Késportál

Megkezdjük a régebbi, még a Túlélő Portálon megjelent cikkek, tesztek „újratöltését”. Elsőként jöjjön egy klasszikus: 2005 júliusában chaos1969 izzasztotta meg a CS Recon Scoutot.

Erről a késről ugyan létezik már egy cikk a portálon (ez Makrai ales cikkje volt, amely a neten máshol fellelhető, a szerk.), de szerintem a Recon Scoutot inkább a gyakorlati oldalról kellene bemutatni. Aztán az olvasó-szemlélő eldönti, hogy Neki mi a véleménye az adott késről. Mivel az előző cikk (lásd Makrai Tibor írását) mindent elmesélt a kés materiális tulajdonságairól, így én erről már nem is írnék…

Előre szólok, akiket untat a sok kép, most hagyják abba az olvasást… 15 kép lesz.

Egy kartondobozt felvágtam, 24 kb. egyforma darabra, majd, mint a képen látható, átdöftem. A 24 csak a véletlen műve, egyszerűen így jött ki. Sajnos az első szúrás nem az általam várt eredményt hozta. Egyszerűen nem mertem akkorát odasózni, amekkorát tudok, de másodjára és harmadjára már úgy kellett a 3 cm vastag fenyő deszkából kifeszegetnem a kést. Ezen a képen a harmadik szúrást követő állapotot láthatjuk. Azt nem tudom megmondani, mi az a maximális kartonlapszám, amit át lehet szúrni, de mondjuk egy kb. 2 cm-rel magasabbat még biztosan sikerülhet átdöfni. Jó lendülettel, egy kis edzéssel akár a penge teljes hosszát is el lehetne érni.

Ezen a képen csak annyit akartam megmutatni, hogy a kés élessége nem változott semmit, bár ez úgy lett volna igazán érdekes, ha ezzel kezdem. 10×10-es egyszerű fenyőlécet használtam.

Ebben a tesztben azt a sújtási lehetőséget próbáltam megmutatni, amely a késben lakozik. Aki próbált már 12 darab szorosan összeragasztott kartonlapot széthasítani, az tudja, hogy nem olyan egyszerű, mint mondjuk egy farönköt, mert a kartonlapok a behatoláskor felemésztik a rájuk ható erőt. Itt tényleg csak a penge dolgozik… na meg a lendület. Ebben az esetben is három kísérletet tettem. Mindhárom esetben hasonló eredmény mutatkozott.

Ez az egyik kedvenc képem, mivel ez a teszt mutatja igazán, hogy egy ilyen súlyú kés milyen pusztítást képes véghezvinni. Szintén három sújtás a levesbe szánt húsos-karaj csontra és már mehetett is főni. Itt már nem apróztam el, hogy mekkora erővel vágjak oda. A csontot mind a három esetben azonnal átvágta, de mivel a kés pengéje nem feküdt fel tökéletesen a deszkán, így két esetben a húst még vágni kellett.

A következő négy képen előbb egy kb. 1 m hosszú és kb. 12 cm átmérőjű bükk farönk látható, majd annak felvágása és végül felhasogatásának végeredménye látszik (8. kép).

5. kép

A 6. képen jól látható, hogy igen csekély a forgácsképződés. A kés munka közben könnyen hatolt a bükkfa rostjai közé. Azt nem számoltam ugyan, hogy egy keresztirányú átvágáshoz hány sújtás kellene, de a képek elkészülési idejéből utólag kiderítettem, hogy az 5. és a 7.kép között 11 perc telt el, de ebbe az időintervallumba az is beletartozik, hogy nem vagyok profi fényképész, így a beállítások is elvettek némi időt. Dolgozni a késsel a gyors haladás miatt nem nehéz, és a „gumi” (kraton) markolat igen hatékonyan tompítja a visszaható rezgéseket. A markolat recéi és az anyag tapadása pedig még akkor is segítenek, ha már egy kicsit fáradtabb az ember. A kés súlya miatt egy-egy csapáshoz kevesebb erő is elég, így jobban lehet koncentrálni az irányításra, hogy kívülről ne úgy nézzünk ki, mint egy megveszekedett fakopács. Itt említeném meg a rögzítőzsinór használatának fontosságát, főleg egy ilyen méretű „romboló” esetén. A penge kialakítása és bevonata abban is segített, hogy sújtáskor a kés nem szorult a fa rostjai közé, és így nem kellett még ahhoz is plusz energia, hogy „kihúzzam” a kést a fából.

6. kép

7. kép

A 8. képen a négyfelé hasított darabok láthatóak. Az első hasítás még lendületből történt, de a továbbiakat már a kisebb darabok segítségével a kalapálós módszerrel végeztem. Így nem volt olyan fárasztó, és a képen is jobban mutatnak. A teljes műsoridő, ami a rönk aprításához kellett, 17 perc volt, fényképezéssel együtt.

8. kép

A következő képen egy élességteszt látható, melyhez alapanyagként a felhasogatott bükkfa szolgált. A papírt már nem vágja olyan jól, de – mint látható – a fával még elég jól boldogult.

Most azonban – ha eddig még nem jutott volna eszébe – felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy nincs-e túlságosan útban a jókora keresztvas, amely 67 mm hosszú, 5 mm vastag és 1 mm-rel szélesebb  is, mint az ovális markolat. Én faragáskor az alábbi képen látható módon szoktam használni a kést.

