Késportál

Pálinkás András éltársunk nagy Hinderer rajongó, birtokol is ilyen bicskákat, ezért (némi győzködés hatására) készített számunkra egy képes összefoglalót, amolyan Hindererológiát. Az angol nyelvű fórumokat nem látogatók és a márkát kevésbé ismerők számára igazi hiánypótló írás.

Rick késes pályafutását tradicionális vadász és táborozásnál használható darabok készítésével kezdte, melyeket a közeli, helyi vásárokban adott el. Mivel korábban kovács és patkolókovács is volt és ilyen irányú ismereteit bővíteni kívánta, Hugh Bartrug (aki a mozaik-damaszk egyik úttörője volt, tavaly elhunyt) mellett fejlesztette magát 13 évig, mely idő alatt damaszk és művészi késeket készített.

Ezen korszak vége felé egyre inkább foglalkoztatta, hogy sok késtulaj boldogan beszél róla, milyen jó érzés használni a tőle legutóbb vett darabot. Rájött, hogy ideje visszatérni ahhoz, amivel mindig is foglalkozni akart, az erős és használható kések készítéséhez. Így felhagyott a művészi darabok készítésével és újra elővette a vadászok és természetjárók által használt pengeformákat. A váltás után röviddel a Gerber felkérte egy kooperációra – ennek eredménye lett a Game Pro.

A kapcsolat folytatása lett a Firestorm, majd a Hinderer Rescue. Kései természetesen a fegyveres testületek tagjaihoz is eljutottak, akik megelégedéssel használták azokat.

Később a Benchmade számára is tervezett egy fixpengés vadászkést, mely az NRA termékvonal tagja lett.

Ezen közben fejlesztette ki a Lockbar Stabilizer-t, melyet jelenleg a Strider (SnG, SMF, AR, GB és Dauntless modellek), valamint a Zero Tolerance (300-as széria és az új ZT-Hinderer kooperációs 0550 és 0551-es modellek) használnak a saját készítésű modellek mellett.

A fegyveres testületek tagjai részéről felmerült az igény kubotanok készítésére is, mely Modular Kubaton néven készült el.

Természetesen a kések sem szorultak háttérbe, saját készítésben főleg folder modellek készültek.

Firetac:

Flashover:

Flame (gen.2, s30v pengével):

Ezen modellnél bukkan fel először a Spanto pengeforma (fenti kép). Saját bevallása szerint Hinderer ebben próbálta ötvözni az általános használatra kedvelt spear point (lándzsahegyű) és a lyukasztásra, feszegetésre alkalmasabb, erősebb tanto hegy előnyeit. A fenti modellek ma már nem rendelhetőek, egy-egy darab a Firetac-ből készül néha. Ennek oka, hogy a Flame (gen2)-ből kifejlesztett modell átvette a szerepüket. Ez a modell az XM-18, melyet 2006. júniusában mutatott be, azonnal Spanto heggyel. Jelenleg ebből a harmadik generáció fut (az első és második mind custom modell volt).

Az első generáció s30v acélból készült, a másodiknál jelent meg a Duratech 20cv, mely modellek pengéje homorú élezést (hollow grind) kapott. A harmadik generáció legtöbbje is 20cv-ből van, tavasszal egy sorozat „CTS-XHP”-ből, a legújabb custom modell pedig s35vn acélból készült.

A harmadik generációtól a pengék vizes vágását már nem Rick végzi, valamint a G10 panel egy része sem nála készül, mivel akkora igény van a modell iránt, hogy a jelenlegi, 2-3 éves listás várokozási idő is tarthatatlan lenne. A kések többi alkatrésze (még a csavarok és az övcsipeszek is) Rick műhelyében készülnek. Ezek ellenére megkülönböztetünk sorozatban gyártott és egyedi verziót, a különbség mindössze annyi, hogy az egyedi modelleket szalagcsiszolón, kézzel, míg a többit CNC vezérelt gépen köszörülik. Minden példány átmegy Rick kezén – még ha Rob Orlando rakta is össze –, mert minden penge élezését személyesen végzi el.

