Késportál

Legyen az bushcraft, bozótmívesség, túra, vagy a szabadidő egy kis szeletének címkék nélküli eltöltése a szabadban, az előkészületek egy része biztosan az eszközök kiválasztása körül forog. Egy jó késen túl látókörbe kerülnek a bicskafűrészek, a kisebb balták valamint gyakran a fokosok és tomahawkok is. Népszerű formája és elérhető ára okán ismerkedjünk meg most az United Cutlery M48 (toma)Hawkkal.

Az M48 tomahawkot kb. fél tucatnyi verzióban készítteti az United Cutlery. A cég a Kínában készült olcsó portékákról híres (illetve sokak szerint inkább hírhedt). A Gil Hibben-féle, valamint a Kit Rae dizájnstúdió nevével jelzett fantáziakések mellett rengeteg saját tervezésű kés és bicska lelhető fel kínálatukban, melyek gyakran más gyártók modelljeit idézik. A munkáikra általában az alacsony ár, az olcsó anyagok és az elfogadható kidolgozottság jellemző.

A birtokomba került M48 a „Kommando Survival Rescue Axe” fantázianevű változat. Az egyes variánsok között a nyél színe a különbség, a fej minden esetben azonos, fekete bevonatos. A tomahawk markolata 38 centiméter hosszú, üvegszál erősítésű műanyag. A fejet egy erős acél markolattüske segítségével rögzítették a nyélhez három csavar segítségével. A csavarok kísértetiesen hasonlítanak a piacos bicskák tengelycsavarjaira: 4 mm-es szárak, az „anyák” 6,5 mm vastag, belső menetes acél hüvelyek.

A tomahawk lényeges és mindenképpen érdekesebb része a fej. Rozsdamentes acélból készült, mely a gyártó honlapja alapján 2Cr13 acélból készült (célszerű ezt elfogadni, a web-szerte fellelhető AUS-6 vélhetőleg téves). A pontos technológiát nem ismertetik, talán süllyesztékes kovácsolás, vagy inkább valamilyen öntési technológia plusz némi gépi megmunkálás következménye a termék. A vágóél hosszú, gyári állapotban, hegytől hegyig majdnem 10 cm hosszúságú. A fej teljes hosszúsága az éltől a hátsó oldalon kialakított tüske hegyéig majdnem 20 centi. A tomahawk teljes tömege 650 gramm körül van (kellően pontos mérőeszköz hiányában konyhai mérlegre hagyatkoztam).

Az M48 a gyártó marketingesei szerint igazi mindenes. A táborozástól kezdve a profi behatolóeszközig minden elképzelhető és elképzelhetetlen felhasználási formában kiváló. Persze ez ebben a formában bizonyosan csúsztatás, nem is kell bedőlni neki. Az él csúcsainak kialakítása, különösen a hosszú, hegyes (ezzel együtt gyengébb) szakáll inkább a közelharc típusú felhasználási módot sugallja. A fej lapja a nyélnél nem egyenes, hanem íves keresztmetszetű, így kalapálni sem éppen egyszerű vele (pl. karót, cöveknek).

Ha már egyszer kéznél van, ki is kell próbálni, akár Harci Marci, akár nem. Az M48-at eredeti céljára persze nem nagyon tudtam volna felhasználni, élőerő ellen eddig még nem kellett célszerszámot igénybe vennem. További jelentős probléma, hogy az ajtókhoz, zárakhoz, melyeken életvitelszerűen túl kell jutnom többnyire van kulcsom, szétverésük ráadásul az én pénztárcámat terhelné, így a behatolást sem teszteltem. Volt viszont a ház mögött némi fagyott diófa, mely eleve darabolásra és a jobb időre várt. Hála a tartós hideg időnek, egyéb funkciót is találtam az eszköz számára.

Kezdem is mindjárt a tomahawk fején kialakított tüskével, melyen alul és felül is hamis fokél található, így vaskossága ellenére viszonylag hegyes, kellemes behatolóképességgel. Az ellen vastag ruházata, könnyű sisakja vagy a koponyája ellen bizonyára hatásos eszköz, ezt magam nem teszteltem. Jól jött viszont 5-6 cm vastag jégréteg meglékeléséhez és a jég szétzúzásához (így hozzáfértem az alatta levő vízhez). Téli barangolás közben szükség esetére ez sokkal jobb eszköz, mint mondjuk egy kés törővégével hosszasan görcsölni a hóban térdelve. Igazán jó móka a vastag jég szilánkosítása, különösen egy ilyen „kis csákánnyal”. Jelen feladatra kifejezetten előny a rozsdaállóság. Azért a jég hatására az eredeti hegy szépen lekerekedett, szerintem ők sem gondolták, hogy bárki is használja majd valamire (nézegetésen kívül).

A fej túlsó fele, a vágóéle külön história. A harciasság jegyében a szakáll igen hosszú és vékony, biztosan igen hatékony akasztásos technikákat lehet kivitelezni vele küzdelem közben. Munkaeszköz szemszögből (és azért a „breaching tool”, aminek szánták volna masszívan munkaeszközszámba megy) ez a rész igencsak sérülékeny. Elég az optimálisnál kicsit magasabbra odasózni a hawkkal és máris ezt a gyengített élszakaszt terheljük feleslegesen. Apróság továbbá, hogy munka közben a túlzott szakáll bizony beakad ebbe-abba.

