt kell mondjam (és nem esik nehezemre), Szinkevics kései sokkal modernebbek, nagyon tetszenek. van pár formája, amit simán sorozatgyártásba lehet dobni, egyediek, szépek, érdekesek, jók. a nagy cégek helyében én odafigyelnék erre az emberre.
Hehe, akkor ezek szerint van Szkrilov (közeli) késem – az OSZA-2 eléggé az. 🙂
Oh,elált a lélegzetem,a pulzusom az egekben!Várom a folytatást.
JO cikk mindig jo tanulni, de az en izlesemnek ezek a kesek tul agggreszivek maradnak…ne kerdezd nem tudom miert?