A 3. generációból készült néhány clip point pengés, slicer és hamis fokéles darab is. A rekurzív tanto (hellfire) pengés modellek darabszáma igen csekély, pedig szerintem lenne rá nagyobb igény is…

Az XM-18 két méretben készül, 3” (~ 76 mm) illetve 3,5” (~ 90 mm) pengehosszal. A kisebbik pengevastagsága 3,4 – 3,5 mm, a nagyobbé 4,2 mm, illetve utóbbiból készült néhány „fatty” változat is, ezek 5 mm-esek (tulajdonképpen az xm-24 próbái voltak). A G10 markolat (az első generációt kivéve) cserélhető mindkét méreten, színek garmadájából lehet választani (narancs, citrom, 4-féle zöld, fekete, vörös, rózsaszín, barna, kék-fekete, zöld-fekete, terepmintás, carbon fiber. Ezeken kívül készültek kis szériás darabok is, jelenleg titán és micarta, de tervben van a jádezöld G10 kivitel is). Készült néhány darab titán markolattal és „flame”-elve is. A pengék legnagyobb része kőmosott, kisebb része satin és beadblasted. A folderek nyitott kialakítása a könnyebb tisztíthatóságot hivatott szolgálni.

Sima (fekete) és fatty (tan):

Készült egy 4”-es verzió is, ez az XM-24 nevet kapta (5 mm-es pengevastagság). Ez jelenleg csak custom verzióban elérhető néha, a sorozatban gyártott első széria év végére várható. Fentről lefelé: XM-24, XM-18 3,5”, Strider SnG, XM-18 3”, Strider PT.

Aki képes várni éveket vagy kimenni az USA-ba egy kiállítás első napjára, annak egy sorozatgyártott XM-18 385 dollárjába, míg az egyedi változat minimum 550 dollárjába kerülne. Az XM-24 változatok árcéduláján 550 illetve 700 dolláros ár szerepel jelenleg. A CF markolat mintegy 100 dolláros felárat jelent. Aki viszont nem bír várni, az az XM-18-ért minimum $550-t, az XM-24-ért várhatóan $900-$1000 kell, hogy fizessen az itt-ott (eBay, fórumok adok-veszek rovatai) felbukkanó példányokért.

Meg kell említeni a jelenleg futó fixpengés késeket is, melyek formailag egy az egyben a folderek megfelelői, azonban méretükben eltérnek.

Fieldtac:

Természetesen sapkák (baseball és kötött), pólók is kaphatók, valamint a Lockbar Stabilizer is cserélhető (egy cal45-ös töltényhüvelyből). Újdonság a Hinderer Zippo és a cserélhető klip „vak” helyére betehető koponya.

Hogy ne csak száraz tények legyenek, megosztanám veletek a gondolataimat a márkával kapcsolatban. Aki gyakorlati tapasztalatokra vár ebben a részben, azt ki kell ábrándítanom. Inkább az érzéseimet írom le, viszonyítási alapként Strider modellekre fogok hivatkozni (PT és 3 db SnG – 1 full flat grind, 1 ¾ grind és egy ¾ grind tanto).

Lassan 5 éve, hogy feliratkoztam egyért a Blue Line Gear-en. Tavaly év elején jött az email, hogy válasszak – nekem 3”-es kellett volna, az nem volt. Így még ma is ott vagyok az első körben, aki választhat a következő beérkező adagból (de azóta még nem kaptak).

Aztán áprilisban – az akkor még késsel is foglalkozó – Monkey Depot honlapján megláttam egy kéket – vesztemre! Levélváltás után (melyben szóvá tettem Bradynek, miért hergeli vele a jónépet, hogy van belőle…) megvettem.

Előtte nem volt Strider SnG-m, csak késtalálkozón sikerült közelebbről megnéznem egyet, de a Hinderer ehhez képest is nagy volt! Ez egy SMF SnG méretben! A markolat formája nem a kedvencem (ismerős forma, Bill Harsey tervez ilyeneket előszertettel), de a G10 mintázata a legjobb, amit valaha fogtam (csak a Strider zsinór és a Busse micarta markolatát tartom ilyen kiválónak). A markolatszélességet viszont mintha a kezemre tervezték volna. Képről a kék g10 tetszett, de az életben nem igazán hozott lázba (ezért is lesz lecserélve).