Az M48 baltaként sajnos nem muzsikál szépen. Ennek oka részben a fej geometriájában keresendő, de hátrányos lehet a túlzottan rugalmas nyél is. Az üvegszálas műanyag hatásosan csillapít a fa elvágásának irányában végrehajtott mindennemű próbálkozást. A fej ékszöge (leélezése) akkora, mint az összehasonlításul szolgáló Fiskars (X5) baltának. Az éltől 20 mm távolságra mindkettő 6 mm vastagságot ér el, míg egy minőséginek tekinthető Gransfors kisbalta maximum 4-et. Ha minden tudományosságot nélkülözve egy adott ágdarab elvágásán mérem, akkor a ráfordított idő alapján valahol az ESEE-6-ossal (a narancssárga nyelű kés a képeken) és a Fiskars kisbaltával végrehajtott művelet között van az M48 teljesítménye (és azért az ESEE-6 közben generál egy hörcsögalomnyi forgácsot a nagy csapkodás közepette).

Ha az ehhez szükséges energiabevitelt is megsaccolom, az M48 mégiscsak egy fokkal hatékonyabb, mint egy átlagos késsel csapkodni. Fontos kiemelni, hogy átlagos késhez viszonyítva, mert bizony a korábban már megénekelt „bozótirtó hentesbárd” sokkal hatásosabb (igaz, az után a Fiskars kisbalta is csak kullog) – amíg 6-7 centi faág-átmérő környékén maradunk.

Bevallom, magam inkább „kés+fűrész” típusú erdőjáró vagyok. Baltát kivételes esetben viszek csak, például ha ilyen szerszámot igénylő technikát szeretnék kipróbálni vagy gyakorolni. Ide sorolható még a téli időszak, mikor fagyott fával kell birkózni és a szükséges tüzelőmennyiség eleve nagyobb. Annyi bizonyos, hogy szerszámként az M48 kevésbé hatékony társ, inkább egy jóféle, erdőtörvény-legális méretű balta az ajánlott.

Van azért ennek a tomahawknak előnye is, például a nulla karbantartásigény (az élezésen túl). Az üvegszálas műanyag nyél nem szárad ki, nem reped meg magától, a fej rozsdamentessége pedig tartósan nedves környezetben is jobban bírja bármelyik szokványos szerszámacélnál. (Azért teljesen nem rozsdamentes, a kikönnyítésekben van némi sorja, mely picit megvörösödött.) Nem árt azonban vigyázni a műanyaggal, lehet, hogy a -10°C alatti hőmérséklet hatására rideggé válik. A magam részéről eddig próbáltam, szerencsére nem volt hidegebb az idő. Annál inkább is érdemes figyelni, mert ezt kinn a terepen esély sem lesz újranyelezni, nem úgy, mint egy hagyományos köpüs baltát vagy fokost.

Érdemes megemlíteni a gyári markolatburkolatot, mely bizonyos modelleknél egy egyszerű paracord-bandázst jelent. Abszolút balesetveszélyes, pillanatok alatt fellazul a zsinór, így azt érdemes mindjárt az elején levenni. Újra lehet fonni, de az már ne egy sima körbe-körbe tekerés legyen, hanem valami stabilabb, de bonyolultabb fonat. Esetleg egy felragasztott teniszütő-bandázs. A sima nyél is bőven jól működik egyébként, több hornyot is martak a felületére, mely sima kézzel és kesztyűben egyaránt észrevétlenül működik: nem túl mély, nem vág, nem nyom – egyszerűen ott van és teszi a dolgát.

Túl sok szót az M48-hoz adott tok nem érdemel, éppen annyit tud, mint amennyi a képek alapján látszik. Egyszerű élvédő, melyet azért adtak, mert e nélkül a kutya sem vette volna meg. Övre fűzve egyenesen életveszély, tényleg csak arra jó, hogy a tomahawk éle ne vagdossa össze a zsákot, amire felszereljük – de nem a toknál fogva. A gyors taktikai előrántás is elfejelthető, ekkora szakállal szerencsés esetben csak a hátizsák oldala bánná.

A fejen a bevonat mindenképp érdemel egy nagy piros pontot. A sima festésnek látszó réteg a jég, a fagyott dió és némi betonon húzkodás hatására sem akart jelentős módon karcolódni. A képeken inkább koszos, mint karcos, megtisztítva szinte csak kifényesedés látható a felületen. Nagyon jól bírja, a fej felső részén levő csiszolt letöréssel és fokélekkel együtt pedig mutatós is. Különösen hatásos a citromsárga nyéllel – egész korrekt dühös darázs benyomását kelti. Kár, hogy a fekete zsinór bandázst le kellett venni a nyélről.

Tehát mire is ajánlom az M48-at? Tulajdonképpen játszani, érdekességképpen. Olyan helyzetekre, amikor nem jelent gondot, hogy a használt szerszám nem éppen optimális. Bohóckodni a befagyott tó partján, léket vágni az esővízgyűjtő hordó tetején levő jégbe, régi pinceajtóba dobálni, vagy éppen csak magunk mellett tartani, mint utolsó védelmi vonal. Ezekre akár meg is felel, ráadásul még magas a „coolness faktor” is (ha csak nézegetjük, akkor egészen pofás). Végül is, akár tűzifát is lehet vele hasogatni, mert tulajdonképpen kibírja gond nélkül, csak kevésbé vicces és kicsit megterhelőbb.

Autóba, vészhelyzetben használható baltaként (melyet egyébként gyakran emlegetnek webes források) inkább senki ne támaszkodjon erre. Szükséghelyzetben a legutolsó dolog, amivel az ember szívni szeretne egy félig-meddig használható eszköz. Ugyan nem igazán komoly szerszám, de kisebb gyereknek inkább ne adjuk, annyira azért mégsem játék. Az nem derült ki számomra, hogy mitől a „Survival Rescue” cimke. A „Kommando” az oké, azt értem, terepgatyát kell hozzá húzni.

BlackWoOd