Ugyan furcsának és viccesnek tűnhet a felvetés, hogy nap, mint nap egy marhahúsos szendvicset hordjunk magunkkal, de mégsem teljesen értelmetlen. A Böker jóvoltából a kicsit maszatos zsömle helyett zsebkést tömhetünk Burger címszóval nadrágzsebünkbe…
A Böker 2009-ben új zsebkésmodelleket mutatott be a Plus termékcsoporton belül Exskelibur I és II néven. Tulajdonképpen egy több, mint 15 éves múltra visszatekintő koncepció tömeggyártásra alkalmassá tett változatairól van szó, melyek Mike Skellern, dél-afrikai késkészítővel kollaborációban készülnek.
Az eredeti Exskelibur kések dizájnját Fred Burger és Mike Skellern jegyzik, kik az 1980-as évek végétől együttműködtek. Az egyedi minőségű, precízen elkészített és illesztett zsebkések iránti megnövekedett igényt felismerve az 1990-es évek elején Hilton Purvis (aki ekkor már elismert scrimshaw művész volt és otthonosan mozgott az egyedi kések világában) segítségét igénybe véve megalkották az „Exskelibur I”-et (melynek nevét saját neveikből, kis szójátékkal hoztak létre). Burger és Skellern útjai később elváltak, a közös dizájnt azonban mindketten készítették. (A Böker Skellerntől vásárolta meg a gyártás jogát, feltételezésem szerint azért, mert ő már nem készíti ezt a modellt. A formát ezért egyre inkább Burgerének tulajdonítják, a custom modellek után kutatva is ezen a vonalon juthatunk el legkönnyebben.)
A Böker által készített Exskelibur I és II verziók a kis szériában készülő, G10 markolatanyagú kések viszonylag pontos másolatai. Érdekes módon a „II” jelű, kisebb változat felel meg az egyedi modellnek méretét és formáját tekintve, de elhagyták róla a jellegzetes, nyitást segítő orrot a pengehátról (cserébe kapott egy kicsi körömvájatot). Mindkét kés pengeanyaga 440C rozsdamentes acél, mely itt nyilvánvalóan költségcsökkentési céllal került alkalmazásra, azonban véletlenül egyezik a korai (1990-es évek közepe), eredeti modellek esetében használttal (azóta Mr. Burger N690-re váltott ezen modell esetén).
Mindkét Böker verzió markolata fekete G10 (üvegszálas műanyag), melyet a kisebb kés esetén meghagytak érdesített felületűnek és laposnak, ám a nagyobbikon nem túl szépen lekerekítették a panelek lapjait. Az üvegszálas csiszolt mintázat elég kusza, rendezetlensége miatt látványa összekarcoltság érzetét kelti – noha tapintása egyenletes, kis mértékben érdes.
A markolat környékén időzve vessünk egy pillantást a tengelycsavarokra. Egyedi (nem szabványos) megoldásúak, stílusukban passzolnak a késekhez, ám sajnos speciális szerszámot igényelnének, melyet nem mellékelnek a dobozban. Ugyan mindkét penge kellemesen könnyen, kotyogás mentesen és finoman jár, ám egy foldernél előfordul, hogy felhasználója igényeinek megfelelően beállítaná a nyitás erősségét, esetleg a folyamatos használat következtében utánállításra szorulna. Látszólag apróság, de biztosan fejtörést fog okozni néhány felhasználónak. (Bizonyára öröm lesz szerszámkészítő után kajtatni vagy Seeger-fogóval buherálni.)
Kellemes részlet ebben az árkategóriában a merevítésnek, illetve zárlemeznek alkalmazott kékített titán lemez. A korrózióálló EDC koncepcióba kiválóan illeszkedik, alacsonyabban tartja mindkét bicska tömegét is és általános feladatok elvégzésére tökéletesen elég az 1,25 mm vastagságával. Ha már említettem az alacsony tömeget, akkor érdemes azt számszerűsíteni. A kisebb, II. jelű modell 61 grammot nyom, míg a jóval nagyobb és nehezebb pengéjű I-es verzió is csak 88,5 gramm. A kisebb még egy könnyű nyári nadrágnak vagy akár ingnek sem fogja lehúzni a zsebét.
A tömeg mellett a zsebkések méretei is fontosak. A kisebb kés pengehosszúsága 7 centiméter, szélessége 22 mm, vastagsága 3 mm. A nagyobb változat pengéje 2 centiméterrel hosszabb, kicsit húsosabb, 26 mm széles, ám ugyanúgy 3 mm vastag. A markolatok legnagyobb vastagsága is megegyezik. Az alkalmazott, szintén kékített titánból készült övcsipeszek is azonosak, teljesen csereszabatosan a két modell között. Mindkét bicskán egyoldali, de hegy fenn és lenn rögzítési módot is lehetővé tesznek. Egyszerű vonalvezetésű, kiválóan funkcionáló megoldás. Biztonságosan rögzíti a bicskát, a nadrág szövetét sem bántja.
