maç sonuçları

Sziráki uram és az angliusok

Sziráki József híres szegedi késes mester volt, neki köszönhetjük például a halas bicskát. Korabeli hírnevét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Mikszáth is megénekelte őt: róla szól Milyen a magyar iparos? című tárcája.

Kesportal: P1020094

A mű előtt azonban nézzük csak meg, kik is voltak a késes Szirákiak, és mi is volt a halbicska. Korábban, a Kocsis-náder kapcsán már idéztünk Bálint Sándor: A szögedi nemzet. A szegedi nagytáj népélete című, a Móra Ferenc Múzeum 1976-1977-es évkönyvében megjelent tanulmányából – az alábbiak szintén onnan származnak.

*     *     *

A késesség egyike a legjellegzetesebb, leghíresebb szegedi mesterségeknek, amely német céhhagyományai, német szakmai szókincse mellett is tősgyökeres szegedi ma­gyar iparággá, országoshírű különlegességgé vált. Ismeretessé a halbicska tette, amely­nek készítésében a Sziráky-család hosszú időkön át (1825—1939) jeleskedett. […] A családi hagyományok szerint a műhelyet 1825 táján Sziráky Mátyás nyitotta meg, aki egyébként ott van a céhalapító mesterek között is. Fia, Sziráky József (1832—1899), Mikszáth Kálmán novellahőse, örökölte a mesterséget. Vándorlegény­ként bejárta Ausztriát, Olaszországot, Svájcot. Hazatérve, mint orvosi szerszámok mestere folytatta a munkát, de hamarosan csak késgyártással foglalkozott. A magyar világban, vagyis a hatvanas években sarkantyú és fokos is készült a műhelyében. Nevé­hez fűződik a halbicska megteremtése. Erről Gasparics Péter késesmester, aki a Sziráky-műhelyben szabadult föl, majd később ő is vezette, a következő anekdotát mesélte:

„Tisza Lajos, aki a Víz után az újjáépítés királyi biztosa volt, nagyon megbecsülte Sziráky mester tudományát. Egy alkalommal a Tisza gátján sétáltak. Hal ugrott föl a vízből. Tisza megszólalt – Olyan bicskát csinálj, mint a hal. – Hát rajzoltasd le a fullajtároddal, én majd meg is csinálom.
Meg is csinálta.”

Kesportal: P1020116

Az öreg mesterek a görbe halbicskát máig tiszabicska néven emlegetik. Kétségte­len, hogy Sziráky Tisza Lajos megrendelésére csakugyan remekbe készült halbicskát készített a számára. […] A halbicska nemcsak az urak, hanem a parasztok, vízenjárók világában is párat­lanul népszerű volt. Bitó János nagyhírű szegedi halászmester önéletrajzában olvas­suk, hogy halas bicskáját „az öreg Sziráky készítette remekbe, 16 pengőforintért. Az egyik oldalára rá volt vésve Nepomuki Szent János, a vizek védőszentje, a másik oldalon egy ponty és az én monogramom. Statner vésnök véste rá 4 forintért. Ettől a bicskától meg nem váltam volna a világért.”

Kesportal: P1020095

*     *     *

Bálint Sándor ugyanitt azt is említi, hogy „Sziráky mester dicséretéből Tömörkény is kivette a részét”, méghozzá Szegedi parasztok és egyéb urak című művében. Ezt ugyan nem találtam meg, de egy hajnali félálomban egyszercsak eszembe jutott, hogy a Különféle magyarok meg egyéb népek, az viszont megvan itthon, és tessék, találtam egy olyan írást ebben is, amelyben Sziráki-bicska szerepel. Ez az 1910-ben írt Öreg embör napáldozatja, amelyben Faragó Mönyhért kanalat farag az unokájának (és amely könnyeztetően szép mű, tessék szánni rá öt percet).

Mönyhért mostand elővötte a bicskáját. Mögnézte egyik végül, mögnézte másik végül. Akkor kinyitotta a tulajdon ágát. Igenyös, szép ág ez, még az öreg Sziráki csinálta a városban, de tulajdon maga. Haj még akkor fekete haja vót annak is. Mert lakodalmi bicskának vötte ezt a bicskát Mönyhért.

Kesportal: P1020098

És akkor jöjjön a Mikszáth-tárca.