Azért ezt a fogást használom, mert az él a keresztvastól 19 mm-re kezdődik. Ugyan kényelmetlenebb így fogni a markolatot, mint normál módon (az ujjak a keresztvas mögött), de úgy viszont fárasztóbb faragni vele. Persze ez leginkább egyéni megítélés kérdése. Nem fogom azt írni, hogy nincs annál kellemesebb érzés, mint amikor az ember tenyerébe „vág” a keresztvas, de a használat során nálam így jött be a legjobban, és másnak is ezt ajánlanám. Azért itt megemlítem, hogy mikor egy barátommal kirándultunk és elkérte a késemet hogy nyársat faragjon magának, szinte azonnal visszaadta a kést és a nyársat is, és inkább elment fát gyűjteni.

A sorban végül a „sörösdobozok” jöttek.

Ha a doboz tetejét érte a sújtás (lásd. 2. doboz ), akkor inkább összeroppant a doboz, de ha az alját ( lásd 3. doboz), akkor simán átvágta a kés. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a dobozok tetején a nyithatóság miatt van egy erősített perem. Ha pedig a doboz oldalát éri az áldás, akkor nézd meg az 1. dobozt…

És persze következik az elmaradhatatlan élvizsgálat… Hát a papírt itt már inkább hasította, mint vágta, de a fenyőfával még mindig jól boldogult, mint a kép is mutatja. Ennyi száraz forgácsból már talán lehet valami kis tüzet összehozni, és valamihez talán elég hegyes lesz a karó is…

A következő képen a tesztek utáni állapot látható. A fekete bevonat nyilván megkopott a favágás során, és a fém dobozok is ejtettek kisebb karcokat rajta – ez benne volt a pakliban –, de a penge hibátlan.

Hegyespenge felvetésének engedve egy „szögtesztet” is elvégeztem. Egy 100-as szöget vágtam át oly módon, hogy a szögre merőlegesen tartva a pengét, egy fadarab segítségével belekalapáltam a pengét. A szög kb. 3,5 mm átmérőjű volt, és mivel otthon nem volt fa- vagy gumikalapácsom, így az alapul használt fenyődeszkából hasítottam le egy darabot kalapácsnak. Az átvágást végül két irányból sikerült megvalósítanom. A kép bal szélén (nagyítás az eredeti képből) látható, hogy milyen sérüléseket szenvedett a penge. Kipattanás és kicsorbulás nem történt, de enyhe kihajlás igen. Ez valószínűleg azért is történhetett, merta kést nem mindig sikerült a szögre pontosan merőlegesen tartanom.

Végül szintén hegyespenge, illetve tanto portáltárs felvetésének engedve a „hajlításteszt” következett. Én 92 kg vagyok, tok nélkül. A képeken egy egyszerűen összerakható, mérési (nyilván nem pontos) eredményt is produkáló eszközhalom látható. A kés kb. a penge felénél van feltámasztva a szobamérlegen (a mérleg alatt a stabilitás érdekében fenyődeszka van), ill. a nyelet egy másik fenyődeszkán támasztottam fel, a képen látható módon. A méréshez és a fényképezéshez kellett egy segéderő is – féllábon állni egy kés keresztvasán nekem nem szokványos testhelyzet.

Két mérési eredmény látható, egy kb. 45 és egy kb. 41 kg-os eredmény. A kétpontos feltámasztásból adódik, hogy a kést, főleg a kritikus keresztvasnál, először kb. 90 kg terhelés érte, majd a fordítás után 82 kg. A második mérést kétszer is megismételtük a barátnőmmel, de a gép lassúságát most nem sikerült korrigálni, mint az első esetben.

Hegyespenge részéről felvetődött még a keresztvas esetleges lazulása. A megpróbáltatások ellenére áll mint a cövek!

A gyakorlati tesztsorozatnak ezennel vége, jöjjön a végszó:

A tesztek során a kést nem fentem újra, hiszen a célom az volt, hogy bemutassam: munka közben mennyire képes megtartani az élét ill. milyen sérülések keletkezhetnek ezen a „lágyvas levélnehezéken”. Egyedül a tiszta vizes lemosástól és az olajozástól nem tekintettem el. Talán ez megbocsátható. Egyszer a portálon azt írtam, hogy talán nem olyan éltartó mint az első ilyen késem, és az is lehet, hogy jobban eszi a rozsda is – sokan azt írták, hogy romlott a minősége a Cold Steel késeknek. Én az éltartásra vonatkozó kijelentésemet visszavonom, ami a rozsdát illeti, hát lehet, hogy pont így ette régen is, csak már nem emlékszem jól, de egy biztos, hogy ez a példány ugyanazt tudja, mint amit az első tudott. A tesztben használt darabot 2005 áprilisában vásároltam az Extrametál központi irodájában, Budapesten, a Bécsi út 100-ban. 10%-os kedvezménnyel, 31.500 Ft-ért, de egy apró történet azért tartozik a dologhoz. Ez a darab a tulajdonos páncélszekrényéből került elő, mint legutolsó példány. A doboza egy kissé viseltes volt, először azt gondoltam használt, de a kés a dobozban teljesen sértetlen volt.

A tesztet „elkövette”: chaos1969

A gyártó honlapja:

www.coldsteel.com