A kényelmes viselhetőség és hordhatóság mellett azért a legfontosabb szempont egy vágószerszámnál mégiscsak a pengéje, valamint annak tulajdonságai. Mint említettem, a gyártónak a 440C acélra esett a választása. A 3 mm vastag pengék mindkét méretnél közel a pengehátig nagy ívben, homorúra (holkeresre) élezettek, vékony élszalaggal megfejelve. A gyári él kicsit durva volt (nyilván ebbe az árkategóriába ennyi fért bele), használatba vétel előtt újraélezést igényelt, a fenés önmagában kevés lett volna.
Természetesen a kisebb (legálisan viselhető) méretű kést magam is kipróbáltam EDC szerepkörben (legalább 3 hónapon keresztül). A penge metszőképessége az élkialakításnak köszönhetően kiváló. A domború hegy, mely alig van magasabban, mint a penge tengelye is a munkakés benyomást erősíti. A napi étkezési rutinműveletekkel nem lesz gondunk, ha egyébként a 7 cm-es penge elegendő számunkra. A nyitást segítő orr hiányában ennek a verziónak az egykezes működtetése igényel némi gyakorlást (a nagy esetében ez triviális, egyszerűen adja magát), de nem lehetetlen, megszokható. További tapasztalatom még, hogy a pengeanyag szinte ordít egy magunknál hordott fenő (esetleg élező) alkalmatosság után. Nem vagyok úgy általában a 440C ellen, de a felhasznált kínai anyag és/vagy technológia elmarad az itthon megszokott 440C minőségétől, legalábbis éltartásban biztosan.
A „light EDC” szerepkörre szánt zsebkés esetén ugyan nem elvárás az ultraerős zár, de probléma lehet ebben a mezőnyben is a zár gyengesége. Nyilván titánból is többféle anyagminőség használatos, sajnos ebbe a kínai gyártású bicskába egy talán túl rugalmas ötvözetet tettek. A komolynak nem nevezhető, nyárfából fa kiskanál faragás feladaton a zár némileg alulmúlta az elvárhatót. Terhelés hatására egyszerűen átzárt a szemközti G10 panelig, majd ott a penge záróelemén megtapadva igencsak megnehezítette annak zárását. Érdekes módon a zárnyelven szemmel látható, végleges változás nem történt. A lemezt pihentetve nagyjából az eredeti (gyári) zárási állapotot tapasztalom most is. (A faragás egyébként még EDC bicskával is célszerű elvárás, kerültem már olyan helyzetbe, hogy egy WC-tartály törött tengelyét megfelelően átfaragott fakanál szárával voltam kénytelen helyettesíteni.)
A fent bemutatott késeket olyanoknak ajánlanám napi viseletre, akiknek igazán nagy vágási és éltartásbeli teljesítményre nincs rendszeresen szükségük (és esetleg amúgy is hordanak táskájukban egy masszív, fixpengés kést vagy falbontó foldert). A Böker által megcélzott kategóriában (az itthon is megfizethető középkategória alsó sávja) mindenképpen jó vételnek számítanak, már csak a felhasznált anyagok és kivitel minőségét tekintve is (talán a nagyobb változat G10 paneljét érdemes picit megcsiszolni valami finomabb csiszolóanyaggal). Ennyi pénzért (~$35 és ~$55 környéke amerikai webshopok kínálatában) nem nagyon fogunk titánból és G10-ből építkező, kifejezetten gusztusos külsejű zsebként találni.
Jó hír a G10 műanyagot nem preferálók számára, hogy idén már kapható a fa (mocsári tölgy) markolatpaneles verzió is (mindkét méretben) Exskelimoor néven.
BlackWoOd
További képek: ITT megtekinthetőek.
Jó kis írás, gratulálok hozzá! Külön öröm számomra, hogy olcsóbb késekről is olvashatunk időnként, mert sajnos nem mindenki számára fizethetők meg még egy alsóbb középkategória darabjai sem, mégis szeretnének a pénzükért jó minőséget kapni.
