Ezzel a cikkel új sorozat indul, amelyben hajdani, szocialista relációban készült bicskákat és késeket fogok bemutatni. Egyeseknek tömény nosztalgia, másoknak velünk élő történelem lesz – szórakozni azért valószínűleg mindannyian jól fogunk!
Ezt a kést nemrég kaptam. Nagyjából harminc évet pihent egy fiókban: nagybátyám anno egy szakmai látogatáson vásárolta egy prágai vadászboltban. Miután nemrég megtudta, hogy milyen késes „hajlamaim” vannak, nekem ajándékozta. Én pedig örültem, nagyon, naná.
Lehetett volna nem örülni? Nem hát. Persze még jobban örültem volna ugyanennek gyerekként, mondjuk 1976-ban, amikor már egyedül is mászkáltam a Körúton, és hetente csekkoltam a játék-, sport-, horgász- és vadászboltok kirakatait, hogy jött-e új Matchbox (figyelem, még Lesney Products, made in England), kínai Golden Cup szoftütő, ne adj’ isten „tőkés import” Dunlop Super Barna vagy Nittaku pingponglabda, s esetleg vágyaim netovábbja: Shakespeare márkájú, bliszteres horgászkészlet teleszkópos bottal!!! (Naná, hogy aztán csak kétrészes, NDK-s Germina botot kaptam.) Szóval ilyen emlékek törtek rám, miközben kissé elérzékenyülve tapogattam a műanyag agancsutánzat-markolatot.
Na de vizsgálgassuk meg közelebbről is ezt az eredeti csehszlovák gyártmányt. Acél: ismeretlen, rozsdamentes. A penge nem túl vastag, 3 mm – ezen a hosszon (penge 13, teljes hossz 24 cm) még épp megteszi. A bal oldalán termetes, de nem különösebben jó minőségű, néhol elmosódottan savazott felirat és kép, amely egyrészt adatokat szolgáltat a gyártás helyét (Czechoslovakia), a márkát (természetesen Mikov), illetve az acélt (Stainless) illetően, ezen túlmenően pedig dekorációként egy tölgyfalevelekkel és „Lovu zdar” (vadászköszöntés cseh és szlovák nyelven) felirattal keretezett őzbakfejet ábrázol.
A pengének oldalsó játéka nincs, egy kis függőleges viszont bizony akad… Még jó, hogy fixpengés. A termetes szegecset elnézve kiszakadni mondjuk biztos nem fog, de sebaj, tönkre tud ez menni máshogy is: ezek a műanyag markolatok idővel remekül tudnak törni, volt egy műagancsos kis késem, amin a pengető és a szegecs között a markolatnak majd’ a fele egyszerűen lerepedt. Az első-hátsó bakni sajnos csak alumínium – bár, ha jobban belegondolunk, éppen ez az, ami stílusában, hangulatában és mívességében nagyon is passzol a műagancshoz.
A tok kiváló műbőr, legfőbb érdeme, hogy pont olyan szaga van, mint első általánosban a második tolltartómnak, amit anno elég hamar megkaptam, ugyanis nem sokkal az évnyitó után, máig rejtélyes körülmények között elveszett a vadiúj, fából készült, rolós tetejű tolltartóm. A kés egyébként roppant könnyű: tokkal együtt is csak 16 deka…
De azért szép, ugye? Fogadok, hogy nektek is tetszik, és sokatok szíve dobbant meg az enyémhez hasonló erősséggel. A korhű hangulatot azért lehet ám tovább is fokozni: kattintsatok ide, lállálálálá…, meglepetés!
Szöveg és kép: Rózsa Edvárd
A címért köszönet a Ludditáknak, a Tilos a reggel c. számukból loptam:
„És nem lesz feszkó, ha a cseszkó
mackófölsőm feldobom,
és a csíkokat az oldaláról feltolom
az orrüregembe, át a hámon:
kifehérítem én a szürkeállományom!”
Szia!
Remek cikk! Nekem is van egy Mikov vadászkésem, és így elmondhatom, hogy az oldalsó szegecs az nem szegecs.
Hogy akkor micsoda? Szimpla dísz, olyan mintha egy rajzszög sapkáját nyomták volna bele a lyukba – nekem egy üt simán lejött, innen tudom. A pillanatragasztó viszont csodákra képes. 🙂
Peti
Nekem egy tortaszeletelő jut róla eszembe 🙂 Tipikus gusztustalan szocialista termék, szóval hangulatos és gagyi 🙂
A kés érdekes?!A videó azért durva volt!