*     *     *

Milyen a magyar iparos?

Nem hiszem, hogy akadna ember a Szent István birodalmának területén, aki ne érdeklődnék az iránt, hogy hol és miképp terem a szegedi bicska.
Hát azt bizony Sziráki uram csinálná – ha csinálná. Őneki adatott meg az égiektől az a különös talentum, hogy akár nyél, akár penge dolgában túltegyen a földkerekség minden bicskacsinálóján.
Van is becsülete az ő készítményének; aki csak megfordul Szegeden, mind ellátogat az ő boltjába, s úgy veszi onnan a halalakú bicskát, mintha ingyen adnák; semmi árt nem tart érte túlságosnak. Ajándékba valósággal nem lehetne becsesebb tárgyat vinni ennél. Boldog, akinek ilyen jut. Még az unokáira is ráhagyja testámentumban, s azok is megemlegetik, hogy: „Ni, a nagyapánk bicskája, mégpedig nem bolondság, hanem valóságos Szirákitól való szegedi bicska.”
Hát azt hinné ezek után az ember, hogy ez a Sziráki bizonyosan valami nábob, akinek gyárai vannak s aki az egész világba szállítja méltó hírnevet szerzett iparcikkeit, akinek ügynökei vannak Londonban, Párizsban, Amsterdamban, New Yorkban s mindenfelé.
Oh, dehogy, dehogy! Esze ágában sincsen Sziráki uramnak ilyen bolondság! Igaz, hogy ez így lehetne, hanem hát ő bőven meg van elégedve azzal is, ha Szeged környékén az ő bicskáival szelik a szalonnát az atyafiak. Már a hódmezővásárhelyi embertől szinte irigyli. Jó annak a fanyelű bicska is.
Sziráki uram kevély arra, hogy az ő pengéje örökkévaló, s kivált arra büszke, ha szemtől szembe megdicséri a komája, vagy a sógora, hogy „no, Sziráki uram, ez aztán bicska!”
Hanem világelterjedésre éppen nem gondol, az meg alkalmasint még csak az eszébe sem fordult meg sohasem, hogy valami üzleti hasznot húzzon az ő renoméjából.
Történt ugyan nemrég, hogy egy londoni cég egyszerre tízezer darab bicsakot akart nála megrendelni egy ügyvivője által, de Sziráki uram a szeme közé nevetett az ügyvivőnek.
– Tízezer bicska! Tegye az úr bolonddá az öregapját! Hiszen annyi bicskát talán nem is lehet csinálni.
– De ha egyszer komolyan megrendelem.
Sziráki uram ötölt-hatolt, hímezett-hámozott. Nagyon kellemetlenül érintette ez a dolog.
– Hát tudja, kérem, az nagyon messze van ide (már t. i. hogy London van messze). – Aztán kérem, mire való volna neki egyszerre tízezer bicska? (már t. i. a londoni cégnek). Nem okos beszéd az ilyen… igaz is, nem is.
– De kérem, ha kételkedik, azonnal deponálom a pénzt a közjegyzőnél. Hát jó lesz ez? Mi?
Most aztán még nagyobb zavarba jött a híres iparos.
– No, ezt meg éppen nem akarom. Az lehetetlen. Hanem tudja mit, egy-két bicskát a maga kedvéért szívesen csinálok az angliusnak prezentbe… Azt megteszem, hanem annyi töméntelent… Ej, hát úgy nézek én ki, mint akit mindenre rá lehet venni? Hagyjanak nekem békét…
Sziráki urammal igen nehéz boldogulni, ha egyszer megköti magát.
Némelykor alig van harminc-negyven kész bicska a boltjában, s mikor vevők jönnek, nem ritkán esik meg, hogy nem találnak olyan formájú kést, aminőt keresnek; „most nincs az a fajta készen”, ez a felelet.
– Mikor lesz? – kérdi a vevő.
– Hja, azt nem lehet tudni – feleli vállat vonva. – Most a mezei munka miatt nem dolgozhatunk.
Sziráki uram ugyanis mind elviszi ilyenkor a legényeit kukoricát kapálni s szénát gyűjteni; az éppen nem jutván eszébe, hogy ezek vele együtt valóságos művészek, kik tíz forintot teremtenének addig az ipar terén, míg itt egy nyolcvan krajcáros napszámot pótolnak.
Hanem iszen azért magyar ember Sziráki uram, hogy ilyen legyen, ne értsen az üzlethez s ne csiklandozza a nyereségvágy.