Tehát egy gyenge éltartású, megbízhatatlan zárszerkezetű késről beszélünk, aminek nehézkes az egykezes nyitása, normál eszközökkel szétszedhetetlen, ráadásul az árából sokkal jobbakat is vehetünk. Pozitívuma van egyáltalán? 🙂
A cikk jó, köszönet értes4
Alanson: nyilván bal lábbal keltél, azért sarkítottad ennyire, de még így sincs teljesen igazad. 🙂
A nehézkes egykezes nyitás pl. a német piacon előny, lévén ott az verboten (nyilván ezért van a körömvájat).
A gyenge éltartás nézőpont kérdése, van a CMP-3V alatt is élet. Legalább könnyű élezni és még mindig a piaci gagyi fölött van az éltartása.
A zár megbízhatatlanságáról sem derült ki semmi, végülis nem old ki magától és a túlterheléstől (_light_!_ EDC) sem szenvedett maradandó károsodást…
Tudom, hogy te a szuperacél falbontókat csíped, de amikor élőben láttad a kisebbik Exk-t, úgy emlékszem (ha jól emlékszem, hogy a te kezedben is volt), nem dobtad messzire, sőt… 😉
Ez I-es egy nagyon könnyű, gentleman foldernek ideális kis vas. A csiszolt G10 szerintem pont megfelelő felületű: nem durva, de nem is túl sima vagy csúszós.
A klipszet pont tegnap csiszoltam át, lekerekítettem kicsit az éleket – szívós anyag ez a titán – , és lánggal kicsit meg is színeztem.
Az enyém sorszáma 0599. 🙂 A gyári él az enyémen tökéletes volt.
Jó kis cikk a szokásos Blackwood minőségben 🙂 Ha nem nagy kérés elhozhatnád Lurdy utáni Pallaszra őket mert megsasolnám 🙂
BlackWoOd,
Persze, hogy nem, mert tényleg ízléses és elegáns. Az esztétikai értékét nem becsültem alá. 😉 Egen, tényleg csípem a szuperacél falbontókat IS, de a legmesszebbmenőkig méltányolom a 13C26-ot, a 12C27-et, sőt, a Vnox acélját is, szóval nem a brutális sznobizmus szólt belőlem.
Az is igaz, hogy ha már a kidolgozásra ennyire odafigyelnek, akkor az acéllal is törődjenek picit többet… (A Sandvik acéloknak én is jobban örülnék, ha már így szóba kerültek…)
De láttunk mostanában a Bökertől a Plus termékcsoporton belül nagy bakit (úgy is, mint major fail), lásd a Jim Burke Mini Resurrection modellek esetében (ott véletlenül az acél volt rendben, de a „precíz kivitel” jelzőt még egy katalógusban sem illik említeni annak a modellnek a barkács megoldásaival).
Na erre mar nagyon kivancsi voltam, koszi!
Jó cikk, de nekem leginkább az egész megfogalmazása (nem a tárgya), és ésszerű tömörsége tetszik. Komolyan élmény volt olvasni!
A bicskák közül a nagyobbikat volt szerencsém kézbe venni, és számomra ez kellemes meglepetéssel járt. Az egyetlen zavaró tényező a túl könnyen nyíló penge volt, de ilyen áron nagyon versenyképes a modell, és jó eséllyel a német piacon még ez is eladható, hiszen ha a jogszabály úgy fogalmaz, hogy az egykezes nyitású bicskák arról azonosíthatóak, hogy nyitópöcök, vagy nyitó-nyílás van rajtuk, akkor ez a modell az agyatlan szabályozások kijátszásának egy nagyon szívderítő példája is egyben. 🙂
Szép munka volt Blackwood, gratu! 🙂
Bizony a Mini Resurrection hatalmas baki volt, a jelek szerint az Exskelibur modellek más beszállítónál készültek. Bár a Böker nálam már leírta magát, azért a nagyobbik modell beszerzését felvettem a napirendre – igen meggyőző volt az a pár darab, amit kézbe foghattam eddig. Light EDC-re tényleg jó alternatíva lehet. 🙂
Csatlakoznék firesnake hozzászólásához, mivel az én kezemben sem volt még és tetszik. Az, hogy nem megbízható nem minden esetben oszt, hisz nem minden késünket használjuk ugyebár 😛 !
Viszont örülök, hogy megemlíted a tengelycsavart. Van egy piros „tűzoltó” böker magnum otthon és annak is hasonló/ugyan ilyen csavarja van és már gondolkztam az állítás lehetőségéről. Végül arra jutottam, hogy kár is megpróbálni.
A cikk kiváló, köszönet érte. A bicska is tetszik, de én inkább adnék érte kétszer ennyit, jobb acéllal és zárral. 🙁
Jó leírás, de a végén engem is nagyon meglepett, hogy egyáltalán ajánlja valakinek… Azt vártam volna, hogy legfeljebb a titánsznoboknak.