Nagyon tuti cikk, a kisdobos korszakot és a folpackos szendvics paprikával fíílinget juttatja az eszembe. Hát a videó az telitalálat…
Hát elég kínai hangulata van, ha nem lenne rajta márkajelzés, a sanrenmu valamelyik leányvállalatának nyílvánítottam volna:D Jó cikk, remélem több korabeli kés is terítékre kerül, mert nekem ez már csak történelem, és így betekintést nyerhetek a régmúlt szocialista késekbe, mert ezekről azért kevesebb dolgot találni a neten, mint a nyugati nagy klasszikusokról.
A késsel semmi bajom, nekem is volt régen műanyag agancsos tőröm és nagyon szerettem, jó pár kilométert megtettünk együtt. De ez a videó, övön aluli volt. 🙂
Nekem életem második zsebkése egy MIKOV volt, az talán nem volt ennyire műanyag agancsos, azt az első bicskámról (nyilván „központilag”) másolhatták, az első egy solingeni vadászbicska volt, amelyet az 1971-es Vadászati Világkiállításra készítették vásárfiának. Nekem mindkettő csoda volt, a MIKOV acélja is nagyon jól fenhető volt és ma is az. Érdekesség, a Penge Napokon vettem egy mai MIKOV bicskát, agancs nyéllel (de lemegyek és megnézem, hogy nem műanyag-e), az acélja ennek is nagyon jónak néz ki, atoméles.
Vagyis, tudtak a csehszlovákok, meg tudnak a csehek és a szlovákok is a késekről valamit.
Tibor
Gyerekek, azért remélem, veszitek a szándékolt iróniát, különben a többi részre már majd rá se kattintsatok… 😀
Videó: figyeljétek a perkást, rögtön az első két másodpercben, gyöngyszem!
Ed,
veszem az iróniát, óriási ez a video, a mi baráti társaságunkban egy időben különböző világslágereket kellett szlovák/csehes formában előadni. Nagy nevetések voltak. Még a Mikov-ról, gyártottak svájci bicska típusú késeket is, de ebben az NDK járt az élen, egészen hasonló szerelékekkel dolgoztak, mint az igazi svájci bicskák, de a műanyag burok az elég bakelit szerű volt. Észak-Koreában voltunk egy akadémiai küldöttséggel, ott adtam a kísérőinknek ilyeneket ajándékba, nagyon örültek neki, kiemelt figyelmet kaptunk azután a szállodai étteremben (az ottani KGB-től pedig folyamatosan :))
Tibor
A Mikov vadászbicskák ma kiválóak, 440A pengével. Gondolom régen sem lehettek sokkal rosszabbak. 🙂 (NDK-s piros nyelű L jelzésű (fene tudja ki csártotta) kétpengés+dugóhúzós „svájcibicskám” 30 év után is tökéletesen használható. Azért nem volt minden vacak, ami KGST volt – főleg ha egy Sokol rádió árát elkérték érte…)
Ed, nagyon jó volt a szösszenet, még ilyeneket!
Nekem is van ilyen, de a tokja nincs meg. És van ebből egy keskenyebb pengével is, szintén tok nélkül. Azt egy vasúti átjáróban találtam. 🙂
Ed, az orosz, kék műanyag, széthúzható, csuka formájú kés/villa készletemet ne adjam kölcsön egy későbbi cikkhez? 🙂
Az első „komoly” késem egy Mikov volt: piros műanyag panelekkel, két penge, konzervnyitó, üvegnyitó összeállításban. Általános iskolás koromban, 1985 körül vettem megirígyelve egy osztálytársam ugyanilyenjét. Volt hozzá egy velúr hatású kis tok is, de az valahol elkallódott. A panel néhol eltört, de még mindig megvan, szerintem egész tűrhető az acélja is.
Üdv!
Ohhh,de klassz,nekem is volt ilyenem,bár csak kölcsönbe(jó hosszú időre nyújtottam a kölcsönt).
Igazi szoci,kgst-s cucc.
Remélem e cikksorozatnak lesz még fojtatása.
Szasza
U.I.:emlékeztek volt egy bicska akkortájt amikor ez a kés is „menő” volt.Hátsózáras voltrozsdamentes pengével,hosszú(olyan 13cm volt a hossza)fa markolatában volt egy réz körlap,amin volt egy indiánfej profilból,és alatta a Bowie szó.Akinek nem volt ilyenje nem is volt „ember”.Ej de szerettem azt a bicsakot,másnak is tetszhetett,mert egy kressz tábor alatt ellopták.Kinek van meg?
