Késportál

Sentinel barátunk a nagy kések kedvelője, egy újabb szerzeményét próbálgatta. Lelkes rombolását kellően dokumentálta, ezt most megosztjuk veletek. A rugóacél újra felfedezése, most éppen egy Mókamiki készítette tekintélyes méretű késsel.

Egy csereügylet kapcsán került hozzám ez a Mókamiki-féle csapkodós nagy vas (sajnos jobb nevet én sem tudtam kitalálni neki, Miki is így hívta, mikor először bemutatta a fórumon). Nagyon szeretem ezeket a rekurzív pengéket. Egy másik, Miki készítette kést cseréltem el erre. Az a 10 centis kés is nagyon tetszett, egy disznóvágáson használtam és nagyon meg voltam vele elégedve. Nagyon szép kidolgozás és jó penge. Gondoltam annyira nem lőhetek mellé ezzel a nagyobb vassal sem.

Na de vissza ehhez a csapkodóshoz… Ez nem teszt mielőtt valaki reklamálna, csak próbálgatás.
Arra voltam kíváncsi, hogy egy ilyen „egyszerű” rugó acélnak van-e létjogosultsága a mostani divat- és prémium acélok közt. Kihalóban van ez az acél típus, mármint nagyon kevesen kérnek ilyen acélból kést maguknak, mikor a rendelést leadják egy hazai készítőnél.

A „csapkodós” méretei a következők:
A penge 215 mm hosszú, 4 mm-es vastagsággal. Legszélesebb és legkeskenyebb része 40 illetve 36 mm. A penge felülete savazással mattított, színezett.
A markolat 120 mm, körülbelül 22 mm vastag G10. Szélessége 30-34 mm között változik, átlósan rovátkolt.
A kés tömege 45 dkg, tehát majd’ fél kiló.

Pár kép születése pillanatában amiket a készítő topikjából nyúltam. Itt még szép volt a penge.

Már nálam, pár kirándulás után:

Első benyomás:
Képről nekem nagyobbnak tűnt. Lehet túl sok 25 centi feletti késem van, így azokhoz viszonyítok. Ettől függetlenül pont jó méret, kezes darab.

Picit részletesebben:
Fogásra a markolat pont határérték, legalábbis nekem. Kisebb kezűeknek elsőre is kiváló lehet. Ha csináltatnék magamnak egy ilyet, akkor egy kb. 1,5 centivel nagyobb markolattal kérném vagy egy choil-t rakatnék bele. Az talán még jobb lenne mint a nagyobb markolat.

Nagyon tetszik ez a rusztikus hatást keltő penge. Tetszik,hogy nem felpolírozott-fényes. Gondolom Miki valami feketítést használt, mert használat után pár helyen lejött ez a „dukkózás”. Persze nem probléma, én használni akarom és fogom, így nem érdekel. Szerintem még jól is áll neki a használati nyom.

A markolat kidolgozása jó. Síkban van a markolatpanel és az acél. Nincsenek kilógások és zavaró élek, kivéve a törővéget. Bár én nem szeretem, mert eddig még talán sosem használtam, de mivel előttem már két tulaja volt és nem én rendeltem, így együtt élek ezzel a plusz opcióval.
A markolat réz csőszegecsekkel van rögzítve. Személy szerint a csőszegecset azért nem szeretem, mert kint az erdőben sokszor tele megy kosszal, zsírral, vérrel. Problémás kitakarítani, terepen meg egyenesen lehetetlen küldetés. Szóval a tömör rögzítést jobban kedvelem, de ez csak részletkérdés. Persze aki vitrinbe veszi nézegetni, annak szerintem teljesen mindegy.

Kaparóél van rajta a penge teljes hosszában. Szeretem és hasznos funkció. Ez szintén csak használatnál fontos. Viszont a penge hegyénél látok egy kis hibát. Nem szimmetrikus a hegy felköszörülése. Bár alig lehet észrevenni. Igazából ez az egy hiba, amit találtam Miki munkájában, ráadásul csak esztétikai. A kés ettől függetlenül kiváló. Ami még így eszembe jutott, az a zsinór lyuk hiánya. Persze lehetne az utolsó szegecsbe fűzni egy madzagot, de akkor az már nekem kényelmetlen lenne, a gatyamadzag nyomná a pici kezem.

Mikor hozzám került párszor meghúztam kerámián, lazán vitte a papírt-szőrt a penge teljes hosszán. Eleinte az erdőbe vittem magammal, ágakat csapkodtam le vele. Nagyon hatékony eszköz. Aztán otthon használtam karácsonyfa talpba befaragására. Ez gyerekjáték, hisz a fenyő elég puha fa. Ettől függetlenül jó érzés volt, ahogy szinte harapta a fát ez a nagy vas.

Végül jött a kemény meló. Tölgyfa kuglikat vágtam vele szét. Hol csak úgy lendületből, hol pedig ütőfával besegítve. Na, ez már azért meló egy ilyen vasnak is. Hála a markolatnak nem nagyon akart elrepülni a kés csapkodáskor. Ez a kés szinte kívánja, hogy állatkodjon vele az ember. Szóval összeaprítottam vele két tölgyfa rönköt. A pengével nem volt semmi gond. Az éle a művelet végére már nem vitte a papírt, de ezen nem is csodálkoztam. A kaparóélnél nyoma sem volt az ütőfás kezelésnek. Viszont ez a rugó acél egy kellemes csalódás. Fentiek után lazán megfentem borotva élesre egyetlen kerámiával.

Mivel erről nem készült dokumentáció, így gyorsan nekiálltam másnap még egy tölgyfa kuglinak. Gyorsan és hatékonyan lehet vele dolgozni. Az első után még tartotta annyira az élét, hogy vágta a papírt. Pedig a közepe a fának elég kemény volt, nehéz volt megkezdeni a tuskót.

Ez számomra egy nagyon szép kés, ami nagyon jó használhatósággal párosul. A kidolgozása rendben van. Az acél kellően kemény-rugalmas és elég könnyen újra lehet élezni akár borotvára is. Komoly szaktudás és felszerelés sem kell hozzá. Egy igazi igásló ez a vas!

Mikiről, vagyis a munkájáról csakis pozitívan tudok nyilatkozni. Anno Muszi barátom kölcsön adta Miki-féle kését, hogy próbáljam ki. Már akkor is jó véleménnyel voltam róla. Azóta nagyon sokat fejlődött Mókamiki. Sokkal pontosabb-precízebb a kidolgozás. Ez mind a késnél, mind pedig a toknál észrevehető. Ez volt a harmadik Miki-kés amit kipróbáltam. Csak biztatni tudok mindenkit, aki esetleg elgondolkodott egy Móka-vason, hogy nyugodtan vágjon bele! Nem fog benne csalódni.

Mikinek elég széles a repertoárja, mindenki megtalálja a maga számára megfelelőt. A rugóacélról is csak pozitívan tudok nyilatkozni. Elég rugalmas és szerintem elég jól tartja az élét is. Az élezése nem okoz különösebb problémát. A feketítés aránylag hamar lejött róla de nekem így még jobban tetszik. Ez az a vas, amit az ember nem fog sajnálni. Nyugodt szívvel lehet használni bármire. A készítőnek köszönet a remek munkáért, illetve ha jól tudom, Laci bácsinak a remek hőkezelésért.

Remélem nem untattam senkit kurta írásommal és gyengécske fotóimmal. Bár itt nem a fotózás volt a lényeg. Azt sajnálom,hogy videót nem tudtam készíteni egymagam. Akkor lehetett volna látni igazán, milyen hatékony volt a nagy vas aprításkor.

Sentinel