Keresgélni kezdtem egy legális méretet, hogy legyen, ha kell. Egy 3”-es, flipperes XM-18 lett a vége. A pici zabálnivaló. Sokkal több, mint a PT, legális méretben teljes értékű EDC. Míg a nagyobb „overbuilt” (túlméretezett), addig a kicsi messze nem. Igazából nem is tudom miért akarom annyira a nagyobbikat!?

Hogy a nagyobb valójában mit tud, azt szinte csak Rick tudja dokumentálni, mert hiába kért képeket jól lestrapált késekről, nem kapott – egyszerűen nem talált senkit, aki úgy (akarná) használni, mint egy Stridert. Pedig bírná, talán még többet is. Rick és Mickék tulajdonképpen ugyanazt a kést alkották meg, csak teljesen más megközelítésből és úton értek el ugyanoda. A hegy gyakorlatilag ugyanoda „mutat”, a pengeforma is szinte ugyanaz (az SnG teljes felköszörültsége és a nyitófurat „nyomán” van kikönnyítve, míg az XM-18 a fokélnél). A zár és tengely is testvérek. Különbség csak a markolat formáját tekintve van.

A két forma más-más fogásmódokat enged meg. A Strider ujjvájatába (choiljába) bátran belefogok, a pengén még van a hüvelykujj-támaszból. A Hinderer esetében a penge a nyitópöcök után erősen lejt, így a choilban nem lehet biztosan fogást találni és a pengeháton sincs már támasz. Az XM-18 esetében emiatt finomabb munkáknál „távolabbi” fogás áll kézre, míg az SnG-nél a pengét fogva dolgozhatunk. A Striderek hüvelykujj-támasza agresszívebb kiképzésű, az XM-18 nem mar bele annyira az ujjba.

Mindkettő a végletekig végiggondolt kés. Míg a Strider a katonai vonal felől jött, addig Rick (mivel önkéntes tűzoltó is) inkább a „normál” használhatóság, egy átlagember igényei felől, de mindketten a roppant masszivitás irányába tettek lépéseket. Mickék ezt az ésszerűség keretein belül tették, míg Rick fél lépéssel átment a határon. De aki ezt tudni – érezni! – akarja, annak kézbe kell vennie egyet.

…és mégis eladtam a nagyobbat! Imádom-gyűlölöm viszony volt ez részemről felé. Imádtam, mert rettentő erős, ugyanakkor gyűlöltem is, mert húzta lefelé a zsebemet – állandóan éreztem, nálam van. Nem tudom miért ilyen súlyos egyéniség! Talán a G10 alá nem kéne a merevítés? A nagy keringő végén rájöttem: számomra ez inkább az élezett feszítővas kategória, noha vágásra is tökéletesen alkalmas (még ha az élezés miatt a fokél kikönnyítésétől eltekintve a penge 2/3-ig teljes pengevastagság áll rendelkezésre). A pici viszont nagyon bevált! Néha kicsi, mert nem lehet úgy erővel bánni vele, mint egy nagyobb késsel, de egy Strider PT markolata nem lenne ennyire kényelmes munka közben.

Miért lett ilyen népszerű ez a modell? Mert a korábbi modellek 450 USD-től induló áraival szemben ez 385-öt kóstál; ezért a pénzért egy gyári modellnél – de még egy semi-customnak tekinthető Stridernél is – sokkal kiemelkedőbb, finomabb minőséget ad. Tulajdonképpen egy custom modell minőségét kapjuk, azoknál jó 200 USD-vel olcsóbban, és nagy részüknél jóval masszívabb kivitelben.

Pálinkás András (Palesz)

A képek Rick Hinderer honlapjáról származnak, valamint Horog, BennyRay és az általam készített, fórumon bemutatott képek.

Hinderer Knives honlapja