Woaahh! Igazán esszenciális kis cikk. Rögtön eszembe jutott, hogy minap apósom is mutatott egy csoda kis vadászkést. Savval „damaszkolt” 🙂 díszes vadásztőr aminek picit erősebben kihúzva a tokjából, rögtön le jött a markolata! Persze lehet hogy nem csehszlovák, hanem eredeti kínai de a feeling azért naaagyon ott van! 😉
volt egy ugyanilyenje a bátyámnak és kurvára irigyeltem mindig 🙂
Az emlékek… Gyerek koromban édesapám két kést használt ha mentünk valahova kirándulni. Egy bicskát és pontosan ezt a Mikov kést. Én ugye nem használhattam mert gyerek voltam, ezért sokszor fantáziáltam róla, milyen lenne. Anno nekem ez volt A KÉS! Egyszer csak eltűnt. Kb. húsz év múlva rátaláltam és félve mertem megfogni. Féltem hogy az évek alatt felgyülemlett magasztalás egy szempillantás alatt szertefoszlik, mivel azóta már voltak olyan kések a kezemben amikkel össze sem lehet hasonlítani. Ez meg is történt… addig a pontig amíg nem kezdtem el vele vágni. Felidéződtek a régi emlékek és elérzékenyültem. Vissza raktam a helyére, és azóta sem nyúltam hozzá. Marad örökre A KÉS…
Szasza!
Az indiánfejes bowie bicskám természetesen még megvan, a Kicsi a rakásban láthatod is. 😀
Nagy szerű lett a cikk.Gratulálok hozzá.Na de avval a videóval embert lehet kínozni. 🙂
Megint ügyes volt Don Edrose.
A Család büszke rád.
Rettentő Foltosfarkú Dzsordzsó és Golyós Frenki majd átugrik hozzád a béreddel.
Az a bökő még jól jöhet a következő melónál. Addig is vigyázz rá.
Jaaa…. és még egy ilyen videós poén és lófej lesz az ágyadban.
Don Camillo
Camillo, boriték legyen vastag, Don Rosato megérdemeli, cseszko coltelloval csendes munka senza difficulta, minden va bene. Jön folytatas, ha Csalad kéri, Karel Gott lesz cambiato Korda Gyuri bácsira.
Gratulálok a cikkhez,nekem volt egy Mikov zsebkésem és egy Miköv stilettom is. Ez utobit a második Röffön találkoztam András örnagy urral és neki adtam. Nem szuper egy pengeacéljuk volt de akkor csak ez volt kaphato.
Szasza a zsebkést indián fejdisz nélkül még Nagy István késziti 6080Ft-ért
Ez a kés nekem is meg van, de echte bőrtokban, amelyet a bőrbe vésett mintával díszítettek.
Gratula a cikkhez!!! Tiszta nosztalgikus hangulatba kerültem. 🙂
Nekünk is lejöttt a „szegecs” de már nincs meg. Szerintem fentebb végződik a penge, könnyen kifordulhat. Szét akartam vágni a markolatit, de azt hiszem jobb lesz meghagyni így a cseszlovák ipar e remekét.
Van viszont egy frankó bicskám, biztos sokaknak ismerős, hogy lehetne bemutatni egy hasonló cikkben? 🙂
Lanx!
Cikkírással kapcsolatos infók a fórumban, itt:
https://kesportal.hu/forum/viewtopic.php?id=869
Kösz a segítséget, poe, épp megelőztél. 😉
Még annyit tennék hozzá, hogy a KGST-sorozat az én „rovatszüleményem”, tehát én fogom folytatni is… 🙂
Szerencsére sorakozik itt egy pár hónapra való muníció…
Köszi, nem akartam ám belekontárkodni, csak van egy kis gyöngyszemem, ráadásul szerintem nagyon jó kis konstrukció, megvan vagy 12-15éve.
Ez valami nagyon super, nekem is volt ilyenem, már ki tudja hol lehet?
Talán még ha jól körülnéznék, lehet találnék egy ilyen vadászkést a Budapesti Örs Vezér téri köszürűsmúltam maradványaiból. Sokat hoztak élezni és javítani. A penge minőségével nem volt probléma, sok helyen még ma is megállná a helyét. Emlékeim szerint 55 Hrc volt a keménysége, valószínűleg hazai gyártású Poldi Wnr. 1.4034-es acélból készült, s az akkori edzéstechnikával a gyár tökéletesen edzette. Ez a penge megérdemelt volna egy szebb és jobb markolatot ezzel akarták a kést nagyon olcsóvá tenni. A markolat feléig tartott a penge a végén egy 3 mm-es furattal.
