Késportál

Rendszeresen megrendezett késes fesztiválon nehéz újítani. A szereplők nagy része adott, a tematika jórészt kötött (a hagyományok miatt), a látogatók elvárása a rendezvény tartalmával szemben sem feltétlenül rugalmas. A lezajlott X. Tűzzel-vassal Fesztivál sem kivétel, jórészt ismétlődő, hagyományos programokkal és látnivalókkal telt el. Az érdekesebb eltéréseket viszont érdemes összefoglalni.

A rendezvényen évről-évre képviseltetik magukat idegen hon fiai. Néha szlovák késesek, cseh árusok, de idén egy felvidéki késes, Máté László hozta el portékáit. A jellemzően funkcionális késekkel szereplő mester a saját maga által készített bőrtokokat is közszemlére tette a látogatók előtt. A kések úgy általában szépen összerakott darabok voltak, némelyikük markolata egészen összetettnek mondható. A néhol szokatlan markolatforma ergonomikusnak tűnt. (Nyilván tartós használatnak nem lehetett a kiállított portékát alávetni, így egy rövid fogdosás alapján jutottam erre.)

A bőrtokon ugyan nem veszik fel a versenyt a kizárólag ezzel foglalkozó mesterek termékeivel, de azért szégyenkezni sem kell miattuk. Főleg vadászias motívumokat felsorakoztató repertoár a hozzájuk funkcióban kapcsolódó késekkel együtt bárki számára vágyott darabok (érdemes a cikk végén linkelt galériában közelebbről is megtekinteni a fotót). A felhasznált markolatanyagok széles palettája (a vörös pálmától, a gyümölcsfákon át a csiszolt agancsig) és a saját készítésű damaszk pengék külön említést érdemelnek.

A beharangozott ollós téma vagy elmaradt, vagy sikerült jól elrejteni, mert én nem találkoztam vele. A juhász viszont hozott magával egy kisebb kiállítást régi birkanyíró ollókból, illetve a juhászok egyéb szerszámaiból. Az ollók között az 1900-as évek elejéről származó darabok is voltak, nagy részük akár működésre bírható is lett volna.

A különféle méretű birkakolomp-halmaz rendszeres kellék, idén volt, aki harangjátéknak használta. Egyébként meglepő, hogy a legnagyobb kolomp tömege sem túl nagy, a fém rész még a nagyobb darabokon sem nehezebb, mint a rögzítésre szolgáló vastag bőrszíjazat.

A birkanyírás alkalmával a fent említett ollók akció közben is bemutatásra kerültek. Nem mindennapi látványosság volt ez a nézelődők számára.

A hagyományőrző harcosok kibővítették műsorukat pár hölgy íjásszal, akik a műsorban önálló attrakcióként szerepeltek.

Flaschner Kálmán borotvás standján igen érdekes borotvákat láthattak az erre kíváncsiak. A borotvák nyelén a dinasztia mestereinek képmásai szerepelnek, az 1800-as évekig visszamenően.

Az időjárás az olyan volt, amilyen. A reggeli esőtől a déli hőség levegőjének páratartalma a nehezen viselhető határt sútolta. Kellemes éppen nem volt. Ellenben sikerült a templom mögé telepíteni a színpadot, így az majdnem egész nap árnyékban volt a fáknak és a templom falainak köszönhetően. Nem rossz ötlet, különösen, hogy a fellépők, a nézők és a bámészkodók kicsit hűsölhettek.

Külön apró érdekesség Berényi Sándor névjegykártyatartója. Mindent elmond, amit egy késes rendezvényen el kell.

A mesterek pedig szokás szerint portékáikkal várták a látogatókat. A megszokott kínálaton túl a legvékonyabb pénztárcájúak is találhattak maguknak kést, nem is akármilyet. Korrekt módon összerakott, műanyag paneles szalonnázó bicska 2000-ért. Nem mondom meg, ki árulta, de a nap végén is volt belőle. Lehet, hogy picit sovány volt a rendezvény „kirakodóvásár” része a késesek számára. De ezt nem kérdeztem, nem az én dolgom.

Akárhogy is, jövőre is biztos lesz Tűzzel-vassal, akkor is elmegyek. Ha más nem, azért, hogy meggyőződjek az állandóságról és a változatlanságról. De ha lesz valami különbség, akkor arról azért szólok majd jövőre is.

BlackWoOd

További fotók itt megtekinthetők.

(ui.: Minden tiszteletem a szervezőknek! Nem kevés munkát ölt a rendezvénybe a nem túl nagy létszámú csoport!)