Mikszáth Kálmán, 1882


A képeken eredeti Sziráki-bicskák láthatók, külön köszönet értük Kocsis Ferencnek.

19 hozzászólás


  1. 1 Wlad24

    Remek kis olvasmány ! Köszönet érte !

  2. 2 trice

    Nagyon kedvelem az ilyen jellegű írásokat. Köszönöm szépen, élvezettel olvastam.

  3. 3 A.S.H

    A magyar az uzlethez tenyleg nem ert. Az iras azert jo.

  4. 4 moti

    Remek gyöngyszem,köszönet érte. 🙂

  5. 5 blaid

    Ez nagyon jó ,a magyar kézműveseket kellene jobban „reklámozni”.Kis hazánkban nagyon sok kiváló mester dolgozik.Kösz az írást.

  6. 6 angelero

    Jó cikk,köszönjük. 🙂

  7. 7 hegyespenge

    Ez nagyon jól esett. Lehet, hogy nem volt „üzleti érzéke” Sziráki úrnak, de egy ember élete nem csak erről szól. Gondolkodom, hogyan lehetne ezt pár szóval megfogalmazni, de képtelen vagyok rá. A sikeresség talán pontosabb megközelítés. Sikeres, eredményes, tartalmas élet. Még ha üzletileg nem is volt annyira sikeres, de aki hozzájutott a munkáihoz, az szerette. Mit lehetne ennél többet remélni?
    Ez tényleg nagyon jól esett. Köszönet érte!

  8. 8 szabi72

    Igazi reggeli, kávézás közbeni olvasnivaló volt! Nagyon köszönöm.

  9. 9 igory

    Köszi Ed. Nagyon jó!
    Itt az Öreg embör napáldozatja.
    http://www.szozat.org/showpage488.htm

  10. 10 angelero

    Nah, igen, ha üzleti értelemben véve gazdagon halt volna meg, lehet nem is ismernék a nevét ennyire…

  11. 11 Filly

    Ismét gyöngyszem, én se tudok mást mondani! 🙂

  12. 12 Rémuszbácsi

    Ez szép megemlékezés egy Mesteremberről. Köszönjük Ed! Abba a „néhány” bicskába beletette
    a lelkét az öreg és tudta kiknek csinálja. Na de tízezer darabba, a világ túlsó felére! Mintha a lelkét
    kellett volna eladni! Én legalábbis így képzelem el mit érezhetett. 🙂

  13. 13 bicskás

    Bölcs ember volt.
    A mohóság az egyik oka a világ romlásásnak. (Szerintem.)

  14. 14 beny66

    Nagyon tanulságos írás jó volt olvasni! Köszönöm szépen,

  15. 15 samuelwx

    Nagyon jó kis olvasmány volt. Köszönöm.

  16. 16 csulak

    Jo kis bemutato, koszonom szepen!

    amugy lattam egy gorbe markolatu sziraky halasbicska felet, nekem az meg jobban tetszik, es nagyon igyekszem K.Ferit rabeszelni valahogy hogy csinaljon egyet, hadd legyen Tunderorszagban is egy belole.

    az Oreg uzleti erzekehez meg annyit, volt erzeke az aranyokhoz, ughogy nem volt nagyravagyo, megmarat hires embernek szep hazajaban !

  17. 17 szabi72

    A felső, fejesgörbéhez hasonlító bicskának van valami külön megnevezése? Vagy tekinthető egy korai fejesgörbének? Nagyon szép, kecses bicska.

  18. 18 kesur

    Éppen a héten kezdünk el Mikszáth Kálmánnal foglalkozni tizenegyedikesekkel, bevittem illusztrációnak ezt az írást (eddig nem ismertem én sem), nagyon meglepődtek, hogy ez egy újságban megjelenő (tkp.) cikk volt, nem pedig egy novella (bár annak is fölfogható végső soron).

    Köszönet érte edrose!

  19. 19 csizmadia.z

    Akár Hegyes Sanyiról is szólhatna!:)

Hozzászólok

Hozzászóláshoz be kell lépned.