Az elején volt egy gomb szerű alumínium kézvédő ráhúzva, majd a műanyag agancsutánzatú markolat, ami egy stifttel volt a közepén rögzítve a pengéhez, ezt zárta le a két oldalán a rézkupak, s a végén az alu gomb. Abban az időben a gombos vadászkés volt a divat.
Mivel, hogy a gyengéje a nyél volt, ezzel volt a legtöbb probléma. Legtöbbször kiesett az egyik, vagy mindkét oldalából a réz takarólemezke, a használattól a középstift meglazult és gyakran kiesett a kés meg szétesett. A használattól a kézvédő és a műanyag markolat kikopott és megkotyogósodott amit kihézagolással és újraszegecseléssel egyszerűen lehetett javítani. Az Epokitt ragasztó is jó szolgálatot tett ezek javításánál azt hiszem a gombja is úgy volt a végébe ragasztva. Sokat átnyeleztünk agancs nyéllel, így igényesebb és tartósabb lett, valószínűleg gazdája ma is használja.
A tokja is a kor vadászkéseire volt jellemző azok csak annyiban külömböztek, hogy nem műbőrből készültek és a kés formáját követték.
Szerintem a mai olcsókés piacon vannak ettől még, hitványabb darabok is.
Múltkor egy hölgy hozott egy ilyent, hogy megveszem e, de inkább rábeszéltem, hogy vegye ki a tokjából és használja a konyhában konyhakésnek, aminek tökéletesen használható egy jó élezés után.
1984-ben a nászutamon vettem egy ilyen tőrt Prágában. Ha jól emlékszem 24 (?)Kcs volt az ára. Bár az esztétikum hagy kivánnivalókat maga után, remeknek tartom a pengéjét. Bár erős használatban nem volt, rendszeresen szerepel ma is a konyhában, fatányéros étkezésekhez tökéletesen megfelel. A fedőlemez itt is leesett, visszaragasztásánál arra kell ügyelni hogy teljesen tömítsen a ragasztó, igy az alatta levő stift nem tud könnyen korrodálni. Aki szereti az ives pengéket és a full flat grind alakot az boldog lehet vele. (Különösen ha ma is pár száz forint lenne az ára.) Úgy emlékszem, három fazont gyártottak ezzel a markolattal, a birtokomban van még egy vadonatúj, egyenes vonalú kissé rövidebb pengéjű tör, azonos tokban. A MIKOV egyébként gyártott svájci bicska klónokat és egy sokkal gusztusosabb műagancs nyéllel szerelt vadászbicskákat remek bőr tokban. Mivel ebből is van egy darabom, szívesen küldök képet gyűjtőtársaimnak.
Nagyon tetszet a cik. Nekem kb. 1979 óta van egy kissebb pengés. Kissebb megszakítással használom, pengéje szuper. Nemadnám semmipénzért.
Ez szerintem nem az a minőség, de azért a szomszéd cikkből beírom ide is:
„Ed, vagy bárki, akit érdekelhet!
Kaptam egy ilyet: http://href.hu/x/dv4m
Szívesen odaadom, ha köll.”
a nosztalgia még él és létezik
http://www.hunting-shop.hu/produkty/382-nh-1-vadaszkes/MIK382NH1/
nem tudom mennyiben változott az eredeti darabhoz képest 😉
Először is grat a cikkhez, nagyon jó lett. 🙂
Én ma találtam egy ilyet a sufniba és megkaptam. Bár az enyémnek a markolata kicsit világosabb. Nevelőapám kapta (52 éves) tinédzser korában. Sok helyen csorba volt, de fél óra fenés után tökéletes lett a pengéje.
Amikor először megfogtam teljesen más volt mint a másik tőröm, egy tramontina horgász-vadásztőr http://www.jenohorgaszboltja.hu/shop/589-1156-thickbox/tramontina-horgasz-tor.jpg. Talán azért, mert ennek a csehszlovák csodának lassan csókolómmal lehetne köszönni. 😀 Minden esetre nagyon jó fogása van és a másik pengéje hátszélbe, lejtőn lefelé se éri utol. Azonnal beleszerettem és remélem az én fiam is megörökli tőlem. 🙂
Nagyapám őrizget egy szolid bowie-t ugyanilyen kivitelben tokkal vonóval … 😀